Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)
1975-08-27 / 234. szám
6 Dunántúli napló 1975. augusztus 27., szerda SUittKittSRí©*8 W£ JUCM^p^y MGtBVBCi*KXJfXS* ®BBS^PwSK4l25flB BELYEG ÚJ LEVELEZŐLAPOK A magyar posta az utóbbi időben rendszeresen ad ki rányomott bélyeggel alkalmi levelezőlapokat. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy gyűjtőink figyelme a filatélia ezen értékes ága felé irányuljon. E hó második felében a 68. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár alkalmából benyomott bélyeggel 3 levelezőlapot ad ki a posta. A bélyegek névértéke 60 fillér. Az egyik bélyegen Baross László (1863-1938), búzanemesítő portréja látható. Tudományos eredményei a magyar búzatermesztés új korszakát nyitották meg, 1921-ben állította elő a bánkúti 1201-es és az 1205-ös fajtákat. Dr. Ist- vánfli Gyula (1860-1930), botanikus, egyetemi tanár arcképe látható a második lapon. Elsősorban algákkal és gombákkal foglalkozott. A filoxera és a pe- ronoszpóra leküzdésére, a magyar szőlőkultúra megmentésére 1898-ban megszervezte a Központi Szőlőszeti Kísérleti Állomást. A harmadik lapon dr. Marek József (1868-1952) Kos- suth-díjas akadémikus arcképe szerepel. A levelezőlapokat 100—100 ezer példányban készítették Vertei József tervei szerint. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Magyar Úttörők Szövetsége a jövő esztendőben ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját. Ez az évforduló egész társadalmunknak, népünk minden generációjának ünnepe. Az évforduló alkalmából hirdeti meg a Magyar Úttörők Szövetsége, a Magyar Posta és a MABÉOSZ rajz- és ötletpályázatát, abból a célból, hogy a beérkező vázlatok, elképzelések alapján fiatal művészek bélyegeket, különböző filatelista dokumentumokat tervezzenek. A tervek, ötletek tükrözzék a gyermekek és az úttörők mai életét, szocialista jelenét s jövőjét, mutassák be tanulásukat, munkájukat, szórakozásaikat stb. A pályázók vegyék figyelembe, hogy elképzeléseiket maximum 5-7 rajzban kell megvalósítani, úgy, hogy azok együtt eszmeileg kerek egészet adjanak, de zsúfoltság nélkül. E rajz- és ötletpályázaton mindenki részt vehet. Az ötleteket rajzban vagy írásban az Országos Ifjúsági Bélyeggyűjtő Bizottsághoz (1165 Budapest, Széchenyi út 39. Úttörőház) szeptember 15-ig kell beküldeni. BÉLYEG KIÁLLÍTÁS PÉCSETT Az egészségügyi dolgozók országos bélyegkiállításóra kerül sor október 3-9 között Pécsett az Orvostudományi Egyetem elméleti tömbjében (Szigeti út 12.). A kiállítás rendezőbizottsága egészségügyi dolgozók jelentkezését várja szeptember hó 10-ig a MABÉOSZ Déldunántúli Területi Irodája (7601 Pécs, Pf. 221) címén. Jelentkezni lehet bármilyen ország, motívum, tematikus és tanulmánygyűjteménnyel. A csata emléke egy néprajzi tárgyon A Baranya megyei Levéltár felkérésére fogtam hozzá gyűjteményünkben meglévő, különleges értékű bot figyelmesebb vizsgálatához. Korábban is tudatában voltunk e tárgy kiemelkedő jelentőségének, sőt 1972- ben, a III. Dél-Dunántúli Nép- művészeti Hét, s egyben a Múzeumi Hónap első rendezvénye volt az a kiállítás, amelyen tárgyunk először szerepelt a nyilvánossáq előtt. A kiállítás a „Dél-Dunántúl paraszti ikonográfiájához" címet viselte (Ember és állatábrázolások néprajzi tárgyakon alcímmel). A vizsgált tárgy faragott, csont- és fémberakásos kam- pósbot, szárára tekerődző kígyóval, rajta pedig a mohácsi csata ábrázolása naiv megfogalmazásban, de félreérthetetlenül, hiszen a kígyó fejéhez került felirat igazolja ezt. (NEMZETI NAGYLÉTÜNK NAGY TEMETŐJE MOHÁCS) Külön érdekesség a készítés módja, mert alkotója tüzes pengével égette a bot fájába a csatajelenetet. A teljes kép akkor bontakozott ki előttem, amikor elkészítettem a bot kiterített rajzát, hiszen így megszakítós nélkül tárulkozik elénk a magyarok és törökök összeeső pasa. A tragikus kimenetelű mohácsi vészt alkotója nem a történelmi tényeknek megfelelően ábrázolja, hanem érzelmi állás- foglalását juttatja kifejezésre, hiszen a valóságban hatalmas török sereget (150 ezer) mindösz- sze harminchárom figura jelzi, ezzel szemben a magyarok ötvenegyen vannak, holott tudjuk, hogy a magyar harcosok száma elenyésző volt (23 ezer) az elleniéihez képest. Ember, állat, fegyverek, a környezet elemei egyforma hangsúllyal szerepelnek a bot „testén”, mert az esemény, a történés a fontos. Mint egy folyam hömpölyög, hullámzik végig a finom vonalú rajz a fán, s amerre a kígyó tekeredik, fejével a feliratra mutat, szinte aláhúzva, konkretizálva, mely történelmi esemény indította alkotóját a munkára. (A felirat Kisfaludy Károly 1824-ben írott „Mohács" c. versének második sora.) A kígyó mint motívum sok faragáson jelentkezik, az ember-, vagy állatfejben végződő pásztorbot sem ritkaság néprajzi tárgyaink között, de a karcolt és domborfaragásos díszítőelemek többnyire a készítő saját környezetéből valók. Tárgyunkon a kígyó domború fara- gásos (testén vésett vájatokkal), szemét rézberakás jelzi, a díszítmény pedig a kígyó által szabadon hagyott mezőben foglal helyet. A kampót rézszegecsekkel kivert „gyűrűk”, s a gyűrűk között elhelyezkedő vésett, függőleges vájatok díszítik. Ezt egészítik ki az intarziás megoldású alumínium és csont körgyűrűk, a világos-sötét fa berakás, amely a kampó mere- vítésénél díszként is szolgál. A kampó függőleges részén (a kígyó fejével egyvonalban) három koncentrikus kör látható, alumínium- és csontberakással. A bot fogójának fej alakúra szélesedő vége szintén csontbera- kásos, mintha szemet illusztrálna. A karcolt, égetett díszek, valamint a vésett vájatok feketék, a sárgás alapszínt pedig a lakkozás fénylővé teszi. (A mellékelt fotó a formát érzékelteti, a kiterített rajz részlete pedig a csatajelenetből ad ízelítőt.) A bot 1961-ben került a pécsi múzeumba, Reuter Camillo ajándékozta édesapja, néhai dr. Reuter Camillo magángyűjteményéből. Közlése szerint az 1926-ban rendezett jubileumi ünnepségek tiszteletére készült 1 Mohácson. Mestere ismeretlen. Az sem derült ki, hogy spontán létrejött alkotásról vagy megrendelő által sugallt faragásról van-e szó. Annyi ismeretes, hogy a mohácsi vész 400 éves fordulóján tartott ünnepségek nagy lendületet adtak a témával kapcsolatos művészeti alkotások megjelenésének.. Az 1926-os mohácsi ünnepségek programjában szerepeltek a különböző kiállítások is. Sáfrány Zsuzsa Hegel öröksége 1770-ben született Stuttgartban Georg Wilhelm Friedrich Hegel, a polgári filozófiai gondolkodás máig legnagyobb hatású alakja. Nem érdektelen: ugyanebben az évben született Beethoven, egy évvel korábban Napoleon. S Hegel halálának évét - 1831 - Goethe halálának éve követi. A nevek itt korszakjelzők, s a korszak az emberiség leg- újabbkori történetének egyik mérföldkövévé vált. Hegel gondolkodói teljesítményének és jelentőségének megítélése elválaszthatatlan a felvilágosodás és a polgárosu- lás német formájától és attól a szereptől, amelyet — mint a klasszikusnak nevezett német filozófia utolsó figurája — a marxista filozófia keletkezéstörténetében játszott. Eltérően Franciaországtól, a korabeli Németorszáq társadalmi helyzete sajátosan nem kedvezett a gyakorlati politikai változásoknak, a polgári átalakulás forradalmi útjának. E sajátosság — amelyet hagyományosan, mint a polgári viszonyok fejetlenségét írunk le -, eredményezte, hogy a kor felvetett problémáira a német gondolkodók elsősorban elméleti — azon belül idealista jellegű — választ voltak képesek adni. Itt az eltérés a francia felvilágosodástól, amely materialista volt, és más oldalról gyakorlati s élesen kritikus politikai tevékenységet folytatott. Ez azonban nem jelentette azt — s ez igen fontos a Hegelre akasztott filozófiatörténeti címkék egyikének az eltávolításához —, hogy a német felvilágosodás, és benne Hegel, elvetette volna a polgári forradalmat. Hegel filozófiájában nem reakciós osztályok érdekei fejeződtek ki, annak ellenére, hogy az idealista volt. Idealizmus és politikai radikalizmus sajátos ötvözését már számos Marx előtti filozófiai állásfoglalásban fellelhetjük. Ez most is a helyzet: az adott orszáq társadalmi és gazdasági fejlettsége nem tette lehetővé a polgári politikai szabadságjogok gyakorlati megvalósítását Ebben a helyzetben a filozófia elméletileg - és a jó értelemben spekulatívon — végezte ej az emberek felszabadítását. S gondoljuk el: e lemaradás meghaladásának polgári elméleti kiküzdését milyen nagy mértékben befolyásolta — és zavarta — az a tapasztalat, amelyet a fejlett államokban megvalósult burzsoá társadalmi rendszer súlyos ellentmondásai kínáltak. A hegeli filozófia ezért sajátos feldolgozása, egyúttal igenlése a polgári fejlődésnek. Történelmileg szükségszerűnek tekintette mind az idevezető utat, mind a polgári forradalmi átalakulást. (Ennek meghaladását - éppen a viszonyok éretlensége folytán - képtelenség elvárni tőle, éppúgy, mint az alakulófélben lévő proletáriátus korabeli gondolkodóitól. Utóbbiak — mint ismert — az utópikus szocializmus különféle formáit teremtették meg.) A hegeli filozófia legnagyobb jelentőségű tette, hogy — bár idealista alapon — bevitte a törvényszerű fejlődés eszméjét a társadalom történetének kutató, sába: az egyes társadalmi korszakokat, mint belsőleg és szükségszerűen összefüggő, fejlődő és megsemmisülő szakaszok előrehaladó láncolatát fogta fel. Marx és Engels számára nagy jelentőségű volt annak felismerése, hogy itt az idealista burokban materialista mag rejtőzik. Hegel ugyanis idealista alapon a legmagasabb fokon válaszolta meg a tudatos emberi cselekedetek és az objektív társadalmi törvényszerűségek viszonyát. Nem vitatta el, hogy az emberek csinálják a történelmüket, de azt sem, hogy eközben tőlük független, rajtuk kívül álló törvényszerűségeknek kell hogy engedelmeskedjenek. Marx pozitívumként tartotta számon, hogy Hegel egységes, közös forrásból akarta levezetni és megérteni az emberi cselekedetekre ható törvényszerűségeket — csakhogy Marx ezeket a törvényeket nem az anyagi valóságától független szellemből vezette le, hanem a gazdasági élet szférájában lelte fel, és onnan magyarázta meg. Hegel megkísérelte, hogy idealista formában rendszerként mutassa be a kor tudományos ismeretei alapján a valóságra, a természetre és a társadalomra vonatkozó tudást. Egységes, fejlődésében felfogott világképet próbált felépíteni. Itt csak utalni tudunk arra, hogy átfogóan foglalkozott a logika, a természetfilozófia, a történelemfilozófia, az esztétika, az etika, a filozófiatörténet-írás stb. kérdéseivel. Világképének alapvető torzítása volt, hogy a valóságot eszmei természetűnek vélte, hogy rendszerét lezárhatónak tartotta, hogy a fejlődést be- fejezhetőnek feltételezte. Épp eme vonásainak mondott ellent, ezeket feszítette szét munkásságának maradandó eredménye, a dialektika. A fejlődés feltartóztothatatlanságának, az ellentétek egységének és harcának tanítása, a tagadás tagadásának gondolata — amely Marx és Engels (és nem kevésbé Lenin) kezében, kritikai átdolgozásukban a tudományos materialista világnézet és a gyakorlati politikai harc egyik alappillére lett. Papp Zsolt Pillantás az Istríara Az útirány Barcson keresztül csaknem nyílegyenes — Zágrábtól Rijekáig tulajdonképpen egyvágtában lehet rohanni. Persze ez a száguldás Zágráb —Karlovac közti autópályán is csak 100 kilométer óránként. Az autópályáról lehajtva 10 dinárral lehet honorálni a-gondtalan utazást. Itt valóban köny- nyű vezetni. De különben! Visszafelé Zágrábtól Kutináig az Ifjúság útján is ezernyi kamion között még csak, csak. Kutinától Virovitica, Barcs felé fordulva azonban ... Az útjelző táblák alig adnak információt, Virovitica előtt pedig a szépen festett, viszonylag széles betonon azt hihettem, a magyar határig sima lesz az autózás. Egyszercsak végétért az út — minden figyelmeztetés nélkül s kilencvennel egy erdei tisztáson bukdácsol a Zsiguli. A közlekedésről még néhány szót: minden városban fiatal fiúk és lányok. Elegáns, fehér ruhás, trópusi kalapos közlekedési rendőrök irányítják a forgalmat. Pillanatnyi szünet nélkül, látványossógszámba menően bogozzák ki a dugókat. Púidban egy csinos leány — mellette állt még az oktató rendőr — szemem láttára emelte először forgalomirányításra kezét, két nap múltán már egyedül terelte a járműveket a rakparti forgalmas úton. A Bajcsy- Zsilinszky út—Szalai András út sarkán az önkéntes rendőrök milyen ügyesen csinálhatnák ezt. Ugyanezt! Rijeka. A kemping tulajdonképpen közelebb van (Apátijához, mint a kikötővároshoz. A tengeröböl torkában, egy régi kőbányában áll a sátorváros. A turisták többsége itt pihen meg először néhány napra, s indul tovább délre Split, Dubrovnik felé, vagy éppen az Istriára. Persze mindenütt pécsiek. Taxisofőrök, országgyűlési képviselő, tanácsi tisztviselő. Itt ki lehet tapasztalni, hogyan lehet majd költekezni. Ebéd a tengerparti étteremben: sülthús, saláta, két üveg sör, a gyerekeknek két cola. Kettőszáz- hatvan dinár. Jó lesz vigyázni! Egy doboz szardínia mindössze öt dinár. Vacsorára elég is. A tenger tintakék, a hegyek néhol vakítóan fehérek, másutt zöld oszlopként állnak a borókafenyők. Opatija, Lovran, Kraj, Brsec — elfordul az út a félsziget belseje felé. A hegyről letekintünk: a mélykék tenger világosodik, majd fűzölddé válik. Sziklába vájt, kihalóban lévő falu a hegyoldalban — Plo- min. Talán két méter szélesen kikövezett utca, nem is lehet eldönteni, egymásba nyíló udvarokon, vagy közterületen járok. Lehúzott redőnyök, bezárt kapuk, szelíden csordogáló szennyvíz, s a templom előtt két kocsma csalogatja az országút vándorait. Pulánál ér az út ismét a tengerpartra. Medulin 10 kilométerre van a kikötővárostól, a hangulatos halászfalu mellett, a tengerbe nyúló félszigeten a kemping tízezernyi lakójával. Csendélet a kempingben: három helyiséges lakókocsi sátorból készült teraszán kerti garnitúrán ülve gyönyörködik a német házaspár a naplementében. 100—150 négyzetméternyi díszkerítéssel körülvett udvaron frissen öntözött, díszvázás virágok, az udvar sarkában a személyzeti sátor előtt cipőt tisztít az inas. A következő „telken” egyszemélyes, amolyan csak alvásra alkalmas sátor előtt hálózsákban csókolóznak. A vízcsap előtt tepsinyi kagylót bontanak: a sikamlós állatot négyzetcentis darabokra szaggatva keresik a gyöngyöt. A pohárban néhány követ látok: ez lenne az igazgyöngy? A grillsütő még utolsót fordít a nyársra tűzött malacon, a csevavcsicsa illatát a tengerre viszi a szél. Premantura mögött lebukik a nap, árnyék borul a tengeröbölre. A harmadosztályú kemping drágább, mint másutt az első kategóriába tartozó, mert itt árnyas erdőben állnak a sátrak, ózondús a levegő, homokos a tengerfenék, s bársonyosan simogat a víz... Lombosi Jenő árom felvétel a jugoszláv tengerpartról. Fotó: Maletics László
