Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)
1975-08-16 / 224. szám
e Dunántúli ngplö 1975. augusztus 16., szombat A vén folyó mar kinőtte az oreg kompot Átkelés a nagy vízen Egymillió utas Megnőtt a teherforgalom A * •• rr jovo az önjáró kompé Nem is tudnám megmagyarázni pontosan, mi nézni való van ezen a vén folyón és mégis számtalan bámulója akad reggeltől estig itt a kőgátra támaszkodva, könyökölve. Az embert valami várakozás tölti el, hátba hoz valamit a víz, talán üzenetet, ieleket, melyeket aztán továbbít a tengernek, lent délen. De nem hoz semmit. Hajókat, vontatókat, uszályokat, ladikokat, korhadt farönköt, vízbe szakadt, vihartépte fakoronát és csónakok is jönnek, barna testű evezősökkel. Az innenső parton — s persze a túloldali strandon is — színes foltok, fűre dobott ruhacsomók, napernyők, színes-fürdőruhós testek a napfénynek feszülve. Ennyi az egész. A komp persze, az más. Tiszteletlen az „öreggel" szemben, már pusztán azzal is, hogy nem méltányolja évszázadok (inkább évezredek!) óta tartó egyirányú folyását, — keresztül hág rajta át a túloldalra és vissza, szinte természetellenes barázdákat vágva ezüstszürke felszínére. A komp már közelít az innenső parthoz, lent a meredek rámpán várakozik a tömeg. Kerékpárosok, gyalogosok, aztán a szigeti asszonyok, üres kerekkosarakkal, a portékát eladták a piacon, indulnak haza, sóskiflit meg friss kétkilós kenyereket cipelve. Nyári szabadságos selyemgyári lányok, fiúk igyekeznek át a strandra, farmerben, vagy könnyű szoknyákban, papucsban, szandálokban. A teherkocsik, személyautók kormányai mögött izzadnak a vezetők, kegyetlenül süt a nap, az ablakokat leeresztik az enyhe kis légáramlat előtt. Először a gépkocsik ereszkednek a kompra, aztán a gyalogosok foglalják el a szabadon maradt helyet. Ki- oldiák a köteleket. Sipos János elindítja a vontatóhaiót, — a komp lassan eltávolodik a parttól. — Ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak — mondja egy szigeti ember. — Hogyan? — Nemrég is szünetelt a járat, magas volt a víz. Éppen a legnagyobb dologidőben, a tsz Bajának kerülve hordta óta gabonát. — Az elmúlt tél enyhe volt, de a korábbi teleken gyakran hetekre leállt a forgalom. Erre persze az ember előre számít: albérletbe költözik a városban, másként nem tud bejárni munkába. De ez drága dolog, mert a kényszerű helyzetet kihasználva a lakásadók jól megvágják az albérlőt. — Ha vastag a jég, átgyalogolunk, de volt rá eset, hogy estére a jégtörők fölszabdalták a jégtakarót, mi meg ittrekedtünk. Évente egymillió 50 ezer utast szállít a mohácsi, illetve duna- szekcsői komp, de ennek 80 százaléka is mohácsi kompon utazik. A napi ingázók közül körülbelül ötszázan gyári munkások, és diákok, akik a szigetről utaznak be a városba. A Duna állapotától, illetve a vízszint magasságától függ az átkelésük. Tehát — bizonytalan. Dóczi Mihály, a Mohácsi Révátkelési Vállalat műszaki vezetője mondja, hogy állami dotáció húzza ki a bajból — úgy ahogy persze — a vállalatot, tekintettel arra, hogy a forgalom 65 százaléka közúti forgalom, vagyis a teherkocsik és más jellegű gépjárművek az Alföldről érkezve választják ezt a közelebbi útvonalat. — Egy hozzávetőleges számítás alapján kiderült, hogy ha az itt áthaladó gépjárművek kerülő úton, tehát Baját érintve jutnának a Dunántúlra, az üzem- fenntartási költségük legalább évi 25 millió forint többletkiadást jelentene. Nagyon sok pénzt! Hajóssapkás férfi lép be az irodába, mondja, hogy az utasok zúgolódnak a túlsó parton, olyan vastag az iszap a kikötőben, hogy beleragadnak, amint lelépnek a kompról. Dóczi megnyugtatja, hogy már intézkedett, a téesztől kért egy tolólapos traktort, ami megtisztítja a kikötőt, minden percben megérkezhet. — ... Szóval, éppen ideje, hogy megépüljön az árvizes kikötő, mert látja., ilyen nehézségek is adódnak. A városi oldalon — innét fölfele körülbelül egy kilométerrel jelöltük ki a helyét, a túloldalon pedig a volt Marica-csórdánál. így majd magasabb vízállásnál is közlekedhetnek a kompok. Ez persze csak részmegoldás. A jelenlegi 60 tonnás kompnál nehezebb teherbírású kompokat kell még beállítani. Ehhez kapcsolódik a következő teendő: erősebb vontatók beállítása. Ba- latonfüreden rendeltek egy újaibb hajót, komppal, 15 millió forintért — a komp maaa zárt- rendszerű, tehát az utasok szempontjából kényelmes lesz. — De már ez a hajó-komp kombináció sem a legkorszerűbb. Ugyanis a hajó — mutathatok egy tervrajzot — amint itt látni is, a komp oldalához kötve viszi az egész szállító rendszert. Ennek az a hátránya, hogy a manőverezés korlátolt. Nehezen tud a fák között lavírozni és egyáltalán: nehézkes. önjárókomp — ez lenne a legideálisabb közlekedési eszköz Mohács és Mohácssziaet között. Sőt, fönt Dunaszekcsőnél is. A Duna felső folyásánál az évtized végére megépül a Rajna— Majna—Duna-csatorna, tehát a kisebb tengerjárók a Dunán bonyolítanák le a szállítást. A jelenlegi lassú kompjáratok lelassítanák a nagy teherhgjók forgalmát. Tehát a avors, mozgékony, fürge önjárókompok üzembe helyezését semmiképpen sem tudjuk elkerülni. — öt év múlva mindenképpen számolni kell a Duna megnövekvő foraalmával. laaz, egy önjárókomo ára nem áll meg a 30—35 millió forintnál, de mindegy, mindenképpen „zsebbe kell nyúlni". Kimegyek a kikötőbe, a rámpán ismét a szüntelenül várakozó tömeg, — délutáni csúcsidőben. A századfordulón indult itt az első komp, amelyet maguk az utasok, evezőkkel segítettek előre, igyekezvén megbirkózni a rakoncátlan folyó hullámaival. Ahhoz mérten a jelenlegi kishajók által lebonyolított kompforgalom fejlett átkelési rendszert jelez. Ahhoz képest. De a „vízi-országút” mozgalmas világában ez már nem elég, — holnap pedig még kevésbé. Rab Ferenc Volt aranyásó, hajóskapitány, bártulajdonos... Pécsről indult kalandos élet- útjára az 1920-as évek elején. Az akkor alig húsz éves fiatalember telve volt tettvággyal, de számítását itthon sehol sem vélte megtalálni és távlatokban sem látott jobb jövőt. Ment világgá, — szerencsét próbálni. Az írásos dokumentumokban a merre vetette sorsa és mivel foglalkozott kérdésre csak utalások találhatók. Járt Franciaországban, majd luxushajókon fodrászként dolgozott, aztán Amerikában aranyásóként igyekezett megalapozni a jövőjét. Később hajóskapitány, majd bártulajdonos. .. Foglalkozott mindennel, amiben „bizniszt" látott. Utalások vannak arra is, hogy 100 hold narancsültetvénye és 30 házból álló víkendtelepe is volt. A II. világháborúban megsebesült. . . Háromszor nősült, háromszor vált el ..........Mert őt mindenki m eglopja" — volt a rögeszméje. Harmadik felesége harminc évet élt vele, de állandó gyanakvásait, durvaságait ő sem bírta vég nélkül, - otthagyta. Az örökös pénzhajsza, a meg- lopástól való mindennapos és mór-már betegesnek mondható rettegés is hozzájárulhatott, hogy 1960-ban szélütés érte. Csak orvosi kezelés, mesterséges táplálás után kapott úgy- ahogy ismét erőre. Már hetven éves múlt, amikor elhatározta: hazautazik látogatóba szülővárosába, aztán majd ha megtetszik, véglegesen is itthon marad. Több tízezer dollárt — vagyonának többségét - áthozta és átváltotta forintra, több mint 1 millió forintot kapott érte. Az 1960-as évek elejét írták akkor. A rokonok természetesen örömmel fogadták a messziről jött nagybácsit. Gondozták, főztek, mostak rá. Az idős emMercec/esse/ járt... A 10 fillért is visszakövetelte... Az örökösödési szerződés érvénytelen... bér pedig jó| érezte magát, — napközben még utazgatott is, ~ egy Mercedes-szel járt... Nem vetette meg az italt, „megitta a heti hat liter borát és egy liter rumot..." A rövidre tervezett látogatásból hosz- szabb lett. Közel nyolc év telt el . . . De nem „simán". Az utóbbi években mind gyakrabban „kapta el" régi rögeszméje: meg akarják lopni... Egyre durvább lett a rokonokhoz, őket is - mint három volt feleségét - állandóan gyanú- sítgotta . . . Házat vett 1965- ben. A házat átépíttette, újonnan bebútorozta, gépesítette a háztartását, — beköltözött. Aztán fordult egyet a gondolata és a rokonát — akit előbb gya- núsitgatott — hívta: költözzön hozzá. A rokon hozzáköltözött, de — félve a „pálfordulástól" — lakását fenntartotta . . Mit lehet az idős embernél tudni, hátha megint rájön a „roham” és elzavarja ... Jól számított: 1969-ben „ismét rájött a rigolya, állandóan veszekedett, már nem lehetett élni vele, így hát visszaköltöztem a házamba” — mondja a rokon. Gondozót fogadtak melléje. Az ő életét is megkeserítette, amiről többek között ezt mondja: ..... o lyan kenyeret kért, amiben só nincs és fekete. Kétszer is süJ£ RTEJTTIRTOK Figyelem! Figyelem! Folyó évi értékesítésre sertéshizlalási szerződés mar csak augusztus 31-íg köthető Szerződéseket a körzeti felvásárlókkal lehet kötni A szerződés magasabb jövedelmet biztosít! Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, Pécs töttem neki, — nem volt megfelelő szerinte . . . Ha elküldött bevásárolni, még a tíz fillért is visszakövetelte ... Az idős ember — mint az iratokból kiderül — egyre zavar- tabban viselkedett. Az idegklinikán gyógyítják, de ott is mindenkit gyanúsít, „meq akarják mérgezni" — kiabálja. Kijön a klinikáról, aztán közli a rokonnal: „most hazamegyek Amerikába és ami vagyo- nom még megmaradt, — hozom, gondoskodjatok majd rólam". De közben - és itt jön az ügy, ami miatt perre került a sor — 1969 júniusában egy utcabeli ismerősének eladja a házát és eltartási szerződést köt vele: hg visszajön Amerikából az a kívánsága, hogy ő gondozza tovább és ezért 150 000 „zárolt” forintot hagy rá . . . azaz, ha nem jönne visz- sza, akkor legyen a pénz az övé . . .” Az ismerős beköltözik a házba. A nagybácsi visszamegy Amerikába és rövid időn belül — 12 nappal az örökösödési szerződés megkötése után — meghal. Rokona perrel támadja a nagybácsi eltartási szerződésének érvényességét, — hivatkozva többek között arra, hogy „az örökhagyónak leszármazottja, vagy házastársa nem volt, így végintézkedés hiányában" ő a törvényes örökös . . Megérkezik Florida állam egyik kórházának értesítése is, ahol visszatérte után kezelték: „ . .. magatartása támadó jellegű volt, nem táplálkozott, a gyógyszereket visszautasította, fenyegetően viselkedett a kórház személyzetével szemben..." Ezen kívül egy ottani 3 tagú orvosi bizottság jelentést küld, .miszerint „ ... testi és szellemi vizsgálatánál megállapítottuk, hogy beszámíthatatlan elmebeteg .. ." A bíróság az örökösödési szerződést érvénytelenítette. Az ítélet jogerős. Mert a törvény kimondja, hogy korlátozottan cselekvőképes személy érvényesen nem rendelkezhet vagyonáról. A végrendeletek, különböző szerződések készítésének megfelelő formái, előírásai vannak Betartásukra ügyelni kell. Ez ennek az ügynek legfőbb tanulsága. Garay Ferenc FILM Szerelmem, Moszkva; halálom, Hirosima Új nemzedék jelentkezik napjaink filmművészetében, melynek képviselői a hatvanas evek filmjeit is már filmtörténeti rekvizitumként kezelik. Példa rá Alekszandr Mitta, az első szovjet—japán filmvállalkozás rendezője, kinek Szerelmem, Moszkva c. filmjében Alain Resnais hirosimai története ölt új arcot. Resnais arra vállalkozott, hogy a jelen élményeit ne csak önmagukban mutassa meg, hanem a tudati folyamatoknak abban a pszichológiai bonyolultságában, amelyben azok valóban végbemennek az emlékképek rétegein átszűrve. A hirosimai környezet a francia színésznőből egy japán férfihoz való vonzódása során a háborús szerelmi élmények és egykori német szerelme halálának emlékét hozzák felszínre. Mitta hősnője, Juriko japán balett-növendék, aki a béke ajándékaként, a nemzetközi kulturális csere-egyezmények jóvoltából a moszkvai Bolsoj- ban lesheti-sajátíthatja el a klasszikus orosz baletlművészet titkait. Itt ismerkedik meg Vo- logyával, a fiatal szobrásszal, aki színes egyéniségével, gyerekes esetlenségével vonzza Juri- kot, még a Japánban hagyott fiút is feledtetni tudja vele. E szerelem búvópatakként születik meg és viharos sodrással rohan a végkifejlet felé, a tenger habjaiba, amely Juriko halálát jelképezi. A japán kislány ugyanis vérsejtjeiben hordozza a háború időzített atomfegyverét, a hirosimai anyai örökséget, a fehérvérűséget. Sem szerelem, sem barátság, sem hivatás, művészet nem képes megtartani Jurikot, elragadják a halálba vivő gyilkos sejt- burjánzás karmai. A film rendezője, Mitta így vall művészi elveiről. „Valamikor filmjeinkben a társadalom nézőpontja háttérbe szorította a személyiség problémáit. Most másra van szükség. Meg kell mutatnunk az emberi kapcsolatok sokaságát, hiszen olykor még a családról is hajlandók voltunk megfeledkezni. Az etikai kérdések szükségesek a jövő megéléséhez.” Mitta nemzedéke, szakítva a patetikus melldöngetéssel — nem mondva le azonban az elkötelezettségről — valóságos bonyolultságában kívánja megmutatni az életet. Itt kapcsolódik Resnais művészetéhez, aki a pontos pszichológiai képpel tudja fölvetni azt a bonyolult társadalmi problémát, hogy a békés együttélés csak akkor valósulhat meg, ha elfelejtjük, hogy mit tettünk, mint ellenségek. Másfelől viszont ahhoz, hogy többé ne lehessünk egymás ellenségei, nem szabad mindent elfelejteni. Mitta előző, Ragyogj, ragyogj csillagom c. filmjével szerzett nálunk is művészi rangot, ahol is nagy kifejezőerővel ábrázolta a polgárháború éveinek naiv festőjét, színészét, fotográfusát. Nem véletlenül választja hát új filmje hősének a fiatal szobrászt, akit alkotásai tükrében egyénit a képek nyelvén; a balettművészt, aki a mozgások elemi nyelvén küzd az érzelmek kifejezésével; s a népzenét kutató riportert. Mittát a művészet, a forradalom és a történelem viszonya izgatja. Filmje csak akkor fut vakvágányra, amikor stílusától idegen, a japán rém- filmekre emlékeztető expresz- szionista képsorokkal próbálja kifejezni a halálba készülő és a szerelemmel viaskodó Juriko szenvedését. Ugyanakkor a csak mozdulatokban kifejezett internacionális vonzalom megszületését művészi érzékenységgel viszi filmvászonfa. Filmje itt válik mérföldkővé a nemzetközi enyhülés útján. S. A. Ill F
