Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)

1975-10-03 / 271. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 271. szám 1975. október 3., péntek Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Etikai paradoxon A z MSZMP XI. kong­resszusa és a leg­utóbbi országgyűlés aláhúzta, hogy népgazdasá­gunk szerkezeti változásainak vizsgálatakor szembetűnő a fej­lődés gyors üteme, s ezen be­lül a szolgáltatások súlyának növekedése. Tíz év alatt (1965 —1975) a szolgáltatások össz- mennyisége gyorsabban nőtt, mint az árufogyasztás. Az anyagi és személyi szolgáltatá­sok jelentős részénél szembe­tűnő az is, hogy velük szoros kapcsolatban tovább terjed és meghonosodik az ajándékozás, a borravaló. A fogyasztó a szolgáltatást végző személynek „udvariasságból", vagy „ellen­értékként”, „ösztönzési” forma­ként a kialakult szokásnak meg­felelően, ajándékot, „boríté­kot" ad, „borravalót" fizet. Ez az „adakozás” a közöttük lét­rejövő erkölcsi viszonyt alapve­tően meghatározza:-ebben sű­rűsödik a két fél emberi, mo­rális kapcsolata, amely befo­lyásolja a szolgáltatás minősé­gét, a szolgáltatást végzők ma­gatartását, más emberekhez való érzelmi és egyéb kapcso­latát. A „borravalós" szolgáltatás rátapadhat valamilyen áruvi- szpnyra, lehet „áruszolgálta­tás” vagy megjelenhet tisztán személyi szolgáltatás formájá­ban. Borravalóznak az állami és szövetkezeti ipari javitószol- gáltatásoknál, a közlekedési vállalatok egyes ágazati terüle­tein, a szálloda és vendéglátó- iparban és egy sor más terü­leten. Az „ajándékozás" jelent­kezésének nem elhanyagolha­tó határterületei a társadalom­biztosítás keretében gyógyí­tó orvos külön „honoráriuma” és a kereskedelemben a hiány­cikkek értékesítése kapcsán el­várt „jutalmazás”. Kevésbé is­mert terület, de mivel a szo­kás terjedését fejezi ki, meg kell említeni egyes vállalatok, intézmények, téeszek stb. „fej­lett" belső és külső, direkt és indirekt borravalózási rendsze­rét is. („Évfordulók”, „születés­napok” stb. kapcsán közismer­tek még a dolgozók életét egyes helyeken megkeserítő „kölcsönös" ajándékozási for­mák is. A virágcsokrok sajnos itt is már csak nagyon elvont szimbólumként cserélődnek.) A borravalót az indítékok vé­giggondolása nélkül, egy be- idegzett szokás keretei között adják.. Lehet azonban borra­valózni tudatosan, annak a kö-. rülménynek a végiggondolásá-. val is, hogy az adott szolgál­tatásban dolgozók bére olyan alacsony, hogy abba feltehe­tően beszámították a várható borravalót. Egyes foglalkozá­soknál ugyanis az átlagbérszín­vonal kialakításában és a bér- fejlesztés visszatartásakor a vállalat számít a borravalóra: ez munkáért fizetett ellenérték­ként, munkabérként intézmé­nyesül. így a fogyasztó a mun­káltató helyett is megfizeti az alkalmazottat. Továbbá nem­csak ő fizeti meg, hanem ese­tenként a munkaintenzitás nö­velésére is ő ösztönzi. A borra­való mint ösztönzés automati­kusan a vállalat nyereségét is növeli. A borravaló tehát a munkáltató számára gyakran az intenzív munkatempó biztosítá­sának legolcsóbb formája. Az ilyen bérpolitikán keresztül a borravalóban lévő „árdrágítás” végképp intézményesül. Ezen összeg azonban sehol sem sze­repel például a dolgozó táp­pénzének, nyugdíjának megál­lapításánál. így betegségének, szabadságának ideje alatt össz­jövedelmének aránytalanul nagy részétől esik el az alkalmazott, Ilyenkor a társadalmi és üze mi adminisztráció tehetetlen bár a vállalat e jelenségre épí tő bérpolitikájával megtakar! tást ér el. Hogy az állami és politikai vezetésnek mennyi problémát okoz az „ajándéko­zás", hogy a polgári és csa ládjogban a kártérítési és gyér mektartási ügyeknél, az iskola erkölcsi nevelésben, a propa ganda munkában stb. milyen paradox helyzetet teremt, arról már jobb nem is szólni. E visszás helyzetekben gyak­ran a társadalmi és állami be­rendezkedés különállása feje­ződik ki. A kapitalizmusban ez természetes, a szocializmusban előbb-utóbb meg kell szűnnie. Ma azonban az államigazgatás és adminisztráció még nem tudja követni, még kevésbé megváltoztatni a társadalmi automatizmus szokásmedrek­ben kialakult folyását. Meg­győződésünk azonban, hogy egyre inkább a tettek mezejére lép. Ennek az eldologiasult vi­szonynak ugyanis a szolgálta­tást végzők és „élvezők” le­hetetlen helyzete az „ára”. A szolgáltatást végzők szorongás­sal párosuló jutalma az, hogy ezen eldologiasult, pénzformá­ban kifejező viszonyok között — aránylag magas jövedelmet élveznek. A társadalom, mi­közben elnézi a „szolgaként” szolgáltatás elidegenült viszo­nyait, drága árat fizet ennek a helyzetnek a tűréséért. A szolgáltató személyek számára a borravalóból képződő ma­gasabb jövedelem és a mind­két oldalon kiszolgáltatott bi­zonytalan helyzet így kiegészí­ti és feltételezi egymást. Vala­mit adni is, kockáztatni is, de áldozni is kell az „előnyökért”. A dolgozók óriási többsége nem ért egyet a borravalóért folytatott versenyfutással. A bor­ravaló megalázó és demorali­zál. Elvtelen harcra, visszaélés­re, ügyeskedésre stb. készte­ti azokat, akik munkájuk során rá vannak utalva, de azokat is, akik ez által szeretnének meggazdagodni, „jövőt” te­remteni. A „fogyasztók” több­ségét ugyanis a borravaló egy­részt mint sajátosan intézmé­nyesült „árdráoítás" érinti. Más­részt a szolgáltatások „demok­ratizálásának”, a szocialista er­kölcsi fejlődés tömegessé és kulturáltabbá tételének egyik fő akadálya is. A honorárium és borra­való, valamint az ál­tala megvásárolt fi­gyelem, bánásmód hozzátarto­zik az anyagi jobblétnek ah­hoz az illúziójához, amely a szocialista fejlődést keresztező kispolgári és polgári életmód nélkülözhetetlen tartozéka. Ezért a szokásmagyarázat ere­detére, kialakulására is figye­lemmel kell lenni. A megvaló­suló szocialista etikán kívül álló magatartások régi marad­ványokat, valamiféle úr—szolga viszonyt idéznek. A „porosz utas” polgárosodás során a feudális struktúra korszerűtlen maradványa, a dzsentri-réteg beilleszkedésének tartozéka volt, hogy állandó szolgasze­mélyzet helyett az intézménye­sült szolgáltatások körében vá­sárolta és vásároltatta meg ga- valléros adományokkal az el­múlt idők társadalmi viszonyai­nak illúzióját. Nem kétséges, hogy a szocializmusban ez az állapot a korszerű szolgálta­tások és ellátás terjedésének egyre nyűgösebb fékezője lett. Morális és társadalmi kihatása pedig máris romboló. dr. Kiss István Jl fasiszta rémtettek ellen A nemzetközi akeiónap baranyai esemenyei Ezrek tiltakozó távirata ........ Mély felháborodással í téljük el a Spanyolországban dúló fasizmus újabb szörnyű rémtetteit, a baszk hazafiak ki­végzését és szolidaritást válla­lunk a szenvedő spanyol nép­pel .. .** Tiltakozó táviratok ezrei kez­dődnek hasonló mondatokkal, mint ezek a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat ércdúsító üzemé­nek dolgozói által megfogalma­zott sorok. Ez a távirat is olyan szolidaritási gyűlés résztvevői körében született, amelyeknek megrendezésére a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa szólí­totta fel Magyarország szerve­zett dolgozóit. A SZOT a Szak- szervezeti Világszövetség és az Európai Szakszervezeti Szövet­ség felhívásaihoz csatlakozott, amelyek a tegnapi napot nemzetközi akciónappá nyilvá­nították ... Tegnap, a délutáni műszak­váltás perceiben rendeztek röp- gyűléseket a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat üzemeiben. A ll-es, a lll-as és a IV-es szá­mú üzemekben munka előtt, vagy után munkások százai ad­tak hangot tiltakozásuknak. Az Ércdúsító üzem gyűlésén a részlegeket képviselő felszóla­lók szolidaritásukról biztosítot­ták a spanyol hazafiakat. A Mecseki Szénbányák 15 ezer dolgozója nevében tartot­tak szolidaritási röpgyűléseket Zobák-bányaüzembent A há­rom műszakváltás ideje alatt rendezett gyűlések résztvevői a SZOT külügyi osztályán kívül a Szolidaritási Bizottság és a Bányaipari Dolgozók Szakszer­vezete címére is elküldték táv­iratukat. Külön röpgyűlést tai- tottak a pécsi Szénelőkészítő üzem műhelyeinek és üzemré­szeinek dolgozói is. A Posta Pécsi Igazgatóságá­hoz tartozó hivatalok, üzem- igazgatóságok, a szakszervezeti járási csoportok szinte mind­egyikében lezajlottak* tegnap a röpgyűlések, a Baranya megyei, illetve a Pécs Városi Távköz­lési üzem 14 órakor, a Posta- igazgatóság dolgozói 15 óra­kor tartottak gyűlést. A Posta 3000 tiltakozó dolgozója mel­lett a MÁV baranyai területein négyezernél több vasutas emel­te fel szavát a spanyolországi fasizmus rémtettei ellen. A Baranya megyei és a Me- csekvidéki Vendéglátó Vállalat, valamint a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat központi gyűlései mellett a ki­sebb egységekben és üzletek­ben a párta la pszervezetek, szakszervezeti bizottságok tá­mogatása mellett rendezték meg a tiltakozó röpgyűléseket. Tegnap adtak hangot tiltako­zásuknak a Pannónia Sörgyár dolgozói is. A FIM Pécsi Porcelángyárá­ban délelőtt fél kilenckor a gyár 1800 dolgozójának egyet­értésével fogalmazták meg a tiltakozó távirat szövegét. A Szigetvári Konzervgyárban, a Volán 12. számú Vállalat tele­pein a műszakváltások idejét használták fel a dolgozók a tiltakozó gyűlések rendezésé­re, a táviratok szövegének meg­fogalmazására. Nem sorolhattuk fel vala­mennyi olyan üzemet, gazda­ságot, intézményt, ahol tilta­koztak a dolgozók a Spanyol- országban folyó terroresemé­nyek ellen. A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsára sem érkezett meg lapzártáig minden röpgyűlés beszámolója, de az előzetes felmérések sze­rint a megye ipari és mező- gazdasági üzemeinek, intézmé­nyeinek túlnyomó többsége a tegnapi nemzetközi akciónap sikerét aktív közreműködésével biztosította. SZÜRETELTEK A DIPLOMATÁK ■ A diplomáciai képviseletek vezetői Pécsett és Villányban Losonczi Pál, o Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke és felesége csütörtökön szüreten látta vendégül a Buda­pesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetőit és feleségü­ket, akik a hangulatos őszi kirándulás során megismerkedtek Pécs több nevezetességével is. A szüreten, amelyet a Villányi AJIami Gazdaságban rendeztek, részt vett dr. Romány Pál me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Marjai József küf- ügyminisztériumi államtitkár. A diplomáciai gépkocsik sora délelőtt vonult végig Pécsett. Első uticél a Pécsi Orvostudo­mányi Egyetem volt, amelynek aulájában a vendéglátó Loson­czi Pál dr. Nagy Józsefnek, a Központi Bizottság tagjának, a Megyei Pártbizottság első tit­kárának és Horváth Lajosnak, a Megyei Tanács elnökének társaságában fogadta a ven­dégeket. Az üdvözlés után dr. Tigyi József akadémikus, a POTE rektora ismertette az egyetem történetét és mai tu­dományos tevékenységi körét. Az egyetemről autóbuszokon indultak a vendégek városné­zésre. Újmecsekalja megtekin­tése után a kocsisor a Zsolnay Múzeumhoz vonult. Itt S. Hárs Éva művészettörténész mutat­ta be a múzeumban őrzött értékes gyűjteményt. Innen rö­vid séta következett a székes- egyházhoz, Pécs világhírű mű­emlékéhez. A főbejáratnál dr. Cserháti József megyéspüs­A siklós—göntéri szőlőknél a hosszúhetényi együttes műsorában gyönyörködnek a vendégek. pök papi kísérettel fogadta az érkezőket, akik orgonaszó mel­lett vonultak be a fényárban úszó templomba. A pécsi városnézés következő állomása a felszabadulási em­lékmű volt. Az emlékmű előtti mellvédhez dr. Nagy József kí­sérte Losonczi Pált, aki nagy gyönyörűséggel szemlélte az elé táruló várost. Ezután következett a Bara­nyával való ismerkedés, s an­nak is a legfontosabb esemé­nye, a göntéri szüret. A Villá­nyi A. G. göntéri üzemében alaposan felkészültek a vendé­gek fogadására. Az igazi szüreti hangulatot mohácsi és hosszúhetényi népi együttesek éneke és tánca tet­te teljessé. De ekkor már más látványos­sághoz vitte Losonczi Pál vendégeit. Az amerikai szőlő­kombájnt nézték meq munka közben. Előbb azonban egy kis szakmai tájékozódásra került sor. A résztvevők: az Elnöki Tanács elnöke, dr. Romány Pál és Pálfi Károly, a gazdaság igazgatója voltak. A téma mi más is lehetett ebben a kör­nyezetben, mint az idei szőlő­termés és a gazdasáq hatal­mas fejlődése. Aztán rövid sé­ta a sorok között, ahol a gaz­dasáq nődolgozói szedték a fürtöket. Ezzel véget is ért a göntéri szüret. A vendégeknek ezután egy másfajta élményben volt részük. Csenkey Éva, a művész­telepek irodájának vezetője mutatta be a villányi szobor­parkot. A ritka látványosság mély benyomást keltett a szem­lélőkben. Ezután a Villányi A. G. pincészetét tekintették meg a vendégek, majd a ba­ranyai látogatás a siklósi vár­ban adott vacsorával ért vé­get. Itt Losonczi Pál mondott pohárköszöntőt, amelyre Fio- real Chomon kubai nagykövet a budapesti diplomáciai testü­let doyenje válaszolt. H. I. Felvételünkön jobbról1: Losonczi Pál, dr. Nagy József és dr. Tigyi József a POTE aulájában rendezett fogadáson. Erb János felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents