Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)

1975-09-27 / 265. szám

1975. szeptember 27., szombat Dunántúlt napló 3 Befejeződött az országgyűlés őszt ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról.) nyílt diszkriminációs intézkedé­sekbe ütközünk. Az ilyen aka­dályok lebontását — a helsin­ki záróokmány rendelkezéseivel összhangban — nélkülözhetet­lennek tartjuk. Tisztelt Képviselő Elvtársak! — A fejlődő országok nem­zetközi tevékenységének jelen­tős állomása volt az el nem kötelezett országok külügymi­nisztereinek augusztus végén, Limában tartott konferenciája, üdvözöljük a limai külügymi­niszteri értekezlet antiimperia- lista, a nemzetközi enyhülés megszilárdítását célzó határo­zatait. Ezek azt mutatják, hogy az el nem kötelezett mozga­lom és a szocialista országok — köztük a Magyar Népköz- társaság — álláspontja a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­sekben egybeesik vagy közel áll egymáshoz. — A Magyar Népköztár­saság továbbra is törekszik a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolatai szélesítésére. Az elmúlt öt évben 22 fejlődő or­szággal létesítettünk diplomá­ciai kapcsolatot, s néhány fej­lődő országban nagykövetséget állítottunk fel. Politikai és gaz­dasági kapcsolataink számos fejlődő országgal bővültek. Együttműködésünk a nemzet­közi szervezetekben jó. Szeret­nénk még tartalmasabb kap­csolatokat kiépíteni a fejlődő országokkal, s ez különösen ak­kor lesz sikeres, ha az adott államok politikai törekvései megfelelő alapot biztosítanak hozzá. Befejezésül a külügyminiszter ismételten hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy a szocia­lista országok töretlenül folytat­ják küzdelmüket az enyhülés folyamatának kiszélesítéséért, visszafordíthatatlanná tételéért. A szocialista országok szünte­len kezdeményezései nélkül — mondta — az enyhülés meg­torpanhat, lefékeződhet és ez nagy veszélyekkel járna. Kije­lentette: kormányunk az eny­hülés, a béke és a biztonság megszilárdításának ügyét szol­gálja, amikor aktívan munkál­kodik a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa határozatainak végrehajtásán. !A kormány munkaprogramja közös munkára szálít Horváth Lajos, Baranya megye 3. sz. választókerület képviselőjének felszólalása Faluuegi Lajos: Terveinknek jobban kell alkalmazkodniuk a realitásokhoz Lázár György: Számítunk népünk munkájára A Minisztertanács munka- programja fölötti vitában több képviselő nem jelentkezett hoz­zászólásra. Az elnöklő Péter János ezért megadta a szót Lázár Györgynek, a Miniszter- tanács elnökének, aki válaszolt az elhangzottakra. Bevezetőiben hangsúlyozta: az egész vitai azt tükrözte, hogy a képviselők helyeslik a kormány előterjesztett munka- programját. A vita tartalma, hangvétele méltó volt az ügy­höz, ahhoz a felelősséghez, amely a párt XI. kongresszusa határozatainak végrehajtásá­ban az országgyűlésre, a tör­vényhozókra és a kormányra egyaránt hárul. A vita kifejezte a nézetek azonosságát, a nem­zeti egységet és az összefogás szándékát. Megfelelő arány­ban kapott helyet a hozzászó­lásokban az eredmények szám­bavétele és a nehézségek fel­tárása. — Ezt különösen fontosnak tartom — folytatta Lázár György. — Először azért, mert így teljes a valóságunkról al­kotott kép, s mert tartozunk aéoünknek, munkásosztályunk­nak, parasztságunknak, értelmi­ségünknek azzal, hogy elis­merjük és megtiszteljük az eredményekben megtestesülő munkájukat. Azt a munkát, amelynek értelmét éppen ab­ban látják, hogy egész társa­dalmunk és benne önmaguk életét szebbé, gazdagabbá te­gyék. — Másodszor azért, mert a gondok, a nehézségek feltárá­sában benne volt a javító szándék. annak elismerése, hoqy jobban, eredményesebben kell dolgoznunk. Ez adja meg magabiztosságunkat, ezért le­hetünk optimisták. Mély meggyőződésünk, hogy terveink végrehajtásában — amint ez a vitában is meqnyil- vánult — számíthatunk népünk hozzáértő munkájára. Felszólalások A kormányprogram feletti vi­tában felszólalt: Gócza József (Szolnok me­gye, 12 vk.) a jászapáti Lenin tsz elnöke, dr. Komócsin Mi­hály (Csongrád m. 4 vk.), Me­gyei Pártbizottság első titkára, Széles Lajos (Szabolcs m. 19 vk.), a Megyei Tanács Fehér- gyarmati Járási Hivatalának el­nöke, Ollári István (Borsod m. 10 vk.), a Borsodi Vegyi Kom­binát nitrogénműtrágya qyárá- nak gyárvezetője, Púja Frigyes külügyminiszter (felszólalását a 2. oldalon közöljük), dr. Bartha Tibor (Hajdú-Bihar m. 8 vk.), református lelkész, a tiszántúli református egyházkerület püs­pöke. Szót kért a vitában: Pethő Tibor (Budapest 17 vk.), a Ma­gyar Nemzet főszerkesztője, Horváth Lajos (Baranya megye 3 vk.), Baranya megye tanács­elnöke (hozzászólását a 3. ol­dalon közöljük), Boza József (pács megye, 18 vk.), az MSZMP kalocsai Járási Bizott­ságának első titkára. Lázár György válasza után határozathozatal következett. Az országgyűlés a Miniszterta­nács elnökének előterjesztését a kormány munkaprogramjáról és a felszólalásokra adott vá­laszát jóváhagyólag, egyhan­gúlag tudomásul vette. A napirendnek megfelelően ezután a Magyar Népköztár­saság 1974. évi költségvetésé­nek végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyalása követ­kezett. Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter emelkedett szólásra. Bevezetőben hangsúlyozta: a népgazdaság fejlesztésének és o társadalmi ellátásnak 1974. évi tervét teljesítettük, noha a népgazdaság egyensúly-viszo­nyai a kívánatosnál kedvezőt­lenebbül alakultak. A miniszter rámutatott, hogy az 1974-es esztendőben több nehézséggel kellett szembe néznünk, mint a megelőző idő­szakban. Különösen nagy gon­dot okozott a tőkés világpiac hatása. Mégis arról számol­hatunk be: a nemzeti jövede­lem a tervezettnél gyorsabb ütemben, 7 százalékkal növe­kedett. A szocialista ipar 8,2 százalékkal, a mezőgazdaság 3,7 százalékkal adott több ter­méket, miint az előző évben. Veszteség a kül­kereskedelmi cserében A veszteség azonban a kül­kereskedelmi cserében olyan nagy volt, hogy felemésztette a megtermelt nemzeti jövede­lem többletének nagy részét Ráadásul a belső felhasználás szintén meghaladta az elgon­dolásainkat. Ezek kedvezőtle­nül hatottak o kereskedelmi és fizetési mérlegre, valamint az állami költségvetés — egyébként fs érzékeny — egyensúlyi állapotára. Ezt fo­kozatosan helyre kell állíta­nunk. — A jövőben nem tartható fenn a terhek olyan megosztá­sa, amely 1974-ben a költség­vetés és a vállalatok között érvényesült. Ezért kellett 1975- ben és kell a jövő év január 1-től is egyes anyagok és im­porttermékek termelői! árát emelni, és az adózási szabá­lyok módosítására is sor kerül. — Az összes beruházási tel­jesítés 11 Százalékkal megha­ladta az előző évit. Kedvező, hoqy növekedett a qépberuhá- zások aránya — különösen a szocialista országokból impor­tált gépeké. Az üzembe-helye- zések o népgazdaság eszköz- óllományár 105 milliárd forint­tal növelték. Emelkedő életszínvonal * Ezután elmondta a miniszter, hogy a nemzeti jövedelem há­romnegyedét — aZ elmúlt években kialakult arányoknak megfelelően — fogyasztásra fordítottuk. Megvalósítottuk az életszínvonal emelésére vonat­kozó elgondolásainkat, sőt az életkörülmények javításában, az életmód formálásában, ta­valy többet tettünk, mint a IV. ötéves terv előző éveiben. A lakosság teljes pénzbevétele közel 12 százalékkal növeke­dett. Ennek megfelelően nőtt a fogyasztás is. Az egy kere­sőre jutó reáljövedelem 6,6 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 5,5 százalékkal — a tervezettnél gyorsabban — nőtt. Állami erőből tavaly 30 700 lakást, állami, segítség­gel 57 100 lakóházat építettünk, 26 000 lakást pedig felújítot­tunk. A miniszter szólt arról, hogy 1974-ben társadalombiztosítási célokra összesen 36,8 milliárd forintot, 17 százalékkal többet fordítottunk, mint a megelőző évben. Szociális-egészségügyi és kulturális létesítmények bő­vítésére és korszerűsítésére 7 milliárd forintot, fenntartásuk­ra 31,5 milliárd forintot költöt­tünk. — A közvélemény joggal elvárja, hogy állandó figyel­met fordítsunk a tanácsi gaz­dálkodás sokoldalú fejleszté­sére, hiszen ez mindennapi életünkkel szoros kapcsolatban van. 1974-ben a tanácsok már több mint 60 milliárd forinttal rendelkeztek, ez 9 milliárd fo­rinttal több volt az előző évi­nél. A tanácsok pénzügyi hely­zete rendezett volt. A továbbiakban a vállalatok gazdálkodásáról szólt. Elmon­dotta: vállalataink és szövet­kezeteink gazdasági ereje 1974-ben is tovább nőtt. Álló­eszközeink értéke 52 milliárd forinttal gyarapodott. Árbevé­telük, illetve értékesítésük 13 százalékkal, nyereségük 16 százalékkal növekedett. A pénzügyi eredmények egy ré­sze azonban a költségvetési tá­mogatásokból származik. Olyan időszakban — hang­súlyozta a miniszter —, ami­kor az eddiginél határozottabb, rugalmasabb gazdasági mun­ka szükséges, különösen idő­szerű, hogy felhasználjuk az ellenőrzés tapasztalatait. Min­denekelőtt figyelmet kell for­dítani arra, hogy a készletek az indokoltnál jobban ne nö­vekedjenek. Nem lehetünk elé­gedettek a termelési és for­galmi költségek alakulásával sem. A 100 forint termelési ér­tékre számított költségek szint­je mindössze fél százalékkal csökkent. Ez annak a követ­kezménye, hogy az általános igazgatási költségek — az adminisztráció, az utazás, a bírságok, a kötbérek — olyan mértékben növekedtek, hogy a közvetlen anyag- és munkabér­költségekben jelentkező meg­takarítás nagy részét felemész­tették. A IV. ötéves terv eddig el­telt időszakában 40 százalék­kal növekedett az egy főre jutó ipari termelés — folytat­ta a miniszter. — Ez önmagá­ban kedvező, de nem hagyhat­juk figyelmen kívül azt a tényt, hogy ez alatt az idő alatt ugyanilyen mértékben emelke­dett az egy főre jutó gépek, berendezések értéke is. A gép­egységre jutó termelés, a gép­kihasználás pedig nem válto­zott, sőt az alapanyag- és a kitermelő iparokban romlott. Az élőmunka termelékenységé­nek növekedését tehát legna­gyobbrészt a technikai fel­szereltség fejlődésének köszön­hetjük, a munkaszervezés alig játszott szerepet. — Az 1974. évi gazdálkodás tapasztalatai alapján három fontos követelmény áll iparvál­lalataink előtt: Termelői árak rendezése — Először: a gyártmárszer­kezetet gyorsabban kell kor­szerűsíteni; a világgazdaság­ban végbemenő tartós válto­zásokhoz a hazai gazdálkodás minden területén okosan iga­zodni kell, mert az ettől való elszakadás vagy a tartós egyensúlyhiány fékezheti egész fejlődésünket. — Másodszor: az anyag- és energiatakarékosságban az in­tézkedési terveket mindenütt következetesen végre kell haj­tani. A miniszter közölte: ész­szerű takarékosságra való ser­kentés, továbbá az importanya­gok és energiahordozók kül­piaci áremelkedése miatt 1976- ban emelni fogják az energia- hordozók és a villamos ener­gia, az üzemanyagok, egyes építőanyagok, vegyipari cikkek termelői árát, s rendezik az áruszállítási tarifákat. — A harmadik követelmény: a jövőben azokat a technoló­giai változásokat kell előnyben részesíteni, amelyek egyszerre anyag- és munkaerőmegtaka­rítást is eredményeznek, és ja­vítják a vállalat pénzügyi ered­ményeit is. A mezőgazdasággal kapcso­latban elmondta: az állami gaz­daságok 1974-ben jó termelé­si eredményeket értek el. Ez pénzügyi helyzetükben is meg­mutatkozott. Először sikerült el­érniük, hogy nem volt közöttük veszteséges gazdaság. A ter­melőszövetkezetek bruttó jöve­delme az előirányzottat meg­haladóan 5 százalékkal nőtt. —1 Jövő terveinknek jobban kell alkalmazkodniuk a realitá­sokhoz, a gazdasági irányítás­nak és szabályoknak pedig a terv céljaihoz. A gyorsabban változó feltételek által megkí­vánt rugalmasabb gazdaságve­zetés akkor lehet eredményes, ha a hosszabb és rövidebb távra szóló — feladatok átgon­dolt, összefüggő rendszerére támaszkodik. A következő évi terv és költségvetés összeállítá­sakor ezekre építünk, megfo­gadva azokat az iránymutatá­sokat, tanácsokat és javaslato­kat, melyeket a kormány mun­kaprogramjának megvitatása során és a mostani törvényja­vaslatot tárgyaló bizottsági ülé­seken kaptunk az országgyű­léstől. A pénzügyminiszter végezetül kérte, hogy erősítsék meg a kormány munkájához adott bi­zalmat és támogatást és fo­gadják el az 1974. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. * Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1974. évi költ­ségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot — álta­lánosságban és részleteiben — a benyújtott eredeti szöveg alapján egyhangúlag elfogad­ta. Ezzel az országgyűlés őszi ülésszaka — amelynek pénteki tanácskozásán Péter János és Raffai Sarolta felváltva látta el az elnöki teendőket - véget ért. (Az alábbiakban rövidítve kö­zöljük a felszólalást.) Tisztelt Országgyűlés! A kormány országgyűlés elé terjesztett munkaprogramja azt bizonyítja, hogy a Miniszterta­nács helyesen értékeli hazánk társadalomépítésének mai hely­zetét, jól veszi számba a XI. kongresszus határozataiból adódó tennivalókat és jól ítéli meg saját kormányzati szere­pét, felelősségét és feladatait is. Cselekvési egységet A Minisztertanács munka- programja nagy figyelmet for­dít az irányító munka javításá­ra. Egyetértek ezzel és vallom, hogy a kívánt szemléleti egy­ség megteremtése az állami irányítás minden szintjén biz­ton erősíteni fogja a cselek­vési egységet is, melynek ed­dig néha híján is voltunk. Biz­tos vagyok abban, hogy ha a kormány — munkaprogramját teljesítve — körültekintőbb lesz döntései meghozatalánál, ha már a döntéseknéf jobban alapoz a rendelkezésre álló eszközökre és e szerint diffe­renciál, ha kevesebb határo­zattal is fontos döntéseket fog hozni, ha állhatatos lesz a végrehajtás ellenőrzésében -és a felelősök elszámoltatásában, akkor valóban erősödni fog az irányítás szemléleti és cselek­vési egysége és akkor ez a társadalom érdekének, a köz­ponti akaratnak érvényesülését is eredményezni fogja. Az is nehezíti feladataink következetes végrehajtását, ha a kormány egyértelmű dönté­seit a végrehajtás szakaszában értelmezik eltérően az egyes minisztériumok vagy éppen fő­hatósági dolgozók, mert sajnos ilyenre is akadt példa. A Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság vizsgálatai gyakran jelez­nek ilyen visszásságokat és a bőrünket érintő kérdésekben is tapasztalhatunk ilyeneket. Elég csak egyre utalnom: a szénbá­nyászat újrafejlesztésére hozott határozat — különösen a bá­nyászlakás építés^ - körüli hu- za-vona és meg nem értés is jó példa erre. Vannak olyan nem kormányszintű állásfogla­lások is, melyek érvényesítése - ugyancsak értelmezési elté­rések miatt - halad nehezen. Bennünket, baranyaiakat ezek közül a pécsi iparszerkezet ja­vítására teendő intézkedések késedelme és — az egriekkel együtt — a pincerendszer okoz­ta nehézségek enyhítésének ez évi támogatása körüli véle­ményeltérés, vagy a már elha­tározott — devizakitermelés szempontjából is számításba vehető — harkányfürdőj szállo­dafejlesztés elmaradása zavar. Jobb kapcsolatokat A központi akarat érvényesí­tésében jól hasznosítható a mi­nisztériumok, valamint a me­gyei párt és tanácsi szervek kapcsolata, mely az utóbbi években jól formálódik. Mégis úgy érzem e kapcsolatok mai formája és rendszere - az évenkénti egy-egy vezetői egyeztető tárgyalás, a miniszte­rekkel csak értekezleteken vagy uram bocsá’ avatásokon való találkozás — kevés lesz az el­következő feladatok jobb telje­sítéséhez. Több kell ennél: rendszeres információ csere, a tennivalók sokrétűbb egyezteté­se, több személyes találkozás és a megyei testületi üléseken való gyakoribb részvétel. Csak meg­jegyzem, hogy a megyei ta­nácsszervek területi szerepének erősödése egyben több lehető­séget teremt arra is, hogy a ta­nácsi szervek — túlnézve a ta­nácsok falain és érdekein — több segítséget nyújtsanak a minisztériumok ágazati irányí­tásához. Együtt a közös ügyért És végezetül szólni szeretnék - azért is, mert egyik kulturális centrumban élek — a kultúra irányításáról. Az említett mun­kamegosztás alapján a megyei szerveknek felelős szerepük van ebben is és ilyetén részük van a kormány munkaprogram­ja teljesítésében is. A Minisz­tertanács munkaprogramja egyértelmű orientációt ad ar­ra: hogyan és milyen irányba hasson a megyei szervek irá­nyító tevékenysége is. Mi okoz nekünk itt nehézségeket? Néha felkészületlenségünk, néha a központi információk hiánya, néha tapasztalatlanságunk és olykor határozatlanságunk. Az­tán az is, hogy a gazdasági feszültségek növekedése néhány emberben olyan szemléletet is szül, mely szerint amúgy is sok pénz jut a kultúrára. Aztán van olyan szemlélet is, mely szenve­délyes módon kevesli ezeket az anyagi juttatásokat, mások az irányítás szükségességét is két­ségbe vonják és a „hivatal” művészetekre könyököléséről is beszélnek. Mi elfogadjuk azo­kat a véleményeket, melyek gyengeségeinket teszik szóvá, melyek a túlzások elkerülését, a vadhajtások nyesegetését igénylik, de szót emelünk az el­len — szóljon ez revizornak, gazdasági vezetőnek, rádió-ri­porternek, művésznek vagy he­lyi kulturális vezetőnek —, ha a gyommal együtt a kultúrnö­vényt is ki akarják tépni. Ezért indokolt arra felhívni a figyel­met, hogy a kulturális irányítás minden szintjén erősíteni kell az ideológiai-politikai szemlé­letet, az egy nyelven szólást, az együttműködést és az anya­gi erők összehangolt felhasz­nálását. És most azzal szeretném be­fejezni, amivel elkezdtem hoz­zászólásomat: a kormány mun­kaprogramja helyes célokat tűz maga elé, megvalósítása min­denkit munkára szólító közös ügyünk, ezért azzal és a költ­ségvetés végrehajtásáról szóló jelentéssel egyetértek.

Next

/
Thumbnails
Contents