Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)

1975-09-07 / 245. szám

1975. szeptember 7., vasánrap Pünantult napló 3 UAIUDORZaSZLOT KAPOTT BOLY Nagy síkéit arattak a baranyai kiállítók Az OMÉK-ről jelentjük Hírnevéhez méltóan sze­repelt Baranya megye a 68. Országos Mezőgazda­sági és Élelmiszeripari Ki­állításon. Bár még áll a vásár, s az eredmények pontos összegezésére csak a vásárzárás után kerülhet sor - elmondhatjuk ezt. Mi sem bizonyitja jobban, mint az, hogy a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszter által kiadott leg­nagyobb díj, a nyolc ván­dorzászló közül egy, a me­gyénkbe került. A Bólyi Ál­lami Gazdaság kapta e ki­tüntetést. Előtérben a termelési rendszerek A vásár jó — állapították meg a szakemberek, s az új­ságíró ezt „közvetve” is észre­veszi: a kiállított termékek, eredmények zsűrizése, díjazá­sa lassan halad. Mondják: igen nehéz dolga van a bírá­lóknak, hiszen a jót a jóval kell összehasonlítaniuk. Csak példaként: az eredmény-be­mutatókra nevezett több száz gazdaság szinte azonos termés­átlagot ért el kukoricából, hek­táronkénti 60—70 mázsa kö­zött Egyetlen gondja a kiállítás baranyai látogatójának, hogy igen nehezen akad saját me­gyéje kiállítójának nyomára. Nagyon szétszórtan találhatjuk meg a gazdaságokat, hiszen önálló kiállítóként csak a Bi- kali Állami Gazdaság pavilon­ja található meg. Ők, egyben a leglátogatottabbak is, na­ponta 10—15 ezer ember ke­resi fel a „Fehér Gyöngy”-öt, a jövő kis- és nagygazdasá­gaiban legjobban hasznosítha­tó húsnyulat. Mint megtudtuk, a BOV-on keresztül az idén 70 ezer szülőpárt helyeznek ki a „maszek” állattartókhoz, de e mennyiség megtoldásáról is szó esett. Éppen vásáridőben. így aztán nem véletlen, hogy telje­sítmény nagydíjjal jutalmazták a bikali nyulat, a nyúltartás technológiai rendszere pedig ezüstérmet kapott. Halaik pe­dig 3 aranyat is hoztak haza. Hogy a termelőszövetkeze­tekről is tegyünk említést: a somberekiek a marhahizlalási nagydíjat kapták, a bólyi Kos­Sok szeretettel köszöntjük a megye bányászait suth Tsz pedig teljesítmény­díjat hozott haza: búzájuk aranyérmes lett. Egy bólyi szo­morúság : 79 mázsás kukorica­eredményük „elkerülte” a zsű­ri figyelmét. Szervezés­vezetés a mező- gazdaságban A szakágazati bemutató rész­vevői között a vásárkatalógus ugyan megemlíti a Szigetvári Állami Gazdaságot is, mint a meliorációs téma bemutató­ját, de ez tévedés. Cukorrépa termesztésben kaptak aranyér­met, s egy kancájuk is arany­érmes lett. A vezetés-szervezés témakör bemutatójaként szere­pelt szép sikerrel az OMÉK-en az újpetrei termelőszövetkezet. Az A-pavilonban lévő tabló­jukon az erkölcsi elismerés, az anyagi ösztönzők alkalmazása mellett a gazdaság információ- áramlásának modelljét is be­mutatták. Ugyancsak e téma­körben jelentkezett a Baromfi- feldolgozó Társulás — modell­jével. A Bólyi Állami Gazdaság baromfiai — a Shaver, a Stare - ross és a Tetra—B — ugyan­csak sok nézőt vonzott. A Szentlőrinci Állami Gazdaság a Solanum Intenzív Burgonyater­mesztési Rendszere a 16-os szakágazati pavilon érdekessé­ge volt. Több fajtát mutattak be — a közkedvelt és igen jól termő hollandi Desireé fajtát — érmet kapott, — a Carinát, a Jaerlát. A Solanum gépso­ra mellett ott volt a burgonya­tároló üzem makettje is. Kiállítók a régióból Kitekintve a régióra, elmond­hatjuk, hogy talán a legna­gyobb sikert a Szekszárdi Me­zőgép Vállalat cukorrépa be­takarító gépsora, öntözési rendszerének gépei aratták. Termékeivel megjelent a Zala megyei Édesipari Vállalat, a nagyatádi konzervgyár, a Ka­posvári Tejipari Vállalat — köz- bevetőleg a pécsiek a PIV-en is bemutatott Zengő termizált krémsajtra kaptak érmet —, Somogy megyéből burgonyá­val jelentkezett a Lábodi Ál­lami Gazdaság, búzával a siófokiak, Tolna megyéből pe­dig az alsópéli, a dalmandi, a hőgyészi, a paksi, a szek­szárdi és a tamási állami gazdaságok vettek részt a nö­vénytermesztési eredménybe­mutatón. Somogy megyéből csak három állami gazdaság nevezett a növénytermesztés­ben: Balatonboglár, Darány- puszta és Siófok. Mindent egybevetve azonban örömmel állapíthatjuk meg, hogy régiónkban a mezőgaz­daság ugrásszerűen fejlődött az elmúlt esztendőkben — ezt az eredmények bizonyítják, — s azt, hogy Baranya e fejlődés­sel lépést tartott. Néhány ága­zatban vezet is. Kozma Ferenc A pécsváradi ügye Évek óta tudjuk, hogy Pécsvárad körzetében ha­talmas kiterjedésű, kerámia­ipari felhasználásra is al­kalmas homokmező húzó­dik. Jó ideig utópiának látszott a többmilliárdos érték hasznosítása. Most viszont úgy tűnik végre, hogy a pécsváradi földpát- tartalmú homok ügye el­mozdult a holtpontról. Legalábbis erre utalnak a Finomkerámiaipari Művek műszaki osztályvezetője Lenkei György által elmon­dottak. Nyilatkozik a FIM # Mindenki elismeri, hogy a pécsváradi homok igen értékes anyaga lehet az iparágnak. Mi az oka annak, hogy évekig hú­zódó kísérletek után sem al­kalmazzák? — Részletesen mindenre ki­terjedő vizsgálatokat kellett végeztetnünk. Higgye el, mi örülnénk a legjobban, ha már a gyárainkban láthatnánk a pécsváradi földpátot. A munka tulajdonképpen a miskolci Ne­hézipari Egyetem által végzett laboratóriumi vizsgálatokkal kezdődött még 1972-ben. A készített tanulmányban letették a voksot a pécsváradi földpát- tartalmú homok mellett. Azóta már elvégeztük a félüzemi kí­sérleteket is gyárainkban. Azt vizsgáltuk, hogy alkalmas e műszaki porcelánok, szaniter áruk valamint edény gyártá­sára ez az anyag. Az elvégzett kísérletek szintén kedvező eredményt hoztak: bebizonyoso­dott, hogy a baranyai földpá­tot széles körben hasznosít­hatjuk. iüMÍaimbni:n bátruk közül Hogyan lőttek kiváló vájárok f Böjtbe Lajos, Nagy Mihály Lajos, Kardos Géza A bányából menni nyugdíjba Böjthe Lajos apja tiltakozott: bányász nem leszel. Az anyja erősítette a fiú makacsságát: nézd a szomszéd, hogy él! Az­tán iparos létedre te hogyan? Az osztálytársai közül senki más nem ment a bányába ... Vállig érő fekete haján lát­szik, hogy frissen mosott. Nem lehet könnyű tisztán tartani. A bányában a bőr alá is beveszi magát a szénpor. Szemük kö­rül nincs a fekete karika — ma már addig mosakszanak, míg el nem tűnik az árulkodó jel. — .Víz van, mosószer van, idő van, miért ne lehetne a bá­nyászfiatalnak is hosszú haja — kérdi Böjthe. Miért ne! — S igaza volt édesanyjá­nak? — Jól keresek, a bányából akarok nyugdíjba menni. Per­sze, az lenne az igazi, ha ez a hatezer forint a szabad szom­batok, a vasárnapok nélkül is meglenne. Három fiatallal beszélgetek a bátrak közül, akik akkor, amikor a fiatalok százával hagyták ott a bányát — 1970 körül — éppen akkor kopog­tattak a komlói vájáriskola ka­puján. Kardos Géza 29 évével idősebbnek számít. Több mint 13 éve dolgozik a föld alatt, 1962-ben kilenc gyerekes csa­ládban még a bányász apák is szívesen küldték az aknára gye­rekeiket munkáért. — Hogyan lettek kiváló vá­járok? — Kossuth-bányán vájár to­vábbképző tanfolyamot indítot­tak, amelyre 37 fiatal jelentke­zett. A sikeres elméleti vizsga után, amelyen matekbői, tér­képészeti ismeretekből, kémiá­ból, mechanikából, géptanból, bányaművelésből, közgazdasági alapismeretekből kellett vizs­gázniuk, a Kiváló fiatal vájár címet is megszerezhették. A politikai kérdések rázósak s a gyakorlati ugyancsak nehéz volt. Fémtámos fejtésben kel­lett a sorokat rendezni, ügyes­séget, szakértelmet követelt, a biztonsági előírások betartásá­ra nagyon kellett vigyázni. Böjthe jobban szeret ácsol­ni, szerinte ott dől el, ki mit tud. A jövesztés olyan, mint a gép­kocsivezetésben a gázpedált nyomni. Nagy Mihály Lajos nem szeret biztosítani: a jövesztés nem olyan egyszerű, különösen nem, ha a főte laza. S hát kü­lönben sem könnyű az egész műszakban a gépet nyomni. Kardos Géza hallgat. Dolgozott ő a jövesztésen, biztosításon éppen eleget, a vájárnak mindkettőhöz egyformán jól kell érteni és szeretni is kell, különben az egész szakma sem­mit sem ér. Aztán megegyez­nek: szép, amikor dől a sok szén, az ácsolatok katonásan sorakoznak, a vájár szinte lát­ja, hogy halad előre . , . Mondom nekik, az új hűség­jutalom-rendelet alapján most vastag lesz a boríték ... — A linkek járnak jól. Mi idősebbek alig kapunk többet. Böjthe mindössze 25 eszten­dős, tehát a hűségjutalom szem­pontjából a legidősebbek közé tartozik. — A két szakmáért járó plusz 10 százalék nem vezet semmi­re. A vájár úgy sem visz a csá­kány mellett kulcsot, hogy la­katos munkát végezzen. A vil­lamos berendezésekhez meg ha mesterlevele van, akkor sem nyúlhat... (Kardos Géza véle­ményén is lehet gondolkod­ni...) A bányamester nem ad iga­zat a fiúknak: kiszámította, hogy minden tízezer forint ke­resetre 100 forint többlet hű­ségjutalmat kapnak az „öre­gek” is, akik most úgy érzik, hogy csak annyi az emelkedés, amennyit az SZTK-járulék el­visz. A második szakma meg akkor lesz jó, ha megrokkan a bányász, s csak a külszínen dolgozhat. Böjthe Lajos az idén tavasz­szal végzett a bányamentő tanfolyamon, a marxista közép­iskolában, gépkocsivezetői jo­gosítványt szerzett, kiváló ifjú vájár vetélkedőn az első helye­zőit érte el, és mindemellett a három gyerekre is szorított időt. — És megbuktam a bánya­ipari második osztályában. Ta­lán egy kettest kaphattam vol­na, de mondtam az „osztinak”, ne kínozzuk egymást, majd jö­vőre. — Én meg most pótvizsgá- zom — szól közbe a vetélkedő második helyezettje. Az idén tavasszal választottak KlSZ-tit- kárnak, 21 esztendejéhez annyi elfoglaltsága van (ő is család­apa) a pótvizsgát tényleg nem kell szégyellnie. Kardos Géza valamikor kül­kereskedő akart lenni, s lehet­séges, hogy az is lesz. Kossuth bányáról őt javasolták, hogy soron kívül az egyetemre jusson. Pedig csak egy éve van visz- sza a technikumból. Az üzemve­zető azt mondja, hogy kár az időt vesztegetni, Géza úgyis megállja a helyét. Ö bánya­mérnökire jelentkezett, a fel­vételi bizottság képességei alapján a közgazdasági egye­temre javasolta ... Kossuth bányán az üzemve­zetői irodában dolgoznak. A fiúk panaszkodnak: szidják a begyökerezettséget, a fafejűsé- get, s néhányszor kényes terü­letekre is tévednek. Mérei Emil, amikor igazuk van, helyesel, amikor túllőnek, visszavág ... — A 3-as telepben dolgoz­tunk, aztán állandóan felfele adtuk a vasat — morog Böjthe. — Nem igaz, hogy ezt így kell csinálni. A főnök velünk dolgo­zott és azt mondta: ha én bí­rom, nektek is bírni kell. Igen, de ő egyszer-egyszer száll be, nekem meg még 28 évem visz- sza van ... — Jó lenne néha kiállni a sorból? Böjthe hátrasimítja haját. — Minimum annyit dolgo­zom, mint a többiek, de az sem baj, ha egy kicsit töb­bet ... Lombosi Jenő O Padlólap gyártásra is? — Igen. Az Alföldi Porcelán- gyárban végzett kísérleteket a közelmúltban fejeztük be. Most már elmondhatjuk, hogy kész receptúrákkal rendelkezünk. # A finomkerámiaipar nagy mennyiségű földpátot, kaolint és egyéb „töltő” anyagokat importál. Nagyrészt nyugatról'. Mit jelent ebből a szempont­ból a pécsváradi homok: ki­válthatja e a jelenlegi beho­zatalt? — Az iparág évente átlago­san hatezer tonna alapanyagot hoz be Finnországból Norvé­giából, Bulgáriából valamint Jugoszláviából: tonnáját mint­egy kétezer forintért. A hazai anyag jóval olcsóbb lehetne. Ha például ötszáz tonna kül­földről importált darabos föld­pátot a pécsváradi homokkal helyettesítenénk, abból ki- lencszáz tonnára lenne szükség, hogy a momási eljárást köve­tően ötszáz tonna földpátot nyerjünk. Ebben rejlik tehát a jelentősége ennek a homoknak. Megszüntethetnénk az impor­tot, sőt exportálókká válhat­nánk. Az anyagot pedig az üvegipar is hasznosíthatná. O Ez mind igaz, de amíg kezdetleges technológiával napi néhány tonna homok mosását végzi el a pécsváradi termelő- szövetkezet, továbbra is áb­ránd marad a szép terv. — Korábban megkerestük az Országos Érc és Ásványbányát, hogy vállalja el a pécsváradi homok kitermelését, illetve ipa­ri előkészítését. Nagyarányú le­terheltségük miatt erre nem vállalkoztak. Ekkor az Építésügyi és Városiéileszíési Minisztérium­hoz fordultunk segítségért: a minisztérium kimondta, hogy a bányát ÉVM hatáskörben kell majd működtetni, pontosab­ban a Kőbányászati Egyesülés valamelyik üzeméhez tartozna. Mi a Déldunántúlí Kőbányára gondoltunk: ezt indokolja o területi közelség is. A közel­múltban egyébként az ÉVM műszaki fejlesztési főosztálya megbízta a Kőbányászati Egye­sülést, hogy ez év végéig ké­szítse el a pécsváradi bánya beruházási programját. Az el­képzelések szerint, a beruházás két lépcsőben valósulna meg, amelyből az első ütem várha­tóan tízmillió forintba kerülne. Amennyiben az elmondottak szerint valósulnak meg elkép­zeléseink, úgy a Fiinomkerámia Ipari Művek is hozzájárul a beruházás költségeihez. Az el­ső ütemben várhatóan 1977-re a bánya legfontosabb techno­lógiai berendezései állnának munkába — különböző mosó­dobok — majd később a vas­tartalom tovább? leszorításával a pécsváradi homokot olkalr mássá tehetnénk edénygyár­tásra is. Először tehát szigetelő előállításra használhatnánk, így jelentős mennyiséget használna föl a Zsolnay Porcelángyár, a hetvenes évek végétől pedig már általánosan használhatná a kerámiaipar a pécsváradi fi­nomított homokot. Úgy tervez­zük, hogy a bánya évente húsz­ezer tonna anyagot adna az iparágnak, később pedig a hazai üvegygyárakat is ellát­hatná. Salamon Gyula Kimozdultak a Holtpontról Év végéig elkészül a beruházási program Kész receptűrák az iparnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents