Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)
1975-09-13 / 251. szám
e Dunántúli napló 1975. szeptember 13., szombat Hót a föld nem hordott a hátán még egy ilyen kiismerhetetlen, kényes és makrancos kultúrnövényt, mint a szőlő. Azt mondogatják, „ . . . a gyümölcsök királynője”. Nos, ami azt illeti, enyhén szólva ... No mindegy. A szép fekvésű szőlő- -vidékekről, jóillatú borokról, az üveglopóból surranó aranyról és rubintról — szalonna és kolbász mellett — a présházak hangulatában csak szépeket és jókat lehet mondani is, énekelni is. Megénekelték ezt már költők, vászonra vitték a festők és nótába fogtuk mi is, egyszerű — de borkedvelő — pincéző halandók. De érdemes ilyenkor egy pillantást vetni a közöttünk ülő vagy félrehúzódó szőlősgazdára is, aki időnként elboruló tekintettel feledkezik magába: „Csak énekeljetek, de ti nem tudjátok, hogy én is néha „imábafoglalom" minden keservemet, félelmemet szinte tavasztól ősz végéig éjjel és nappal, olyan „imádságba", amelyért taps csak a pokolban jár." B. József — nyugdíjas vállalati igazgató mondta egyszer — kint a gyűdi oldalban lévő kis szőlőjében: — Amikor azon tűnődöm: „megérte-e?” semmiképpen sem az anyagiakra gondolok, mert az jobb, ha eszembe sem jut. Egy évben minden kiadott fillért pontosan feljegyeztem, napszámbérre váltottam — napi áron — saját munkámat, az utazási költségeket, a vegyszerek, kötözőszerek árát, adót, atyaúristent, mindent és íqy kijött egy liter boromra 59 forint! Amiért mégis megéri: friss levegőn van az ember, s reménykedik, tovább él. Meg aztán a haverokkal leülhet néhány kancsó borra, amely . . . néha drágább az aszúnál. Baranya jelenlegi szőlőterülete: 8400 hektár. Ennek 29 százaléka nagyüzemi termelés alatt áll, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek tulajdonában, s az utóbbi években a termésátlag hektáronként 70 mázsa volt. A megyei átlag már csak 38 mázsa, ami érthető, ha azt vesszük, hogy a magánkézben lévő kisparcellá- kon 20—25 mázsás átlagot számoltak, hozzávetőlegesen. Ezt mondja Sz. Ferenc, a III. kerületi tanács hivatal szakelőadója : — A látvány siralmas! Augusztus utolsó három napjában megkezdődött a szürkerothadás a sok eső miatt. Ezen az isten permetleve sem segít már. Sokan megkezdték a szüretet, „lesz, amilyen lesz” alapon. A dombos részeken pedig a seregélyek olyan invájiója támadta meg a kerteket, hogy aliq maradt bogyó a tőkéken. A III. kerület területén körülbelül 1000 hold szőlő van, ennek fele nagyjából új telepítés, ami az új szőlőskert-tulajdono- sok törhetetlen igyekezetét bizonyítja. Eddig — mondom —, nem olcsó szórakozás a szőlő- termesztés. — Kevés a hozzáértő szőlőmunkás, ez a baj — mondják. Ma már legkevesebb 150 forintot is elkérnek egy napi munkáért, hozzá a liter színbor és még ebéd is. — Meg is fizetnénk, ha lenne kit! De az öregek kezéből lassan kikopik a szerszám, a fiatalabb generáció meg vagy nem ért hozzá, vagy .. . Szóval fiatal napszámos nincs. Ez az igazság. — Az új telepítés ma háromszor annyiba kerül, mint évekkel ezelőtt. Száz négyszögölnyi terület fölásásáért — igaz, jó hetven centi mélyen — hatnyolcezer forintot is elkérnek. És akkor itt van az adó, meg minden . .. ... És most hallgassuk meg K, Mihály bátyámat, a baranyai szőlőkultúra egyik kitűnő szakemberét, a nagytótfalui kanyarban, az úgynevezett Pa- kai-dűlőben. Kettő hold szőlője van — védett terület. Emlékezetes, hogy a tavalyi ősz, kegyetlenül esős volt, egyik legrosszabb esztendeje a szőlőtermésnek. A 2 holdon 207 mázsa (!) szőlője lett. (Emlékezzünk csak: a nagyüzemi átlag holdanként volt 70 mázsa ...) — Ismeri Diófási doktort, a kutatóintézet igazgatóját? Nos, minden évben metszési bemutatót tart a magángazdák részére is. Az jön el az előadásra, aki akar. Megnézik, végighallgatják és mégsem úgy csinálják. Nem tudnak szabadulni a régi, hagyományos metszési módoktól, pedig ez már nem megy. Én a hosszú metszésnek vagyok híve. így aztán, ha esős is a június, július — amelyek a legkritikusabb hónapok egyébként — szóval ez esetben az olaszrizling és bánáti rizling kivételével, más fajtáknál az alsó rügyek nem termékenyül- nek meg. Nyilván ezért kell hosszan metszeni. Megnézem a szőlőjét, egyetlen fürtön nem találunk lisztharmat okozta nyomokat. A dús lombozatú szőlősorok akár a dzsungel. — Hányszor permetezett? — Pontosan tizenháromszor az idén, többször már nem lehet egyébként. De én már tavasszal, amikor már négy-öt levél kinyílt, elkezdtem a védekezést. Örökké harcban áll az ember a természettel, ha valamit el akar érni. — Milyen termést vár? — Az idén is nagyot. De mondom, ez elsősorban a metszésen múlik. Aztán, mit mondjak? Én erre a két holdra kiszórtam vegyes műtrágyát vagy hetven mázsányit. De már előtte őszön jó mélyen végezzük a kapálást, a tavaszi nyitásnál is már műtrágyát kapálunk be a talajba. Ezzel a kapálási munka tulajdonképpen be is fejeződött, mert gyomirtó szereket alkalmazok. A metszést, permetezést kizárólag magam végzem, pedig hát, lassan nyolcvan felé haladok, de ezt a munkát senkire nem bízom. Aki kíváncsi az eredményre, bárki legyen is az, jöjjön el, nézze meg, szívesen fogadom. Érdemes. Rab Ferenc A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet szentmiklósi telepén a puttonyba szedett rizlingszilvánit mérik. Hontalanok zsákutcája (2.) Latina és Padriciano között nemcsak a távolság nagy, a különbség is. Háromszor any- nyian laknak itt a hajdan volt laktanyában, A lágerőrség és a láger vezetői gondosan elkülönítik a nációkat. Vigyáznak, hogy egy szobába egy nemzetiségiek kerüljenek. A veszekedéseket így sem tudják megakadályozni. Éjszakánként gyakran veri fel sikoltozás a tábor csendjét. A szobákból vad dulakodás hallatszik, a lágerőrök futásától hangos az udvar. — Padricianóban még talán normálisabb az élet — emlékezik Pajor Mihály, - Ott még a kosztra is gondosabban ügyelnek, Latinán azonban már teljes a kiszolgáltatottság. Csakhamar rájöttünk, hogy az olaszok jól keresnek ezeken a lágereken. Az amerikaiak pénzelik, de a csóró menekültek nem sokat látnak ebből. Ezért is vannak a balhék. Latinán felére csökken minden, pocsékabb a koszt, egyetlen, ami megmaradt, hogy Amerikából származó használt cuccokból válogathatunk. November végén már hideg volt, melegebben kellett öltözködnünk. 0 Említette a veszekedéseket. Miért veszekedtek? — Legalább tizenhat féle náció élt együtt a lágerben. A jugók, a lengyelek, az albánok, a görögök és a románok mindig veszekedtek, ha volt rá okuk, ha nem. Olyan nap nem volt, hogy a lágerőrök ne használták volna a gumibotot. 0 Mivel teltek napjaik? — Eleinte egymást érték a kihallgatások, Akik még nem voltak katonák, azokkal, mondjuk, kevesebbet törődtek. A katonaviselteket mindennap vitték EIVRT SOPIANA GÉPGYÁRA FELVÉTELRE KERES: férfi munkaerőket öltözőőrnek, bizalmas munkakörbe 6 órás gépírónőt, valamint kezdő, műszaki végzettségű nő dolgozót diszpécser munkakörbe Jelentkezés: EIVRT SOPIANA GÉPGYÁRA Pécs, Szalai A. u. 8. Üzemgazdasági osztály. Hárman az ár ellen valahová. Egy haver mesélte — Ignéczi Imrének hívják. Nyíregyháza mellől, egy kis faluból disszidált —, hogy térképeket raktak eléje. Katonai objektumok voltak rajta. Faggatták, ismeri-e őket. Meg, hogy ki volt a parancsnoka a seregben. Meg ilyesmiket. Amikor engem kihallgattak, azt kérdezték tőlem, ki volt itthon a főnököm. Hirtelen nem jutott eszembe. Míg gondolkoztam, azt kérdezi az egyik férfi: nem ... bácsi? És megmondta itthoni főnököm nevét. Elhűltem.' Honnan tudhatja?- Csakhamar rájöttünk arra is, hogy beépített spiclik élnek közöttünk. Többnyire az isztriai- ak voltak a besúgóik, akiket az ismert határincidensek 1 után szinte a tenyerükön hordtak az olaszol^. Egyik-másik magyarul is beszél. 0 Hogyan lehet tovább jutni Latináról? —• Egy-egy kivándorlási akcióra sokat kell várni. Hónapokat, néha félévet. Közben jönnek toborozni innen-onnan. A 18—23 éveseket a Dél-afrikai Köztársaságba viszik. A szakképzetteknek és a katonaviselteknek többet ígérnek, Hajcsárok, vagy zsoldos katonák lehetnek a négereknél. 0 Magának hogyan sikerült? — Én a Caritas útján szerettem volna Svédországba kijutni. Szalai János Nyugat-Né- metországba igyekezett, mert valahol ott élnek a rokonai. A kérésemet elutasították. Akkor határoztam el, hogy mindenképpen megszököm. A lágerben megismerkedtünk Marton Imre 34 éves fiatalemberrel, aki Kondorfáról disszidált már régebben. Az ő vezetésével szöktünk meg Latináról, december 2-án. Pajor Mihálynak ekkor még tartott a pénze. Szálait is, Martont is ő pénzelte. Szállásról, útiköltségről, ételről, italról ő gondoskodott. Az első útjuk Rómába vezetett, látni akarták a Szent Péter teret. Aztán sok viszontagsággal átszöktek Ausztriába, így jutottak el Salzburgig, majd tovább. A Salzach folyó vasúti hídján gyalog mentek át az NSZK-ba, hogy vonattal folytathassák útjukat Münchenig. Itt ölelkeztek össze utoljára Szálaival. Mártonnál Pajor Hamburgba utazott, ahol az éjszakát egy váróteremben töltötték. Amikor elunták magukat, csavarogtak a városban. Az igazoltató őrszem bekísérte őket, de miután nem találták őket a nyilvántartott bűnözők listáján, továbbmehettek. Padburgnál átszöktek a dán határon, s este már Koppenhágában, a Hotel Vikingben hajtották álomra a fejüket. December 6-án hajó vitte őket Malmőbe, Svédországba. Itt azonban csak any- nyi idejük volt, hogy pénzt váltsanak, a rendőrség elfogta őket, s rabszállító kocsival érkeztek vissza Koppenhágába. A letartóztatás okát senki nem közölte velük, Pajor Mihály itt, a börtönben döbbent rá végleg, hogy helyzete kilátástalan. Marton Imrével nem találkozott többé, hiába kérte, hadd beszéljen vele, nem engedték. A kihallgatásaihoz is külön tolmácsot szereztek. A börtönőr tanácsolta: maradjon Dániában. Margit királynőtől kérjen letelepedési jogot. Rokkantságára tekintettel, talán méltányolják. Pajor azonban Svájcba akart visszajutni. öt nappal karácsony előtt közölték vele: ha akar, visszatérhet hazájába. Nem emlékszik, sírt-e akkor. Ezer svéd koronáért repülőjegyet váltott, s Koppenhágától Budapestig már nagyon rövidnek tűnt az út. Kifosztva, kiábrándulva tért vissza. Idehaza szülei, testvérei várták. Amikor beért a faluba, éppen harangoztak. Pósfai H. János (Folytatjuk.) Trabantosok találkozója A népszerű kiskocsik, a Trabantok tulajdonosainak találkozóját rendezi meg szeptember 21-én, vasárnap a nyírségi őszi rendezvénysorozat keretében a Szabolcs-Szatmár megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat. Az eseményen részt vesznek az NDK-beli gyártó üzem képviselői is, akik választ adnak a gépjárművel kapcsolatos karbantartási és egyéb kérdésekre. A program keretében bonyolítják le a Trabant-tulajdonosok első ügyességi versenyét, amelynek legjobbjai értékes díjakat kapnak. A nyíregyházi találkozón részt venni kívánók az autóklub megyei kirendeltségeiben kaphatnak bővebb felvilágosítást. FILM A Hivatal w En vagyok! Ezt hiszi legalábbis Bacsó Péter szatirikus vígjátékának, az Ereszd el a szakállamat c. filmnek néhány joggal pellengérre állított hőse. A történet főszereplője egy tehetséges fiatal mérnök, az „Elhajlásvizsgáló Intézet" munkatársa, hivatalból vonalas ember, a vasútvonalak pályaelhajlásának rögeszmés kutctója. Egy hasznosnak ígérkező találmányon töri a fejét egyetemi évei óta, s közben észrevétlenül, akaratán kívül belesodródik egy hivatal bonyolult belső harcainak, kicsinyes intrikáinak középpontjába. A film voltaképpen arról szól, hogy ő és a szakálla - amit egy lány kedvéért növesztett meg — hogyan válik a tartalmi kérdésektől függetlenül, illetve azok helyett, a főhős számára egyre érthetetlenebb módon, különböző hatalmi és érdekcsoportokat képviselő főnökök küzdelmének eszközévé. Az Elhajlásvizsgáló Intézet igazgatójának legfőbb gondja ugyanis a sínen maradás. Joggal tart attól, hogy a fiatalok kezdősebessége lerepíti pöfögő sínautóját a pályáról. A hatalom másik letéteményese — Major Tamás alakításában — szüntelenül a fővonalon tartja szemét, s nem veszi észre, hogy már rég holtvágányra tévedt. Néhány mozgalmi zsargon és egy tekintélyes lódenkabát jelzi menetrendjét. Hatalma mégis elegendő ahhoz, hogy ku- fárkodhasson fiatal, alkotni vágyó emberek tehetségével, erejével. Főhősünk, Pócsik, mint a filmben megfogalmazzák, „kilóg a sorból”, nem felel meg azoknak a vélt normáknak amelyek egy hivatalban az ideális beosztottakról kialakultak. Egyéniségének szükség- szerű szabálytalanságával szüntelenül irritálja szólamokká szürkült környezetét. Megpróbálják hát „szeretettel és féltéssel’ visszalökni a sorba. Bacsó szatírájának fegyvere elsősorban azokat a hivatalokat és hivatali kiskirályokat veszi célba, akik a Hivatalt az Állammal szeretnék azonosítani. „Ha engem sebeznek meg, a Hivatal vérzik" — hirdeti az igazgató, leleplezve ilymódon a pozícióvédés raffinériáját. A rendező másik kedvelt vesszőparipája a fiatal nemzedék stafétaváltásának nehézsége. Talán nem is baj, hogy eközben a szakáll, mint előítélet-célpont kissé háttérbe szorul, és nem engedi szem elől téveszteni a jelenség és a lényeg, a külsőség és az önös célok közötti valódi összefüggést. Bacsónak ez a filmje sikerültebb, mint korábbi, Forró vizet a kopaszra c. szatírája. Elsősorban azért, mert az abszurditást nem a rendező által kitalált történet, hanem maga a valóság hordozza, szemben az előző filmmel. Másrészt sokkal rutinosabban bánik a filmburleszk és bohózat elemeivel, azoknak társadalmunkra itt és most érvényes jelentést adva. A film sikerének egyik alappillére a főhőst alakító He- lyey László kiemelkedő karakter-alakítása. Olyan dühös fiatal ő, aki végül mindig ellágyul ostoba főnökeinek gyarlóságain, így veszít egyre lendületéből jobbító szándékú dühe. Bacsó új filmje előrelépés a rendezői pályán, és jó szórakozás a nézőtéren. S. A. J SZÜRET MegénekeIték mér a költők* vászonra vitték a lii||l|||
