Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)

1975-08-27 / 234. szám

6 Dunántúli napló 1975. augusztus 27., szerda SUittKittSRí©*8 W£ JUCM^p^y MGtBVBCi*KXJfXS* ®BBS^PwSK4l25flB BELYEG ÚJ LEVELEZŐLAPOK A magyar posta az utóbbi időben rendszeresen ad ki rá­nyomott bélyeggel alkalmi le­velezőlapokat. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy gyűjtőink figyelme a filatélia ezen értékes ága felé irányuljon. E hó második felében a 68. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vá­sár alkalmából benyomott bé­lyeggel 3 levelezőlapot ad ki a posta. A bélyegek névértéke 60 fillér. Az egyik bélyegen Baross László (1863-1938), bú­zanemesítő portréja látható. Tudományos eredményei a ma­gyar búzatermesztés új korsza­kát nyitották meg, 1921-ben ál­lította elő a bánkúti 1201-es és az 1205-ös fajtákat. Dr. Ist- vánfli Gyula (1860-1930), bota­nikus, egyetemi tanár arcképe látható a második lapon. Első­sorban algákkal és gombákkal foglalkozott. A filoxera és a pe- ronoszpóra leküzdésére, a ma­gyar szőlőkultúra megmentésé­re 1898-ban megszervezte a Központi Szőlőszeti Kísérleti Ál­lomást. A harmadik lapon dr. Marek József (1868-1952) Kos- suth-díjas akadémikus arcképe szerepel. A levelezőlapokat 100—100 ezer példányban ké­szítették Vertei József tervei szerint. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Magyar Úttörők Szövetsége a jövő esztendőben ünnepli megalakulásának 30. évforduló­ját. Ez az évforduló egész tár­sadalmunknak, népünk minden generációjának ünnepe. Az évforduló alkalmából hir­deti meg a Magyar Úttörők Szövetsége, a Magyar Posta és a MABÉOSZ rajz- és ötletpá­lyázatát, abból a célból, hogy a beérkező vázlatok, elképzelé­sek alapján fiatal művészek bé­lyegeket, különböző filatelista dokumentumokat tervezzenek. A tervek, ötletek tükrözzék a gyermekek és az úttörők mai életét, szocialista jelenét s jö­vőjét, mutassák be tanulásukat, munkájukat, szórakozásaikat stb. A pályázók vegyék figyelem­be, hogy elképzeléseiket maxi­mum 5-7 rajzban kell megva­lósítani, úgy, hogy azok együtt eszmeileg kerek egészet adja­nak, de zsúfoltság nélkül. E rajz- és ötletpályázaton minden­ki részt vehet. Az ötleteket rajz­ban vagy írásban az Országos Ifjúsági Bélyeggyűjtő Bizottság­hoz (1165 Budapest, Széchenyi út 39. Úttörőház) szeptember 15-ig kell beküldeni. BÉLYEG KIÁLLÍTÁS PÉCSETT Az egészségügyi dolgozók or­szágos bélyegkiállításóra kerül sor október 3-9 között Pécsett az Orvostudományi Egyetem el­méleti tömbjében (Szigeti út 12.). A kiállítás rendezőbizottsága egészségügyi dolgozók jelent­kezését várja szeptember hó 10-ig a MABÉOSZ Déldunán­túli Területi Irodája (7601 Pécs, Pf. 221) címén. Jelentkezni le­het bármilyen ország, motívum, tematikus és tanulmánygyűjte­ménnyel. A csata emléke egy néprajzi tárgyon A Baranya megyei Levéltár felkérésére fogtam hozzá gyűj­teményünkben meglévő, külön­leges értékű bot figyelmesebb vizsgálatához. Korábban is tu­datában voltunk e tárgy kiemel­kedő jelentőségének, sőt 1972- ben, a III. Dél-Dunántúli Nép- művészeti Hét, s egyben a Mú­zeumi Hónap első rendezvénye volt az a kiállítás, amelyen tárgyunk először szerepelt a nyilvánossáq előtt. A kiállítás a „Dél-Dunántúl paraszti iko­nográfiájához" címet viselte (Ember és állatábrázolások néprajzi tárgyakon alcímmel). A vizsgált tárgy faragott, csont- és fémberakásos kam- pósbot, szárára tekerődző kí­gyóval, rajta pedig a mohácsi csata ábrázolása naiv megfo­galmazásban, de félreérthetet­lenül, hiszen a kígyó fejéhez került felirat igazolja ezt. (NEMZETI NAGYLÉTÜNK NAGY TEMETŐJE MOHÁCS) Külön ér­dekesség a készítés módja, mert alkotója tüzes pengével égette a bot fájába a csatajelenetet. A teljes kép akkor bontakozott ki előttem, amikor elkészítettem a bot kiterített rajzát, hiszen így megszakítós nélkül tárulkozik elénk a magyarok és törökök összeeső pasa. A tragikus kimenetelű mohá­csi vészt alkotója nem a tör­ténelmi tényeknek megfelelően ábrázolja, hanem érzelmi állás- foglalását juttatja kifejezésre, hi­szen a valóságban hatalmas tö­rök sereget (150 ezer) mindösz- sze harminchárom figura jelzi, ezzel szemben a magyarok öt­venegyen vannak, holott tudjuk, hogy a magyar harcosok száma elenyésző volt (23 ezer) az el­leniéihez képest. Ember, állat, fegyverek, a környezet elemei egyforma hangsúllyal szerepelnek a bot „testén”, mert az esemény, a történés a fontos. Mint egy folyam hömpölyög, hullámzik végig a finom vonalú rajz a fán, s amerre a kígyó tekeredik, fejével a feliratra mutat, szinte aláhúzva, konkretizálva, mely történelmi esemény indította alkotóját a munkára. (A felirat Kisfaludy Károly 1824-ben írott „Mohács" c. versének második sora.) A kígyó mint motívum sok faragáson jelentkezik, az em­ber-, vagy állatfejben végződő pásztorbot sem ritkaság népraj­zi tárgyaink között, de a kar­colt és domborfaragásos díszí­tőelemek többnyire a készítő saját környezetéből valók. Tár­gyunkon a kígyó domború fara- gásos (testén vésett vájatokkal), szemét rézberakás jelzi, a dí­szítmény pedig a kígyó által szabadon hagyott mezőben fog­lal helyet. A kampót rézszege­csekkel kivert „gyűrűk”, s a gyűrűk között elhelyezkedő vé­sett, függőleges vájatok díszí­tik. Ezt egészítik ki az intarziás megoldású alumínium és csont körgyűrűk, a világos-sötét fa berakás, amely a kampó mere- vítésénél díszként is szolgál. A kampó függőleges részén (a kí­gyó fejével egyvonalban) három koncentrikus kör látható, alu­mínium- és csontberakással. A bot fogójának fej alakúra szé­lesedő vége szintén csontbera- kásos, mintha szemet illusztrál­na. A karcolt, égetett díszek, valamint a vésett vájatok feke­ték, a sárgás alapszínt pedig a lakkozás fénylővé teszi. (A mellékelt fotó a formát érzékel­teti, a kiterített rajz részlete pe­dig a csatajelenetből ad ízelí­tőt.) A bot 1961-ben került a pé­csi múzeumba, Reuter Camillo ajándékozta édesapja, néhai dr. Reuter Camillo magángyűj­teményéből. Közlése szerint az 1926-ban rendezett jubileumi ünnepségek tiszteletére készült 1 Mohácson. Mestere ismeretlen. Az sem derült ki, hogy spontán létrejött alkotásról vagy meg­rendelő által sugallt faragás­ról van-e szó. Annyi ismeretes, hogy a mohácsi vész 400 éves fordulóján tartott ünnepségek nagy lendületet adtak a témá­val kapcsolatos művészeti alko­tások megjelenésének.. Az 1926-os mohácsi ünnepségek programjában szerepeltek a különböző kiállítások is. Sáfrány Zsuzsa Hegel öröksége 1770-ben született Stutt­gartban Georg Wilhelm Friedrich Hegel, a polgári filozófiai gondolkodás máig legnagyobb hatású alakja. Nem érdektelen: ugyaneb­ben az évben született Bee­thoven, egy évvel korábban Napoleon. S Hegel halálá­nak évét - 1831 - Goethe halálának éve követi. A ne­vek itt korszakjelzők, s a korszak az emberiség leg- újabbkori történetének egyik mérföldkövévé vált. Hegel gondolkodói teljesít­ményének és jelentőségének megítélése elválaszthatatlan a felvilágosodás és a polgárosu- lás német formájától és attól a szereptől, amelyet — mint a klasszikusnak nevezett német fi­lozófia utolsó figurája — a mar­xista filozófia keletkezéstörté­netében játszott. Eltérően Franciaországtól, a korabeli Németorszáq társadal­mi helyzete sajátosan nem ked­vezett a gyakorlati politikai vál­tozásoknak, a polgári átalaku­lás forradalmi útjának. E sajá­tosság — amelyet hagyományo­san, mint a polgári viszonyok fejetlenségét írunk le -, ered­ményezte, hogy a kor felvetett problémáira a német gondol­kodók elsősorban elméleti — azon belül idealista jellegű — választ voltak képesek adni. Itt az eltérés a francia felvilágo­sodástól, amely materialista volt, és más oldalról gyakorlati s élesen kritikus politikai tevé­kenységet folytatott. Ez azonban nem jelentette azt — s ez igen fontos a Hegelre akasztott filozófiatörténeti cím­kék egyikének az eltávolításá­hoz —, hogy a német felvilágo­sodás, és benne Hegel, elvetet­te volna a polgári forradalmat. Hegel filozófiájában nem re­akciós osztályok érdekei feje­ződtek ki, annak ellenére, hogy az idealista volt. Idealizmus és politikai radikalizmus sajátos ötvözését már számos Marx előtti filozófiai állásfoglalásban fellelhetjük. Ez most is a hely­zet: az adott orszáq társadalmi és gazdasági fejlettsége nem tette lehetővé a polgári politi­kai szabadságjogok gyakorlati megvalósítását Ebben a hely­zetben a filozófia elméletileg - és a jó értelemben spekulatí­von — végezte ej az emberek felszabadítását. S gondoljuk el: e lemaradás meghaladásának polgári elméleti kiküzdését mi­lyen nagy mértékben befolyá­solta — és zavarta — az a ta­pasztalat, amelyet a fejlett ál­lamokban megvalósult burzsoá társadalmi rendszer súlyos el­lentmondásai kínáltak. A hegeli filozófia ezért sajá­tos feldolgozása, egyúttal igen­lése a polgári fejlődésnek. Tör­ténelmileg szükségszerűnek te­kintette mind az idevezető utat, mind a polgári forradalmi át­alakulást. (Ennek meghaladá­sát - éppen a viszonyok éret­lensége folytán - képtelenség elvárni tőle, éppúgy, mint az alakulófélben lévő proletáriátus korabeli gondolkodóitól. Utób­biak — mint ismert — az utó­pikus szocializmus különféle formáit teremtették meg.) A he­geli filozófia legnagyobb jelen­tőségű tette, hogy — bár idea­lista alapon — bevitte a tör­vényszerű fejlődés eszméjét a társadalom történetének kutató, sába: az egyes társadalmi kor­szakokat, mint belsőleg és szük­ségszerűen összefüggő, fejlődő és megsemmisülő szakaszok elő­rehaladó láncolatát fogta fel. Marx és Engels számára nagy jelentőségű volt annak felismerése, hogy itt az idealis­ta burokban materialista mag rejtőzik. Hegel ugyanis idealis­ta alapon a legmagasabb fo­kon válaszolta meg a tudatos emberi cselekedetek és az ob­jektív társadalmi törvényszerű­ségek viszonyát. Nem vitatta el, hogy az emberek csinálják a történelmüket, de azt sem, hogy eközben tőlük független, rajtuk kívül álló törvényszerűségeknek kell hogy engedelmeskedjenek. Marx pozitívumként tartotta számon, hogy Hegel egységes, közös forrásból akarta levezet­ni és megérteni az emberi cse­lekedetekre ható törvényszerű­ségeket — csakhogy Marx eze­ket a törvényeket nem az anya­gi valóságától független szel­lemből vezette le, hanem a gaz­dasági élet szférájában lelte fel, és onnan magyarázta meg. Hegel megkísérelte, hogy idealista formában rendszerként mutassa be a kor tudományos ismeretei alapján a valóságra, a természetre és a társadalom­ra vonatkozó tudást. Egységes, fejlődésében felfogott világké­pet próbált felépíteni. Itt csak utalni tudunk arra, hogy átfo­góan foglalkozott a logika, a természetfilozófia, a történelem­filozófia, az esztétika, az etika, a filozófiatörténet-írás stb. kér­déseivel. Világképének alapvető torzítása volt, hogy a valóságot eszmei természetűnek vélte, hogy rendszerét lezárhatónak tartotta, hogy a fejlődést be- fejezhetőnek feltételezte. Épp eme vonásainak mondott ellent, ezeket feszítette szét munkás­ságának maradandó eredmé­nye, a dialektika. A fejlődés feltartóztothatatlanságának, az ellentétek egységének és har­cának tanítása, a tagadás ta­gadásának gondolata — amely Marx és Engels (és nem kevés­bé Lenin) kezében, kritikai át­dolgozásukban a tudományos materialista világnézet és a gyakorlati politikai harc egyik alappillére lett. Papp Zsolt Pillantás az Istríara Az útirány Barcson keresztül csaknem nyílegyenes — Zág­rábtól Rijekáig tulajdonképpen egyvágtában lehet rohanni. Persze ez a száguldás Zágráb —Karlovac közti autópályán is csak 100 kilométer óránként. Az autópályáról lehajtva 10 dinár­ral lehet honorálni a-gondta­lan utazást. Itt valóban köny- nyű vezetni. De különben! Visszafelé Zágrábtól Kutináig az Ifjúság útján is ezernyi ka­mion között még csak, csak. Kutinától Virovitica, Barcs felé fordulva azonban ... Az útjelző táblák alig adnak információt, Virovitica előtt pedig a szépen festett, viszonylag széles beto­non azt hihettem, a magyar ha­tárig sima lesz az autózás. Egyszercsak végétért az út — minden figyelmeztetés nélkül s kilencvennel egy erdei tisztáson bukdácsol a Zsiguli. A közlekedésről még néhány szót: minden városban fiatal fiúk és lányok. Elegáns, fehér ruhás, trópusi kalapos közleke­dési rendőrök irányítják a for­galmat. Pillanatnyi szünet nél­kül, látványossógszámba menő­en bogozzák ki a dugókat. Pú­idban egy csinos leány — mel­lette állt még az oktató rend­őr — szemem láttára emelte először forgalomirányításra ke­zét, két nap múltán már egye­dül terelte a járműveket a rak­parti forgalmas úton. A Bajcsy- Zsilinszky út—Szalai András út sarkán az önkéntes rendőrök milyen ügyesen csinálhatnák ezt. Ugyanezt! Rijeka. A kemping tulajdon­képpen közelebb van (Apátijá­hoz, mint a kikötővároshoz. A tengeröböl torkában, egy régi kőbányában áll a sátorváros. A turisták többsége itt pihen meg először néhány napra, s indul tovább délre Split, Dubrovnik felé, vagy éppen az Istriára. Persze mindenütt pécsiek. Taxi­sofőrök, országgyűlési képvise­lő, tanácsi tisztviselő. Itt ki lehet tapasztalni, ho­gyan lehet majd költekezni. Ebéd a tengerparti étteremben: sülthús, saláta, két üveg sör, a gyerekeknek két cola. Kettőszáz- hatvan dinár. Jó lesz vigyázni! Egy doboz szardínia mindössze öt dinár. Vacsorára elég is. A tenger tintakék, a hegyek néhol vakítóan fehérek, másutt zöld oszlopként állnak a boró­kafenyők. Opatija, Lovran, Kraj, Brsec — elfordul az út a fél­sziget belseje felé. A hegyről letekintünk: a mélykék tenger világosodik, majd fűzölddé vá­lik. Sziklába vájt, kihalóban lé­vő falu a hegyoldalban — Plo- min. Talán két méter szélesen kikövezett utca, nem is lehet eldönteni, egymásba nyíló ud­varokon, vagy közterületen já­rok. Lehúzott redőnyök, bezárt kapuk, szelíden csordogáló szennyvíz, s a templom előtt két kocsma csalogatja az országút vándorait. Pulánál ér az út ismét a ten­gerpartra. Medulin 10 kilomé­terre van a kikötővárostól, a hangulatos halászfalu mellett, a tengerbe nyúló félszigeten a kemping tízezernyi lakójával. Csendélet a kempingben: há­rom helyiséges lakókocsi sá­torból készült teraszán kerti garnitúrán ülve gyönyörködik a német házaspár a naplemen­tében. 100—150 négyzetméter­nyi díszkerítéssel körülvett ud­varon frissen öntözött, díszvázás virágok, az udvar sarkában a személyzeti sátor előtt cipőt tisz­tít az inas. A következő „telken” egyszemélyes, amolyan csak alvásra alkalmas sátor előtt hálózsákban csókolóznak. A vízcsap előtt tepsinyi kagylót bontanak: a sikamlós állatot négyzetcentis darabok­ra szaggatva keresik a gyön­gyöt. A pohárban néhány kö­vet látok: ez lenne az igaz­gyöngy? A grillsütő még utolsót for­dít a nyársra tűzött malacon, a csevavcsicsa illatát a tengerre viszi a szél. Premantura mögött lebukik a nap, árnyék borul a tengeröbölre. A harmadosztályú kemping drágább, mint másutt az első kategóriába tartozó, mert itt árnyas erdőben állnak a sátrak, ózondús a levegő, homokos a tengerfenék, s bár­sonyosan simogat a víz... Lombosi Jenő árom felvétel a jugoszláv tengerpartról. Fotó: Maletics László

Next

/
Thumbnails
Contents