Dunántúli napló, 1975. szeptember (32. évfolyam, 239-268. szám)
1975-09-02 / 240. szám
1975. szeptember 2., kedd Pünantult napló 3 példa Beruházási őrjárat pécsi vállalatoknál Kulturális létesítmények társadalmi összefogással Hat, a minisztériumi iparhoz tartozó pécsi nagyvállalatnál folynak jelentős beruházási és rekonstrukciós munkák. Sajnos, mint ilyenkor lenni szokott, több a panasz, mint az elégedettség. Anyaghiány, építőipari kapacitáshiány, határidő-csúszás — csaknem mindenütt találkozunk ilyen gondokkal. Igaz, van olyan építkezés is, ahol elégedettek a beruházók. Úttörő paradicsom a Kis-Duna partján. C sepelt negyedszázada csatolták a fővároshoz. A huszonöt esztendő alatt megjelentek az előregyártott technológiával készült közép és magasházak, de árnyékukban még ma is sokszáz korszerűtlen földszintes épület húzódik. Van modern művelődési háza, de a kerület általános iskolái a főváros legzsúfoltabb oktatási intézményei. A Boráros tértől tíz perc alatt juthatunk el a gyorsvasúttal Csepel szívébe, ám az utak és járdák legalább hatvan százaléka — hetven kilométer - szilárdburkolat nélküli. A Csepelen élő mintegy százezer ember közel nyolcvan százaléka munkás, akik legalább annyira igenük a városias életmódot, mint a belső kerületek lakói. Ám, ha Csepelről hallunk mind többször esik szó arról a nagyarányú összefogásról is, amely főként az utóbbi évekre jellemző: szinte nem múlik el hét, hogy a kerületben ne végezzenek valahol társadalmi munkát. — Hogyan lehetséges ez? Ennek eredtünk nyomába. Erről beszélgettünk Ribánszki Róbert elvtárssal, a XXI. kerületi Pártbizottság első titkárával, valamint Csóré Károly tanácselnökkel. — Ribánszki elvtársi ön többször hangsúlyozza, hogy lélelmükben lettek hősök. Mit takar ez a kijelentés? — Azt, hogy felismertük elmaradottságunkat. Néhány esztendővel ezelőtt a kerületben alig volt kulturális intézmény. Templom nélkül pedig nincs imádság. Mégkerestük tehát azt az erőt, amely a csepeli fiatalok tettrekészségében nyilvánult meg. Nem hagyott nyugodni bennünket az a gon. dolat, hogy Dunaújvárosban húszezer ember dolgozott az utcákon. Ha ott sikerült, akkor Csepelen miért ne .. . Emlékszem, az első társadalmi munkaakció megszervezésére irtózatos energiát fordítottunk. Akkor még természetesen nem értette mindenki elképzeléseinket: de a szívós munka meghozta az eredményt. Ma már érzik a csepeliek, hogy kerületünk is lehet olyan, mint a Rózsadomb vagy környéke és ezért áldoznak is a szabadidejükből a csepeli fiatalok, a terület lakói, öt évvel ezelőtt a kerület KISZ-szervezetei nem végeztek több társadalmi munkát, mint évi tízezer órát. De amióta fiataljaink érzik, hogy ők is részesei Csepel arculatváltozásának, évente több mint hetvenezer közhasznú társadalmi munkaórával járulnak hozzá Csepel kulturált lakókörnyezetű munkásvárossá alakításához. — Amelyből a kerület pártós állami vezetői sem maradnak ki. Tehát a hétvégeken, a szervezett kommunista szombatokon és vasárnapokon ön és munkatársai is lapátot fognak. — Az élet követeli tőlünk ezt példamutatást. Vallom, hogy a vezetőnek kell, hogy legyen ereje lemenni az utcára. Amikor ez év tavaszán hat hét alatt negyven kilométer járdát építettünk a kerületben, ezrek fogtak össze a munka sikere érdekében. — Milyen létesítményekkel gazdagodott a kerület az utóbbi években? — Az első társadalmi munkaakciót az 1971 nyarán elkészült ifjúsági parkban végeztük: háromhónapos roham, munka eredménye. A kerületben tizenháromezer tizennégy éven aluli gyerek él. Nem volt úttörő táborunk. Ma van. Hetven nap alatt építettük a Duna partján a száznyolcvan fős tábort, amelyhez sportpályák és csónakház tartozik. így nyílt lehetőség arra, hogy 800 csepeli úttörő csereüdültetés keretében külföldön nyaralhat. Tavaly Csehszlovákiában, idén 'Bulgáriában. Csóré Károly tanácselnökkel, amíg végig járjuk az úttörő tábort, a nyári napközis tábort, megtekintjük a Királyerdei Művelődési Házat elmondja, hogy a kerület üzemei ötvenmillió forinttal segítették a létesítmények építését, öt esztendő alatt több mint tízezer ember hatvanmillió forint értékű társadalmi munkát végzett. Salamon Gyula A B. m. Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál az új vágó- csarnok már „hozza” a technológiai tervben meghatározottakat, de a két kapcsolódó létesítménynél már problémák jelentkeznek. Az 50 vagonos hűtő — anyaghiány miatt — a tervekkel ellentétben csak a következő év első negyedében készül el. A másik, a feldolgozó üzem négy ütemben készül. Gondokat okoz, hogy mindvégig a termelés folyamatos biztosítása mellett végzik az építési munkálatokat. A beruházók remélik, hogy október első napjaiban megkezdik az első ütemet. A vágóhidi rekonstrukcióhoz tartozik a jelenleg is épülő TMK- műhely a hozzá tartozó mosodával és a szociális létesítményekkel. * szonyök, lányok. Naphosszat görnyednek, a szúnyogok étvágya pedig errefelé korlátlan. — Nehéz, nagyon nehéz munka ez, de egyikük sem panaszkodik — mondja Jováno- vics Márton, a brigádvezető. — A múlt hónapban átlagosan megkeresték az asszonyok az 5300 forintot. Ez a gyár sokat segített rajtunk. Felsőszentmár- tonban mintegy száznegyven család épített új házat, vagy hozta rendbe a régit. A kereset, még a nehéz munkák között is átlagon felüli. De csak az áztatósnál. Ez pedig idénymunka, a gépek mellett nem tudnak ennyit fizetni. Főleg, ha azt vesszük figyelembe, hogy az átlagos bérszínvonal a 2200 forintot nem haladhatja meg. Az idény áprilistól októberig tart. Igaz, utána is tudnák foglalkoztatni a dolgozókat a gépsorok mellett, három műszakban, de erre már kevesen vállalkoznak. Az áztatott, szárított, pihentetett len a turbinára kerül. Itt, a gépsor végén pedig már a finom lenszálakat rakják az asszonyok kötegekbe. Ami a látogatónak olyan, mint egy puha tapintású, szőkésbarna, finom hajfonat, az itt, a Palatinszkiné brigádjának 108 százalékos szálhozamterv, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat Komáromi Fonógyárának pedig elsőosztályú lenszál. A Szigeti útról nézve biztató képet mutat az AFIT XIV. sz. Vállalatának épülő új szerviz- állomása. Az épületszerkezeti elemek a helyükön vannak, beépítésre várnak még a nyílászárók. Várhatóan az év végére elkészül, de ez nem jelenti azt, hogy problémamentes a beruházás. A Fémipari Vállalat volt épületében lesznek ugyanis a kiszolgáló és szociális létesítmények, s ennek az épületnek újjáépítésében lemaradás mutatkozik. Ez pedig minden bizonnyal hátráltatja majd az üzemkezdést. * A FIM Pécsi Porcelángyárának gondjai hasonlóak a Húsipari Vállalatéhoz. Itt is a folyamatos termelés mellett folyik a rekonstrukció. Az edénygyártás üzemrészének építésében lemaradás mutatkozik, várhatóan csak a jövő év márciusában kezdhetik meg a termelést, amely a korábbinál 1000 tonnával több edény gyártását teszi lehetővé, örvendetes viszont, hogy még e hónap végére elkészül a négy új kamráskemence. Ezek segítségével az eddiginél 500 tonnával növekszik a szigetelőanyag-gyártás. A teljes rekonstrukció befejezését a kivitelezők késése miatt csak jövő év szeptemberére tervezik. * Kisebb háznyi magasra rakott pótkocsis teherautók gördülnek a hídmérlegre. Az utolsó szállítmányokat hozzák Bo- gádmindszentről. Július közepén érkeztek az első bálák, szerte Dunántúlról, s ezideig mintegy hetvenezer mázsa len- kóró várja a munkáskezeket. Kurucz Gyula Két új, nagy létesítménnyel gazdagodik a Pécsi Bőrgyár. Az új, sertésvelur üzemrész gyártó- csarnoka már tető alatt van, most folyik a belső tér kialakítása. A gyár vezetői elégedettek a kivitelező, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat munkájával. Nem így viszont a Pécsi Építőipari Szövetkezetével, amely az új szennyvízderítőt építi. A tervezett ütemhez képest itt jelentős a lemaradás. Ilyen véleményt hallottunk például a Pécsi Kesztyűgyár új üzemcsarnokának építéséről. Már állnak a tartópillérek, jelenleg a födémelemek elhelyezése folyik. Az építkezés a tervezett ütemben halad. Várhatóan még ez év végéig tető aló kerül'az üzemcsarnok. A kivitelező, a Dunaújvárosi Állami Építőipari Vállalat mindent elkövet, hogy tartani tudják a határidőt. Augusztus 16-án tartották és szeptember 20-ra térNagyon kevés a munkás Augusztusban ötezer forintos keresetek Ketten igyekeznek „lelkére beszélni” az öszvérnek, helyenként egész markáns megfogalmazással. Az állat tartózkodása érthető, nem lehet könnyű azt a másféltucat csillét arrébb tolni a gyári kisvasút sínjein még akkor sem, ha üresek. Az anyagmozgatásnál még egy jólmegtermett ló képviseli az élőerőt, a gépesítést pedig öt Zetor pótkocsival. (Állítólag egy ilyen öreg traktor felújítása 50—60 ezer forint. Az öszvér makacskodik ugyan de az üzemanyaga megterem a szomszédos réten.) Az óztatásnál már egy nagy önjáró daru vállalta át a legnagyobb fizikai erőt igénylő munkát; több tonnás bálákat rak a medencébe. A neheze viszont már ezután kezdődik, nincs olyan gép, ami meg tudná csinálni a húsz-harminc asszony helyett. Három napi áztatás után minden kévét külön kis kúpba állítanak a réten, itt szárad a len. Ezután újra összeszedik és kazlakba rakják. Felsőszentmártoni aszveznek kommunista szombatot. Ritka eset, hogy még az alvállalkozókkal sincs probléma: szállítási kötelezettségeiket eddig - a tervezettnek megfelelően — 80 százalékra teljesítették. * Mint arról már hírt adtunk, augusztus 25-én megindult a munka az EIVRT Sopiana Vákuumtechnikai Gyárának új forgácsoló csarnokában. Az ösz- szességében mintegy 550 millió forintos beruházásból eddig elvégeztek 35 millió forint építészeti munkát, beépítettek 24 millió forint értékű gépi berendezést. Jelenleg a forgácsoló csarnokhoz kapcsolódó építmények földmunkáit végzik. Hátráltatja a munkát a raktárépület ablakelemeinek hiánya. E hét végére a meglévő forgácsoló gépek utolsó darabjai is új, végleges helyükre kerülnek. Az már biztos, hogy a len hosszú távon győzött az egyenlőtlennek tűnő versenyben. A műszál szép csendben visszahúzódott az őt megillető helyre, a hazaitól az afrikai piacokig pedig egyre keresettebbek lettek a lenből készült textíliák. Az országban összesen hat helyen, közöttük a drávaszabolcsi lengyárban készítik a fonodák értékes alapanyagát. • A kis erdő fái közül gyárkémény magaslik, balra szűk, gidres-gödrös úton zötyög a kocsi egy hosszú gépcsarnok elé. Hát azt éppen nem lehet állítani, hogy külsőségeivel hivalkodik a gyár. Az évi 28-30 millió forintos termelési érték azonban különösen akkor tiszteletreméltó, ha figyelembe vesszük, hogy nem egészen százötvenen állítják elő ezt olyan technológiával, amely alig különbözik a dédanyáink által használatos módszerektől. (Ehhez még számítsuk hozzá, hogy akár holnap száz betanított munkást is fel tudnának venni.) A nagy létszámhiány okozza, hogy a gu- bózót csak egy műszakban tudják üzemeltetni. Erről már Ottó Árpád művezető panaszkodik, aki végigvezet a technológiai soron. — A termelőktől beérkezett lenkórót először „legubózzuk”, vagyis a maggal együtt megszabadítjuk a magháztól. Csak a gép etetése és a lenkévék továbbítása igényel kézi munkát, de így is kevesen vannak. Igaz, itt nem is tudunk annyit fizetni, mint az áztatás- nál. Kevés öröm, sok gond Csúsznak a határidők A királyerdei művelődési ház Lenkőröböl puha szálak flcseneli
