Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)
1975-09-14 / 252. szám
1975. szeptember 14., vasárnap Dunántúlt napló 3 Érdemes Rosszak a pécsi kémények A megoldás nehéz gondjai A diagnózis pontos és gyors volt: végelgyengülés. Ez okozta vesztét a sörgyári kéménynek. Nagy port vert fel az eset, mert leomlását megérezte a sörissza magyar. Elgondolkodtató: vajon ez volt-e az egyetlen végelgyengülésben szenvedő kémény Pécsett? Vagy akad még több is? A belvárosi magánházak öreg kéményéről nem tudunk annyi mindent... Ezt a Baranya megyei Kéményseprő Vállalat szakemberei egyértelműen megerősítették. Orrán-száján dől a füst Legsúlyosabb a helyzet a belvárosban. Átlagosan százesztendős kémények szolgálnak, ami azt jelenti, hogy ha a vállalat abszolút szigorúsággal vizsgálná ezeket, valamennyiről kijelenthetné, hogy nem gáztömör. A vizsgálat módja egyszerű. Felül a kémény nyílását lefedik, alul betüzelnek. És a belvárosi kémények orrán-száján dől a füst. Oldaluk porózus, kötőanyaguk likacsossá vált az idők során. E jelenség oka adott, — az éoítménv öreg. Ugyanakkor haladunk a korral, az avitt tüzelési módokat felváltja az új; a gáz és olaj. Ezek égésterméke gyorsabban megtámadja a kémények kötőanyagát. A porózus kémény hamis huzatot eredményez, ugyanolyan hőfok eléréséhez jóval több fűtőanyag szükséges, ami több égésterméket rak le a kéményben és a romlás gyorsul. A Kéményseorő Vállalat kéthavonta „találkozik” minden oécsi kéménnyel. Szakemberei felfedezik a hibákat, felhívlak rá a figyelmet. Értesítik a tu- laidonost — X. Y. magánszemélyt —, vaay a Pécsi Ingatlankezelő Vállalatot eav nvom- tatvánnvál. amelven ielzik az észlelt hiba mineműséaét. és azt is, hogy miképpen lehet elhárítani. Tizenöt féle hibát sorol fel e kis nyomtatvány, ebből nyolc banális; hiányzik a kis ajtó, eltörött a kémény teteie, hiányos a vakolat. Hét féle hiba már súlyosnak minősül, ekkor a szakemberek a javításnak egyetlen útját jelölik: új kéményt kell építeni. Rossz arra gondolni, hogy újjá kellene építeni a pécsi belváros valamennyi kéményét. Ha a tiszta költségeket számoljuk. egy lakás két kéményét, tíz-tíz méter kéményhosszúságot véve alapul, húszezer forintba kerülne a megépítésük. Legalább ennyi lenne a járulékos költség: a falbontás, festés, parkettajavítás. Vannak öreg épületek, amelyek nem is bírnák el ezt a tortúrát. A felszólításoknak ezért nincs, vagy csak kevés a foganatja. A PIK igyekezetével nem volna baj, de nem győzik anyagi erővel, kapacitással. Új kéményt kell építeni Pécs mindhárom kerületében mégtalálhatók a termofor kémények, amelyek megszületésük pillanatában halott konstrukciók voltak. Takarékosságból egyetlen kéményre kötötték vagondolkodni sorsukon lamennyi szint lakását. Ennek következménye: ha valaki a felső ^szinten fűt be elsőként, a többi nézheti, mikor húz a kályhája rendesen. Ezek a kémények előregyártott elemekből készültek — a hírek szerint gyártásával leállnak — és nehezen, vagy nem pótolhatók. Mi lesz ezeknek a sorsa? Ha újat kell majd építeni, honnan veszik el a helyet? A lakások területéből? Ez is nagy gond lesz . . . Felszámoltuk a társbérleteket. Leválasztottak sok lakást, az új lakás szobáit valamelyik kéménybe- kötötték. Amelyik legalkalmasabb volt, azt választották. Ez életveszélyes! Ezekről a manőverekről csak akkor tud a vállalat, amikor jelzik a hibát. A kéményseprő szakemberek legfájóbb gondja — ha bármiféle hiba van a tüzeléssel —, őket szidják. Például az újonnan épülő négy-hatlakásos társasházakban, vagy családi házban megépíttetik a tulajdonosok a gázkazánnak való házat, a kéményt, önmagában mindegyik jó műszakilag, de amikor megkezdik a fűtést, nem működik. Nem, mert a kazánhoz nem akkora kémény szükséges vagy fordítva. Elgondolkodtató mindez. Évek óta beszélünk a földgázprogramról, a tüzelési módok átalakításáról. Gondolt-e valaki is arra, hogy az áttérésnek ilyen következménye is van? Nemcsak a kályhákat kell kicserélni, hanem a kéményeket is? Ha gondolt, mégis — mennyit szánunk minderre most? Ha már bajok vannak, akkor többe kerül. Kampis Péter Negyedszázada végeztek az első Ságvári-kollégisták T űnődve nézik egymást. Deresedé, kopaszodó fejek, pocakok, - huszonöt esztendő álcázza a régi alkatokat. A Nagy Lajos gimnázium 68-as termében, bemutatkozások hallatán úgy tűnik, hogy értelmiségi találkozót rendeznek - amiben sok az igazság - valójában a negyedszázada érettségizett pécsi Ságvári Endre szak- érettségis kollégisták találkoznak. — Keller Gábor nőgyógyász főorvos j/agyok, nagydoktori dolgozatom megvédésére készülök . . — Békefi József KÖJÁL osztályvezető, orvos .. . — Muzsler Ferenc nőgyógyász, a dombóvári kórház osztályvezető főorvosa . . . — Bertrám Jenő építészmérnök, a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat igazgatója .. . — Verbó István kohómérnök, a Dunaújvárosi Vasmű pártbizottságának első titkára .. . Néhány mondatba sűrített huszonöt esztendő. Amíg kiderül, hogy a nagyobbik gyerek most érettségizik, a kisebbik most végez az általánosban — mintha összebeszéltek volna, csaknem valamennyiüknél így alakult a család — felrémle- nek a hajdani diákcsínyek. Veszélyes volt idegen szobába lépni, a kancsó víz hamar a látogató nyakába ömlött. Akkor valamennyien vékonyak és szegények voltak. A heti egyszeri kimenőkor a randevúzó fiúknak összeadták az öltözetet. Nevek: Nagy Ernő villamos- mérnök — több találmánya van, Geith Ferenc gépész- mérnök, a Tatabányai Szénbányák osztályvezetője, Lég- rádi Sándor mérnök, a Művelődési Minisztérium főosztály- vezetője, Gergely Imre, Állami-díjas, az új budapesti nő- gyógyászati kórház vezetője, Hajdú Béla harkányi körzeti orvos . .. Aztán elhangzik egy név: Szilágyi József mérnök, hivatása teljesítése közben külföldön életét vesztette. Debitzky István, a „ságvá- risok" egykori igazgatója, Tóth és Végh tanárok s c „diákok” alig-alig tudják felidézni a fiú vonásait. Az érettségi bizonyítványt aláíró tanárok többen nem érhették meg a mostani találkozót. Negyedszázada, 1950 augusztus utolsó napjaiban országszerte 1000 szakérettségis munkásfiatal kapta meg az egyetemi belépőt, a szakérettségis bizonyítványt, A pécsi Ságvári-kollégisták (nyolcvan- négyen) országosan a legjobbak között voltak: 9 kitűnő, 21 jeles, 23 jó, 24 közepes, heten •voltak akik „megfelelt" bizonyítványt kaptak. Mint később kiderült a 12 hónapos tanfolyamon megszerzett érettségi bizonyítványt nem ajándékba kapták a szakérettségisek, közülük hetvenen orvosok, mérnökök lettek. Az egykori Deák utcai kollégiumból reggel zárt sorokban vonultak a Nagy Lajos gimnáziumba, délután ugyanúgy vissza; éjfélig égtek a tanulószobák lámpái. A fegyelemsértők, a gyengébb tanulók rövid úton kirekesztették önmagukat ... A tét nagy volt, sokat kellett tanulni. A Dunántúli Napló 1950. augusztus 25-i számában közölt tudósításból ; — Új értelmiségünk gerince alakul majd ki szakérettségis fiataljainkból, akik letették a szerszámot, hogy tollat és könyvet fogjanak, mérnökök, orvosok legyenek... — mondotta többek között az igazgató. Baris István, a pártbizottság munkatársa folytatta Debitzky István gondolatait:- A szakérettségis tanfolyamok előiskolái az egyetemeknek, vigyetek jó szellemet, friss vért a főiskolákra. Ti éltetek a tanulás jogával, s bebizonyítottátok, hogy a szükséges anyagi feltételek mellett a munkások is megállják a helyüket a tanulásban . .. Peregtek az évek ... A szak- érettségi csaknem valamennyiüknek felfelé ívelte életét. Legtöbbjük 20-22 éves volt, az egyetemen csaknem saját korabeliekkel folytathatták tanulmányaikat. Már az első esztendőben versenyben maradtak a többiekkel, pedig a vizsgákon nem volt kímélet, hogy ők 12 hónap alatt szerezték meg az egyetemi tanulás alapjait. Régi barátságok újra szövődnek: az építési vállalat igazgatója azt mondja a vasmű pártbizottsági titkárának: „Ha tudom, hogy hol dolgozol, nem késtünk volna anyaghiány miatt...” Aztán ékelődnek egymással, nevetnek a hajdani örök haragokon. Napi tizenhat órás tanulás mellett, az összezárt fiatal emberek között időnként pattanásig feszült volt a légkör. A kancsó vizek nem voltak mindig hatásos gyógyszerek . .. A Dunántúli Naplóból idézett cikkében írta, hogy „Nyolcvannégy fiatal munkás vonult fel tegnap a Kossuth Lajos utcán, utoljára csendült fel ajkukon az ének, mely lel# kesedésről, fegyelemről, össze- forrottságról tanúskodott. A szakérettségizők kollégiumának diákjai ...” Nem utoljára. Minap a Nádorban ismét énekelték a mozgalmi dalokat ezen az estén ugyanazzal a hittel, mint akkor, huszonöt éve .. Lombosi Jenő A Megyei Tanács megalakulásának előzményei A fasizmus felett harminc évvel ezelőtt aratott történelmi győzelemmel megváltozott politikai, gazdasági és társadalmi rendszerünk első időszakában az állami élet mechanizmusa változatos igazgatási formákat hozott létre A felszabadult falvak és városok haladó erői, nagyrészt még az irányítószervektől távol, a háborús események miatt elszigetelten, az állami élet új alapjainak lerakására, a köz- és vagyonbiztonság fenntartására, a termelő- és szellemi munka megindítására és a közigazgatási teendők ellátására, a koalíciós pártok tagjaiból ún. „nemzeti bizott- ságok"-at alakítottak, amelyek fennállásuk ideje alatt eredményesen oldották meg újszerű feladataikat. Döntő változások Az igazgatási teendőket a közigazgatás, ideiglenes rendezéséről szóló és 1945. április 26-án kiegészített 14/1945. ME sz. rendelet szerint 1945 januárjában a nemzeti bizottságok átadták a formájukban ugyan még régi, de tartalmukban és összetételükben új szerveknek, a képviselőtestületeknek és a törvényhatóságoknak. A közigazgatás „ideiglenes" rendezése huszonöt évvel ezelőtt, 1950-ben ért véget. A közbeeső öt esztendő hazánk legeredményesebb, légdicső- ségesebb korszakát alapozta meq. A földreform felszámolta a feudalizmus utolsó maradványait, a döntő termelőeszközöket államosítottuk. Az ország újjáépült, a gazdasági élet helyreállt, és továbbfejlődött. Stabilizálódott pénzrendszerünk. Hazánk társadalmi és politikai szervezetében alapvető változások következtek be, a munkások és dolgozó parasztok államává vált. Elérkezett az ideje, hogy a nagy változást egységes, írott alaptörvénybe foglaljuk. Ezt a párt 1948 nyarán megjelent programnyilatkozata így fogalmazta meg: „A Párt szükségesnek tartja a népi demokrácia alaptörvényének megalkotását, hogy az állampolgárok jogait és kötelességeit, az állami, qazdasági és társadalmi rend alapvető változásait, a magyar köztársaság népi jellegét a törvény erejével alkotmányban szentesítsük.” A programnyilatkozat alapján készült el az 1949. évi XX. törvény, a „Magyar Népköztársaság Alkotmánya”. A politikai és társadalmi szervezet alapvető megváltozása természetesen megváltoztatta az állam feladatait és ehhez szükségszerűen meg kellett változnia az államhatalmi és államigazgatási szervezetnek is, hogy a feladatokat képes legyen eredményesen teljesíteni. Első tanácstörvény Az államhatalom és az államigazgatás helyi szerveivel az alkotmány VII. fejezete (29 —35. §.) rendelkezik akként, hogy a Magyar Népköztársaság területe államigazgatási szempontból megyékre, járásokra, városokra és községekre tagozódik, az államhatalmat pedig az illetékes terület választópolgárainak az országgyűlési képviselők választására megállapított alapelvek szerint alakítandó helyi (megyei, járási, városi, községi és városi kerületi) tanácsok gyakorolják. Ilyen értelemben készült el az a törvényjavaslat, melyet az országgyűlés 1950 májusában, 1950. évi I. sz. törvényként alkotott, azzal a meggyőződéssel, hogy — Kádár János akkori belügyminiszternek a javaslat tárgyalásakor elhangzott szavaival élve — „államunk új, erős tartópilléreit hozzuk létre... e téren is államigazgatásunk rendszerében megvalósítjuk és befejezzük népi demokratikus államunk szervezetének kiépítését." A tanácsok csakhamar meggyőzően bizonyították, hogy eredményes munkájukkal a bizalomra mindenképpen érdemesek, mindenképpen alkalmasak megtisztelő, nagy feladatuk elvégzésére. Az 1950. évi I. törvény (az „első tanácstörvény") előírja, hoqy a helyi tanácsokat egy éven belül meg kell • alakítani; az állami munkának zökkenő- mentes és folyamatos biztosítása, valamint a tanácsok végleges megalakításának előkészítése érdekében azönban addig is megadta a lehetőséget, hogy a népfront által kijelölt tagokkal a búdapesti és a megyei tanácsok 1950. június 15-én, a városkerületi és járási tanácsok pedig augusztus 15-én ideiglenesen megalakuljanak. Alakulás Baranyában Baranya megyében az ideiglenes tanácsba - a 143/1950. (V. 18.) MT sz. rendelet értelmében - a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa 85 rendes és 43 póttagot hívott be, az első ülésen megválasztandó végrehajtó bi- zottsáq tagjainak számát pedig 13-ban állapította meg. A megyei tanácsok születésnapja tehát voltaképpen 1950. június 15. Ekkor alakult meg Baranya megye első tanácsa is. Az ülést Szikra Sándor, a Magyar Dolgozók Pártjának megyei titkára nyitotta meg és - a tanácsok feladatát részletesen ismertetve — a tanácsot megalakulnak jelentette ki. Ez után történt meq a végrehajtó bizottsáq, majd ennek első ülésén a tanács elnökének, két elnökhelyettesének és a titkárnak megválasztása. A Köztársasági Magyar Kormány képviseletében részt vett az ülésen Kiss Károly elvtárs, aki hosszabb beszédben üdvözölte a tanácsot, Rámutatott azokra az eredményekre, melyek a tanácsok megalakulását lehetővé és szükségessé tették és ismertette a politikai elveket, melyeket a tanácsoknak követniük kell. A megye dolgozói nevében Földesi Béla tanácstag köszöntötte a tanácsot, melynek első ülése az elnök zárószavaival ért véget. Megyénk ideiglenes tanácsa ezzel megkezdte munkáját, hogy öt hónappal később, az 1950. november 8-án, ünnepélyes keretek között tartott alakuló ülésen átadja helyét hazánk addig legdemokratikusabb választásán kijelölt nép- képviseleti szervnek, a végleges megyei tanácsnak. Dr. Kotta János Újabb ipari üzem Zalaegerszegen A Zalaegerszegi Kerámia- és Cserépkályhagyár és az Egyesült Izzó együttműködésével újabb ipari üzem alakult ki Zalaegerszegen, a villanyégőkhöz szükséges fejek előállítására. Egy korábbi megállapodás szerint a gyárat 1976. január 1- gyel átveszi az Egyesült Izzó, a 150 millió forintos költséggel épített, már termelő telephelyen megalakult az Egyesült Izzó zalaegerszegi alkatrészgyára. Az Izzó a gyár továbbfejlesztésével itt alakítja ki az izzó- iá mpafej-gyártás műszaki technika és gazdasági bázisát. piti: iilPllp Hí III p p • JI HK Mi Ä fjiÄIlll s i I 1 W J|& JI W M W % w .*rf Pl w % m| : ' 111 WBlím *ÍS : II ill II i | f I llf Iwlillii :: ’- ’:•• ••• • ••• ••>>:■.:'. :' ••.:*:•:. : •.•••••••• '••••. . .-.• • • x;.
