Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)

1975-09-23 / 261. szám

1975. szeptember 23., kedd Dunántúlt napló 3 IllyugocSt piac. ja kilátások Jubilál a Fizikai Kutató Intézet fl pécsiek véleménye a párizsi bőrkéiről • Sikert aratott az Extra nubuk • Betört a francia piacra is a pécsi bőrruha I ezajlott az idei párizsi bőr­™ hét, a bőrvilág legna­gyobb nemzetközi eseménye, a tájékozódás és az üzletköté­sek egyik legfontosabb fóru­ma. A néhány napos találko­zón, ahogy ez évről évre lenni szokott, mindenki ott volt, aki számít, akinek valami köze van a bőrhöz. Mondanunk sem kell, Baranya könnyűipara is erősen érdekelt, a külkereskedők tár­saságában a Pécsi Bőrgyár és a Pécsi Kesztyűgyár szakembe­rei is minden évben megfordul­nak Párizsban. Mit tapasztaltak az idei párizsi bőrhéten? Nem alkonyuk be a velúrnak Csendes László, a Pécsi Bőr­gyár igazgatója: — Elsősorban a bőripari gé­pek érdekeltek bennünket, de erről a Párizsban kint járt mű­szaki kollégáim többet tudnak mondani. Ami a bőrök piacát illeti, megnyugodott a piac, kedvezőek a kilátások. A ko­rábbi tartózkodást érdeklődés váltotta fel. Konkrét tárgyalá­saink voltak, az árakban is meg tudtunk állapodni, viszonylag jó árakat értünk el. Az idei év­re és a jövő évre is jöttek ajánlatok. Termékeink közül különösen a sertésbőrből ké­szült Extra nubuk ruházati bő­rünk aratott sikert. Amit most is megfigyelhettünk, a bőrgyár­tás á puha karakterű bőrök irányába tolódik el, a marha­bőrök is ilyen kidolgozásúak. — A bőrgyár annak idején a sertésbőrből készült ruházati velúrjaival aratta sikereit a tő­kés piacokon. Igaz-e, hogy be­alkonyult a velúrnak? S végül, hogyan alakul a bőrgyár idei tőkés exportja, eléri-e a leg­jobb év értékét, amikor is négy­millió dollár volt? — A velúrbőröket keresik, bealkonyulásról'tehát szó sincs. Ami a mi helyzetünket illeti, három év után ez lesz a leg­jobb évünk. Tőkés exportunk az idén eléri az ötmillió dol­lárt — mondta Csendes László. Sok-sok új gép Tarr György, a Pécsi Bőr­gyár műszaki fejlesztési főosz­tályvezetője: — Párizsba kivonult a világ bőripari gépgyártása, rengeteg a gép, gyártóik között nagy a verseny. Sok-sok újdonságot láttunk. Amit lépten-nyomon megfigyelhettünk, a gépgyártás abba az irányba halad, hogy minél több munkaerőt lehes­sen megtakarítani. A bőrgyár­tás egyes nehéz műveleteire ugyanis nyugaton ma már nemigen kapni munkaerőt. Ér­dekes például a szennyvíz- tisztítás megoldásának kérdése. Nem a tisztításon van a hang­súly, hanem hogy a bőrgyártás vizes műveleteit kiiktassák, a vízfelhasználást a minimálisra csökkentsék. Vannak már olyan gépek, amelyeknél az egy ki­logramm bőrre számított víz­felhasználás a jelenlegi 80—90 literrel szemben mindössze 8— 9 liter. Ezek a gépek egyelőre drágák, de ez a kézenfekvő megoldás, mindenképpen ez a jövő útja. — Az épülő puhabőrgyártó gyáregység gépeinek nagy ré­szét már korábban megrendel­ték. Most ennél is újabb és korszerűbb gépeket láthattak. — összehasonlítottuk az ál­talunk megrendelt gépeket a Párizsban látottakkal. Azt mondhatom, nem választottunk rosszul. A pécsiek mintáit lekoppintották A Pécsi Kesztyűgyár két szak­embere a TANNIMPEX külke­reskedőinek társaságában járt a párizsi bőrhéten. Részben az alapanyag biztosítása volt a cél. A bőrkínálatot megfelelő­nek találták. Konkrét üzletkötés ugyan nem történt, csak keret- szerződések jöttek létre, a TANNIMPEX ugyanis magasnak tartotta az árat, további alku­dozásokra van szükség. Ezzel együtt a kesztyűgyár jövő évi alapanyag ellátottsága biztosí­tottnak látszik. A TANNIMPEX 60 modellt vitt ki Párizsba, ebből 20 mo­dell — különféle férfi és női bőrholmi — a Pécsi Kesztyű­gyár terméke. Dr. Szabó József, a Kesztyű­gyár bőrruházati gyáregységé­nek vezetője: — Bár a párizsi bőrhét első­sorban a bőr és a cipő piaca, bőrruháink szép sikert arattak. Tetszettek a kesztyűs varrógé­pekkel felvitt különböző díszítő elemek, amit az is bizonyít, hogy mintáinkat sokan leraj­zolták, koppintották. Kaptunk megrendeléseket is. Egy fran­cia cég, megjegyzem, eddig erre az igényes piacra még nem sikerült betörnünk, négy modellünkből is mintákat kért, hogy a jövő évre rendelni tud­jon. Egy frankfurti cég is vitt el modellt. Erősödik a pozí­ciónk az angol piacon. Tavaly és az idén is szállítottunk ne­kik férfi zakókat, további meg­rendelésekre számíthatunk. Ér­dekes, itt is — ezen a viszony­lag konzervatív ízlésű piacon — újszerű díszítőelemeinkkel arattunk sikert. — Merre tart a divat? Ke­resik-e a bőrholmikat? — A párizsi bőrhét színteré­től nem messze szétnéztünk egy másik kiállításon is. Zömében francia, de angol, svájci és belga cégek bőrből és textil­ből készült felsőruházati kon­fekcióit láthattuk. Itt is sok bőr­ruhával találkoztunk és sok in­formációt szereztünk. Mindezt a következő kollekciózásnál fi­gyelembe vesszük, már készít­jük is a legújabb mintákat. Megfordultunk a Lafayette Áru­házban is. Tartja magát a ser­tésbőrből készült ruházati ve­lúr, mellesleg az angoloknak is ebből az anyagból varrtuk a zakókat. Az Extra nubuk, ez a lecsiszolt bőr, amit a Pécsi Bőr­gyár is kivitt, további fellendü­lést adott a sertésbőröknek. — A versenytársak? — Új konkurrencia is meg­jelent, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság, az egyik angol vevőnk társaságában meg is látogattam őket. Nappa bőrökkel jöttek, szép termékek­kel, mint versenytársakra, oda kell figyelni bőrruháikra. — Mindent egybevetve, min­den reményünk megvan arra, hogy a bőrruházati üzem jövő évi teljes termelése piacokra talál. részlegének épülete a leendő út tengelyébe esik. Szanálni kell az „üzemet”, mert a Har­kányba vezető vasútpótló út itt vezet majd el az iskola előtt. Attól tartok, hogy az át­térés nem lesz zökkenőmen­tes . .. Mert az idősebb görcsönyiek hagyománytisztelők, s úgy ér­zik a vasúti közlekedés meq- szüntetésével „megnövekszik" az alig több mint tizenöt kilo­méteres távolság a megyeszék­helytől. Pedig ennek ugyan­csak ellentmond az a fejlő­dés, amelynek a falubeliek szemtanúi lehetnek. Uqyanis a község „újkori” történelme alighanem négy évvel ezelőtt kezdődött. Eképp beszélt er­ről Radnai Géza, aki alig van túl a harmincon, s két eszten­deié választották a helyi tanács elnökévé. • — Hirtelen, szinte egyik napról a másikra fiatalodott meg a falu vezetése, s ez alatt nem csupán a tanácsi vezető­ket értem. Azt vallom, hoqy az idősebbek tapasztalatait figye­lembe véve, tanácsaikat meg­hallgatva juthatunk tovább. Én nem statisztika javítónak iöttem ide. Az, hogy szülőfa­lum tanácselnöke lehetek, ér­zelmi kötődést is jelent. Gör- csöny olyan pólus a megye- székhely vonzáskörében, amely egyre inkább városiasodik amellett, hogy arculatára ter­mészetesen a mezőqazdasági termelés a jellemző. A község­ből ingázók száma nem éri el a száz főt, az ezernégyszáz lakos zöme helyben dolgozik: a termelőszövetkezetben, a tég­lagyárban, az AFÉSZ-nél. A Pelikán elnevezésű lakás- szövetkezet kétszintes épületei között ugyan még hiányoznak az árnyat adó fák, ám a be­járati ajtók előtt kialakított gruppokban virágok díszlenek, az otthonteremtés első jelei. A lakótelep építését két esz­tendeje kezdték el, a kivi­A Központi Fizikai Kutató Intézet jelentős nemzetközi megbecsülésnek örvend, alap- kutatási eredményeit nagyra értékelik szerte a világon, al­kalmazott kutatási eredményeit sokoldalúan hasznosítja a ha­zai ipar és újabban a mező­gazdaság is. — Ez hangzott el bevezetésként azon a sajtó­tájékoztatón, amelyet Pál Lé- nárcL főigazgató tartott az új­ságíró szövetségben. Az intéz­mény negyedszázados születés­napját köszöntő sajtótájékozta­tón az újságírók megtudhatták, hogy a sok konkrét eredmény és az egész eddigi tevékenység legnagyobb hatását abban a tudományos és műszaki kultú­rában kell látni, amit a KFKI kollektívája az elmúlt 25 év alatt teremtett meg és terjesz­tett el, sokszor az ország ha­tárain túl is. iMagy szerepe van appan, a községben egy százhúsz la­kásos „újtelep" van kialakuló­ban. Az a fajta ember, aki nem riad vissza a nehézségek­től. — Hatodik éve dolgozom Görcsönyben. Éreztük, hogy a fiatalokat csak úgy tudjuk ide­hozni, idekötni, ha megközelí­tőleg annyit nyújtunk, mint a városi életmód. 1969-ben a Hársfa utcai házak megépí­tésével kezdődött valami új: nyolc fiatal vállalta a letele­pedést. Azóta megépült a mű­velődési ház, az óvoda — tár­sadalmi munkában készítette el a terveit —, amely már szűknek bizonyul. Elkészült az új posta is, és tudjuk, hogy az iskolának tornateremre lenne szüksége ... Beszél a termelőszövetkezet­ről is, amely második éve egyesült a pellérdi közös gaz­dasággal, azóta több mint 4700 hektáron gazdálkodnak: tagjai, a bajai kukorica ter­mesztési rendszernek, amely már az első évben jó ered­ményeket hozott. Kialakulóban van egy nagy zöldségtermesz­tési társulás, amelyben a gör- csönyi téesz nagy szerepet vál­lalt. Majd később: a tanács­elnökkel közösen egy ifjúsági tábor kialakításának terveiről is szót ejtenek: a községtől délre, az új harkányi út mel­lett létesítenék, csónakázó tó­val, árnyat adó fák közé te­lepített bungalókkal. Ide kerül­ne a Pelikán lakótelep „iker­testvére” is. Ám a terveknek egyelőre gá­tat szab a pénz. Mert Gör­csönyben amit eddig tettek, azt saját erőből leleménnyel ér­ték el. A tanácsi költségvetés­ből nem futja az új lakótelep úthálózatának és utcai világí­tásának megvalósítására, a község mélyebb részét is be­kötnék a szennyvízhálózatba, de erre sincs anyagi fedezet. Pedig Görcsöny dinamikus fej­lődése nagyobb figyelmet ér­demelne ... Salamon Gyula Miklósvári Zoltán Büszkeségük Pelíkánü 99 Szükségből kéretőztem föl a tehervonatra. Kertész János, a szerelvény vezetője végigmér, aztán hogy mindenféle igazol­ványt mutatok, kilyukasztja a félárut... Lekéstem az utol­só buszt, amely Görcsöny érin­tésével indult Pécsre. A vonat­vezető kinéz az ablakon, s megjegyzi: „most voltunk Ke­resztes-pusztánál”. — Honnan tudja? — A jelzőről. Tizenhárom naponta járom ezt a vonalat, de nem sokáig. Mire megszű­nik a harkányi vasút, én is nyugdíjba megyek. Tudom, a görcsönyiek sajnálják a vas­utat, de a pálya elavult, a forgalom is mindinkább csök­ken. — Eszembe jutnak Radnai Gézának, a görcsönyi Közös Községi Tanács elnökének sza­vai. — A szövetkezet szakipari telező a görcsönyi Mecsekvöl- gye Termelőszövetkezet építési részlege. Eddig huszonegy la­kás készült el: "három és fél szobásak, 93 négyzetméter alapterületűek. Találomra be­kopogok az egyikbe: Tán Jó- zsefné nyit ajtót, könyvelő a téesznél. — Tudja, a fürdőszoba meg­fizethetetlen. A férjem trakto­ros, ha hazaér, legalább le- fürödhet, nem úgy, mint az­előtt. A lakás beosztása praktikus tervezőre vall: a földszinten van a konyha, a mellékhelyisé­gek, az emeletre falépcső ve­zet, itt alakították ki a szo­bákat. Tánéknak a szociális kedvezményeket is beleértve 280 ezer forintba került ez a lakás. Hoffmann Antal azon keve­sek közül való, aki építész lé­tére termelőszövetkezeti elnök. Ablakon repül a szemét... Kié az utca? oha nem hittem- volnOj hogy egy város tisztaságában a „tu­lajdonviszonyok" is szere­pet játszanak. Pedig van benne valami. Mert: a ház az én házam, a lakás az én lakásom, az utca - a mi­utcánk ... És ugye nehéz el­képzelni, hogy valaki taka­rítónőt fogad otthonra, s ezért aztán naphosszat piszkol, szemetel, hiszen úgyis jön a takarító? A,,mi utcánk" esetében pedig ezt tesszük a város takarítóival, a köztisztasági vállalat dol­gozóival . .. Arról elég gyakran szó esik, hogy miként látják el feladatukat a köztisztasági­ak, ők azok, akik mindig szem előtt vannak, most vi­szont őket kérdeztük meg: miként látják a pécsiek tisztaságszeretetét? Korábban, a város szé­gyenfoltjait feltérképezve szóltunk már a várost szeny- nyező túlrakott tehergépko­csikról és az autó-roncsok­ról. Mindkét esetben hatá­rozott, szigorú intézkedésre van szükség. Ebben legfel­jebb csak bejelentéseikkel segíthetnek a lakók. — A személygépkocsik ugrásszerűen megnőtt szá­ma nekünk új gondot je­lent, — mondja Gyimesi László, a Pécsi Köztisztasá­gi és Útkarbantartó Válla­lat igazgatója, — köztiszta­sági szempontból elsősor­ban a kocsimosó emberek miatt. Utcán mosni a gép­kocsit szabálysértés, de tud­juk, hogy nehéz helyzetben vannak a tulajdonosok, megértjük őket. Annyit vi­szont feltétlenül elvárnánk, hogy mosás után legalább letakarítsák az úttestet, ne hagyják ott a sarat, piszkot, olajat... Az autósok dz „autós nyelvet” értik a legjobban: ugye milyen bosszantó, ha egy sárral felhordott útsza­kaszra szalad a kocsi? A másik újszerű köztiszta­sági gondot szintén a fej­lődés szülte Pécsett. A sze­métszállító autók munkásai egyre gyakrabban találkoz­nak erejüket meghaladó sú­lyú kukás edényekkel. A la­káskorszerűsítést, átalakítást végző lakók — különösen a belvárosban — nagy elősze­retettel csempészik bele a törmeléket, darab téglákat a háztartási hulladék táro­lására szolgáló edényekbe. Tetemes kárt okoznak ezzel: az egyre korszerűbb sze­métszállító, tömörítő gépe­ket teszik tönkre ... Az új kertvárosi lakótelep egyes részein légy-invázió­ra panaszkodnak az embe­rek, — közben eszükbe sem jut, hogy a legyek „oda- csalogatásában” ők maguk is közreműködtek, — az ab­lakokon kidobált, ház mö­gé, út mellé szórt szemét­halmokkal. Mindenki türel­metlenül várja a lakást, a tanács megérti ezt a türel­metlenséget, így olyan há­zakba is beköltözhetnek a lakók, ahová még nem ve­zet rendes út. A köztiszta­sági vállalat ezeken a he­lyeken csak ideiglenesen tudja megoldani a szemét- szállítást úgy, hogy a jár­ható út mentén, a házaktól 30—40 méternyire helyezik el a tárolóedényeket. Kör­nyezetünk tisztasága — át­menetileg — megérne ennyi sétát... A vállalat törek­szik arra, hogy minél keve­sebb legyen az ilyen ideig­lenes megoldás, szakembe­reik már az új házak ter­vezésénél ott vannak, s „szavuk van" egész a be­költözésig. Ők ennyit tud­nak vállalni a közös érde­kekből adódó feladatok­ból . .. A köztisztasági dolgozók tapasztalatai szerint néhány pécsi intézmény, vállalat is úgy véli, minden rendben van, ha a saját portájuk előtt söpörnek. Rendben is lenne, csak nem úgy, hogy az előttük felgyűlt szemetet kora reggel az éjszaka szé­pen megtisztított úttestre „továbbítják” ... P écs város tanács­tagjai most azt ké­rik számon az utca hivatá­sos takarítóitól, hogy miként látják el feladatukat, mi­lyen terveik vannak utcáink, tereink tisztántartására ... És jó lenne, ha ezen a ta­nácsülésen „együttműködési megállapodás" születhetne: a város polgárai és a köz- tisztasági dolgozók között. Mert csak együtt tüntethet­jük el szégyenfoltjainkat. D. K. J. Újabb 40 lakást ad át októberben az új lakótelepen a Mohácsi Építőipari Szövetkezet Ha az időjárás kedvező marad, az év végéig további 20—30 lakás átadására kerülhet sor. Fotó: Maletics László

Next

/
Thumbnails
Contents