Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)
1975-09-04 / 242. szám
6 Dunántúli napló 1975. szeptember 4., csütörtök a szocialista baranyai levéltárügy negyedszázada Nagy értékű történeti források Tudományos feltörő ős feldolgozó munka A magyar és vele a baranyai levéltárügy is a felszabadulás elhanyagolt területe volt a polgári kormányzatnak, a helyi vezetésnek. A törvényhatóságok szolgálatában, kizárólag az igazgatási mechanizmus egy sajátos részének tekintették. Sajnálatos módon a háborús pusztítások nélkül is jelentős károk . érték a régi, elsősorban a feudális kori levéltári iratokat. Az Országos Levéltárat kivéve alig tudott egy-két levéltár (elsősorban országos hatóságú egyházi levéltárak) eljutni odáig, hogy önálló kutató fórummá váljon. A levéltárak mindenütt amolyan „segédhivatal” funkcióját töltötték be, ahol a mindennapi ügymenet igényeit kielégítve kevés idejük maradt irataik rendezésére, feltárására. Ami az őrzési funkciójukat illeti, ott sem volt minden rendjén. A legnagyobb kórt Baranya megye levéltára a XIX. század második felében szenvedte, amikor is a megyeház pincéjébe helyezett iratok döntő része elpusztult, elrothadt. Hasonló súlyos pusztulás érte a két világháború olatt Pécs város történeti forrásait. Egyoldalú szemlélet A II. világháború katonai eseményei szerencsésén megkímélték a város és a vármegye levéltárát. Azonban a megyében meglévő hatalmas uradalmak félezeréves levéltárai áldozatul estek. Sajnos nem volt egyetlen olyan levéltáros sem, aki szívügyének tekintette volna a példátlan értékű és örökre pótolhatatlan történelmi forrásanyag begyűjtését. De hiába írt 1945. április 7-én a vallás és közoktatás- ügyi miniszterhez, majd ezt követően a belügyminiszterhez levelet az Országos Levéltár főigazgatója is kérve a hatalmas értékű magánlevéltárak hatékony védelmét, az eredmény elmaradt. A polgári korszak főlevéltárnokái — nagyon kevés kivétellel — beszűkült, „egyoldalú közigazgatási szemléletükkel” alkalmatlanok voltak ennek a „nemzeti ügynek” a megoldására Baranya megye és Pécs város területén is. A katasztrófát az 1947. évi minisztertanácsi rendelet fokozta, amely egyfelől előírta nem csak a törvényes kereteken belüli, hanem „az ezen felül lehetséges" irattári selejtezések haladéktalan megkezdését és négy hónap alatti befejezését. Erre a papírgyárak nyersanyaghiánya ösztönözte a Minisztertanácsot. Ezt követő selejtezési kampány jobban megtizedelte az irattárakat, mint a háború. Ebben az időszakban pusztult el a községek régi iratainak zöme, valamint „a buzgó papír anyag felderítők" küldték zúzdába a legértékesebb - gazdasági szervek, gyárak, üzemek iratait. A levéltárakban őrzött iratokra szerencsére ezek a rendeletek nem vonatkoztak. Az első lépés A magyar történelemben az első levéltári törvény, amely kísérletet tett a hazai levéltárügy egészének összefogására az 1947. XXI. te. volt. A nyugati, francia mintára készült törvény a negyvenes években meglévő állapotokat kodifikálta. Érdemei mellett legnagyobb hibája az volt, hogy tiszteletben tartva a kapitalista tulajdonjogot a levéltárak anyagát nem vette, de nem is vehette köztulajdonba. így következhetett be az előbb említett iratpusztító selejtezés. A magyarországi és így a helyi levéltárügy fejlődésében a döntő változások a tanácsok megalakulásával párhuzamosan, a szocialista közigazgatás megszervezésével jöttek létre. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 29/1950. számú törvényerejű rendelete alapján kerültek állami tulajdonba azok a nagyértékű történeti források, amelyek alapjai lettek az egész magyar történeti, helytörténeti kutatás, nak. E törvény végre egységozásában jelölt meg. Nagy lendülettel indult meg a még menthető irattárak begyűjtése, így a Pécsi Állami Levéltárba kerültek a körjegyzőségek, a községek iratai, a járások kapitalista kori iratai, a magán- levéltárak közül a Batthyány- Montenuovo család példátlan értékű levéltárának megmentett közel 250 folyóméter iratanyaga, a Pécsváradi Alapítványi uradalom levéltára, a Batthyány család siklósi levéltárának töredéke, a Jeszenszkieké stb. A terület jogszolgáltató szervezetének hatalmas mennyiségű irata is az új állami levéltár raktáraiban kapott helyet. így a törvényszéké, a királyi ügyészségé, a különböző bíróságoké stb. Nem jelentéktelen és értékükben is kiemelkedő A vármegye háza és a levéltár 1830-ban. szervezeti keretbe fogta a volt törvényhatósági ges össze levéltárakat. Megalakult a központi ellenőrző és irányító szervezet: a Levéltárak Országos Központja (LÓK), amelyet közvetlenül a Minisztertanács alá rendeltek és 1957-ig működött. Az állami levéltárak, így a létrejött Pécsi Állami Levéltár is magába foglalta ezután a városi törvényhatóságnak, az egész vármegyének és a területi jogszolgáltató intézmények iratanyagának jelentős részét. Sőt, mivel e törvény célul tűzte ki az úgynevezett kerületi levéltárak felállítását — s mivel Pécset is annak szemelték ki — a nagyértékű bajai levéltárnak is otthont adott egészen 1958-ig. E törvény már megfogalmazta az állami levéltárak tudományos feladatait is, amelyet iratok megőrzésében és az iratok feldolletétek gazdagították a levéltárat ajándékok és vásárlás útján. Egyedi ritkaságok A törvény lehetőséget adott, hogy nemcsak a terület, hanem az egész nemzeti történetírás szempontjából jelentős egyedi ritkaságok is a levéltári gyűjteményt gyarapíthassák. így a féltve őrzött Kossuth levele, Klapka levelek, Damja- nicsra vonatkozó dokumentumok, Liszt Ferencre és a Zrínyiekre vonatkozó oklevelek. A törvény természetesen sok nyitott kérdést nem oldott és nem oldhatott meg, ezeket későbbi időszakban újabb kormányrendeletek pótolták, azonban mégis e nagyjelentőségű törvény vált elindítójává huszonöt évvel ezelőtt Baranya megyében is a levéltárügy szocialista korszakának. Ennek a negyedszázadnak első tizenhét esztendeje 1967- ig fontos út volt. Ekkor oldotta meg a levéltár feladatainak jelentős részét, azokat amelyekre a mai eredmények épülnek. 1967-ben alkotott kormányrendelettel ismét a tanácsi irányítás alá került vissza a levéltár és először a VB közvetlen intézményeként, majd a művelődésügyi osztályok hatáskörébe kerültek. Az államosítást követő tizenhét év elsősorban „bent”, az intézményben magában jelentett új fejlődést. Baranyában és Pécsett összegyűjtött iratanyag terjedelme elérte a tíz kilométert. 1967-től az intézmény még egy évtizednyi utat sem tett meg, azonban új lehetőségeivel, amelyet a közben megszületett levéltári törvény és kormányhatározat alapozott meg, a megyék egyik legfontosabb igazgatási és tudományos intézetévé fejlődhetett. Szakmai feladatai továbbra is az irattárak felügyelete, az iratok védelme, rendezése és feldolgozása. Emellett a hazánkban kibontakozott helytörténeti kutató munka szervezése, irányítása, e kutatások bázisintézmé. nye lett. Közös kincsünk Irányításával jelenik még a Baranya Monográfia Sorozat, valamint a már hatodik kötetben napvilágot látott Baranyai Helytörténetírás, s nemrég útjára bocsátott Baranyai Krónikaírás. A tudományos feltáró és feldolgozó munka mellett legfontosabb feladatának tartja, hogy a közművelődésben a krónikaírással kapcsolatos irányító és szervező munkát fejlessze. Az amatőr kutatókat hatékony módszerekkel támogassa. Huszonöt év távlatából visz- szatekintve nagyon nagy utat tettek meg a levéltárak a háború pusztításától, a negyvenes évek végi selejtezési kampányok veszteségeitől. E jubileumon mit kívánhat bárki e ritka szakma képviselői közül? Azt, hogy szélesebb körben értsék meg a különböző téren dolgozó vezetők, hogy az irat egyszer történelemmé válik, az közös kincsünk és jobban meg kell becsülniök. Mit várunk még? Szeretettel azokat a mogángyűjtőket, akik eddig is legbecsesebb dokumentumaikat ajánlották fel a Baranya megyei Levéltárnak. Dr. Szita László, a Baranya megyei Levéltár igazgatója Bolyról készült fametszeten a helység látképe a kastéllyal, 1828-ban. A legidősebb levéltáros EMLÉKEZÉS AZ ALAPIT AS ELSŐ ÉVEIRE A megalapítás éveire emlékezik leginkább Fáncsy ló- zset, a Baranya megyei Levéltár legidősebb' levéltárosa. A megyei és a pécsi levéltárat 1951-ben vonták össze és ekkor a megyei 2500 folyóméter anyagot platós kocsival -szállították két héten át, naponta ötszöri fuvarral. Az emeletre sodrófán átvetett kötéllel húzták fel a súlyos köte- geket. Erről korabeli fotó is tanúskodik, ami munkahelyi szobája falára került. Egyetlen fotó-dokumentum az alapítás idejéből. Fotóst ekkor még nem alkalmaztak, de a nagy munkában fényképezésre se gondoltak. A rengeteg iratot három hónapon át raktározták. Azóta- tevékenykedik a levéltárban a most 65 éves Fáncsy József, aki Gerényesen született és a Pécsi Állami Levéltár felállítása előtt az alispáni hivatalban dolgozott. A szocialista levéltárak megalakulásának 25. éves jubileuma alkalmából ő is köszönő levelet kapott a Kulturális Minisztériumtól. A levéltárban nem a kutatás a fő területe, hanem az anyakönyvi, közigazgatási teendőket látja el. Évente csaknem ezer ügyfél fordul meg nála ügyes-bajos dolgai miatt. Egyik legnagyobb ügyfele épp a Pécs-baranyai Beruházási Vállalat, amely régi épületek bontásához kér "egykori tervrajzokat. Irányítja az iratvédelmet, vagyis az „irattermelő" hivatalok, gyárak, vállalatok, téeszek irattárait ellenőrzi. Ezen kívül szaktanáccsal segíti elsősorban a most kezdő történelembúvárokat. Hosszú ideig a kutatószolgálat élén állt, de ma is szívesen nyújt segítséget. örök hobbyjává lett a forrásanyagok feltérképezése. Jelenleg is legalább hatezer ajánlandó helytörténeti feljegyzést őriz, amikre olvasás, hivatali teendői közben bukkant. Számára öröm, ha talál egy ismeretlen adatot, dokumentumot. Kedvenc helytörténeti kutatási témája, hogy 1849—50- ben miként szilárdították meg a szabadságharc utáni ellen- forradalmi rendszert Baranyában. Ezen kívül vizsgálja az útlevélügyi iratok történeti forrásértékét, a községek közigazgatási, anyakönyvi beosztását. Jelenleg a baranyai helységnévváltozásokat követi nyomon 1895-től napjainkig. Az irathegyek és kiszállás közben néha eszébe jut a nyugdíjkor, de erre nem gondol szívesen . . . Cs. J. fl jó levéltáros helytörténész is ■mhMH A kutatóról a szobájának tárgyai is vallhatnak, különösen akkor, ha valaki ugyanabban a szobában lassan három évtizede alkot, mint dr. Kopasz Gábor, a Baranya megyei Levéltár igazgató-helyettese. 1952 óta az I. emelet 4-ben dolgozik, kora reggeltől este 8—9-ig. A régi térképek a falon, mint nélkülözhetetlen segédeszközök a tájékozódást segítik, a Páriz-Pápai—Bartal- féle- latin és a Szamota—Zol- nai oklevélszótárral, valamint Szentpéteri Oklevélnaptárával együtt. Herman Ottó fotója a kárászi fészekodúgyárat a nagy ornitológus elvei alapján megalapító Kühnel-család hagyatékából került hozzá. A tettyei romokról ismeretlen festő készített képet, míg a fotókópia a Kórház tér 19. századi hangula- táridézi. A helytörténet-kutatás révén ma már baranyai, vagyis pécsi is Kaposz Gábor, aki 63 éves — a levéltári dolgozók között korban a második helyet foglalja el — és a Bócs-Kiskun megyei Foktőn született parasztcsaládból. „A szocialista levéltárügyet kezdettől szolgálja” — olvashatjuk a Kulturális Minisztérium számára eljuttatott jubileumi köszönő levelében. Nemcsak kutatócédulákból ismeri az orszá- got.~A debreceni, a hallei egyetem után főlevéltáros Besz- terce-Naszód vármegyében, az Országos Levéltárban és Székesfehérvárott. Vezette a bajai Közlevéltárat, amit 1952-ben a pécsihez csatoltak. így került a baranyai megyeszékhelyre. Egyébként filozófiából doktorált és Fichte Tudománytanát ő fordította először magyarra. Kutatási területeit a helytörténet határolja körül; hiszen a jó levéltáros egyben helytörténész is. Több mint 200 könyve. tanulmánya, értekezése, dolgozata, újságcikke jelent meg eddig az országos és megyei szaklapokban, múzeumi évkönyvekben. Baranyai témái között szerepel az 1945-ös földosztás, a direktórium, Mohács közigazgatásának, a Pécsi Sopiana Gépgyárnak a története, ezen kívül behatóan foglalkozott a községi bíróládákkal is. Többször volt munkatársa országos kiadványoknak is, így írt a városi rendőrség államosításáról is. Jelenleg a pécsi rajziskola múltját kutatja az MTA művészettörténeti kutató csoportja megbízásából. Talán félmilliónál is több iratot böngészett át eddig levéltári pályája alatt Magyarországon kívül Londonban, Zágrábban. A legrégibb, ami a kezébe került: a besztercei levéltár bőrre írt oklevele 1203-ból, de a baranyai levéltár is őriz a 17. század közepéről török nyelvű könyvet. Felejthetetlen emlék, amikor Jókai-nyugtára bukkant, vagy a bécsi Udvari Kamarai Levéltárban megtalálta a Dél-Baranyára vonatkozó első török utáni összeírást 1695-ből. Mindezek ellenére leginkább a két világháború közti különféle telepítések históriája vonzza. A kutatói teendők mellett a népi demokratikus viszonyok létrejöttekor anyakönyvi hivatalt vezetett, ténykedett kulturális, szociálpolitikai előadóként, szabadművelődési, szakszervezeti titkárként, a Fejér megyei Népi Bizottság elnökeként. Munkahelyén Gábor bácsinak szólítják. Az öregségre cáfol rá örök mosolyával, töretlen jókedéllyel. Szabad idejében kertészkedik, gyümölcsfákat metsz. Három éve szerzett jogosítványt és nemrégen debreceni anyag- gyűjtésből tért meg kocsival, pihenő nélkül. Csuti János
