Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)

1975-09-11 / 249. szám

1975. szeptember 11., csütörtök Dtmantmt naplö 3 Ko rsze f ű fc>be n, Készült a baranyai szociális otthonokban Rakodás a Sörgyárban II jövendő ígérete a mezőgazdasági vásáron Sokakban fölmerül a mező- gazdasági vásár pavilonjait, szabadtéri bemutatóit járva: ugyan mi az, amire bízvást úgy nézhetünk, mint a jövendő ígé­retére, mint ami ma még nincs jelen földjeinken, ám hamaro­san újabb lendületet adhat a termelésiek? Faggattam erről magam is több szakembert - gépész- és agrármérnököt, tsz- elnököt, brigódvezetőt, — de válaszuk árnyalati eltérésekkel, mondhatni, azonos volt. Eszerint míg a legutóbbi, 1970-ben megrendezett kállí- táson akadtak „csodaszámba" vehető masinák, egyéb termé­kek - köztük főleg a nagytel­jesítményű traktorok és kom­bájnok —, azóta voltaképpen mind kipróbáltatott búzame­zőinken és szántóföldjeinken. Egykor és ma „Itt lehetett látni az emberi ész roppant hatalmát" — írta az első, 1857-ben megrende­zett vásárról, a Gazdasági Ter­mény-, Állat- és Gépkiállításról megfigyelései summázataként a korabeli tudósító, hozzátéve: „örülhettünk hazai iparunk ha­ladásán, mert bár a külföld legjelentősebb gépészei jöttek kiállításunkra, mégis, hazai gé­pészeinknek sincs okuk pirulni, műveikről még az angolok is elismeréssel szóltak". Nos, némi nyelvi korszerűsí­téssel ezeket a sorokat akár ezúttal is leírhatnánk, hiszen a több mint évszázaddal ezelőtt élő kolléga megállapításai ma is érvényesek. Persze minősé­gében, gazdagságában sokkal­ta magasabb fokon-színvona- lon! Talán nem árt emlékeztetni arra a nyilatkozatra, amit Ha­vasi Ferenc miniszterelnök-he­lyettes adott a vásár megnyitá­sa után az MTI munkatársá­nak. Ö így vázolta a pillanat­nyi összképet: „Különösen az utóbbi 4—5 évben bontakozott ki a mezőgazdaság korszerűsí­tésének nagyon sok új jele. Be­mutatkoznak a rendszergazdák is, ők a legélenjáróbbak. A többség természetesen az át­laghoz sorolható, s vannak olyanok is, amelyek egyelőre a közepes szintet sem érik el. Ezért helyes, hogy a kiállítás felhívja a figyelmet azokra a módszerekre, amelyekkel a kö­zepes gazdaságok az élenjá­rók, az átlagon aluliak pedig a közepesek színvonalára emel­kedhetnek. Bízunk abban, hogy a kiállítást sok szakember meg­tekinti, s az itt tapasztaltakat alkalmazza a magyar mező- gazdaság további fellendítése érdekében". Rendszergazdák bemutatói Nem kevesebb, mint 19 rendszergazda vonultatta föl gépeit, pontosabban gépsorait, megismertetvén a látogatót az ebbéli lehetőségekkel, ha úgy tetszik, tartalékokkal. Közülük azonban mindössze négy mondható országos hatókörű­nek, egyszersmind a legismer­tebbnek. Ezek: a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetke­zet .által összefogott KITE,-azaz Kukorica és Iparinövény Terme­lési Együttműködés, a Szek­szárdi Állami Gazdaság irá­nyította KSZE, vagyis Kukorica­termesztési Szocialista Együtt­működés, a Bajai Állami Gazdaság vezérelte BKR a Ba­jai Kukoricatermesztési Rend­szer, végül a legrégibb, éppen a legutóbbi vásár évében, 1970- ben útjára indult IKR, a nagy- igmándi központú, Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszer­nek elnevezett közös vállalat. (Elindítója, a Bábolnai Mező- gazdasági Kombinát időközben • Mindenki lépjen egyet • A rendszergazdák példája • Amihez pénz sem kell — A nyergesvontatói jogosít­vány mellett biztonságtechnikai vizsgát is szükséges tennünk. 0 Nagy feladat, nagy távol, ságok. Balesetveszély. — Meg­éri? — A gépkocsivezető gárda rendes és a pénz sem rossz. Ha jól hajt, az ember megke­resi a 4000—5000 forintot. Nagykocsik. Valamikor csak álmodoztak róluk. Ma a köz­hasznú fuvarozásban és a spe­ciális szállításban ők járnak elől. A gépek és vezetőik kü­lön kategóriát képeznek: ők viszik a legtöbbet, ők is keres­nek legtöbbet, - s csupán ez a két megállapítás is sejteti, hogy rangjuk van az autók és autósok körében. Mécs László ugyanis már csak egyike lett a partnergazdaságoknak.) Valamennyi rendszert foglal­koztatja a drága nyugati gé­pek úgynevezett „kiváltásá­nak", szocialista, vagy hazai gyártású termékekkel való föl­váltásának gondolata, ami szinte szükségszerű népgazda­ságunk mai helyzetében. Nem véletlen, hogy a rendszer- gazdáknak a kiállításra elkül­dött képviselői, amint csak te­hetik, át-átruccannak a külföl­di, elsősorban a szocialista államok bemutatóihoz, szemlé­lődvén a különféle masinák kö­zött. Igen nagy reményeket fűznek például a lengyel Bi- zon-Gigant kombájnhoz, amit az idén már kipróbáltak a me- zőhéki Táncsics Tsz-ben, de sajnos csak 1978-ban jön be­lőle nagyobb tétel, 100 darab. Igen nagy az érdeklődés a szovjet SZK-6-os, valamint az NDK-beli E—516 jelű kombájn iránt, miként az ugyancsak szovjet K—700-as és K-701-es típusú — utóbbi 300 lóerős, - és Rába-Steiger 245 — trakto­rok iránt. Ez tehát a jövendő? Kétség­kívül, bár tegyük hozzá rög­vest: módjával! Hiszen a tava­lyi 463 ezerről 1975-ben alig 587 ezer hektárra szaporodott például a kukorica-rendszerben termesztett vetésterülete, ami­ből 125 ezer hektár jut a KITE- re. Jövőre a nádudvari sziszté­ma mindössze 12 ezer hektár­ral növeli, növelheti a kukorica­területet, s a többi rendszer hasonlóképpen óvatos. Tekinté­lyes arány ugyan ez, ám tudni kell, hogy hozzávetőleg más- félmillió hektáron terem az or­szágban kukorica. Van mit tanulni Való igaz: lehetséges, hogy sok-sok gazdaságnak nincs módja megvásárolni a gépso­rokat, ám e szisztémák agro­technikai, sőt emberi kívánal­makat is fölsorakoztatnak — olyasmit, aimhez pénz se kell. így a szigorú technológiai fe­gyelmet, a műtrágya okszerű szétszórását —, hogy csak néhány fontos tényezőt említ­sünk. A 68. OMÉK-en igenis akad bőséggel tanulnivaló; köztük olyasmi is, ami akár már az ősszel felhasználható a ve­tésben, szántásban, vagy akár mindjárt, hazatérve, az állat­tartó telepeken. Keresztényi Nándor A nagykocsik vezetői ■ Húszmilliós rakomány ■ Többet úton, mint otthon ■ Rangot is jelent Húsz esztendeje beszélnek nagykocsikról és nagykocsi-ve­zetőkről a VOLÁN 12-es Válla­latnál. A pécsi üzemegységük 36 nagykocsijának zöme a megye vérkeringését biztosítja: a köz­ségek áruját szállítja. Néhány, a Pécs, Szeged, Kaposvár, Szekszárd helyközi fuvarokat bonyolítja le. A mohácsi üzem­egységben levő húsz tehergép­kocsi többsége nagykocsi, me­lyek a farostot viszik a felhasz­nálókhoz, visszfuvarként pedig faanyagot hoznak a gyárba. A szigetvári nyolc nagykocsi — különösen nyáron - a konzerv­gyárban dolgozik. 16 nagyko­csival rendelkezik a siklósi üzemegység. — 1954 óta dolgozom a VO- LÁN-nál, 1956 óta nagykocsi­zom - mondja Kisasszondi Jó­zsef, gépkocsivezető. A nagy­kocsinak megvan az előnye és a hátránya is. 0 Mit tart nehéznek? — Nehezebb vezetni, mint a kisebb autókat — más a féktá­volság, másként kell venni egy ilyen robusztus autóval a ka­nyart. Az időjárástól, gumik ál­lapotától függően nagyobb a meghibásodási lehetőség. So­kat van az ember a családtól távol. S hát egy ilyen kocsi — Skoda, vagy Tátra — ára 500 és 700 ezer forint között mo­zog. 0 És a rakomány?- Amit szállítunk, igen drá­ga dolog. Én például egyszer a Sopiana-ból tíz gépegységet szállítottam. Amikor megmond­ták, hogy húszmillió forint van rám bízva, hát kicsit ideges lettem, de végülis sima fuvar volt. • Mi az előnyös a nagyko­csiknál?- Az én Skodám, kiváló egy járgány: könnyen kezelhető és a vezetőfülkéje is kényelmes. A pénz sem rossz. Bármennyit dolgozunk, nem éppen fényes a kereset. Mert, aki lezavar egy hónapban tízezer kilométert, bizony szerintem nem olyan túl sok érte az 5—5500 forint. A normát tartom rossznak, ezért ennyi a pénz! A Sörgyár kapuján egymás­után gördülnek be a pótkocsis Skoda teherautók. Kilenc nagy­kocsi teljesít itt szolgálatot. Másnap hajnalra — ekkor in­dulnak a kocsik — pakolják meg a platókat.- Ilyen a mi életünk. Mire hazaérek, már igencsak vége a TV-híradónak. Aztán még sötét van -, amikor kikászálódok az ágyból — mondja Báli Géza, aki 8 éve gépkocsivezető a VOLÁN-nál. - Az életem 80 százalékát otthonomtól távol töltöm. Megszoktam én is, a család is. 0 Gondolt arra, hogy el­megy?- Nem, mert azért annyira nem rossz a kereset, s a kol­lektívát, a vállalatot is szere­tem. A fiatalabbak inkább haj­lamosak az állásváltoztatásra. Herke Gyula, a teherforgal­mi részleg üzemigazgatójának tájékoztatása szerint a tröszti és a vállalati új bérezési rend­szer —, mely lépcsőzetesen ke­rül bevezetésre — er gépkocsi- vezetők, ezen belül is a nagy­kocsik vezetőinek régi kérését is figyelembe veszi — miszerint a munka mennyiségét és ne­hézségi fokát jobban érvényre juttatja. s'r Az ÉPFU pécsi üzemegysége gépkocsijainak 40 százaléka nagykocsi. Számuk eléri a 110- et. A speciális célfuvarozásra — építőanyag-szállításra — al­kalmas gépkocsik Szegedtől Nagyatádig járják az utakat. — Baranya, Somogy és Tol­na megye területén félszáz spe­ciális járművünk szállítja a ház­gyári elemeket, a nyersbetont és az úgynevezett hosszú anya­gokat (vasbetonelemeket) — mondja Zsebők István, fődisz­pécser. Az idén első félévben ebben a térségben 800 lakást és az ehhez szükséges egyéb építőanyagokat szállítottuk el. 0 Hol gyártják és mennyi­be kerülnek ezek az építőipari technikával lépést tartó autók? — Magyar, szovjet, NSZK és lengyel gépekkel dolgozunk, melyek közül talán a legdrá­gább a járvakevert-betont szál­lító nagykocsi, melynek másfél- millió forint az ára. Az ÉPFU pécsi üzemegységé­nek hatvan úgynevezett por­anyagot szállító tartályko­csija van, melynek raksúlya hét tonnától húsz tonnáig terjed. Szállítanak mészkőlisztet a be- remendi régi mészműből Sze­gedre és Nagyatádra, ömlesz­tett cementet a BCM-ből Dél- Dunántúl három megyéjébe. A Pécsi Hőerőműből naponta fél­ezer tonna pernyét Beremendre. A gépkocsik ebben a félév­ben 123 ezer tonna poranya­got fuvaroztak el, harmincezer tonnával többet, mint a tavalyi esztendő hasonló időszakában. — Nem könnyű munka - ál­lítja Sanderla Károly, aki hat esztendeje mészkőlisztet fuva­roz. — A 14 és fél méteres ko­csi vezetése nagy rutint kíván. A töltés-ürítés is az én felada­tom. Ez a munkafolyamat nagy figyelmet igényel és baleset- veszélyes, mert magasnyomású tartályokkal dolgozunk, 0 Ezt is meg kell tanulni... D ehemót, öreg csotro- gány volt. Egy évti­zedet éltünk együtt. Mikor megváltunk egymástól - megsimogattam. Most új, nagy kocsival járom az or­szág útjait. Én már csak nagykocsin szeretek ülni. Megszerettem, megszoktam őket.. . Nagykocsik. A szakma egy része a hat tonnás te­herautókat, melyek pótko­csival közlekednek, sorolja ebbe a kategóriába. Az építőipari szállítás terüle­tén a még nagyobb autó­kat - a tíz tonna raksúly felettieket - sorolják ide, amelyek speciális felada­tokat végeznek. Kézimunkák a pesti kirakatban Bizonyára sok járókelő meg­áll egy pillanatra ezekben a napokban Budapest belváro­sában, az V. kerület, Vigyázó Ferenc utca 5. szám alatti ki­rakatok előtt. A TEMAFORG Textilhasznosító Vállalat a ba­ranyai szociális otthonokban gondozottak kézimunkáit — pontosabban a dolgozgató öre­gek Életet az éveknek! címmel megrendezett idei pécsi kiállí­tásának néhány szép darab­ját - állította ki sóját kiraka­taiban. Kedves kis esemény, szép gesztus, intézhetnénk el rövi­den, ám a hírecske sok min­den mást is takar. Tudni kell, Baranya 18 szociális otthoná­ban és 27 napközi otthonában kétezernél is több idős ember­ről gondoskodnak. Nemcsak ellátást, a nyugdíjas éveknek értelmet is kell adni. Nos, a Megyei Tanács kezdeményezé­sére, a tanács egészségügyi osztályának irányításával az országban elsőként Baranyá­ban szervezték meg az ottho­nok lakóinak rendszeres fog­lalkoztatását. Ennek keretében a hetven-nyolcvanéves embe­rek — fonalak, textiliák, fa és bőr felhasználásával — kézi­munkákat, használati és dísz­tárgyakat készítenek. Itt kapcsolódik a TEMAFORG. A Textilhasznosító Vállalat sok segítséget nyújt a baranyai ott­honoknak a textil- és fonalfé­leségek kedvezményes biztosí­tásával. A feldolgozásra kerülő anyagok túlnyomó része ugyan­is a különböző vállalatok gyár­tási hulladékaiból készül. Ugyanakkor a TEMAFORG tá­mogatása nem merül ki a hul­ladékanyagok biztosításában, de megnyilvánul az emberi kapcsolatok kiépítésében, a kö­zös rendezvényeken való együt­tes részvételben is. A vállalat mohácsi gyárának és buda­pesti egységeinek szocialista brigádjai ugyanis szoros kap­csolatot tartanak egy-egy kö­zösséggel. Ezeknek a kapcso­latoknak a legújabb gyümöl­cse a pesti kirakat az öregek legszebb munkáival, amely nemcsak az ő hírüket viszi el, de a baranyai kezdeményezést is népszerűsíti. A vállalat szo­cialista brigádjainak és kiszes fiataljainak mellesleg arra is volt gondjuk, hogy a kézimun­kák készítőit is méltóan kö­szöntsék: a napokban meghív­ták és megvendégelték őket budapesti székházukban. Úttörők és KISZ-fiatalok együttműködése A Pécsi Porcelángyár KISZ- fiataljai, valamint a Felsővám. ház utcai iskola úttörőcsapata a napokban megújította az együttműködési szerződést. A KISZ-fiatalok ellátogatnak a rajgyűlésekre, az úttörők pedig a KISZ-élettel ismerkednek. A kiváló úttörőket a Pécsi Porce­lángyár veszi fel KlSZ-tagok- nak. Az úttörők ígéretet tettek, hogy a Porcelángyár új KISZ- klubjának építéséhez társadal­mi munkában hozzájárulnak, a KISZ-fiatalok pedig majálist és gyermeknapi ünnepséget ren­deznek az úttörőknek.

Next

/
Thumbnails
Contents