Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)
1975-08-10 / 218. szám
6 Dunántúli napló 1975. augusztus 10., vasárnap I d&**€49* WTIC«fitflílt* ifdWiWROi3K1R3I diRJISS Művészeti llÉiliÉI* Ajánlat. A Pécsi Nemzeti Színház operaegyüttese Fényes Márta rendezésében nagysikerű Strauss-estet rendezett Sopronban. Ajánlat érkezett: jövő nyáron ismét rendezzenek egy ilyen előadást, Lehár operettjeiből. Képünk: a nagysikerű előadás karmestere. Németh László. Mozaik. Erdős János festőművész Szekszárdon dolgozik. Az ottani egészség- ügyi iskolában készít hajlított falfelületre egy nagyméretű falmozaikot, a pécsi Zsolnay-gyárban készült cserepekből. Hétlejű tündér. Lázár Ervin, a Pécsről indult író az új színházi évadban darabot ír. A Thália Stúdió mutatja be Hétfejű tündér című mesejátékát. Carmen. A Magyar Televízióban az operabarátok műsorában Bizet: Carmen című operájából közvetítenek részleteket. A műsorban Ágoston Edit énekli Mercedes szerepét, Breitner Tamás vezényli a Pécsi Nemzeti Színház énekkarát és zenekarát. (Képünk: Ágoston Edit). Szlovén irodalom. Gálos Orsolya, a Pécsváradon élő műfordító harmadik szlovén nyelvből lefordított kötetét adták ki, ezúttal Preserent ültette át magyarra. Sárvárott dolgozik Rétfalvi Sándor pécsi szobrász- művész. Tizenöt négyzetméteres rézdomborművet készít az MSZMP Ságvári Járási Bizottságának székházában. A tematikus dombormű a pártszékház belső falát díszíti majd. * Nivódij. A Szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház díjat alapított a nála rendszeresen vendégszereplő öt színház művészei számára. Az öt társulat művészei közül a legjobb férfi prózai alakítás díját Holl István, a legjobb díszlet díját Vata Emil nyerte. Nógrádi Róbert pedig műsorpolitikáért kapott díjat. fern köteleao ai egyhangúság Beszélgetés a Pécsi Tervező Vállalat Ifjúsági Irodájának alkotóival A televízióban is láthatók voltak, s imponáló magabiztossággal indokolták terveik esztétikai és gazdasági előnyeit. A képek igazolták a szavakat: a paksi atomerőmű lakótelepének szabvány panelházaira szinte rá se lehetett ismerni, még a fekete-fehér változatban is úgy álltak egymás mellett a házak, mint tarka, vidám, fantáziadús virágoskert. A fiatal pécsi tervezőgárdának erről a nagyszabású kísérletéről a Művészet egyik idei száma is megemlékezik, „A paksi kísérlet" címmel. Ebben olvashatjuk: „a tömeges lakásépítkezésnek vagy a házgyári paneles technikának nem elválaszthatatlan velejárója a monoton formálás, az óriási szérákban reprodukált egyhangúság a lakótelepek külső megjelenésében”. A legmeggyőzőbb érvelést a fényképek jelentik: az új paksi házak mellett ott szürkéllenek a kiindulópontot jelentő egyhangú háztömbök is. A pécsi Tervező Vállalat 2. számú irodáját hivatalosan is Ifjúsági Irodának nevezik. A tagjainak átlagéletkora harminc év alatt van. Néhány évi előzmény, próbálkozás után három éve ilyen szervezésben dolgoznak építészek, statikusok és gépészek. 0 Milyen is ez a szervezési keret? — A lényegi tervezés sosem kötődik egy személyhez. A munkákat ugyan egyénekre kiosztva végezzük, de legelőször összeül az egész társaság és mindenki elmondja a javaslatát. Vitákkal, a legjobb ötletek kiválasztásával alakul ki az előzetes koncepció, amely után az egyén már maga végzi el a további, konkrét munkákat. 0 A kollektív munka sosem okoz nézeteltéréseket? Mi törénik, ha nem jutnak egységes álláspontra ? — Eddig ilyen nem fordult elő. Addig vitatkozunk, amíg közös álláspontra nem jutunk. Valószínűleg része van ebben annak is, hogy apránként került össze a társaság, jó emberi kapcsolatok alakultak ki, de a legfőbb, hogy a sok közös munka során kialakult egységes építészeti szemléletünk. Főkérdésekben tehát nem is lehet ellentét köztünk. Mint látható, az Ifjúsági Iroda még nyilatkozataiban is egységes. Mint ahogy minden publikációjuk, kiállításuk valamennyiük nevén fut, úgy erre a beszélgetésre is az építész- tervezők egész kollektívája ült össze: Jankovics Tibor, Csete György, Kovács Attila, Oltói Péter, Kistelegdi István, Deákné Blazsek Gyöngyi, Deák László, Nyári József és Pálfly Miklósné, sőt, hallgató egyetértésben ott volt Pálmai István irodavezető is. Legnehezebb azt a kérdést körülírni, mit is jelent ez az egységes építészeti szemlélet. A tervek szellemiségének, a formának és a szerkezetnek egyaránt szerepe van benne. Világos és egyszerű, egy pillanat alatt áttekinthető alaprajzok. A funkció maximális figyelembe vétele, tehát, hogy a házakban lakni lehessen, a bölcsődében jól érezzék magukat a gyerekek, a boltban a vásárlók, sőt, az eladók is. Józanság és egyszerűség, azokkal az anyagokkal, lehetőségekkel gazdálkodva, ami rendelkezésre áll. 0 Mitől lesz azonban az ilyen tervezésből színvonalas építkezés? Hiszen ezeket, mint alapelveket könnyű kitalálni, vagy akár csak utánamondani azoknak, akik már elmondták máskor, esetleg anélkül, hogy szavaikat tettekre váltották volna. — Csak a szellemi többlettől, amit a tervezésnél belefektetünk. Abból kell kiindulnunk, ami van. Anyagban, technológiában, pénzügyi fedezetben. És a környezetből, ahová szánjuk az épületet. Nem arra törekszünk, hogy „felrobbantsuk" a környezetet, hogy a mi szavunk legyen az erősebb. Úgy szeretnénk beépülni az akár értéktelen környezetbe is, hogy azért értéket alkossunk. Még ha rögtön nem tűnik is fel, ha egyelőre bele is vész a környezetbe. Csináltunk Pécsett sok kisebb feladatot, ugyanolyan gonddal, mint a nagyobb munkákat. Kell éreznünk a felelősséget, hogy elég hosszú időre mi határozzuk meg az emberek környezetét. 0 A helyi hagyományok alapos ismerete és figyelembe vétele tehát egyik alapelv. — Igen, erre talán elmondhatunk egy szerény példát, egy még kivitelezés előtt álló épületet, szemben a főposta épületével. Ez is foghíjbeépítés. Meghatározza azonban a lehetőségeket a környezetet uraló nagy postaépület. Amikor a terveket kialakítottuk, egy konkrét helyi hagyományt vettünk figyelembe, a színes kerámia felhasználását. A közeli postaépületre való utalás is lesz ez, egy nagyon jellegzetes pécsi hagyomány folytatása is, és ugyanakkor a legjobb magyar építészet egyik jellemző anyagának, mint hagyománynak a felhasználása is. 0 A beszélgetés során többször előfordult Lechner Ödön és Kós Károly neve. Mintegy cáfolatként arra a tévhitre, hogy a magyar építészetben nem voltak olyan hagyományok, amelyeket érdemes folytatni. — Magasszintű magyar építészet létezett, csak nem vált általánossá. Lechner és mások munkássága talán nem nagy, de ma is ható erő. Mi is ennek a hagyománynak egyik ágát szeretnénk a magunk módján tovább művelni. Ma házgyárak, panelüzemek készítik el a házelemeket, az építész „csak” összerakja. Paks azonban mutatja, hogy ez az „összerakás" szinte végtelen lehetőségeket rejt még. A pécsi tervezők először a házak két végére és a lépcsőházi oldalakra ornamentális díszítőelemeket „találtak ki". A geometriát olyan díszítésekkel ellensúlyozták, amik az átlagembernek tulipánszirmokat, virágszárakat, hajladozó indákat juttatnak az eszébe, egyszóval a természetet. Azután a lépcsőházak formája változott — vette át ennek a természeti formákat jelző díszítésnek a stílusát, ezúttal nemcsak felületen —, majd pedig az erkélyelemek is megváltoztak. A vonalzóval húzott régi lakótelepek életet kaptak, hullámozni kezdtek. S ettől a lakótelep nem lett drágább! Az azonban, ami a tervezőkre igaz, igaz a kivitelezőkre is: valamennyi szellemi többletet, egyetértést, segítést, nagyobb munkakedvet, ha úgy tetszik, szívet kell belevinniük nekik is ebbe a munkába. Az Ifjúsági Iroda egyértelműen úgy nyilatkozik: mindenütt megvolt ez a kedv és együttműködési készség. űk nem mondták, én mondom — talán a kivitelezők is örülnek az ötletnek, ők is szívesebben csinálnak szépet. Egy pillantással vegyük sorra, mit terveztek eddig a fiatal pécsi tervezők. Az elefántos tömböt Pécs belvárosában, a Sallai utcában a mohácsiak zöldségboltját, a Balokányban az ifjúsági parkot, a Citrom utcában az említett foghíjbeépítést, ugyanezt a Felsőmalom és Kossuth utcákban, a Zsolt utcai társasházat, a Séta téren a vízilépcső rekonstrukcióját, a siklósi ravatalozót, az orfűi barlangkutató házat, most a paksi lakótelepen és a Nádor és Pannónia szállók rekonstrukcióján dolgoznak. 0 és mik a terveik a jövőre nézve? — Mindig azt csináljuk, amivel megbíznak minket. De közben tanulni kell. Elsősorban hazánkat akarjuk megismerni, a materiális és szellemi körülményeket, ahová a házaink kerülnek majd, a magyar, s különösen a népi építészetet. A megismeréssel párhuzamosan pedig el kell végezni azt az elemző munkát, amely által a szubjektív dolgok objektívvá válnak. Mindez pedig bőven ad munkát — a konkrét feladataink mellett — még jó- néhány esztendőre. A nagy mesélő Andersen halálának 100. évfordulója Száz éve halt meg Andersen, a világ legnépszerűbb meseírója, akinek a nevét talán az egész földkerekség ismeri. Andersen, noha hányatott életet élt, sokmindennel próbálkozott és először regényekkel vált híressé, úgy él a köztudatban, mint a nagy mesélő. A köztudat nem is téved, legfeljebb lehántja a számára fölöslegeset az író személyéről és munkásságáról. Andersen valóban nagy mesélő volt, minden idők egyik legnagyobb mesélője, mesélt gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Éppen kerek negyven évvel ezelőtt írt róla Bálint György, azután, hogy a dánok megünnepelték Anderse- nük halálának hatvanadik évfordulóját. Bálint György nagy írónak tartotta Andersent, azt írván róla: „Soha senki sem tudott olyan szépeket mesélni békáról, ganaj- túróbogárról és törött ibrikekről, mint ő. A legcsúnyább jelenségekről is volt néhány kedves szava. Ö rehabilitálta a híres csúnya kis kacsát, akivel senki sem akart szóba állni. Az államtanácsosokról viszont rendszerint gúnyosakat mesélt." ♦ Igen, tündérek, boszorkányok, manók helyett Andersen bevitte a mesébe a teáskannát, a foltozótűt, a hóembert, a bogáncsot és a lent. Vagy talán a mesét vitte be a konyhába, a baromfiudvarba, a hétköznapokba. És bármilyen könnyeztető, bármilyen lírai és szép a mese Andrsennél, azért mindig ott van a humor is, a fricska, a szatírára való hajlam. Egyes Andersen-mesék halhatatlan példázattá nőttek. Éppen Bálint György tágítja tovább az egyiket, a császár új ruhájáról szólót. Ismerjük a mesét: a két csaló elkészíti a nemlétező ruhát, amelyet — mondják — csak az okos emberek látnak. Csak egy kisfiú, „egy megátalkodott materialista" kiált fel végül: hiszen meztelen a király! Bálint György 1936-ban korának ilyen új ruháiról beszél, Andersent is segítségül híva: „Egyesek azt állítják, hogy a ruha tulajdonképpen a vér és a föld akaratának misztikus kisugárzása, mások elmagyarázzák, hogy a ruha valamilyen géniusz öntudatosodása. Az emberek jórésze pedig hallgat...” Az örök mesék így élnek tovább, beépülve az emberek tudatába, mindig, minden korban készen, hogy segítsék a dolgok értelmezését, a világ elviselését. ♦ Andersen összes művei nálunk Magyarországon is csak felnőtt kiadásokban jelentek meg. De a gyerekek számára is érthető, élvezhető mesék rendszeresen, új és új fordításokban, új és új kiadásokban látnak napvilágot nálunk is, ma is. A gazdája a meseíró Andersennek, csakúgy mint egész gyermek- és ifjúsági könyvkiadásunknak, a Móra Könyvkiadó. T. Aszódi Éva, a kiadó helyettes főszerkesztője, a gyermek- és ifjúsági irodalom kitűnő ismerője egyben az Andersen-könyvek szerkesztője is. Őt kerestük meg ez alkalomból, elsőül azt kérdezve, miben rejlik Andersen máig tartó sikerének titka. — Sajátmagának is meglepő volt a siker, amit már életében elért. Az Életem meséjé-ben írt erről, és A rút kis kacsa végén, ezekkel a szavakkal: „álmodni se mertem volna ennyi boldogságról, mikor még rút kis kacsa voltam." Egyik kutatója írta, hogy Japánban egy piacon találkozott Andersen meséinek egy vékony, füzetes kiadásával. Gondolom, népszerűségének ez is egyik fényes bizonyítéka. örök sikerének titka valószínűleg nem más, mint az, hogy mese formában azt fejezte ki, ami az emberek lelkében, érzelmeiben él, s ehhez olyan költői formát talált, ami más, mint a népmeséké volt, személyesebb annál. Ezt a költőiséget pedig mindig feloldja a szatíra, kifejezvén ezzel az örök emberi ambivalenciát. Andersennél minden mesévé válik, olyan természetesen, mintha ősidőktől az volna. A Bodza-anyókában fejez ki egy fontos gondolatot: „a legcsodálatosabb mese mindiga valóságból nő ki". Tudjuk, hogy a legutóbbi, a Rab Zsuzsa fordította Andersen mesegyűjtemény már három kiadást megért. Népszerűsége nyilvánvaló. De bármilyen új hangot is jelentett egy-másfél évszázada Andersen, a mese azóta továbblépett. Merrefelé? — Andersen népszerűségét nem csorbítja, hogy megelőzték őt például Balázs Béla meséi vagy a korunk mese-típusát, ízlését leginkább kifejező Saint-Exupery könyv, A kis herceg. A népmeséhez képest a műmese általában részletezőbb és személyesebb. Nem véletlen, hogy a világirodalom legszebb műmeséi a felnőttekhez éppúgy szólnak, mint a gyerekekhez. A mese a gyerekeknek azért örök, mert egydimenziójú, szélsőségeken és ismétléseken alapul, és segít legyőzni a gyermeki félelmet. A mese etikai és esztétikai tartalmával szolgálja az örök gyermekit. De a kor gondolati, etikai, esztétikai tartalma mégis „becsempésződik" a mesébe, s nem azáltal, hogy aktualizál a mese. Tehát nem attól lesz korszerű egy mese, hogy az esemény a feudális búzaföldekről áttevődik a nagyüzemi mezőgazdaság színterére, hogy parlagi példával éljek. Hanem attól, hogy korunk érzelmi hatásait fejezi ki. A régi gyereknek abban a mesében, amelyben a királyfi a rézhegyen, ezüsthegyen és aranyhegyen át eljutott a Holdba, az volt a csoda, hogy a királyfi a Holdba jutott. A mai gyereknek nem ez jelenti a csodát, hanem az, hogy a királyfi a rézhegyen át... és így tovább. A csoda megmarad, de a mesében máshová helyeződik. ♦ Tehát a régi mesék ma is hatnak, de mellettük ott sorakoznak az újabb mesék. Születnek ma is jó mesék? — Természetesen. Jó mesét írni ma talán azért nem olyan nehéz, mert a huszadik század amúgyis szívesen nyúl vissza mindenhez, ami népi múlt és ami a gyermekkorral függ össze. Mi a Kiadónál jól látjuk, hogy kiváló, gyermekek számára író írók mellett egyre szívesebben és nagyon eredményesen „rándulnak ki" a gyermekirodalom területére olyan írók, akiket inkább felnőtteknek szóló műveikből ismertek meg az olvasók. Andersen száz éve halt meg, de ő maga azt írta egy meséjében, ami inkább felnőtteknek szólt — A láp asszonyában —: „A mese nem hal meg soha". Mint annyi másban, ebben is igazat kell adnunk neki. H. E. H. E.
