Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)

1975-09-26 / 264. szám

1975. szeptember 26., péntek Dünantmt napló 3 Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás a 2. oldalról.) gye, s azon belül az Észak- Fejér megyei iparvidék. Itt már látszanak egy új, kialakuló iparközpont, — a lassan vá­rossá fejlődő Mór — körvo­nalai. A gyors iejlődés azon­ban gondokat is okoz, mert az ipari koncentrációval nem tart lépést a járulékos létesítmé­nyek építése. Céczi János (Nógrád me­gye, 6. vk.), a Nógrád megyei Pártbizottság első titkára hang­súlyozta, hogy a kormány mun­kaprogramjának végrehajtása nagyon fegyelmezett, tudatos munkát igényel minden szinten, mindenkitől. Péterfi Ferenc (Vas megye, 4. vk.), a szombathelyi Lakás­textil Vállalat kőszegi gyárá­nak művezetője örömmel nyug­tázta, hogy a munkaprogram értelmében a következő idő­szakban különös gonddal fej­lesztik, erősítik az üzemi de­mokráciát, amely növeli a dol­gozók felelősségérzetét, segíti az alkotó munka kibontakozá­sát. Mérten Lajos (Komárom me­gye, 9. vk.), az MSZMP Komá­rom megyei Bizottságának osz­tályvezetője Komárom megyei tapasztalataira alapozva el­mondotta, hogy örvendetes kezdeményezőkészség van ki­bontakozóban, megkezdődött a tartalékok feltárása, a lehe­tőségek jobb kihasználása min­den területen. Ezzel az országgyűlés csü­törtöki munkanapja —, ame­lyen felváltva töltötte be az elnöki tisztet- Apró Antal, Pé­ter János és Raffai Sarolta — véget ért. A képviselők pén­teken délelőtt 10 órakor a kormány munkaprogramjának megvitatásával folytatják ta­nácskozásukat. Bisaku Belő: Feladataink megoldásában építhetünk dolgozó népünk cselekvő közreműködésére Biszku Béla beszél. Tisztelt Országgyűlés! A kormány munkaprogramjá­nak, amelyet a Minisztertanács elnöke megvitatás és jóváha­gyás céljából most az ország- gyűlés elé terjesztett, különös jelentőséget ad az a tény, hogy pártunk XI. kongresszusa és az idei választások után ez tár­sadalmunk soron levő tenniva­lóinak és a kormányzati felada­toknak az első, konkrét körvo­nalazása. Mindenekelőtt meg­állapíthatjuk, hogy ez a prog­ram egészében és részleteiben egyaránt megfelel a Hazafias Népfront választási felhívásá­ban megfogalmazott össznem- zeti céloknak. ja össze és önti konkrét for­mába azokat a teendőket, amelyeket a kongresszusi ha­tározatok tartalmaznak. Az ál­lami munka egész területén, mind a bel- és külpolitikában, mind a gazdasági és a kultu­rális építőmunkában, mind pe­dig az életszínvonalpolitikában folytatjuk az eddigi, nagy ered­ményeinkkel igazolt irányvona­lat. A programból az is kivilág­lik, hogy a kormány a felada­tok sikeres végrehajtását egész irányító tevékenységének a to­vábbfejlesztésével, még több tervszerűséggel és céltudatos­sággal, még szélesebb körű szervező munkával kívánja elő­mozdítani. Ezekben az erőfe­szítéseiben a kormány számít­hat a párt, a Központi Bizott­ság teljes támogatására. A kormányprogram tekintet­be veszi, hogy a fejlett szocia­lista társadalom felépítéséért végzett munka döntő területe a gazdaság. Ennek tudatában kiemelt figyelmet fordít a gaz­dasági fejlődés kérdéseire. Azt már az előzetes adatok is megmutatják, hogy sikeresen teljesítjük negyedik ötéves ter­vünket. Tudjuk, hogy a külső gazdasági feltételeknek idő­közben bekövetkezett, váratlan változásai nem csekély mér­tékben megnehezítették terv­szerű munkánkat. A népgazda­ság fejlesztésére fordítható anyagi forrásaink tekintélyes részét felemészti, illetve fel­emésztette a cserearányromlás. Ezek a nehézségek lassították ugyan gazdasági növekedé­sünk tempóját, de nem okoztak törést sem gazdasági fejlődé­sünkben, sem az életszínvonal alakulásában. Ez mindenekelőtt munkásosztályunk, népünk helytállásának köszönhető. Együtt a dolgozókkal A kormányprogram előre ve­títi, hogy a következő ciklus­ban, az ötödik ötéves terv évei­ben is szilárd alapokon, tervszerűen folytathatjuk gaz­dasági építőmunkánkat. Annak ellenére, hogy a következő idő­szakban is nem kevés kedve­zőtlen körülménnyel kell szá­molnunk, a népgazdaság dina­mikus növekedésének, a terme­lékenység emelkedésének, a gazdasági hatékonyság szünte­len javulásának az alapján és azzal arányosan az életszínvo­nal emelését is biztonságosan tervezhetjük. A kormányprog­ram ilyen fejlődést irányoz elő, és megjelöli azokat a kézzel­fogható feltételeket és követel­ményeket, amelyeknek révén el­érhetjük a magunk elé tűzött célt. Nem kevésbé fontos azon­ban, hogy a követelményeket a gazdasági munka minden fe­lelős tényezője, minden munka­hely kollektívája, minden bri­gád és minden egyes dolgozó tisztán lássa. Arra van szükség, hogy minden szinten elmélyül- ten elemezzék a gazdálkodás helyi feltételeit, a termelés és a hatékonyság fejlesztésének a lehetőségeit. Nem utolsósorban pedig arra van szükség, hogy a politikai és a gazdasági ve­zető szervek őszintén beszéljék meg a dolgozókkal ezeket a kérdéseket, és az eddiginél is jobban támaszkodjanak segítő­készségükre. Ez annál is inkább nélkülöz­hetetlen erőforrás, mert ha azt akarjuk, hogy a kormányprog­ramban is felvázolt terveink valóra váljanak, még többet kell tennünk a gazdaságunk­ban rejlő tartalékok, lehetősé­gek feltárásáért és hasznosítá­sáért. Meggyőződésünk, hogy ezek a tartalékok és lehetősé­gek még a tervezettnél is na­gyobb fejlődést tesznek lehető­vé számunkra! Fel kell számol­ni a vezetők egy részénél ta­pasztalható passzív és kezde­ményezőkészséget nélkülöző magatartást, mert ez lefékezi a dolgozók tettrekészségét is, ami nélkül nem tárhatjuk fel tarta­lékainkat. Amint már említettem, az előttünk álló időszakban is vár­ható, hogy bizonyos kedvezőt­len körülmények megnehezítik a dolgunkat. Természetüket, várható hatásukat már a mi­niszterelnöki expozé is jellemez­te. Igaz, hogy a népgazdasá­gunkat negatívan érintő külső feltételeket nem áll módunkban megváltoztatni, azok tőlünk független folyamatok következ­ményei. Hibát követnénk el azonban, ha minden gazdasági problémánkat erre vezetnénk vissza, és nem néznénk szem­be a saját munkánk gyengesé­geivel, a gazdaságpolitika megvalósításában tapasztalha­tó következetlenségekkel. Vilá­gosan kell látnunk, hogy a gazdasági munka színvonalának a javítása, az anyagi és szel­lemi erőinkkel való ésszerűbb gazdálkodás, a megváltozott körülményekhez való gyorsabb alkalmazkodás a kedvezőtlen hatások ellensúlyozásának dön­tő feltétele. Központi irányítás w •• r ff f r r es önállóság A kormány munkaprogramja helyesen vázolja fel azokat az in­tézkedéseket, amelyek a terv- gazdálkodás további javításá­hoz, a termelés szerkezetének folyamatos korszerűsítéséhez, a beruházások hatékonyságának annyira kívánatos fokozásához, az ésszerű takarékosság álta­lános érvényesítéséhez szüksé­gesek. Fejlődésünk megköveteli, hogy a gazdasági életben is erősítsük a központi irányítást, egyidejűleg növeljük a vállala­tok önállóságát és felelősségét. A központi irányítás hatékony­ságának növelése és a válla­lati önállóság érvényesítése a gazdaság tervszerű fejlesztésé­ben előttünk álló feladatok megoldásának két — összetar­tozó és a gyakorlatban is együtt érvényesítendő — oldala. Az Elbizakodottság és kishitűség nélkül Ilyenformán, amikor a tisztelt országgyűlés megvizsgálja a kormányprogramot és állást foglal, valójában arról dönt, hogyan valósítsa meg a kor­mány a következő években a pártkongresszuson kidolgozott és elfogadott, majd a válasz­tásokon egész dolgozó népünk­től egyöntetűen támogatott po­litikát. Más szóval: mit teszünk, mit kell tennünk a fejlett szo­cialista társadalom építéséért. Amennyire fontos, hogy vilá­gos távlatok vonzásában rak­hatjuk egymásra a jövő építő­köveit, éppoly nagy jelentősé­gű, hogy a kormány munka- programjában előirányzott fel­adatok megoldása során biz­ton építhetünk dolgozó népünk cselekvő közreműködésére. Terveink realizálásának leg­főbb záloga, hogy tovább erő­södik a munkásosztály vezető szerepe, a szövetkezeti paraszt­sággal való szilárd egysége, az értelmiséggel és a szocializmus minden hívével való szoros összefogása. Azzal a hatalmas erővel, amit a szocialista nem­zeti egység képvisel, a jövő­ben is minden feladatunkat meg tudjuk oldani. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány munkaprogramjá­nak alapvető vonása, hogy cél­tudatoson és helyesen foglal­(Tudósitónk telefonjelentése.) Zsúfolásig telt diplomáciai karzat, hazai és külföldi újság­írók tömege, s már az ülés­szak megkezdését megelőzően is pezsgő folyosói diplo­mácia. Mindez természetesen külsőség, de a lényegre is utal. Hazánk nagy nemzetközi tekintélynek örvend, belpoliti­kai életünk eseményei iránt határainkon túl is nagy az ér­deklődés, amit csak fokozott az a tény, hogy a legszélesebb hazai és nemzetközi nyilvános­ság előtt lefolyt XI. pártkong­resszus soha nem látott ered­ményekről adott számot, más­részt leplezetlen őszinteséggel szólt a fejlődés e magasabb szintjén jelentkező gondokról is. Ami pedig a képviselők szo­kottnál is nagyobb aktivitását illeti: küszöbön áll az V. öt­éves terv célkitűzéseinek, beru­házásainak pontosítása, na­gyon is érthető tehát, hogy minden megye, minden város a végsőkig harcol jogosnak vélt igényei érvényesítéséért. A baranyai képviselők nagy érdeklődéssel várják képvise­lőtársuk, Horváth Lajos, a Me­gyei Tanács elnökének felszó­lalását, illetve annak fogadta­tását. Baranya fejlődési üte­me lelassult, az iparszerkezet­tel, lakásépítéssel, járulékos beruházásokkal kapcsolatos gondjaink az átlagosnál is na­gyobbak. A kormány munka­programja aláhúzta az ipar­és termékszerkezet korszerűsí­tésének fontosságát, kiemelten szólt a városépítés tervszerűb­bé, hatékonyabbá tételének szükségességéről, a városi köz­lekedés megjavításának ha­laszthatatlan voltáról - s mind­ez Baranyában is célkitűzés, illetve gond. A baranyai hely­zet őszinte elemzéséhez tehát kedvező a légkör. Horváth La­jos elvtárs felszólalására —, mely egyébként első képviselői beszéde lesz — ma a déli órákban számítunk. Az ülésszak légkörét egyéb­ként a kormány munkaprog­ramjának tárgyilagos, higgadt, a cselekvésre összpontosító alaphangja határozta meg. Elbi­zakodottság és kishitűség nélkül kell a holnap elé néznünk — mondotta lázár György minisz­terelnök. A figyelmeztetés in­dokolt. Nap mint nap hallunk mindkét irányban szélsőséges véleményeket. Csak az autók, a víkendházak, a jövedelmek, egyszóval az életszínvonal leg­látványosabb jegyei alapján nem lehet az ország helyzetét megítélni. De nincs helye a vészharangok kongatásának sem. Tény: vannak gazdálko­dásunknak aggasztó gyengesé­gei. Mindennapos dolog a késlekedés, a piaci események­re való lanyha reagálás: az is tény, hogy a világgazdaság jelenlegi helyzete új nehézsé­gek egész sorát okozta — de a magyar népgazdaság mindezek ellenére szilárd, s a kezünk­ben vannak a folyamatos fej­ezze! kapcsolatos kérdések kö­zül külön is szeretném hang­súlyozni: a kormány helyesen és felelősen jár el, amikor a gazdasági folyamatok olyan szabályozására törekszik, ami jobban megfelel a szükségle­teknek és összhangban van a népgazdasági érdekekkel. A tapasztalatok megmutatták, hogy szükség van az állami gazdaságirányító munka mód­szereinek állandó tökéletesíté­sére. Gazdaságpolitikai cél­jaink valóra váltásának nélkü­lözhetetlen feltétele a központi döntések és a közgazdasági szabályozás összefüggő mód­szereinek célszerű, a minden­kori követelményeknek megfe­lelő alkalmazása. Nem helyes tehát egyfelől a központi igaz­gatási, másfelől a közvetett gazdasági szabályozás szembe­állítása. A maguk helyén, a célszerűségnek megfelelően mind a kettőt alkalmazni kell. Ez a felfogás nézetünk szerint összhangban van az irányítási rendszer alapelveivel, amelye­ket a XI. kongresszus is meg­erősített. Alapvető fontosságú, hogy a vállalatok reális gazdasági feltételek között dolgozzanak. Nem helyénvaló, hogy miköz­ben az államháztartás részese­dése — erről már az előttem felszólaló képviselőtársaim is beszéltek —• a társadalmi tisz­ta jövedelemből csökkent és gondokkal is küzdve, nagy erő­feszítések árán teljesítheti fel­adatait, aközben egyes vállcu- latok részesedése indokolatlan mértékben nőtt. Ezt a termelés­sel nem arányos bérnövelésre is felhasználták. Mindez ösz- szességében rontja a népgaz­daság egyensúlyi helyzetét. A tiszta jövedelem fokozott koncentrációját nem öncélúan szorgalmazzuk. A kormányzati munkával kell biztosítanunk, hogy az ország legnagyobb termelővállalatai további kor­szerűsítésükhöz, műszaki szín­vonaluk fejlesztéséhez, termék- szerkezetük átalakításához meg­felelő anyagi eszközöket kap­hassanak, mert nagymértékben ettől függ egész népgazdasá­gunk fejlődése. Nemcsak gazdasági, hanem fontos társadalompolitikai kér­dés is, hogy csökkentsük, szün­tessük meg az elosztásban még tapasztalható aránytalanságo­kat. Már évek óta visszatérően hangoztatjuk, hogy nem en­gedhetjük meg a nem munká­ból származó, illetőleg a vég­zett munkával nem arányos jö­vedelmek szerzését. Úgy vé­lem, jogos követelmény, hogy az eddigi intézkedéseket újak is kövessék, s eltömjük az ilyen jövedelmeknek a forrásait; egy­ben a személyes anyagi érde­keltségnek megfelelően tovább ösztönözzünk a jobb munkára. Ha ezt megtesszük, ettől is na­lődés biztosításának eszközei. A takarékosság, a hatékonyság minden területen való fokozá­sa, az alulról jövő kezdemé­nyezések meghallgatása és hasznosítása, a jobb, színvona­lasabb vezetői munka, az ügyesebb kereskedői tevékeny, ség — egyszóval: a gazda mód­ján való gondolkodás és cse­lekvés ez a jövő sikereinek, az életszínvonal további emelésé­nek záloga. A kormányelnöki expozé utáni szünetben beszélgettem dr. Szabó Józseffel, a Baranya megyei képviselőcsoport veze­tőjével, a NEB megyei elnöké­vel. Elégedett volt, igazolva látta magát. A NEB ugyanis már többször jelezte a múlt­ban is: az élő munkával való ésszerű gazdálkodás kulcskér­dés. Ismét felvetődik a bér­színvonal-gyakorlat gyengesé­gének kérdése. Még mindig tömegével foglalkoztatunk — tényleges haszon nélkül — ala­csony fizetésű embereket csak azért, hogy másokat viszony­lag jól megfizethessenek. Cserna Sándor képviselő egy borsodi bányászképviselő fel­szólalásához fűzött megjegyzé­seket. Mraz Tibor borsodi fő­aknász elmondotta: öt év óta gyobb becsülete lesz a mun­kának, a jól megszolgált jöve­delemnek. Az állami munka fejlesztése Tisztelt Országgyűlés! A belpolitikai életben fő tö­rekvésünk az állami munka fej­lesztése, a szocialista demok­rácia elmélyítése. Az állami irányító munka minden síkján és minden láncszemében növel­nünk kell a hatékonyságot, hogy biztosíthassuk céljaink, terveink, politikánk, társadalmi érdekeink érvényesülését. A kormány azzal teremti meg a most tárgyalt munkaprogram jó végrehajtásának a legfőbb biz­tosítékát, ha következetesen fe­lülvizsgálja és egyezteti a tár­cák igényeit, és minden eset­ben az országos érdek szabja meg a döntéseit. A kormány munkaprogramjában felvázolt feladatok jó megoldása megkí­vánja, hogy erősítsük a köz­ponti és a helyi szervek ösz- szehangolt tevékenységét. A tanácsok úgy tehetnek a legjobban eleget az állam- igazgatási feladatoknak, ha egyidejűleg erősítik népképvi­seleti, önkormányzati funkcióju­kat is. Ez fontos összetevője a szocialista demokráciának, amelynek a továbbfejlesztésen kormányprogramban megjelölt időszak egyik legfontosabb tár­sadalompolitikai követelménye. A kormány elnöke a szocia­lista építőmunka külső felté­teleivel, hazánk külkapcsolatai- val, a nemzetközi helyzettel is foglalkozott. Helyzetértékelése ebben a tekintetben is reális és megqyőző. Külpolitikánk célja: békés építőmunkánk pil­léreinek további szilárdítása, külső feltételeinek állandó ja­vítása azáltal, hogy erősítjük kapcsolatainkat a Szovjetunió­val, a szocialista országokkal; híven teljesítjük kötelezettsé­geinket, amelyeket a Varsói Szerződésben vállaltunk; mind teljesebben részt veszünk a szocialista integráció kibonta­koztatásában, a testvérorszá­gokkal való gyümölcsöző együttműködésben. A helsinki elvek valóraváltásáért Ma, a helsinki csúcstalálko­zó után megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi erőviszonyok ked­vezően változtak a béke erői javára. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy a tervezett ütemben, biztonságosabb körülmények között folytathassuk építőmun­kánkat. A helsinki csúcstalál­kozó létrejöttében és sikeré­ben kiemelkedő szerepe volt az • i (Folytatás az 5. oldalon.) folyamatosan emelkedik náluk a táppénzes napok száma. Köztudott: hasonló a helyzete Mecsekben is. Mi az oka? Az orvosok liberálisak, vagy tény­leg „elkoptak” az emberek? Cserna Sándor hangsúlyozta: sokat javult az üzemegészség­ügy helyzete, több a jól kép­zett, a bányát is ismerő orvos. A létesítmények is korszerűb­bek. Van technikai fejlődés is a termelő munkahelyeken. De van kötélhúzás is. Az üzemi vezetők egy része azt mondja: sok a lógás, a munkások pe­dig panaszkodnak: valóságos háborút keli vívni a jogos rok­kanttá nyilvánításért is ... Fontos kérdés ez, a megol­dására nincs recept. Dr. Sül- theisz Emil egészségügyi minisz­ter folyosói beszélgetés kere­tében az elővizsgálati rend re­formját, illetve szigorítását ígérte. Ez is kell, mert tényleg vannak visszaélések. De to­vábbra is fontos feladat, az egészségre rendkívül ártalmcs bányászati munkahelyek kor­szerűsítése, a rendkívül nehéz fizikai munka gyors ütemű gé­pesítése. Békés Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents