Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)
1975-09-06 / 244. szám
6 Duftcmtiiii napló 1975. szeptember 6., szombat Zenélő bányászók Komlón 350 hallgató, öt évestő[ 30 évesig Bemutatjuk a korszerű zeneiskolát A Majális dombra látni az újonnan elkészült komlói Erkel Ferenc Zeneiskola ablakaiból. S ha kihallatszana az épület falai közül a muzsika, akkor azok a lankák felelgetnének rá, melyek már a 30-as években a bányász fúvószenekar indulóitól is visszhangzottak. A három szintes, lépcsőzetes építészeti megoldású intézmény az ország legmodernebb zeneiskolái közé tartozik. A bemutató séta előtt csak egy kis visszapillantás a múltba. Komlón 1955 márciusában indult be a zeneiskola, de tulajdonképpeni működését csak az év szeptemberétől számíthatjuk. A hőskorban tíz tanár 180 főt tanított zongora, hegedű, fa-, rézfúvós, cselló, szolfézs és magánének szakokon, először a Zrínyi Művelődési Ház három helyiségében, majd a Keringő Étteremben. 1964-ig küszködött itt a zeneiskola a hely adta összes nehézségekkel. Ekkor ismét vissza kényszerültek a Zrínyi Művelődési Házba, mert a kiáradt Kaszárnya patak veszélyessé tette az épületet. Tizenegy év után innen költöztek hetekkel ezelőtt az újba. * A Kossuth Lajos utcában 1973 nyarán rakták le a mai épület alapkövét, s kezdték meg a munkálatokat a Tolna megyei építők a PTV tervei alapján. A főbejárat nagyméretű üvegajtói után társalgó, várakozó előtér fogadja a látogatót. Jobbfelől egy virágtartó kőmedence illeszkedik a két félemeletre bontott második szint közé. A földszint zárt folyosójának szinte késő estig természetes megvilágítást adnak a kitűnően elhelyezett tetőablakok. Erről a szintről nyílik öt zongoraterem, melyek falait hangszigetelővel látták el, a folyosó csendjét pedig a kettős ajtók védik a kióradó muzsikától. Itt is és minden Harc az éhbérek ellen Pécsi bányászsztrájk 1905-ben A bányákban dolgozó munkásoknak 360 paragrafusból álló szabályzatuk van, mely paragrafusok közül 180 azt határozza meg, hogy a munkásoknak milyen kötelezettségeik vannak, 90 olyan paragrafus van, amely a munkásoknak az elöljáróik iránti tiszteletet szabályozza, 90 pedig azt állapítja meg, hogy a munkások ellen miféle büntetések alkalmazhatók. A munkások érdekében azonban egyetlen paragrafus sincs — mondotta Schmira Károly az 1399-ben megtartott Országos Szakszervezeti Kongresszuson. Az előírások megszegőivel zeneteremben a beépített szekrényekbe rejtett mosdófülkéket helyeztek el igen ötletes megoldással. Az első emelet első félszintjén négy hangszeres termet találunk, ahol a vonósok, fúvósok sajátíthatják el a hangszerismeretet. A folyosó végéből nyíló teremben pedig a szolfézsoktatás folyik. A termek előtt mindenütt asztalkákat és bőrfoteleket helyeztek el az órakezdésre várakozók számáA második félszinten kapott helyet a beépített hangszertároló szekrénysor. Az új intézmény gazdái úgy tervezik, hogy hangverseny esetén ezt ruhatárként használják majd. Ezen a szinten is négy hangszeres terem várja a hallgatókat, mellettük helyezkedik el a lemez- és kottatár. Ez utóbbiban fülhallgatóval felszerelt magnetofonok és lemezjátszók állnak az érdeklődők rendelkezésére. Ugyanezen a szinten rendezték be a könyvtárat is, ami egyben a klub céljait is szolgálja. A második emeleten vannak az irodák és két kisebb és egy nagyobb zeneterem. Az utóbbi szétnyitható válaszfallal kapcsolódik a kisebbhez, s így alkalom adtán 80 személyes hangversenyteremmé alakítható perceken belül. Ennek szomszédságában építették meg az intézet házi stúdióját, ahol hangfelvételek rögzíthetők, s innen nyílik egy úgynevezett hangolószoba is. És, amit még a jelenről tudni kell: 350 hallgató — 5évestől 30 évesig — zenei oktatását oldják meg tizenkilenc pedagógus segítségével hegedű, cselló, zongora, fa-, rézfúvó, gitár, ütő, mogánének szakokon, valamint az előképzőben és a zenéóvodában. A beiratkozottak csaknem 50 százaléka pedig fizikai dolgozók közül kerül ki. Hangszereik meny- nyisége és minősége viszonylag jónak mondható. Új zeneiskola, új tervek ... A komlóiak által eddig is tartott jó zenei színvonal újabb lehetőségeket kapott. F. J. Rövid átfutási Idővel vállaljuk 150 KW-IG villanymotor, HEGA-SCH hegesztő-egyenirányító, HEGESZTÖDINAMÓ, GENERATOR JAVÍTÁSÁT, TEKERCSELÉSÉT. „Petőfi” MGTSZ Ú J P E T R E. Tekercselő üzem: Kozármisleny, Rákóczi út 3. ÚJPETftÉ Hontalanok zsákutcája (1.) Kilencven nap Nyugat-Európában A nagy olasz csizma északkeleti csücskében, néhány száz méterrel a tengerszint felett, hegyoldalban épült a láger. Amerikaiak építették az európaiaknak: görögök, szerbek, albánok, jugók, törökök, horvátok, románok és magyarok élnek együtt a vasbeton fallal, dróttal körülvett barakkokban. Padríciano. Ez a kis falucska neve, így hívják a lágert is. Félezernyi lakója van a csöppnyi határfalunak, fele ennyien élnek a barakkokban. Átmeneti szálláshely ez azoknak, akik bérelt kísérőikkel átlépik a jugoszláv—olasz határt. Az őrök többsége olasz. Az ügyintézők között magyar is akad, de a többség amerikai. Amerikai segélyszervezetek vallási alapon, az I. R. C. nevű ügynökség, s ki tudja még hány és milyen érdekeltségű csoport intézi a kivándorlást, ruhaneművel, élelmiszerrel, szükségcikkekkel látják el a disszidenseket. Senki, aki illegálisan lépi át a határt, nem kerüli el ezt a lágert. Az első rendőrőrsről ide szállítják őket, itt veszik először pártfogásba, gondozásba a „menekülteket". A láger leginkább laktanyához hasonlít. Börtönre csak annyiban, hogy szögesdrótot húztak a betonfal fölé, s hogy fegyveres őrség áll a kapuban, a falak tövében. . „Szólítson Pityunak“ Az ügyintézők egymás közt angolul beszélnek, de hivatalosnak az olaszt tekintik. A Magyarországról érkező fülének jólesik e bábeli hangzavarban, amikor magyarul kérdezik. Egy szentendrei disszidens házaspár „szolgál” a lágerben. A feleség a bölcsészkaron végzett, kitűnően beszél olaszul, spanyolul, a férj bírja az angolt. A disz- szióensekkel általában nem köz- lik nevüket, a férj legfeljebb annyit: „Szólítson Pityunak!", de az asszony semmit nem árul el önmagáról. Munkát nem vállalhatnak. Néhány hét eltelte után a nyugtalanabbak - nem kis rizikóval - átmásznak a kerítésen, beszöknek a városba egy kis alkalmi munkára. Az olaszok szívesen foglalkoztatják őket, a disszidens a legolcsóbb munkaerő. Hajt, mert pénzt akar, de ez a pénz körülbelül egyhar- mada annak, amit az olasz munkavállalónak kellene fizetni. A lágerlakót illegálisan foglalkoztatják, adómentesen - tehát olcsón. Az Olaszországba utazó turista, aki azért vált útlevelet, hogy lássa Nápolyt, Velencét — talán semmit nem tud erről a világról. A fiatalember, aki kilencven napig bolyongott Nyugat-Európában, hat hétig volt Padriciano lakója. Pajor Mihálynak hívják, még nincs húsz éves. A múlt év szeptember 28- án indult el turista útlevéllel Jugoszláviába, hogy onnan átszökve a határon, eljusson Svájcba vagy Svédországba. Szombathelyen, a Pamutipari Vállalatnál dolgozott, ahol 1973 májusában súlyos baleset éri. A bálabontó gép leszakítja jobb kezefejét, csupán a hüvelykujja marad meg. Hónapokig betegállományban van, majd ötven százalékos rokkanttá nyilvánítják. Az Állami Biztosító 50 ezer forint kártérítést fizet. Felgyógyulása után az üzem portásként, alkalmazza, 1900 forint havi fizetéssel. Az ötvenezer forinthoz húszezret gyűjt össze 1974 szeptemberéig. Akkorra tetté érlelődik benne a szándék: Nyugatra szökik, Svájcban, vagy Svédországban megoperáltatja magát, csontátültetéssel enyhítteti cson- kaságát. Az útra cinkostárs, barát is akad: Szalai János húszéves falubelijével együtt eszelik ki a tervet. A múlt év szeptember 28-án ketten indultak el Szalai János MZ 125-ös motorkerékpárján. Tervükről nem tájékoztattak senkit, a szüleiknek is csak annyit mondtak, hogy Jugoszláviába kirándulnak néhány napra. Magukkal vitték Pajor Mihály 70 ezer forintját is. Mariborban szállodában laktak, térképet vásároltak, majd elindultak az Isztriai-félszigetre. A jugoszláv embercsempész 120 ezer lírát követelt, de nekik csak 83 ezer volt. Nagy veszekedések után ennyiért is átvitte őket Muggiába, ahol sorsára hagyta őket. Október első napjaiban rendőrkocsin érkeztek meg Padricianóba. Irány: Latina A láger-élmények közül a legélesebb: minél előbb elke rülni innen — emlékezik az idő közben visszatért Pajor Mihály - Az első naptól ez volt a vá gyünk, végül hat hétbe tellett mire végre továbbmehettünk Vagy százunkat indítottak útnak a trieszti vasútállomásról. Azt hittük, szabadon utazhatunk majd tovább, aztán kiderült, hogy az ország közepébe, Latinára visznek bennünket, égy másik lágerba. Ez Rómától hatvan kilométerre fekszik. Har- mincöt-negyvenezer lakosú városka. A láger valamikor katonai laktanyának épült. Iszonyú volt a hat hét után tudomásul venni, hogy még az addiginál is kilátástalanabb körülmények közé juttatnak. Nyugat-európai bolyongásom kilencven napig tartott, de amit soha nem fogok elfeledni, azt ebben a két lágerben éltem meg. Bár akkor még hittem valamiben, még bíztam abban, hogy minden jóra fordul. (Folytatjuk.) Embertelen munkakörülmények Kegyetlenkedések a „Siralom Völgyében” A szervezkedést képtelenek voltak az urak megakadályozni szemben a Pécs vidéki bányák ura, a Szabadalmazott Duna- gőzhajózási Társaság könyörtelen szigorral lépett fel. Az egyik eszköz, vagy ahogyan dr. Hajdú Gyula nevezte, „korbács”,. a lakások kiürítése, a másik „korbács" pedig a társasláda volt. Ez utóbbi a korabeli kezdetleges szociális gondoskodás volt a bányászság körében. - A bányászok fizetéséből rendszeresen levont ösz- szegből rokkantság, vagy elöregedés esetén segélyt, illetve nyugdíjat adtak. Sztrájk idején a dolgozók elleni fegyelmi büntetésként ennek a járandóságnak a megvonását is kiszabhatták — ki is szabták nemegyszer a munkaadók. Ütőképes szervezet 1905-ben, az orosz forradalom évében a Pécs vidéki bányászok már ütőképes szervezett erőt képviseltek. A szociáldemokrata párt és a szakszervezet mellett szakegyletek is működtek, amelyek a bányászok művelődését, tudásuk gyarapodását szolgálták. Szervezett erejüket érthetően igyekeztek élet- és munkakörülményeik megjavítására fordítani. Hogy miként bántak velük, jól jellemzik dr. Hajdú Gyula szavai. „A legszűkösebb kenyérre is alig futotta keresetükből, a társasági urak és a hatóság emberei pedig úgy bántak velük, mint a kényre-kedvre kiszolgáltatott rabszolgákkal . . . A bérek pedig akként voltak megállapítva, hogy a vájárok az önkényesen megállapított és munkahelyenként változtat- gatott szakmónybérezés alapján a büntetések és egyéb levonások után a havi fizetési napon nem egyszer csak filléreket kaptak kézhez. A nyomor és az elégedetlenség százával hajszolta a kivándorlókat hajóra, de százával voltak olyanok is, akiket kilöktek munkahelyükről, mivel „elégedetlenséget" szítottak”. 18 pontos memorandum fenyegetőzések követik egymást. A korabeli polgári lap, a Pécsi Napló - egy későbbi — 1905. szeptember 23-ai elsőoldalas cikke A modern kapitalizmus címet viseli. ,,A szocialisták egyre lázitó beszédeket mondanak a kapitalizmus ellen. Pedig nincsen igazuk. Az emberiség jóléte csak azóta fejlődik feltartóztathatatlanul, mióta a világtörténelem főszereplője a kapitalizmus lett”. - írja. A pécsi MUNKÁS azonban mindvégig a sztrájkoló bányászok mellett áll. „A bányászok közül a csendőrség 28 munkást elfogott, és kényszerítették őket, hogy a bányákba leszólljanak dolgozni. Dehát az erőszak hiába volt, mert még erőszakkal sem tudták őket éhbérért munkába kényszeríteni.” írásaiban híven tudósít a társaság kegyetlenkedéseiről. „Pécsbányatelepen két asszony könyörgött, ne lakoltassák ki őket, mert minden percben várják,' hogy kedves terhüket letegyék. Nem használt a kérés, és másnap az egyik a disznóólban, a másik pedig az árokban szülte meg magzatát... A bányaigazgatóság embertelenségét tetőzi még ama tett is, hogy a „Jammer-Thalban”, (Siralom Völgyének nevezett bányászn'egyed) kilakoltatott két család közül az egyik asz- szony gyermekágyban feküdt, azért irgalom mégsem volt irányában. Kivitték éppen úgy a lakásból, mint akármelyik más családnak a bútordarabját. A szervezkedés fejlődése Az 1905-ös, 45 napig tartó sztrájk legfontosabb követelései bérkövetelések voltak. A legalacsonyabb bérű bányászok július 3-án beszüntették a munkát. A sztrájk 5-én már az egész bányára kiterjedt. Az előbb ismertetett körülmények önmagukban is indokolják a sztrájkot, a bánya urai mégis értetlenül veszik tudomásul az eseményeket. A bányászok 18 pontos memorandumot nyújtanak be a DGT igazgatóságának. A memorandum a vájárok, a bányaácsok, egyéves segédmunkások, csillések előléptetésére vonatkozó követeléseket tartalmazza. Magába foglalja még a bányatanoncok, a kisegítők béremelési, előléptetési követeléseit, a lakásviszonyok javítását, 8 órai munkaidőt a sajtolt széngyártásban dolgozóknak és május 1-e megünneplésének jogát. Kilakoltatások, elbocsátások A sztrájk elhúzódik, eredménytelennek ígérkezik. Kilakoltatások, elbocsátással való Az értelmetlen, eredménytelen embertelenkedések nyomán kialakult helyzetről július 24-én még Waniss főszolgabíró is így vélekedett: Az eddigiekből kétségtelenül megállapítható, hogy a sztrájkban álló munkások oly módon vannak összeköttetésben a pécsi szocialista munkásokkal — és vannak szervezve — hogy ezekkel szemben az eddig foganatosított kényszerítő eszközök — tömeges elbocsátás, kilakoltatás ... és a még utolsó eszközül fenntartott — idegenek eltolonco- lása ... is csak olaj lenne a tűzre. A sztrájk vajmi kevés eredménnyel végződött. A vájárok kaptak ugyan némi bérjavítást — a segédmunkások rovására. A társaság az új bérszabályzat életbeléptetése után is egymás ellen próbálta kijátszani a bá- nyószságot. A pécsi rendőrkapitány, Vaszary Gyula sokallot- ta a MUNKÁS 1500 előfizetőjét, „veszélyesnek” minősítette a szakegyletet, a kormányhoz akart felterjesztést intézni az egylet és az újság beszüntetése érdekében. De a hatósági erőszak nem ért célt, — Írja dr. Hajdú Gyula, Pécs-Baranya munkásmozgalmának kiemelkedő alakja. A bányászok most már, mint a Munkásképző Egylet tagjai még szorosabban tömörültek a pártlap, a MUNKÁS és az ekkor ugyancsak Pécsett megindított, kéthetenként megjelenő szaklapjuk, a Bányamunkás köré. Az addigi 1500 példány csakhamar megnövekedett, a szer. vezkedés fejlődését nem sikerült feltartóztatni. Bebesi Károly
