Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)

1975-09-23 / 261. szám

e Dunántúli napló 1975. szeptember 23., kedd Irodalom a televízióban A cím természetesen túlságo­san általános. Bajos is lenne a témát akárcsak röviden is ki­fejteni, hiszen ehhez is kötetek kellenének. Ám a hét műsorá­ból mégiscsak kiemelkedik az irodalom, méghozzá a huszadik századi, sőt, részben a kor­társi irodalom. Úgy is, hogy közvetítették, úgy is, hogy be­széltek róla. Melyik a jobb megoldás? Nem jó kérdés. Mindkettőre szükség van. A különbség csak az, hogy a közvetített irodalom mindig jobban vonzza a nézőt, mint ha tudja, hogy irodalom­ról foqnak beszélni neki az „okosok". Márpedig, bármeny­nyire jogosultak is a szőkébb réteqeket érdeklő műsorok a tévében, mégiscsak az lenne jó, ha az irodalomról szóló műso­rokat többen néznék. Ha már mindenki nem is. A Korok, versek .. . műsorban Ady Endre: A magyar ugaron című verséhez kapcsolódott az a beszélgetés, amely Ady for- radalmiságának természetét, költészetének egyik fontos vo­nását és körét hivatott megvi­lágítani. Király István volt az ifjúsági irodalmi klub vendége, Sütő Irén és Maros Gábor tol­mácsolták a szóbanforgó ver­seket. Hogy beszélgetés volt ez a műsor, az persze túlzás. Be­szélgetésnek nagyon egyoldalú volt. S ez nem Király István hibája. A fiatalok részvétele ebben a beszélgetésben, meg­értésük szintje és érdeklődésük számomra legalábbis megdöb­bentő volt. Csodáltam Király István kitartását és tanári tü­relmét. Ami viszont — lehet hogy ez a dolog másik oldala — azért hasznos, mert így a té­ma, amiben a helyszínen sem volt nyilvánvaló semmi a hall­gatóságnak, talán teljes egé­szében eljutott olyanokhoz, akik szintén tájékozatlanok vol­tak Ady költészetében. Hasonló magyarázó szerepet vállalt Fekete Gyula is a Nyi­tott könyvben, saját regényé­nek, a Mézeshetek-nek bemu­tatásakor. Szokatlan módon nem irodalomtörténész vagy ri­porter beszélgetett az íróval, hanem az a két fiatal színész, akik a regény részleteinek el­játszására vállalkoztak. Az öt­let jó volt, mert íqy az író ki­fejthette azt is, miért s mi cél­lal írta könyvét, de a két fia­tal jóindulatú s lelkes kíváncsi­sága révén megvilágosult a re­gény kortörténeti jelentősége is, s ezzel lényeges szempontra hívták fel a néző figyelmét. Illyés Gyula Testvérek című tragédiája - amelyet a Nem­zeti Színház előadásában lát­hattunk — mintha eleve tele­vízióra készült volna. Nyoma sem volt itt a színházi felvéte­lek szokásos problémáinak. A pécsi közönség jól ismeri a da­rabot. értékét kiemelni ehelyütt fölösleges, csak a két nagy­szerű színész, Sinkovits Imre és Kálmán György arcközeiben is meqqyőző játékára utalok. Egyike volt ez a műsor a hét csemegéinek. Véqül még eqy irodalmi mű, amelyet a tévé híven közvetí­tett: Gorkij: Az áruló című el­beszélése. Kemény, kiélezett, gorkiji szigorúságú és hallatla­nul modern írás, amelynek té­vére alkalmazását naqvon iái oldotta mea Benedek Katalin dramatura és Dömölkv János rendező. Sziláqvi Tibor és "őze Lajos emelkedtek ki a színészek közül. Ennyit az irodalomról. S hadd legyen a jegyzetíró annyira szubjektív, hogy hozzáteszi: ha semmi említésre méltó nem is esett volna a hét tévéműsorá­ban, akkor sem „élt volna hiá­ba” a televízió, mert milliók közkincsévé tette a szovjet nemzetiségi filmművészet soro­zatában a Fekete tollú fehér madár című nagyszerű ukrán filmet... Hallama Erzsébet ASceäye I etje/éMel m étáe ti Nyári napokon 4-6000 főre is lehető a pécsi te­metőbe látogatók száma. A gyakori látogatók sok min­dent tudnak a temetőben folyó munkáról és lehető­ségekről. Sokan viszont olyanok, akik rendszerint csak a hiányosságokat lát­ják. Ezért szeretnénk szó- vátett jelenségek hátterét, vagy az azokkal kapcsola­tos intézkedéseket röviden ismertetni. Elöljáróban csupán általá­nos jelleggel annyit: a problé­mák nagy részének megszün­tetése nem egyszerűen válla­lati elhatározás kérdése, ha­nem — különösen ha nagyobb mérvű anyagi ráfordítás is szükségessé válik — a temetőt fenntartó Pécs városi Tanács anyagi hozzájárulásától is függ. A temetőlátogatók körében leggyakrabban felmerülő ész­revételek : Viráglopások Síremlék sírbolt, A pécsi köztemetőben csak engedéllyel szabad bármilyen szakipari munkát végezni (sír­boltépítés, járdaépítés, sírem­Intézkedések és gondok a pécsi köztemetőben Sokan nem hiszik, de saj­nos valóság, országos jelenség is, hogy a sírokra helyezett ke­gyeleti virágokat megrongál­ják vagy ellopják. A bejelen­téseket a vállalat panaszkönyv­be jegyzi, és a rendőrséghez továbbítja. Mivel azonban a temető területe 70 hold és 50 parcellából áll, a vállalatnál szolgálatot teljesítő temető­őrök a lopásokat nem tudják megakadályozni. Még gyanús esetben sem kérdezhetnek rá, mert senkinek nem lehet meg­szabni, merre járjon át, mint­hogy azt sem lehet bizonyíta­ni, hogy a megkérdezettnél lévő virágcsokor vagy koszorú honnan való. A lopott virág 100—200 forintos ára elég nagy pénz annak, aki azt kegyeleti szándékkal vásárolta, a nyo­mozási eljáráshoz azonban gyakorlatilag kevés, s még tet­tenérés esetén sem lehet vár­ni a hatékony felelősségrevo- nást. Tehát csak megismétel­hetem a lopások csökkentésé­re a „kegyelet védelmében" a Dunántúli Naplóban 1973. ok­tóberében írott válaszcikkem mottóját: a megoldást a közös­ség összefogásában látom. A sírgondozók, temetőlátogatók tartsák megfigyelés alatt azo­kat a helyeket, ahonnan gya­koriak a viráglopások. lékelhelyezés, felépítmény ki- és beszállítás stb.). A szakipari munkák és a munkát végezni jogosultak körét, továbbá, hogy a kérdéses munkák mi­kor és hogyan végezhetők, igazgatói utasítás szabályozza, amelyet ismernek a kisiparo­sok, az építő szövetkezetek, il­letve a munkák végzése előtt megismerhetik az érdeklődő magánosok is. A lakosság ré­szére ezekről a kérdésekről csak annyit, hogy nem tiltott a magánosok munkavégzése sem. A szakipari munkákkal kap­csolatban a köztemetőbe gép­járművel 7—12-ig lehet bejárni, a síroknál munkavégzés csak 15.30-ig lehet és a hely­hez illő magatartást kell tanúsítani. Kötőanyagot (be­ton, malter stb.) az utak vé­delme érdekében csak vasle­mezen szabad keverni, 15.30 után, illetve szombaton 12órá. tói hétfőn reggel 7 óráig, valamint pihenőnapokon szak­ipari munkát a temetőben vé­gezni nem szabad. A létesít­mények engedélyezése a Nagy- árpádi úti kapunál lévő tele­pen történik, ügyintézése egy­szerű és díjmentes. A vállalati sírkő értékesíté­sekről : Egy-egy parcella újranyitá- sakor a parcellában - maradt létesítményeket a vállalat lel­tárba "veszi, azokat értékesíti és a bevételt temetőfenntar­tásra fordítja. Az ilyen értéke­sítések mértéke meglehetősen szerény, évente 20—25 db, 10— 15 000 Ft értékben. A lehetősé­geken belül vásárlási elsőbb­séget szoktunk adni a teme­tőt fenntartó tanács dolgozói­nak, ha nincs érdeklődés, bár­ki vásárolhat. Utak, kutak A vállalat ez évtől kezdve a pénzügyi lehetőségektől függő­en folytatja a szilárd burkolatú útépítést, részben pedig a már meglévő szilárd burkolatok ja­vítását. Az idei évben mintegy 2000 m5-nyi útépítést tervezünk. A főbejárattól É-i irányban a Ny-i kerítés mellett és az É-i falnál az utat teljes hosszá­ban, a Nagyárpádi útnál lévő sírboltsor mellett pedig a megépített sírboltokig tervez­zük az útépítést. A temetőlátogatóknak időn­ASSZONYOK, LEÁNYOK! Jelentkezzetek szerelőnek AZ EGYESÜLT IZZÓ PÉCSI ÜZEMÉBE.- 3 hónapos betanulási időre 8,50 Ft-os órabért,- a betanulás után a teljesítménytől függően 11,50 Ft-os kategóriabért fizetünk- Két műszakos foglalkoztatás. A délutános mű­szakban elért alapkeresetre külön 15%-os mű­szakpótlék is elszámolásra kerül Fehérköpenyes, könnyű, ülőmunkái Jelentkezés: a Rádiócső üzem vezetőjénél. Pécs, Szalai András u. 8. ként kellemetlenséget okoz a meglévő vezetékes vízvételi hely és a kézi szivattyús kutak némelyikének meghibásodása. Megértő türelmet kérünk az üzemszünetek alkalmával. Sze­retném hozzátenni, hogy a ku­tak üzemképes állapotát foko­zott figyelemmel kísérjük. A temetőlátogatók észreve- hették, hogy néhány hónapja — első lépésként a belső te­rületeken — megkezdtük a sze­métgyűjtő kosarak elhelyezé­sét. Ezt a jövőben is folytatjuk mindaddig, amíg a parcellák közötti útszakaszokra legalább 2—2 gyűjtőrekeszt tudunk elhe­lyezni. A temetőlátogatóktól vi­szont azt kérjük, hogy a ko­szorúhulladékokat vagy csoma­golópapírt stb. lehetőleg ezek­be a rekeszekbe dobják. Szeretnénk a jövőben az utak tisztítását gépi erővel vé­gezni. A társadalmi temetések szín­vonaláról : Az utóbbi néhány évben az egész országban, így Pécsett is sok kísérlet történt a társa­dalmi temetések színvonalá­nak emelésére. Ez egyaránt vo­natkozik a külsőségekre és a búcsúztatás tartalmára. Köny- nyebb a színvonal javítás a tartalmi résznél, mert a közre­működők megválasztása széles körből lehetséges. Jelenleg komoly tervezőmun­ka folyik a helyiségek korsze­rűbb kialakítására. A közremű­ködő kamarakórus is új for­maruhát kap. Reméljük, hogy a következő években a válto­zás jobban észrevehető lesz. Terület­gazdálkodás Itthon és külföldön egyaránt komoly problémát jelent a te­metői területgazdálkodás, illet­ve a temető területének növe­kedése. A területi növekedés megállítására a vállalat kor­szerűbb mélyépítésű umatemető parcellát létesít, amelynek a tervezéséi a következő évben már szeretnénk megkezdeni. Egyéni temetkezés céljára csak a soros parcellaterületek áll­nak rendelkezésre, mert éppen a szűkös területi lehetőségek miatt nincs lehetőség sírhely előreváltásra. Végezetül: a temetkezési szolgáltatásokról az egész me­gye viszonylatában egy kiad­ványt szándékozunk megjelen­tetni, amelyet a vállalatnál, il­letve a megyei társadalmi ün­nepségeket szervező irodákban kaphatnak meg majd az ér­deklődők. Vörös Károly igazgató Nyári nyalánkságok PÉCS SZÜLETTEK Udvarácz Mira, Szrnka Ildikó, Andi Diána, Nagy Zoltán, BáHnt Anita, Berta Krisztina, Szili István, Pozsonyi György, Baranyai Réka, Bá- tonyi Pál, Lévai Zoltán, Boldizsár Ferenc, Nagy Melinda, Popovics Judit, Schönberger Tímea, Kertes Mónika, Somlai Mónika, Sümegi Mónika, Erős Gábor, Krasznai Mik­lós, Ország-Sugát Zsuzsanna, Kellé­nyi Fanni, Hahn Károly, Darvas Gábor, Parádi András, Zádori Ce­cília, Bozsits Boldizsár, Lénárd Edit, Szabó Dolli, Grádl Irén, Grádl Mi­hály, Major Fatime, Pest Roland, Oláh Timea, Varga Roland, Fábik László, Rónaky Gábor, Bertus Móni­ka, Andrelli Tamás, Horváth Emí­lia. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Frick Ferenc és Benedek Zsuzsan­na, Kovács Sándor és Fischli Amá­lia, Dávid Zoltán és Fischli Mag­dolna, Böröcz István és Báthory Zsuzsanna, Juhász-Vödrös László és Kosa Szilvia, Fáik Ferenc és Lesnik Zsuzsanna, Jeszenszky László és Tóth Ildikó. Ez a nyár is elmúlt. Ami még jön — ha jön —, azt a népszo­kások és a hagyomány is a vénasszonyokra testálja. Visszatértek szállásaikra a benzinmotoros Don Qujioték, tarsolyukban hozva ke'dves, ko­csijukon viselve zord emlékei­ket. Magam is hoztam a kedve­sekből, egyet-kettőt szívesen bocsátók olvasóim rendelkezé­sére. Talán elkelnek tanulság­nak is! Főtér, délidő. Kevés ember, rengeteg kocsi. Csak egy tra- bantnyi hely árválkodik, ami­kor merész gumicsikorgással egy országúti cirkáló robban be a térre. A csupa-nikkel csincsilla már magában is fel­tűnést kelt, de az avatott szem rögtön észreveszi, hogy másért is érdemes arra fordulni. Mert a volán mögött igen­csak mutatós menyecske szeli- dítgeti a makrancos lóerőket. Pillanatok alatt bevarázsolja kocsiját a szűk helyre. Okosan és jól teszi. Ahogy az a Nagy Könyvben írva vagyon. Aztán kipenderül a kocsiból. Érdemes leltározni! Ápolt haj, elől és hátul ízlésesen dekol- tált, alul mikrominiben végző­dő alkalmi ruha, klipsz, nyak­ék, csingilingi a csokoládébar. na karon. Ott, ahol a hölgy véget ér, és a föld között mint­egy 20 cm magas tömöttpara- fatalpú topánka. Mit topánka? Gólyaláb I Unottan csukja be maga mögött az ajtót, festett szem­héja mögül zsebrevágja az éhes férfiszemek elismerő cso­dálkozásait és megindul a ka- vicsúton. Egy lépés, egy bokaingás, újabb lépés, újabb fiaskó. Majd pár lépés után hölgyünk lassan térdrehull, s onnan to­vább. Teljes hosszában szent és édes meghittségben az anyafölddel. Pillanatnyi néma csend az amúgyis unalmas főtéren. A hölgy vezetni már prímán tud gólyalábbal. (Biztonságo­san is?!) Járni azonban még tanulnia kell! * Szívesen és szenvedélyesen segítek a stopposokon. Ha pi­ros-fehér lengyel zászlót lobog­tatnak az orrom előtt, még utasaim kényelme árán is he­lyet szorítok az utazni kívánók­nak. Most is így történik. Piros- fehér zászló, igen kedves len­gyel pór. Felveszem őket. Uti- célom eltér az övéktől, de ki­sebb távon együtt mehetünk. Szimpatikusak, kedvesek, s mert lengyelek, nekem különö­sen azok. (Nem tudom elfelej­teni lengyel utazásom ma is kellemes emlékeit!) Lassan ahhoz az útelágazás­hoz érünk, ahol meg kell vál­nom tőlük. Visszapillantó tük­römben látom, hogy az előbb előzött sötétkék Zsiguli mögöt­tem halad. Kissé odalépek a gáznak, hogy tért nyerjek, majd hirtelen megállva az el­ágazás előtt, magam is kiug­róm a kocsiból és leintem a Zsigulit. Az — az íratlan törvények pa­rancsa szerint — készséggel megáll. Odamegyek, megkér­dem merre megy. Kiderül: oda, ahová alkalmi vendégeim tar­tanak. Kérem, vigye el őket. Eközben a lengyel pár szelí­den felsorakozik a hátam mö­gött, szándékaim világosak, láthatóan örülnek. A zsigulis kényszeredetten mosolyog s ag­gódva kérdezi: „De biztos, hogy rendesek? Nem fognak leütni az úton?” Történt pedig mindez egy verőfényes nyári vasárnap, reggel 9 óra tájban, egyik nagyforgalmú, egyszámjegyű főútvonalunkon. Az országút mellett egy ne- anderthali. No nem! Ezt én sem venném fel szívesem. De nemsokára szürkül, meg az eső lába is erősen lóg, mégis­csak megállók. A vendég nem igyekszik messze. Szót nem vál­tunk, csak a kiszállásnál mo­rogjuk el a magunk „köszö- nöm”-jét és „kérem”-jét. Pár nap múlva barátaimnál kártyázgatunk, a szúnyogok el­len a gőzfürdőjellegű szobába menekülve. Kintről kellemes — és ismeretlen női hang recitál. Azzal a jellegzetes hanghor­dozással, amely az idegennek is tudtára adja: őt nem lehet leállítani. Beszél, fecseg, csi- .vitel. Arról, hogy Pali — a fér­je — förtelmes. Azért, mert az év 50 hetében fehér ingben és nyakkendőben kénytelen dol­gozni, itt, a Balaton partján az atyaúristennek sem hajlandó mást felhúzni, mint agyonszag­gatott farmerjét és színevesz- tett pulóverjét. A monológ megszűnik, majd nyílik az aj­tó és belép a házaspár. A fér­fi a tegnapelőtti neándervöl- gyi. „Civilben" egyik nagyhírű egyetemünk tanszékvezető do­cense! Ruha teszi az embert? Monszuneső. Az orromig sem látok. Le is ragadok töb- bedmagammal a falu köze­pén. Egyszerre csak orvul tá­madni kezd a dombokról lezú­duló víz. A sor elején állók közül egyet lassú unalommal az árok felé sodor a szennyes áradat. A kocsiban - mint ké­sőbb kiderül - csűpa fiatal. A vezető érdeklődéssel, utasai nem is titkolt örömmel várják a kényszerfürdőt. Mert ha a kocsi az árok szélére csússzon, abból óhatatlanul fürdés lesz. így is történik. Azzal a cse­kély különbséggel, hogy a Sko­da nem áll meg az árok szé­lén, hanem utánozhatatlan méltósággal belehuppan az egyébként nem túl mély árok­ba. Mintegy jelszóra kipattan­nak az ajtók, kikászálódik a négy fiatal, s pillanatok múlva harsány nevetéssel, egymást fröcskölve a homokos vízzel olyan karnevált csapnak, hogy legszívesebben magam is kö­zéjük ülnék. De én elmenekülök! Csak útközben jut eszembe, hogy az életnek mennyire le­het örülni. Bokrétás András MEGHALTAK Pető Pálné Müller Mária, Molnár Miklósné Kolozár Terézia, Dóczi La­jos, Pozsgai Márton, Pauer Sándor, Balogh Józsefné Varjaskéri Mária, Mester Györgyné Csőmé Margit, Gyimesi Jánosné Strubel Éva, Gulyás József, Gerber Jánosné Sehender Anna, Nemes Ferencné Huckner Julianna- Erdős Márton, Szávai Ká- rolyné Krőling Erzsébet, dr. Boros Istvánné Lyeontjeva Olga, Hermann Istvánná Hering Mária, Mátrai Ká­roly. MOHÁCS SZÜLETTEK Tamás Szabolcs, Fenyves Diána, Horváth Anita, Rapp Sándor, Rajczi Zuzsanna, Heilmann Jázsef, Bojtor Imre, Perovics Klára, Auth Csaba, Dobai István, Kazinczy Iván, And- rosovics Karolina, Müller Helga, Végh Annamária, Farkas Mária, Nagy Mónika, Tényi Tamás, Werner Melinda, Keiser Zsolt, Buchamer László, Vangyia István, Pintér Ákos. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Szabó Iván és Fink Magdolna, Széth László és Mihály Éva, Faludi József és Bokodi Edit, Ritter László és Katona Agnes, Keil Hans Peter és Radányi Borbála. MEGHALTAK Sárközi Sándor, Drexler János, Wald János, Horváth István, Gadá- nyi Adtaíné sz. Belvaracz Mária, Lacher Jánosné sz. Woldrán Kata­lin, Benács Mihály, Krausz Józsefné sz. Móricz Anna. tCcpernycT «lati

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents