Dunántúli napló, 1975. október (32. évfolyam, 269-299. szám)
1975-10-15 / 283. szám
1975. október 15., szerda Dunánt últ napló 3 Kulturális életünk fejlesztésének IS éves terve (4.) A felsőoktatás korszerűsítése A Megyei Pártbizottság 1975. szeptember 12-i ülésén elfogadott feladatterv II. fejezete a felsőoktatás fejlesztésének 15 éves távlati célkitűzéseivel foglalkozik. A felsőoktatás korszerűsítésében alapvető feladatba vezetők és oktatók marxista—leninista világnézetének, kommunista erkölcsének, oktatáspolitikai szemléletének további javítása, a szaktudományi maximalizmus csökkentése, az új anyag átadása és a vizsgáztatás módszereinek korszerűsítése, a hallgatók pályabeállítódásának és öntevékenységének erősítése, az oktatás és a gyakorlat kapcsolatának fejlesztése. A fejlesztési irányelvek felhívják arra is a fiqyelmet, hogy az elkövetkezendő évek legfontosabb feladata a hallgatók szocialista világnézetének, erkölcsének és tudatának magasabb szintű kialakítása, mely a marxizmus— lenirtizmus oktatásának tervszerűbbé tételét követeli meq. A politikai qazdasáqtan metodikai bázisának a Közgazdaságtudományi Kar, a filozófia centrumának az Orvostudományi Egyetem, a tudományos szocializmus központjának a Tanárképző Főiskola látszik a legalkalmasabbnak. Rangos múzeumi tárlatok Budapesten Nagy érdeklődés kíséri a múzeumi és műemléki hónap eseményeit. A perui aranykincseket például naponta mintegy ötezren, vasárnaponként mintegy nyolcezren tekintik meg. A nemzeti és a többi múzeum más kiállításain is megsokszorozódott a látogatók száma, örvendetes, hogy a látogatók közt egyré több a munkás és a fiatal. Ehhez nagyban hozzájárultak a hónap rangos tárlatai. A következő hetekben szintén sok vonzó esemény várja az érdeklődőket. A Magyar Nemzeti Múzeumban szakvezetés és filmvetítéssel egybekötött előadások lesznek. A restaurálás műhelytitkaiba is beavatják az érdeklődőket. A Szépművészeti Múzeumban az október 26-án kezdődő tárlatvezetési sorozaton — vasárnap délelőttönként — művészettörténészek kalauzolják a látogatókat. A nagycenki Széchenyi Múzeumban a Széchenyi István nevét viselő szocialista brigádok vetélkedőjét rendezik meq október 27-én. A megnövekedett feladatokat csak jól képzett káderekkel lehet biztosítani. A készülő káderfejlesztési tervek tartalmazzák a tudományos fokozatok megszervezésének követelményeit, a hazai és külföldi tanulmányutak programját, a pályáz- hatóság lehetőségeit. Indokoltnak látszik a tehetséges hangotok bevonása a tanszéki kutatómunkába. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen eredményesen folyó integrált oktatási kísérlet tapasztalatait más felsőoktatási intézményeknél is lehetne alkalmazni. Az oktató-nevelő munka tartalmi és módszertani korszerűsítése mellett a legtöbb megoldásra váró feladat a felső- oktatási intézmények tárgyi felszereltségének területér» mutatkozik. Hiány van előadótermekben, szemináriumi helyiségekben. A tanszékek zsúfoltak, a meglévő demonstrációs eszközök hiányosak. Különösen rosz- szak a feltételei a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozata működésének, szükség van o jelenlegi épületének rekonstrukciójára, bővítésére. Megoldásra vár az egyesített tudományegyetem elhelyezési gondjának enyhítése. A Tanárképző Főiskola is további fejlesztést igényel, a gyakorló iskolája közel sem tudja biztosítani a hallgatók gyakorlati képzését. Célszerűnek látszik a nagyobb felsőoktatási intézményekben idegennyelvű nyelvi laboratóriumok létrehozása, melyek hatékonyabban oldhatnák meq a felsőoktatási intézmények oktatóinak és hallqatóinak magas szintű nyelvi tarfulását. Ilyen képzési bázis lehetne a Tudományegyetem közgazdasági ka ra. A Tudományegyetem Könyvtár jelenlegi elhelyezése nem megfelelő, A tervidőszakban új egyetemi könyvtárat és audiovizuális központot célszerű létrehozni, központi beruházással. Szükséges lenne olyan számítástechnikai központot létesíteni, amely a városi szintű igényeken túl a felsőoktatási intézmények szükségleteit is képes kielégíteni. Pécs felsőoktatási intézményeinek kollégiumi ellátottsága rosszabb az országos átlagnál. Mintegy 1000—1200 új férőhelyre lenne szükség, mellyel együtt a diákétkeztetés bővítése is nélkülözhetetlen. A jelenlegi ösztöndíj-rendszer mellett meg kell vizsgálni, hogy a megyei és városi tanács, a nagyobb üzemek, vállalatok alapítványokat létesítsenek. A Pécsi Orvos- tudományi Egyetem gondozásában létre kell hozni a főiskolai és egyetemi hallgatók egészségvizsgáló állomását. Indokolt többet törődni a felsőoktatási intézmények hallgatói üdültetésének biztosításával is. Szükségessé vált a felsőoktatási intézmények sport- és testnevelési feltételeinek továbbfejlesztése. A Dél-Dunántúl, ezen belül Baranya és Pécs város ipari fejlődése indokolja, hogy a felső- oktatásban folyó szakember- képzés és a népgazdaság szakemberigénye között javuljon az összhang. Kívánatos, hogy a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán időben felkészüljenek az üzemmérnök-képzésre, a közgazdaságtudományi karon a nagyobb létszámú közgazdász- képzésre, s mindkét szakon a levelező képzésre. A Pécsi Tanárképző Főiskola személyi és tárgyi feltételeinek fejlesztésénél figyelembe kell venni, hogy a közoktatás az általános középfokú iskolázás irányába halad. A Pécsi Orvostudományi Egyetem és a Tudományegyetem vezetőinek indokolt megvizsgálni, hogyan lehetne megteremteni az orvos-mérnök, orvos-közgazdász, jogász-demográfus, közqazdász-demográ- fus képzés feltételeit. M. E. ÚJÍTSUK FEL REGI NÉVADÁSI SZOKÁSAINKAT Az újszülött tulajdonképpen a névadással válik a közösség tagjává. A névadási szokások ősi rítusokban gyökereznek, s valljuk meg, hogy a modern kor emberének is szüksége van a ceremónia ünnepélyességet teremtő formáira. A Városi Tanács művelődésügyi osztálya és a Társadalmi ünnepségeket Rendező Iroda ezért hirdetett pályázatot a régi, népi névadási szokások gyűjtésére és leírására, valamint e szokások felhasználási lehetőségeinek kidolgozására. A pályázat meghirdetői a magyar és a nemzetiségi névadási szokások leírását várják. Az énekes betéteket célszerű magnetofonnal gyűjteni, vagy pontosan lekot- tázni. A gyűjtött anyagnál mindenképpen fel kell tüntetni pontosan, hogy hol, mikor és meddig élt a névadási szokás, milyen nemzetiségű lakosok körében. Tekintettel arra, hogy napjainkban gyakran több hónapos korban kerül csak sor a hivatalos névadó ünnepségre, a pályázatok kiterjedhetnek a kisgyermekhez fűződő népköltészeti termékek gyűjtésére is. Pl: ringatok, nevettető dalocskák, játékok, állni és járni segítő mondókák stb. A pályázatok terjedelme kötetlen, de fontos, hogy a pályázók térjenek ki az általuk gyűjtött anyag mai felhasználásának formájára. Az érdeklődők részletesebb felvilágosítást Mándoki Lászlótól, a JPM Néprajzi Osztályának vezetőjétől kaphatnak. A pályamunkákat két példányban 1975. de-” cember 20-ig kell beküldeni a következő címre: TÜSZI „Pályázat". 7621 Pécs, Hunyadi út 2. A bíráló bizottság több első, második és harmadik díjat oszt ki kétezerötszáz, ezerötszáz és ezer forintos értékben. Ezenkívül több pénzjutalmat osztanak ki az eredményességtől függően. Központi Amatör Színpad Pécsett Csak képzett amatőr színészekkel lehet eredményes munkát végezni. Ez a megállapítás többször, több helyen is elhangzott már. Pécsett sok a kezdeményező fiatal, munkájuk azonban ritkán vezetett el sikeres fellépésig — próbaterem és egyéb hiányosságok miatt. Az Ifjúsági Ház, a Doktor Sándor Művelődési Központ és a AZ ALAP: A GYERMEKSZÍNJÁTSZÁS Rendezvényiroda elképzelései, tervei találkoztak, amikor az új Központi Amatőr Színpadot életre hívták. Bagossy László, Márk Bertalan Hosszú utat tett meg az em beriség, amíg a barlanglaké soktól eljutott a felhőkarcoló kig. A lakáskultúrában val< előbbrehaladást a mindenkor technikai fejlődés tette lehe tővé. De mi a technika? ! sugárhajtású repülőgép, a te levízió, a holdrakétát irányi tó számítógép, az autó, a ke rékpár, a vízikerék és a hid raulikus emelő — mind a technika csodája. Nem a természet önkéntes adományai ezek. Hogy hogyan születnek időről időre új technikai megoldások, egy nagysikerű könyv, a Népművelődési Propaganda Iroda kiadásában most megjelent Technikáról fiataloknak című munka tájékoztat bennünket. E csaknem 200 lapnyi terjedelmű művet a Pécsi Tanárképző Főiskola műszaki tanszékének vezetője, Márk Bertalan és Nemes Rudolf docens szerkesztette. írói, a Pécsi Tanárképző tanárai olyanokról írtak, amik a ma emberének munkáját megkönnyítik, szellemi képességeit megsokszorozzák. Hogy a közös feladatok közös megoldási fóruma a legszorosabb együttműködésben létrejöhetett, elsősorban Márk Bertalan tanszékvezető főiskolai tanár érdeme, aki a kiválóan képzett tanári testületet -összefogva korszerűen felszerelt, modern épületben több millió forint értékű műszaki felszereléssel biztosította nemcsak az oktatói munka modernségét, hanem a tudományos kutatás lehetőségét is. Életének csaknem három évtizedét töltötte Márk Bertalan a pécsi főiskolán. Ebből is kerek 20 esztendőt felelős, irányító munkában. 1957-től 1971-ig először helyettes-igazgatóként, majd 14 éven át, mint főigazgató irányította e hatalmas tanügyi intézmény szerteágazó munkáját. A főiskolai irányító-szervező munka mellett nagy gondot fordított két szakterületének, a híradástechnikának és a technológiának művelésére is. Hat jegyzetet és számos szakcikket írt a különböző folyóiratokba. Egyik cikke éppen most jelent meg a Gyakorlati foglalkozás című módszertani folyóiratban: Tizenötévesek a tanárképző főiskolák műszaki tanszékei. Mint a Műszaki Szakbizottság elnöke nagy gondot fordított arra, hogy a négy főiskolán színvonalas munka folyjék a korszerű felszerelés biztosításával. 1978-ban ugyanis életbe lép az új általános iskolai tanterv, amelynek a Technika című tantárgyra vonatkozó tervezetét is e szakbizottság állította össze. Ennyi elfoglaltság után azt hinné az ember, hogy nem jutott idő már másra. Pedig Márk Bertalan az említett munkakörökön kívül igen jelentős társadalmi munkát is végzett. Több cikluson át volt városi tanácstag, illetőleg vb-tag, jelenleg is a TIT Baranya megyei Szervezetének ügyvezető elnöke. A kormányzat és a különböző társadalmi szervek többször is elismerték ezt a kiemelkedő munkát: Márk Bertalan az oktatásügy kétszeres kiváló dolgozója, a Szocialista munkáért érdemérem, a Munkaérdemrend ezüst és arany fokozatának tulajdonosa. Az Úttörő Szövetség az ifjúság körében végzett technikai nevelési munkájának elismeréséül Kiváló Úttörő-vezető, majd az Úttörő munkáért érdeméremmel jutalmazta. Ehhez járul még a pozsonyi Komensky és a Pedagógus munkáért emlékérem. (—th—) a majdani három csoportban működő színpad művészeti vezetője, elsősorban a gyermek színjátszásról szólt, mely alapja lehet a középiskolás és a felnőtt csoportos színpadoknak: Nem hiszek a gyermek őstehetségekben — vallja Bagossy László. — Ha egy ötödikes gyereknek jó a ritmusérzé- ke, kedve van a színjátszáshoz, tanulmányi eredménye megfelelő, nem beszédhibás, akkor biztosan érdemes színpadra állítani. A mi gyermek csoportunkban a játékkészség fejlesztése lesz a döntő szempont, a szabad fantáziának adunk teret az ifjúsági és a felnőtt csoporttal való közös játékoknál. Ezen kívül beszédtechnikai, pantomimes és célgimnasztikai alapképzést kapnak. A célgimnasztikával fegyelmezett mozgásra kívánjuk nevelni a leg- ifjabbakat. A cél tehát semmi esetre sem a produkció, hanem egyfajta szabad játéklehetőség. Ennek a csoportnak Újvári Je- nőné lesz a vezetője.- A munkásfiatalok, középiskolai és szakmunkástanulók csoportja lesz a következő .lépcső". Tulajdonképpen ők teremtenék meg a felnőtt csoport alapjait, belőlük ,,nőnének ki" a felnőtt színjátszók.- Életkori sajátosságaik, gyakran gátlásokban megnyilvánuló helykeresésük miatt roppant lényeges, hogy egyfajta önkifejezési formát kapnak a közös játékban. Sajnos jelenleg kevés a szakmunkás fiatal az ifjúsági csoportban, pedig nagyon várjuk jelentkezésüket. Hárságyi Margit A Három grácia Pécsett Lehárbemutató Nem is olyan régen a vidéki színházak új évadát hagyományosan mindig valamelyik „nagyoperett" nyitánya indította el. Az utóbbi években Illyés Gyula egy- egy új művével kezdődik el a Pécsi Nemzeti Színház bemutató sorozata, azaz új magyar mű, irodalmi érték megjelenítésével kezd a színház. Másnap aztán felcsendül a szórakoztató műfaj zenéje is ugyanott. Ez a megváltozott sorrend állásfoglalás a színház közművelődési, izlésfor- móló céljai mellett. De vannak más jelek is ennek szolgálatában. Tíz-tizenöt éve még vidéki színházaink aligha adták lejjebb évi 5- 6 operettbemutatónál, mondván, erre van igény, erre jön be a közönség. Igény természetesen ma is van rá, és ezt nem szabad nem észre vennünk. A megváltozott műsorszerkezet viszont ma már legfeljebb kettőt- hármat ígér belőle — más szórakoztató színpadi zenés darabokkal fegyütt — az új törekvések jegyében. És a széksorok estéről estére megtelnek — nemcsak operettelőadásokon. Ez nagyon örvendetes hisz arra mutat, hogy minden évben újabb és újabb közönségrétegek nőnek fel a megváltozott arányokhoz és értékrendhez. Az operettek mai színpadra állítását illetően is kétségtelenül van különbség a korábbiakhoz képest. Ez jobbára formai; külsőségekben, a „köntös” újraszaba- tásában jelentkezik. Lehár eredeti darabját ezúttal nemigen ismerhetjük. A Három grácia nem tartozik népszerű művei közé. Szövegkönyvét Csorba István fésülte át több-kevesebb sikerrel. Igen terjengősre „sikerült"; poénjei nemegyszer, laposak „visz- szaköszönnek", s a tömörítés, esetleg elhagyás (két részre osztás) korszerű igényével a rendező sem élt. Betétszámai nem mindig csendültek korrektül, pontosan, általában sok még az egyenetlenség, ritmushiba; az első felvonást tömény unalom lengi körül. Fölényes biztonságú jó énekesek és nagyon gyenge énekesek kerültek egymás mellé. Van aki ragyogóan mozog, táncol, beszél, de „elbűvölően" hamisan énekel. Ezen sajnos az sem változtat, hogy észrevételünk a legtöbb vidéki operett-társu. latnak is fő gondja. Az előadás erősségei a második felvonás revüsített gazdag látványossága, kitűnő táncai (Majoros István kereog- ráfiái); s helyenként egy- egy jó ötletben, kikacsintásban, egy-egy figura egyéni humorú megteremtésében csillantak meg a fölélénkülő publikum hálás tetszése mellett. És természetesen egyik-másik szépen, muzikálisan előadott Lehár részletben is. Mindennek elsősorban a tánckar s néhány régi ismerősünk a részese: N. Szabó Sándor, Cseh Mária, Faludy László, Mester István, Takács Gyula, Kovács Dénes és a most bemutatkozó Bóka y Mária. Az új művészek közül Krasznói Klára és Ábrahám István lépett színpadra. Az előadás értékei között említhetjük díszleteit és az elegáns, dekoratív jelmezeket. Tervezőjük (vendégként) Csinádi István, illetve Greguss Ildikó; a zenekart Németh László vezényelte. W. E. f&Ucotöhu alkotások Maeterlinck: Vakok.
