Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)
1975-08-05 / 213. szám
1975. augusztus 5., kedd Dunántúli napló 3 Gyár a Hajdúság és a Nyírség határmezsgyéjén Szocialista brigádok a takarékosságért Háztartási Iparművek Úgyszólván minden termékük országos hiánycikk Aligha akad ma már magyar háztartás, amelyben a Hajdúsági Iparművek valamilyen készüléke, háztartási gépe ne szolgálna. Hajdúsági Iparművek... Mi jut erről eszünkbe? A gyermek is rávágja: a mosógép meg a porszívó. A háromezer dolgozót foglalkoztató, évi csaknem másfél milliárd termelési értéket felmutató HIM sokféle, a háztartásban nélkülözhetetlen gépet és készüléket küld piacra, s ezek úgyszólván mindegyike országos hiánycikk. Utazzanak el velünk a téglási gyárba, melyet elkeresztelhetnénk akár Háztartási Iparműveknek is. Hőskorszak Téglást Debrecentől húsz kilométerre, a Hajdúság és a Nyírség határmezsgyéjén találjuk. Erdők övezte határában az ötvenes évek elején kezdtek el víz után kutatni, s miután a számos mélyfúrás végül is eredményre vezetett, 1951-ben hozzákezdhettek a gyárépítéshez. A Hajdúsági Iparművekben kezdetben fajátékokat, szánkókat és hintalovakat gyártottak, később pedig autóalkatrészeket és textil-nyomóhengereket is. A fő profil csak 1957-ben alakult ki, ekkor kezdődött meg a mosógépek gyártása. Mit gyártottak az évek folyamán? A mosógépet a centrifuga követte, majd , hozzákezdtek a forróvíztárolók, a porszívók és porolófejek készítéséhez. Ezeknek újabb és újabb típusait fejlesztették ki, közben bővül a termékskála is: olajtöltésű villamosradiátorral, univerzális padló- és szőnyegápolóval; de még masszírozógéppel is meglepték a hízásra hajlamos magyar háziasszonyokat. S végül - talán a legszebb, de színvonalban mindenképpen a csúcs, mert világ- színvonalú termék — a Hajdú szuperautomata mosógép, melyet 1969-ben, kooperációban kezdtek el gyártani a jugoszláviai OBOD céggel. Erdők rejtik a gyárat, említettük már, ide jár autóbuszokkal nap mint nap Téglásról és a környékről 3000—3200 munkás. Ideális környezet! A műszakiak és az idősebb szakmunkások zöme ugyan még debreceni, de a fiatalok többsége már a környékbeli községek fiai. A HIM üzemei modernek, amit lehetett, automatizáltak, e mellett jól szervezett szalagok működnek. Egy érdekesség — képünkön is megfigyelhető —, a csomagolóanyagok (dobozok) mozgó, konve- jor pályán való tárolása, ezzel is raktárteret takarítanak meg. A Hajdúsági Iparművek 1968-iq dotált volt, a veszteségekből ekkor kiverekedték magukat, s ma már évi 100 milliós nyereséget tudnak felmutatni. A hihetetlenül intenzív fejlődés eredménye ez! S közben áraik maradtak! — ez van még a dolog mögött. Ugyanis maximált árú tartós fogyasztási cikkekről van szó. Az alap- anyagárak viszont emelkedtek. Vaqyis a veszteségekből való kilábalást kétszeresen értékelnünk kell. Ide tartozik, hogy szilárdnak éppen nem mondható a HIM ipari háttere. És itt nem is csak az idei esztendő kellemetlen kísérőjelenséII felajánlások értéke 3,8 millió forint • Jobb anyaggazdálkodás • Csökkentik a költségeket • Feltárják az elfekvő készleteket gére, az acéllemez-hiányra gondolunk, amely miatt az év elején egyes üzemeknek hetekre le kellett állniuk. Hanem arra, hogy az alkatrészek százaival dolgozó HIM, miután nem rendezkedhet be minden alkatrész gyártására, sok-sok szállítóra van ráutalva, egyes szállítók viszont — mutatnak rá találó példával — inkább gyártanak coca-colás “ládákat, mintsem valamilyen filléres műanyag alkatrésszel bíbelődjenek. A HIM fejlesztési elképzelései az elkövetkezendő évtizedre nagyjából már felvázolódtak. A cél: világszínvonalú, többnyire licenszek vásárlásán alapuló termékek, ugyanakkor tömeggyártás, e mellett pedig megfelelő rugalmasság a további esetleges termékváltásokra. A HIM egyfelől igyekszik kooperációs partnerekre találni, hogy ipari hátterét biztosítsa, másfelől a gazdaságos termelésre, nagy sorozatokra törekszik. Ehhez viszont a hazai piac kicsi, exportra kell gondolnia, a külpiacokon viszont nyilvánvalóan csak a világszínvonalon álló termékek találnak vevőkre. Bizony, valóságos kényszerzubbony ez, amelybe azonban valahogyan méqiscsak be kell bújni. Hogy aztán konkrétan milyen fejlesztések lesznek, attól függ, mennyire lesz rá pénzük. Ami már bizonyos: nyugatnémet közreműködéssel épül az az üzem, amelyben a Lovamat automata mosóqépek készülnek. Ilyen további, nagyfokúan atomatizált üzemek építésére; a technológia, az anyag- mozgatás, az irányítás, a segédüzemek rendszerszemléletű fejlesztésére gondolnak, ahol szerepet kap az elektronika is. Hamarosan — első lépcsőként — beállítják az R—10-es számítógépüket, a termelésirányítás lesz a dolga. De - ígértük — kanyarodjunk vissza a termékekhez, amelyekkel kapcsolatban mindenekelőtt azt szögezik le, a HIM, miközben folyamatosan fejleszti meglévő gyártmányait, újabb típusokat kihozva, az elkövetkezendőkben a teljesen gépesített háztartás igényeit figyelembe véve alakítja ki termékstruktúráját. Néhány hír a termékekről, amelyekben már a HIM jövője ölt testet. Az idén már kapható lesz a nagy teljesítményű, de kis helyet elfoglaló lapradiátor a házgyári lakások fűtéséhez. A jövő év elején jelennek meg a tetszetős, zománcozott tartályú bojlerekkel. 1977-ben jön piacra a Lovamat mosógép, a legkorszerűbb forgódobos automata, amely a házgyári lakások méreteit figyelembe véve készül. Folyamatban van különböző ruhaszárítók kialakítása és szeretnék megkezdeni a mosogatógépek, mosogatómedencék gyártását. Miklósvári Zoltán Tabló — tizenöt év után Tizenöt évvel ezelőtt is * elindult egy seregnyi ifjú ember, hogy megkeresse a maga helyét a világban .. . Tizenöt évvel ezelőtt végzett egy géplakatos osztály a pécsi Zrínyi Miklós szakmunkásképző iskolában. Huszonnyolcán voltak, a „seregnyi ifjú ember” közül őket választottuk ki, hogy életútjukat egyénenként nyomon követve mggpróbáljunk képet rajzolni erről a generációról. A .kiválasztás véletlen, a másfél évtizedes terminus nem. Társadalmunkban éppen ez az az időszak, amely a legsimább életút lehetőségét kínálta, és az eltelt másfél évtized alatt kiderült már: mi maradt, menynyi valósult meg az „útravaló” mellé csomagolt vágyakból, tervekből . . . Huszonnyolcán voltak Legutóbb Szijártó Istvánnal beszélgettem, s azóta is az állandóan visszatérő bevezető sorok egy mondata feszít: „huszonnyolcán voltak . . ." Szijártó István elsősorban Nagy Sándorról szeretett volna valami közelebbit tudni - hosz- szú-hosszú évek óta nem találkoztak — de mielőtt még kutatni kezdtem volna az egykori osztálytárs hollétét, megkeresett az édesanyja. Nagy Sándor néhány évvel ezelőtt meghalt . . . ’Se A sorozat következő „láncszeme", az életét ismertető „felelő" Fodor Ferenc. A beszélgetést követően a jegyzetfüzet borítólapjára ezt írtam emlékeztetőül: „Szókimondás. Ajjaj!" Utána zárójelben: ezt finomabban megfogalmazni. Most meg - azon töprengek, hogy vajon miért is kellene ezt finomabban megfogalmazni? Baj, ha valaki szókimondó, ha nem rágja meg hússzor is azt, ami úgy „egyenesből" jönne? Dehogy baj. Legfeljebb nem mindig kifizetődő, s vállalni kell azt a veszélyt is, hogy az indulat diktálta szenvedélyes mondatok torzíthatnak . . . Fodor Ferencnek bőven volt arra alkalma, hogy erről tapasztalatokat szerezzen . . — önfejű gyerek voltam, egy percig sem tagadom. A szüleim azt akarták, hogy gimnáziumba menjek, fel is vettek a „gimiA 9 600 hektáron gazdálkodó Szigetvári Állami Gazdaság dolgozói — a gazdaság pártbizottságának kezdeményezésére — részt vállaltak az ésszerű takarékossági feladatok megoldásáért. A gazdaság 33 szocialista brigádjának közel félezer tagja a termelést segítő különböző vállalásai során a takarékosabb gazdálkodásban 2 700 000 forint értékben kívánnak részt venni, — 1975-ben az 1974. évihez képest ennyibe", én meg azért, mert az akkor volt jóbarátom elment lakatosnak, szintén ezt a szakmát választottam. Pedig jaj de nem szeretem az olajos, piszkos munkát. . .- Most mit választana? — A gimnáziumot. És utána a lakatosszakmát. Azt amit most csinálok . . . Fodor Ferencnek mindjárt a kezdet kezdetén volt egy kis vargabetűje: a Szénbányáknál volt tanuló, s amikor megszerezte a lakatos szakmunkás bizonyítványt rögtön el is menta bányába. Nem lakatosnak, - bányásznak.- Most már meg tudom magyarázni, és engem ismerve talán el is fogadható ez a magyarázat. Fiatal voltam, bányászgyerek, s olyan barátok között nőttem fel, akik többet engedhettek meg maguknak, mert a bányász papájuk többet keresett mint az én megrokkant apám . . . De miért jusson nekem kevesebb? Lementem a bányába dolgozni, mert akkor nagy pénzt fizettek . . . Ezt a kis bányabeli „kiruccanást" akkoriban — rajta kívül — mindenki ellenezte. A főnök is a lakatosműhelyben, aki az életet próbáltak bölcsességével így búcsúzott tőle: „majd megbánod fiam, és visszajössz”. Visszament. Segítőkre, olykor keménykezű segítőkre talált, de néhány év múlva már azt mondták róla a háta mögött, hogy „jó lakatos”. Béke-akna időközben „átszerveződött", az Istvón-aknai műhelybe került, ott pedig ismerősökkel találkozott. A vizsgamunkájához szükséges alkatrészek egy részét az újító műhelyben készítette, tetszett neki az ottani munka . . . — Sokat mérgelődött az öreg Solymár. Akkoriban több pénz ért elment a legjobb lakatosa és én mentem a helyére. Hajtottam is a munkát, megállás nélkül — egy hónapig. Aztán leálltam, mintha megtettem volna a magamét, — a fene egye meg hát, ha ilyen volt a természetem — aztán megint- csak nekiláttam két kézzel a „melónak . . ." Később újból lépett egyet - megintcsak a bánya kebelén belül - elment a kutatási osztályra. Az új dolgok vitték oda, meg az, hogy ott aztán meg lehetett mutatni, hogy nemcsak bizonyítványt kapott a lakatos mesterségről . . . Tulajdonképpen ezen a munkahelyen érték azok az élmények, amelyek igazán felnőtté tették . . . — Ügy éreztem ez mindennek a teteje. Jó munka, nagyon jó kollektíva, - nekem már nem is kell több. Itt vettek fel a pártba, itt lettem szakszervezeti bizalmi . . . Taggyűlésen búcsúztam el tőlük, — azzal, hogy hagyjátok nekem nyitva a kiskaput . . . Jól érzi magát — Miért ment új munkahelyre? — Az okot Norbertnek hívják, és most két esztendős. Itt, az ércbányánál több a pénz . . . Jól érzem magam, és talán még jobban érezném magam, ha a számat tartani tudnám. De nem tudom. A végére maradtak az elengedhetetlenül szükséges információk: Pécsett, az Uránvárosban él, kétszoba összkomfortos lakásban. És nemsokára majd összejön annyi, hogy befizessenek egy Trabantra. A legközelebb Balázs Imréről szeretne hallani. D. Kónya József vei kívánják a költségeket csökkenteni. A vállalás oroszlánrészét a gépkocsiüzem, a traktorüzem, illetve a javító- műhely szocialista brigádjainak felajánlásai adják. Elsősorban az üzemanyagtakarékosságban és a gépek javítási költségeinek csökkentésében látják a takarékosság lehetőségeit. A takarmánykeverőüzem dolgozói pedig a porlási százalék felére csökkentésének vállalásával járulnak hozzá a felajánlások teljesítéséhez. A gazdaság vezetői is alaposan megvizsgálták, hogy mennyit hozhat a konyhára a jobb üzemszervezés, illetve anyaggazdálkodás. Ahol lehetőség nyílik az importból származó növényvédőszereket olcsóbbal helyettesítik. A műtrágya leggazdaságosabb felhasználása érdekében talajvizsgálatot végeztettek és ennek megállapításait figyelembe véve határozták meq növényre, illetve még táblákra is a műtrágya felhasználásának legcélszerűbb mennyiségét. Jelentős a takarékosság szempontjából a takarmánygazdálkodásnál az import fehérjéknek a hazai fehérjékkel pótlása is. Mindezek mintegy 1 000 000 forint megtakarítást jelentenek. A közelmúltban a gazdaság pártbizottsága vb, majd ezt követően a gazdaság műszaki konferenciája — amelyen a párt, a KISZ, a szakszervezet vezetői is részt vettek — értékelte az első félév tapasztalatait. A megbeszélés értelmében további intézkedést tesznek a fenntartási költségek csökkentésének érdekében — havonkénti ütemtervet készítenek. A Szigetvári Állami Gazda- són dolgozóinak takarékossági vállalása erre az évre összesen 3,8 millió forint. A téma napirenden tartásával és közbeeső intézkedésekkel a vállalás va- lóraváltásáért hathatósan munkálkodnak. Rekonstruálták a nagydobszai talpasházat Gondos kezek csipkézték ki a puha fát a nagydobszai talpasház homlokzatán. A zsup- tető alatt kis barnakeretes ablakok. Két részből áll az épület: a lakóházból és a pajtából. Még friss illatot áraszt minden, most fejezték be a külső helyreállítást. Belülről öles gerendák — az egyiken dátum: 1853 — tartják a masz- szív épületet. A belső berendezés egyelőre hiányzik, mert az összegyűjtött több mint 200 lakberendezési tárgy és gazdasági szerszám zöme elöregedett, vagy hiányos. Restau- ruálni kellene őket. Egy részük a talpasházban, a többi a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályán várja, hogy helyére kerüljön. A helyreállításnál a legtöbb gondot a kivitelező Szentlőrinci Költségvetési Üzemnek a gazdasági épület jelentette, melyet teljesen szét kellett szedniük. A portát Szigetvári János, a PTV építészének tervei alapján rekonstruálták. A Baranya megyei Idegen- forgalmi Hivatal tulajdonában levő népi műemlék alkalmas lesz népi táncegyüttesek találkozóira, díszítőszakkör és egyéb kultúrfoglalkozások rendezésére is. A talpasház átadására Pörös Béla népművelő szerint várhatóan szeptem- I bér közepén kerül sor. Mi maradt, mennyi valósult mega tervekből? (14.) Szerelőszalagok a HIM-ben.
