Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)

1975-08-28 / 235. szám

1975. augusztus 28., csütörtök Dimantuli napló A jövedelmező állattenyésztés kulcsa Baranya mezőgazdasá­gában az állattenyésztés mindig jelentős helyet fog­lalt el. Az ország szarvas­marha-állományának 5, sertésállományának 6 szá­zaléka — az ország 4,6 százalékát kitevő területe mellett — Baranyában van és vágómarhából, tehénből 11—11 százalékkal, sertés­ből 13 százalékkal halad­tuk meg a 100 hektárra jutó értékesítés országos arányát. Mégsem lehetünk megeléged­ve az állattenyésztés termelési színvonalával, aminek egyik okát a takarmánytermesztés, és elsősorban a tömegfakarmány- termesztés egyes ágazataiban meglevő elmaradásban kell ke­resnünk. Jelenleg a szarvasmarha- és sertés-ágazatban a takarmány- költség képezi a költségek 55 —60 százalékát. A takarmány- háttér olyan az állattenyésztés­ben, mint az anyagi — techni­kai — ipari háttér a növény­termesztésiben. UH Korszerűsíteni kell a betakarítást • Miért drága a tömeg­takarmány? • Bizonyítottak a mintalegelők • Lehetőség a költségek csökkentésére Különösen a tehenek és ju­hok etetésében jut jelentős sze­repe a tömegtakarmány-ter- mesztésnek — sőt meghatáro­zója a jövedelmező, de bioló­giailag is megalapozott takar­mányozásnak. Ennek egyik fel­tétele az is, hogy a gabona- kombájn rangjára emeljük a tömegtakarmány betakarítás eszközeit, a gabonatárolók rangjára a szénaszárítókat, a silótereket. A szántóföldi szálastakarmá­nyok közül legnagyobb volu­menben a lucernát termesztjük, a megye szántóterületének 10 százalékán. A megyei átlag el­érte az 56,3 mázsát hektáron­ként, a legjobb 10 gazdaságé meghaladta a 80 mázsát. A ter­mésátlagokban és minőségben azonban igen nagy a differen­ciálódás, mivel a legrosszabb 10 gazdaság átlaga alig több a 20 mázsánál, vagyis 350 szá­zalékos terméskülönbségek van­nak. Ezt nem lehet csak a kör­nyezettel magyarázni. Feltétlenül javítani szükséges a betakarítógép-ellátást és a szállítókapacitást. A jelenlegi, többségükben kis teljesítményű betakarító gépek miatt alkal­mazni kell a hagyományos módszerekét is és így az idő­járás sok esetben meghatáro­zó. Nincs megoldva a lucerna megfelelő növényvédelme, és sok esetben elhanyagolják a vegyszeres gyomirtást. Szükséges a lucernaterület további növelése — ehhez per­sze vetőmagot is kell termelni — elsősorban dombvidékeinken, és mérlegelni érdemes azt is: indokolt-e a lucerna mintegy 20 százalékát áruként értéke­síteni, amikor általános a fe­hérje hiány, nem értékesülne-e jobban megfelelő keverékekben az állatokon keresztül? A lédús takarmányok között legnagyobb mennyiségben a silókukorica termesztése szere­pel. Területe a szálastakarmá­nyok 25 százalékát képviseli. Bár a legjobb 10 üzem átlag­termése megközelíti a hektá­ronkénti 400 mázsát, a leg­rosszabb átlagú tsz-ek a 81 mázsánál tartanak. Megfigye­lésünk az, hogy a silókukorica csak a 300 mázsán felüli át­lagterméssel, szakszerű betáro­lással és kiváló minőség bizto­sításával illeszkedhet be jól a korszerű takarmányozási rend­szerbe, és csak így válhat az olcsóbb takarmányozás egyik bázisává. Ma még — s úgy gondolom, hosszabb ideig — nem nélkü­lözhető a szarvasmarha tömeg- takarmányából a szilózs, főleg karbamiddal kiegészítve, javít­va annak fehérjetartalmát A rét és legelő a megye terüle­tének 13 százalékát foglalja el, vagyis egy kérődző számosál­latra 0,66 ha gyepterület jut. A gyep jelentős része nem mű­velt, részben elvjzesedett, el- bokrosodott, fásodott terület. Ez egyben magyarázza azt is, miért csökkenő tendenciájú az átlagtermésük. A rétek termés­átlaga az utóbbi 15 év alatt 50 százalékkal csőként, 7,1 má­zsára. Ebbe beletörődni nem lehet! S itt a megye nagyon sok gaz­daságában fellelhető mintale- gelők termelési eredményére hivatkozom. Tíz év óta rendsze­res állami támogatás történik a mintalegelők részére, s tíz­éves átlagban a mintalegelő­kön 35 mázsás átlagtermést ér­tek el a megyei 9,7 mázsával szemben. Mivel általában 15 kilogramm szénaértékből egy kilogramm súlygyarapodásra számíthatunk, az elmúlt tíz év alatt elért többlethozam átlag­áron számított értéke megkö­zelíti a 200 millió forintot. Ez­alatt 113 millió forint volt a rá­fordítás, amiből az állami tá­mogatás összege 46,3 millió forint. levő költségek csökkentésének ez lehet egyik legbiztosabb for­Dr. Baracs József, a Baranya megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője Október 15-én nyit a BNV Még meg sem nyílt az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás, a HUNGEXPO és az érde­kelt minisztériumok, ipar­ágak, vállalatok már a kö­vetkező eseményre, a fo­gyasztási cikkek második szakosított nemzetközi vá­sárára készülnek. Az őszi BNV-t az idén az OMÉK miatt kicsit később, október 15-23. között rendezik meg, így, bár több idő jutott a szervezésre, a berendezés­sel igyekezniük kell a kiál­lítóknak, hiszen a mezőgaz­dasági kiállítás után mind­össze egy hónap áll rendel­kezésükre a nyitásig. Az őszi BNV-n a fogyasz­tási cikkeket a múlt évi ta­pasztalatok alapján 5 té­mában - öltözködés, ház­tartás, otthon, szabad idő és közlekedés — csoporto­sítva láthatja a közönség. „Bányavágat” a Bem utcában Szennyezésmentes fűtő­energiát kap Pécs belvárosa A Kossuth téri oldalon mé­lyítik már az aknát, amelyik a Bem utca alatti „bányavágat" másik végpontján lesz. A má­sik — a Citrom utcai — oldalon két hete kezdték a szokatlan bányászati munkát, s a 4,5 mé­ter mély akna a múlt hét kö­zepén el is készült. Sőt, a vá­gatból is kihajtottak annyit, hogy elérték a járdaszegélynek megfelelő távolságot. Miért van szükség Pécs bel­városában erre a szokatlan munkára? Azért, mert távfűtő- vezetéket kell eljuttatni a Kos­suth térre az épülő áruházhoz, hogy a hideg idő beálltával téliesített körülmények között folytathassák az építők a belső munkálatokat a jövő év dere­kán átadandó új kereskedelmi létesítményben. Az új vezeték­nek csak egyik „célja" az áru­ház, hiszen a későbbiekben to­vábbviszik a Széchenyi térre, m A mintalegelővel rendelkező üzemek bebizonyították, hogy érdemes a gyepkultúrával in­tenzíven foglalkozni. A prob­léma az, hogy ezek a minta- legelők az összes legelőnek aliq 15 százalékát alkotják. Ügy gondolom, hogy ilyen nagy takarmányterületet a to- vábbaikban az eddigi módon kezelni, hasznosítani és azokon tervszerűtlen legeltetést, gyep­gazdálkodást folytatni vétkes könnyelműség. Semmilyen ár­rendezés nem volna képes jö­vedelmezővé tenni a szarvas­marha-tartást, vagy juhtartösta gyepterületek ilyen elhanyago­lása mellett. A következő évek takarmány- gazdálkodási gondjai között ezért kell kiemelten kezelni a gyepterületek megjavítását. Érdemes elvégezni a réteken és legelőkön a meliorációt és rendszerszerűen kidolgozott technológiát biztosítani. Akár hús-, akár tej-irányban szakosodik egy gazdaság, vagy folytat juhtenyésztést intenzí­vebb tartásban, nem mondhat le a gyepgazdálkodás általá­nos helyzetének megjavításá­ról. (Ide értve a háztáji állo­mány részére szükséges gyep­területeket is.) Tudatában kell lennünk an­nak, hogy a szó la sta kormány- termesztés megjavítása nélkül a szarvasmarha-program, majd a juh-programunk megvalósítá­sa csak óhaj, másrészt a meg­Dolgozgatunk, dolgozgatunk ? Az utcáról nézve nem látható A Bem utcai front árkádjai alatt kevereg a betonkeverő, pirosinges, svájcisapkás, meg­termett fiatalembertől kérde­zem : — Beszélhetnék egy szakmun­kással? — Én jó leszek? - kérdez vissza. Rutf József brigádvezetővel hozott össze a szerencsém. — Két hete jelent meg az új­ságban ezzel a feleimmel egy cikk... Mit szól hozzá? Elmosolyodik. — Olvastuk. A véleményem az, hogy ha ezt a házat le kel­lett volna bontani és egy újat építeni helyette, már régen ké­szen volnánk. Fantasztikusan sok gondunk volt vele. És már vezet is beljebb. Át­bújunk a falba vágott alagúton, s bekerülünk egy szűk belső udvarra. Itt már igen nagy a lárma, sokan vannak. Huza­lok tekerednek a földön, létrán állnak néhányon, villanyt sze­relnek. A földszinten széles mozdulatokkal lottyantja a szürke vakolatot a falra egy kőműves. — Az egész udvari traktust le kellett bontanunk, és ezen a szűk helyen újjáépítenünk. És — húztak rá még egy új emeletet is, tehát a lépcsőhá­zat is meg kellett magasíta- niok. Nyolc vadonatúj lakást építettek voltaképpen. Mindezt miért? — Nem tudom — válaszol a brigádvezető — biztosan kide­rült menetközben, hogy ezek a a lakások is életveszélyesek... Ez a munka az utcáról nem látszik. Pedig itt akkor is, ami­kor a kollégája itt járt, leg­Bútort hazai anyagból Az import csökkentése érde­kében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Könnyűipari Minisztérium egy­aránt ösztönözni kívánja a ha­zai fafajták, elsősorban az akác és nyár fűrészáruk és féltermé­kek fokozott bútoripari felhasz­nálósát. 15, 20, illetve 25 ezer forintos pályadíjat tűztek ki azoknak a gazdaságoknak, illetve válla­latoknak, amelyek 1975. októ­ber 1. és 1976. szeptember 30. között 1 000, 2 000 vagy 3 000 köbméter akác és nyár fűrész­árut, félterméket szállítanak, il­letve felhasználnak. A kitűzött díjat 20 százalékkal meg is te­tézik, ha az előírt tételek egyi­kének teljes mennyiségét elő- méretre megmunkált bútoral­katrész formájában adják, il­letve veszik át. alább harminc-negyven ember dolgozott. Csak tudnám, hogy ki volt az a dinnyeevő . . . De- hát, ha segédmunkás az ille­tő, minden hiába. — Miért? — Őket nem lehet megdor­gálni. 'Megsértődnek és odébb- állnak. Segédmunkáshiány van. A Geisler Eta utcában gya­nakodva méregetnek, amikor a lift mellé ódalgok.- Itt van a brigádvezetőjük?- Az újságtól jött? Vár­jon .. . Tölcsért csinál, felkiabál a magasba.- Pista, gyertek le, fényké­pezés lesz! Nekem pedig magyaráz,- Ide kiülünk, szép sorba, hogy látszódjunk, hányán va­gyunk? Havasi János brigádvezető közben lejön a padlásról. Tő­le is megkérdem:- Mi a véleménye a megje­lent cikkről?- Nem egészen úgy van. Ti- zenketten vagyunk, s megítélé­sem szerint ekkora létszámmal nem halad lassan a munka. De jöjjön, nézze meg, mit is csinálunk. Hát, jártam én ebben a mű­emlékházban sokszor, de most ki van belezve szegény. Fellát­ni egészen a padlásig, a cse­repekig. Födémcsere. Havasi János mutatja, hogy meddig jutottak el: mintegy tizenöt mé­teres szakaszon már betonfö­dém van, emitt, ahol állunk, még vaskos, kövér fagerendák sorakoznak.- A daru csak akkor dolgo­zik, ha betongerendát emel be. De annak meg is kell csinálni a helyet. Ki kell bontani a ge­rendákat... Van fogalma, mi­csoda por van itt olyankor? Higgye el, az orrunkig sem lá­tunk. S mivel a tetőt nem bon­tottuk el, hát az egész padlás­téren végig kell cipelnünk a hatmázsás vasbetongerendát. A darut ugyanis nem helyezhet­jük át, az utcát nem zárhatjuk le. Az közérdek.- Ilyen fényképet bármelyik építkezésen készíthetnek - mondja Szalai István kőműves - de annak jobban örülnék, ha az irodákba állítanának be televíziós kamerákat. .. — Hányán is dolgoznak itt?- Tizenketten .. . Hét kőmű­ves, két gépkezelő, három se­gédmunkás.- Nem kevés? Legyint. — Segédmunkás nincs. Akik vannak, igen meg kell becsül­ni. Szépen kell velük beszélni, mert másnap már nem jönnek dolgozni. Nocsak. — Az egyiknek éppen fáj a gyomra, táppénzen van . . . Arra voltunk kíváncsiak, hogy az építő munkások szerint las­sú-e a tatarozás üteme. A vá­lasz mindkét helyen az volt, hogy nem. A Bem utcában a szűkös hely, a szállítás nehéz­ségei, a váratlan bonyodal­mak nehezítették az építők gondjait, a Geisler Eta utcá­ban pedig többen is lehetné­nek. És . . . Valahogy meg ké­ne oldani azt a cipekedést. Azt hiszem, azon már túl vagyunk, hogy a piramisépítők technoló­giájával dolgoztassunk embe­reket. Hat mázsa az nem vicc. Akárhányon fogják is meg, egyetlen rossz mozdulat, és bármelyikük belerokkanhat. hogy a belváros szívében min­den intézményt szennyezésmen­tes fűtőenergiávdl lássanak el. A Jókai utcai HK-II hőköz­pontból jövő vezeték kritikus szakasza a Bem utca alatt megy át. A hagyományos mód­szer szerint le kellett volna zár­ni a város észak-déli főútvo­nalát (ugyan merre is terelhet­ték volna a forgalmat?), s he­tekig tartó munkával árkot kel­lett volna ásni, megépíteni a vezeték betonágyát, s elvégezni magát a vezetéképítést. Azt nem kell bővebben részletezni, hogy mit jelentett volna ez a város közlekedésében. Nem volt más választás: bányászati módszerhez kellett folyamodni. Egyedül ezzel lehet a nagylé­legzetű munkát úgy elvégezni, hogy a felszínen ebből semmit ne lehessen érezni, A vágat­ban két 70 cm-es szelvényű védőcsövet helyeznek el, majd ezután a vágatot tömedékelik. Az aknákat pedig szerelőak­nákká képezik ki, amelyekből mindennemű javítást el tudnak végezni, ami a Bem utca alat­ti vezetékkel kapcsolatban elő­adódhat. A Kossuth téri aknában a minap már két méter alatt vol­tak. A munkát váratlanul ne­hezítette, hogy az akna észak- nyugati sarkában van egy ko­rábban — a 60-as évek végén — tömedékelt üreg beton tömbje. A tér közlekedését vé­dő beton egy részét most csak nagy nehézségek árán tudják eltávolítani az aknamélyítők. Ha ezzel sikerül megküzdeni, várhatóan a hét végére el is érik az akna talpmélységét.- Kampis Mezőgazdasági ,,génbankok,} a szocialista országokban A KGST Mezőgazdasági Ál­landó Bizottságának mostani budapesti ülésén többek között megvitatják a nemzeti baromfi génalapok közös felhasználá­sát a szocialista országokban. Olyan témáról van szó, amely szoros összefüggésben van a lakosság ellátásával, a barom­fihús- és tojásfogyasztás növe­lésével. Az a cél, hogy a KGST- országok állat-genetikusai és tenyésztői kölcsönösen felhasz­nálják egymás különböző faj­táit, illetve tenyészállományát, s ilymódon lényegében nemzet­közivé válnak a baromfi-gén- alapok. A KGST-országok me­zőgazdasági „génbankjai" egyéb területen is eredménye­sen tevékenykednek. A KGST-országok „génbank­jai”, tudományos intézetei igen szoros kapcsolatot alakítottak ki egymással. Azon igyekeznek, hogy közös munkával fenntart­sák, illetve rekonstruálják a régi fajtákat, a legjobbakat pedig kölcsönösen egymás rendelke­zésére bocsássák. A magyar tervek szerint az országos állattenyésztési fel­ügyelőség például az ősi ma­gyar fakó ló visszaállítására — amely génjeinek „jelenlétére" jobbára már csak az itt-ott fel­bukkanó fakó szín utal, Türk- méniából méneket hoztak be, Mongóliából pedig fekete sö­rényű, fakó méneket várnak. Az országban ma már rezer­vátum jellegű telepeken tart­ják a magyar-szürke szarvas- marha fajta utolsó gulyáit. Az állomány genetikai fenntartá­sára a szomszédos országokból, Jugoszláviából, Romániából igyekeznek behozni apaállato­kat, és Olaszországból szintén állatutánpótlást várnak. A kis- ázsiai eredetű cigája juh elter­jedt a Balkán-félszigeten, ezért onnan pótolják majd a meg­csappant magyar állományt. Az őshonos baromfifajták cseréje szintén a KGST-országok szak­embereinek munkaprogramjába került.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents