Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)

1975-08-16 / 224. szám

Hivatalból — barátságosan A tanácstörvény bevezetése óta igen sokat változott - meg kell mondani, hogy előnyére, illetve mindannyiunk előnyére- a tanácsi hivatalok szelleme, légköre. Azok az eligazító, fel­világosító irodák, amelyek egy­re gyakoribbak a nagyobb ta­nácsoknál - céljukul tartva, hogy bármikor és bármilyen ügyberi gyorsan, egyszerűen tá­jékoztassák az állampolgárt -, sokat enyhítettek a bürokrati­kus formaságokon. Elérhető volt a segítségükkel (ezért is len­ne szükség minden tanácsi szervnél ilyen eligazító szol­gálatra), hogy az ügyfél hely­ben és bármikor hozzájuthas­son fontos űrlapokhoz, kérdő­ívekhez, adóbevallási és egyéb lapokhoz. Kevesebbet változott viszont az írásos hivatali hang­nem. Ma is gyakori panasz forrása, hogy az egyszerű fel­szólítások, az állampolgár jó­hiszeműségét eleve figyelembe vevő hivatali nyomtatványok szövege, hangja kioktató, bün­tetést, megtorlást kilátásba he­lyező. Sokan nem figyelnek fel erre a hangvételre: másoknak viszont kínos perceket, rossz érzéseket szereznek. Jó ötlet és az állampolgárok ügyeinek intézését gyorsító el­járás: a nagyobb üzemek és tanácsok szorosabbra fűződő kapcsolata. Miről van szó? Pél­dául arról, hogy jónéhány nagyüzemben működik jogse­gélyszolgálat; a gyárak jogá­szai pedig eleven és gyümöl­csöző kapcsolatokat kezdenek „kiépíteni" a helyi tanácsokkal. Meghívják a tanácsi ügyintéző­ket az üzemekbe, egy-egy fon­tosabb, sokakat érintő kérdés­ről tájékoztató, felvilágosító előadásokat tartanak többhe- lyütt a tanácsi osztályvezetők, csoportvezetők. Ilyen és hasonló jó kezdemé­nyezésekről egyre több híradás érkezik. Közelebb hozza egy­máshoz a tanácsot és a lakos­ságot az olyan kezdeményezés is — több nagyközségi tanács járja immár ezt az utat -, hogy a kisebb helységekben levő kirendeltségek munkatár­sai állandóan járják a terüle­tüket, szinte jóelöre „begyűj­tik” a várható intéznivalókat - gyorsítják az ügyintézést, javít­ják ezzel a lakosok hangulatát. És döntögetik azt a falat, amely sokhelyütt ma is ott magasodik az állampolgár és hivatal kö­zött. Jó ötletekről, módszerekről szólottunk. Tegyük hozzá: nem tekinthetők még általánosnak, nem mindenütt alkalmazzák ezeket eredménnyel. Pedig a ' találékonyságra, a hivatali munka közvetlenebb, a lakos­sághoz közelebb álló stílusára egyre nagyobb szükség van mindenütt. Kis falvakban épp­úgy, mint sokezres lakosú vá­rosokban. Hiszen találkozá­saink a hivatallal - azzal a hivatallal, mely legközvetle­nebb tartozéka a köznapi élet­nek és munkának - gyakoriak, elkerülhetetlenek. Nem közöm­bös tehát ezeknek a találkozá­soknak a „légköre". Ai oldott- ság, a közvetlenebb, a kevés­sé „hivatalos" találkozások so­ra a munka színvonalát is ja­vítja, a lakók „politikai közér­zetét" is kellemesebbé teheti. Ez pedig - megéri a töpren­gést mindenütt. Várkonyi Margit cí, Befejeződött ! a 1975 hl \ az I. maivar—szovjet ifinsáai Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XXXII. évfolyam, 224. szám 1975. augusztus 16., szombat Ára: 80 fillér Pénteken zárónapjához ér­kezett az I. magyar—szovjet ifjúsági barátság fesztivál. A két küldöttség délelőtt ország­építő munkánk 30 esztendős eredményeivel ismerkedett: vendéglátóik, a budapesti fia­talok kísérték el őket kisebb- nagyobb csoportokban a kong­resszusi zászlóval, oklevéllel kitüntetett fővárosi üzemekbe. Délelőtt megtartotta záró­ülését a fesztiváltanács, s a fesztiválnak otthont adó Buda­pesti Műszaki Egyetemen dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és J. M. Tyazsel- nyikov, a Lenini Komszo- mo! Központi Bizottságá­nak első titkára ünne­pélyesen aláírta a két ifjúsági szövetség 1979-ig szóló együtt­működési megállapodását. A megállapodásban a két ifjú­sági szövetség megelégedéssel állapította meg, hogy tovább mélyül és erősödik a két szer­vezet közötti testvéri barátság. Az együttműködési programot abból kiindulva dolgozták ki, hogy 1976—1979 között a KISZ és a Komszomol a fejlett szocialista társadalom illetve a kommunizmus építésével kap­csolatos feladatok végrehajtá­sára összpontosítja erőit. A KISZ és a Komszomol a jövő­ben is következetesen erősíti a fiatalok kommunista neve­lését a szocialista internacio­nalizmus, a Szovjetunió és Ma­gyarország népeinek megbont­hatatlan barátsága jegyében. Messzemenően kihasználják az együttműködés közös formáit, fesztiválokat, barátsági hete­ket, kulturális napokat, konfe­renciákat és szemináriumokat rendeznek, erősítik a KISZ és a Komszomol alapszervezetei­nek kapcsolatait', s szorgal­mazzák az ifjúsági turizmus kölcsönös fejlesztését. A KISZ és a Komszomol in­ternacionalista kötelességének tekinti, hogy az ifjúság foko­zott mértékben vállaljon részt a szovjet—magyar gazdasági és tudományos-műszaki együtt­működésből adódó feladatok megvalósításában. Ezért foly­tatják a kooperációs szállítá­sokban résztvevő ipari vállala­tok KISZ és Komszomol szerve­zetei átlal vállalt védnöksége­ket, s a Komszomol szervezetei széleskörű együttműködést ala­kítanak ki az orenburgi gázve­zeték építésén, illetve más KGST beruházásokon dolgozó KISZ-szervezetekkel. -A KISZ ifjúsági brigádokat küld a KGST országok közreműködé­sével készülő uszty-ilimszki fa­ipari kombinátot. A KISZ és a Komszomol meg­állapodásban rögzítette, hogy folytatja a tapasztalatcserét a két ifjúsági szövetség szerve­zeti-politikai erősödését szol­gáló tevékenységéről. Délben a Hotel Ifjúságban megtartották a fesztivál záró- sajtóértekezletét. A magyar és a szovjet újságírók kérdéseire válaszolva J. M. Tyazselnyikov igen eredményesnek minősítet­te a két ifjúsági szervezet küldötteinek egyhetes találko­zóját. Elmondotta, hogy a fesz­tiválra készülődve a küldöttek kiválasztása okozta a legna­gyobb gondot, hiszen a Kom­szomol 34 millió tagja közül alig ezren \ jöhettek Magyaror­szágra. így azok kapták a megtisztelő megbízatást, akik jeles eredményeket értek el barátság fesztivál /977-ben Moszkvában rendezik a II fesztivált Együttműködési megállapodás a KISZ és a Komszomol között Nagygyűlés a Sportcsarnokban munkában és tanulásban, s számottevő részt vállaltak a Komszomol közéleti tevékeny­ségéből. Meggyőződésünk — hangoztatta J. M. Tyazselnyi­kov, — hogy a fesztivál ismé­telten bizonyította a két nép, a két ifjúság barátságának megbonthatatlanságát. A KISZ és a Komszomol kiváló példát lát maga előtt: pártjaink, álla­maink testvéri kapcsolatait, együttműködését. Dr. Maróthy László a sajtó- értekezleten elmondotta, hogy a magyar és a szovjet nép, a két ifjúság barátságát nem kell bizonyítani, a fesztivál nem is ezt a célt szolgálta. Azért találkozott most a két ország ifjú nemzedéke, hogy a barát­ságot erősítse: Ez volt a cél a politikai konferencián épp úgy, mint a kulturális rendez­vényeken, a szervezett és a spontán programokon. Azt akartuk, hogy barátaink minél jobban megismerjenek ben­nünket, személyes tapasztala­tokat szerezzenek: hogyan élünk, hogyan dolgozunk. — Ha most, az utolsó napon elkészítjük a fesztivál mérlegét, megállapíthatjuk, hogy a ta­lálkozó elérte, teljesítetté a ki­tűzött politikai célokat. Eredmé­nyesen járult hozzá népeink, pártjaink, ifjúsági szervezete­ink baráti kapcsolatainak erő­sítéséhez, egymás még jobb megismeréséhez. Nagyszerű demonstrációja volt közös cél­jainknak, a bennünket ösztön­ző testvéri barátságnak. Dr. Maróthy László végezetül a személyes találkozások felbe­csülhetetlen értékét hangsúlyoz­ta, majd bejelentetté: két esz­tendő múlva a Szovjetunió lát­ja majd vendégül a magyar if­júság küldötteit, 1977-ben Moszkvában rendezik meg a II. barátság fesztivált. Számos kérdést kapott a fesz­tivál egyik díszvendége, a saj­tótájékoztatón résztvevő A. Sz. Jeliszejev űrhajós, a Szovjet­unió kétszeres hőse, a Szojuz— Apolló-program földi irányító­ja is. A Magyardfcszágon töltött napok tapasztalatait summázva elmondotta: a magyar fiatalo­kat nagyon érdekli az űrhajózás, jól ismerik a világűr meghódí­tásának eredményeit, esemé­nyeit. Ami a szovjet űrhajózás terveit illeti: újabb' űrállomá­sok fellövésére készülnek a munkások és a tudósok, a mér­nökök és — természetesen — az űrhajósok is. Délután a szovjet tudomány és kultúra házában ünnepélye­sen bezárták a fesztivál klubot, amely 7 napon át adott otthont a magyar és a szovjet ifjúság találkozóinak, kiállításoknak, előadásoknak, zene- és tánc­esteknek. A magyar és a szov­jet delegáció ezt követően Kő­bányára látogatott. Sok száz X. kerületi fiatal fogadta a dele­gátusokat a magyar—szovjet barátság parkban, ahol a két delegáció képviselői koszorút helyeztek el a barátság emlék­mű talapzatán. Aztán egy jel­képes program: a fesztivál emlékére a magyar és a szov­jet küldöttség tagjai 30 fiatal fát ültettek el a parkban. (Folytatás az 5. oldalon.) Az épülő magasház elemei a pécsi' panelgyárban készülnek. A panelgyár jövőjéről szól tudósításunk a 2. oldalon. Véres katonai államcsíny Bangladesben Meggyilkolták Mudzsibur Rahman sejket, két unokaöccsét és Manszur Ali miniszterelnököt Musztak Ahmed az állam űj elnöke Banglades élén péntek ótc új államfő áll: Khandakar Musztak Ahmed, akit már be is iktattak tisztségébe. A péntek hajnalban végrehajtott állam­csínyben Mudzsibur Rahman sejket, az ország korábbi el­nökét, két, unokaöccsét, vala­mint Manszur Ali kormányfőt meggyilkolták. Néhány órával a katonai puccs végrehajtása után ne­héz pontos képet adni arról, voltaképpen milyen tényezők járultak hozzá Mudzsibur Rah­man eltávolításához, s még nehezebb választ adni Bang­lades új politikai vonalvezeté­sére. Annyi bizonyos, hogy az ország bátran tekinthető a szegénység riasztó jelképének. Munkaképes lakosságának körül­belül egyharmada munkanél­küli. Még hozzávetőleg sem Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára pénteken fogadta a barátság fesztivál szovjet politikai kül­döttségének vezetőit mérhető fel, nappnta hányán halnak éhen. Megfigyelők szerint Mudzsi­bur Rahman sejket az utóbbi időben gyakran érte vád - erre utalt az új elnök első rá­dióbeszédében is -, hogy „egyeduralmi kormányzást” tart fenn. Az is kétségtelen, hogy a 72-75 milliós lakosság döntő többségének életszínvonalában a korábbihoz képest gyökeres változás nem történt. Ebben viszont nem az államvezetés, hanem a balszerencse játszott közre: az 1971. évi független­ségi háború szörnyű pusztításai után 1972-ben mérhetetlen aszály szakadt az országra. Utána két esztendeig árvízka­tasztrófa sújtotta Bangladest. A katonai államcsíny körül­ményeiből, Mudzsibur Rahman és a kormányfő, valamint a volt elnök két unokaöccsének meggyilkolásából arra is lehet következtetni, hogy bizonyos külső erőknek is érdekében állt a haladó gondolkodású állam­fő fizikai megsemmisítése. Az Egyesült Államok és Kína be­folyási törekvése a térségben több, mint nyilvánvaló. S leg­alább is elgondolkoztató, hogy az ország hivatalos nevét sür­gősen megváltoztatták, éspedig népi köztársaság helyett Bang­lades Iszlám Köztársaságra. Az új elnök politikai nézetei­ről egyelőre ellentmondó jelen­tések érkeztek. Az 1918-ban született politikus Dacca jogi egyetemén szerzett diplomát, s 1942-ben már aktív politikus: a bengáli nyelvi mozgalom, a ké­sőbbi felszabadító mozgalom tagja. Tíz évvel később bör­tönbe kerül. Egyik alapítója az Avami Ligának. 1954-ben a ke­let-pakisztáni parlament tagjá­vá választják, majd a rendkí­vüli állapot bevezetése után ismét bebörtönzik. Mudzsibur Rahman harcostársa, vele egyyütt részt vesz az Avami Li­ga újjászervezésében. Az 1971. évi polgárháború idején ön- (Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents