Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)
1975-07-09 / 186. szám
1975. július 9., szerda Dunántúlt napló 3 Késő római település alapjai Kővágószöllősön. Középkori várfal a győri pincékben Győrött, a történelmi városrészben, az épüld színház környékén szanálják a korszerűtlen lakásokat, elöregedett épületeket. Már a szanálás megkezdése előtt ismeretes volt, hogy a régi épületek alatt húzódik a középkori várfal és az egyik sarokbástya. A feltárás során mintegy 400 négyzetméter alapterületű pince- rendszer létére is fény derült, amelynek egy részét már korábban feltárták és borospincének használták. Boltozatos helyiségeket, magasabb és mélyebb tereket, a középkori várvédelem jellegzetes színhelyét: labirintusszerű gyilokfolyosókat is találtak a pincerendszer most feltárt részében. Régi agyagedények, felrobbant ágyúgolyók és egyéb régészeti leletek is előkerültek, amelyeket muzeológusok tanulmányoznak. A lakásrekonstrukcid során a terepszint rendezést úgy végzik, hogy a várfal oldalfelülete is látható legyen. A várfal a megépítendő épületek között belső udvart képez, itt alakítják ki a függőkerteket és a pihenőudvart a sétánnyal. Büntetik a rombolást, jutalmazzák a találót Anyagiakban ki sem lehet fejezni azokat a régészeti értékeket. melyeket szándékosan elhallgattak, vagy megsemmisítettek, megrongáltak azok, akik munkájuk közben megtalálták. Éppen ezért a kulturális miniszter ez év március 7-i rendeleté — a muzeális emlékek védelméről szóló — 1963. évi 9. számú törvényerejű rendelet módosítását tartalmazza. • : : ■y.£ ■- ■■■■■■ •- :: :;:/i-: A Janus Pannonius Múzeum régészeti osztályának vezetője, Maráz Borbála: — Ha valaki leleteket talál, köteles az illetékes múzeumba bejelenteni. Ha szándékosan eltitkolja, vagy megrongálja, ezzel megkárosítja az országot. Ez a régi rendeletben is így van. A módosításban kimondják — hogy a jelentkezést megkönnyítsék — az illetékes tanácson kell jelenteni a leletet, és a tanács intézkedik, szól át nekünk. Természetesen továbbra is lehet nálunk is jelentkezni. — Megszigoritja-e a módosítás a károkozók cselekedeteinek következményeit? — Igen. Bűncselekménynek minősül, ha valaki szándékosan eltitkol, vagy szétrombol bármi régiséget. — Volt-e ilyen eset az új rendelet óta? — Pécsett, a Szent István téren csatornázási munkálatokat végzett egy nem pécsi vállalat, ez év tavaszán. Találtak egy római sírt, edényekkel, karpe- recekkel, üvegedényekkel. Ez az egyik legszebb sír ezen a részen, ahol csak régész engedélyével, felügyeletével dolgozhattak. Három sírt romboltak szét szándékosan. A művezető munkásait is biztatta, hogy a prémium érdekében ne jelentsék. Ha ugyanis a leletet fel kell tárni, az jó ideig eltart, s addig az ö munkájuk áll. Tavaly ugyanilyen eset Duna- szekcsön fordult elő. Havonta legalább 10 eset adódik, hogy tudatlanul, vagy tudatosan eltitkolják, vagy szétrombolják a vagyont érő régiségeket. Sajnos, a múzeumnak nincs any- nyi embere, hogy pereskedjen; nem az elveszettel, hanem a még menthető értékekkel kell foglalkoznunk. — Honnan tudják, hol lehet számítani arra. hogy esetleg előkerül a löld mélyéből valami? — Az új rendelet ebben is segít. Eszerint minden földmunkát, építkezést minden vállalatnak be kell jelentenie a múzeumhoz, még a munka megkezdése előtt. így a régészeti szakvélemény alapján tervezhetik meg a munkát, előre bekalkulálva a várható régészeti munkákat. — És a tapasztalatok szerint be is jelentik? — Nagyon kevesen. Nem nehéz felsorolni azokat a vállalatokat, amelyek átérzik ennek jelentőségét és felelősségét. A BARANYATERV, már a tervezés előtt levelet ír, szak- véleményt kér, és eleve úgy tervezik a határidőket, hogy számításba veszik a mi munkánkat. Nagyon jók még a kapcsolataink a városi tanács építési osztályával. A belvárosban szinte minden négyzetcentiméter alatt értékes római kori és középkori leletek várhatók. Ezek megmentésének érdekében a városi tanács építési osztálya a Janus Pannonius Múzeumot évente 200 ezer forinttal támogatja. Ilyen segítséget sehol máshol, az egész országban nem adnak. *.*. • . • *■ - . : : m Ilii iff Fi p pl í — Volt olyan eset, amikor a vállalat saját érdekeit félretette a kutatás miatt? — Az új rendelet után a MÉV lehetővé tette, hogy területükön egy római villát és települést megmenthettünk, pedig ez nekik két hónap várakozást jelentett. Segítettek is a munkában. — Mit tegyen az a munká- latvezető, aki valami régiséget lát leibukkanni? — Kötelessége az új rendelet értelmében bennünket azonnal értesíteni, valamint a munkát rögtön leállítani. Addig, amíg a régész ki nem megy, a munkát nem folytathatják, csak a régész szakember engedélyével. Ha nagyobb értékű, akkor míg fel nem tárjuk, ott senkinek nem szabad dolgozni, csak nekünk. Minden építkezésnél, vagy földmunkánál előkerülő régiség, lelet, az állam tulajdona, ahhoz csak régész nyúlhat; magánszemély, vagy honismereti szakkör nem folytathat gyűjtést. Kónya Ágnes SIKER FINNORSZÁGBAN Lahti újságok a komlói kórusról Nemrégiben érkezett meg tíznapos finnországi hangver- senykörútjáról a komlói Kodály Zoltán ének-zene tagozatos általános iskola kórusa. Sikerükről, programjukról hírt adtunk már közvetlenül a hazaérkezés után közölt interjúban. Nem szóltunk akkor azonban arról az óriási sajtóvisszhangról, amely a hatvanhat kis komlói dalos lahti vendégeskedését kísérte. A kétszázezer példányban Lahtiban megjelenő Etelö—Suomen Sanomat — vagyis a Dél-finnországi Hírek — a kisebb előzetes híradásokon kívül a kórus kinttartózkodásának napjaiban öt terjedelmes, fotókkal illusztrált cikkben tájékoztatta olvasóit — a közel százezres Lahti város és környékének lakóit —, az immár európai hírű magyar gyermekkórus hazai tevékenységéről és finnországi utazásának eseményeiről. Az első nagyobb képes híradás a megérkezés, a fogadás kedves perceit mutatja be, és a kórust meghívó Lotila iskola udvarán rögtönzött hangverseny alapján „előre jelzi” a magyar énekkar várható sikerét: „A kórus három dalt énekelt finnül ragyogó tisztasággal, amely egyben árulkodhat a vendég- szereplésre való lelkészülés alaposságáról." „A gyermekkórus ragyogó koncertje" címmel a lap vasárnapi számában jelent meg a lahti koncertteremben megrendezett díszhangverseny kritikája Arto Sakari Korpinen tollából, — A terem zsúfolásig megtelt, pedig ilyesmi Finnországban június derekán — amikor az emberek a városokat elhagyva a Szent Iván-éjt, „ju- hannust” készülnek ünnepelni a tópartokon, szigeteken gyújtott kisebb-nagyobb máglyákkal — igen ritkán fordul elő. Néhány rész Korpinen kritikájából : „A kórus kiváló karnagya, a kevés mozdulattal, de annál pontosabban és hatásosabban vezénylő Tóth Ferenc nagyszerű készültségi fokra emelte az ifjú énekeseket, hiszen a terjedelmes és igényes műsorban a bizonytalanságnak legcsekélyebb jele sem mutatkozott, jóllehet mindent fejből énekeltek. Technikailag ragyogó, magas szintre jutott a kórus, amelynek 66 tíz-tizennégy éves fiú és leány tagja van. Mindent egybevetve az előadás kitűnően igazolta a Kodály teremtette oktatási módszer eredményességét, amely ma már szerte a világon ismert. A csillogó és tiszta éneklés bámulatosan egységes volt, a harmóniatisztaság rendületlenül megmaradt a dalok legnehezebb fordulataiban is. „A Magyarország és Finnország közti zenei hidat, amely már korábban is nagyon szilárd volt, tovább erősítette az elmúlt héten a komlói Kodály Zoltán Általános Iskola ragyogó kórusa. A lahti közönség előtt bemutatott remek koncerttel meggyőzően bizonyította, hogy joggal tartják Európa egyik legkiválóbb gyermekkarának. Méltón szolgálja ez a kórus a nagy magyar zeneszerző és zenepedagógus nevét." Bár a többi cikk még nem jutott el hozzánk, biztosak vagyunk abban, hogy az Orivesi- ben megrendezett és a tampe- rei televízió által felvett és később sugárzott másfél órás hangversenyről is hasonlóan elismerő vélemények jelentek meg a tamperei és más lapokban.- ghj Össztársadalmi feladat A tankötelezettség megvalósítása Magyarország a legelső államok között volt - Franciaországot, Angliát is csaknem másfél évtizeddel megelőzve! —, ahol bevezették a lakosság kötelező iskolába- járását Eötvös József híres 1868-as népoktatási törvényével. Ez az előírás az idők folyamán, a társadalom érdekeivel összhangban változott több alkalommal is, s hazánkban jelenleg hatéves kortól tizenhatodik évének betöltéséig köteles minden fiatal iskolába járni (nem pontos tehát az a közhiedelem, amely általában csak a nyolcosztályos általános iskolára korlátozva képzeli el a tankötelezettséget). Több — főleg Európán kívüli — elmaradott országban még ma sincs általánosan kötelező iskoláztatás, vagy annak időtartama rendkívül alacsony, mindössze 3—4 év. A magyarországi tízéves tankötelezettségnek tehát már a ténye is jelentős, s ezt csak tovább növelik a tartalmi, minőségi értékmutatók. A közelmúltban az Oktatási Minisztérium értekezletén adtunk arról számot, hogy Baranya milyen hatásfokkal valósítja meg iskolarendszerünknek ezt az alapfeladatát. Az elért eredmények tisztelet- reméltóak. Megyénkben minden 100 tanköteles kisgyermek közül 99 be is kerül az iskolába (a kezdeti kimaradás oka a teljes szellemi ké- pezhetetlenég vagy például a vándorló életmódot folytató szülők nemtörődömsége), s közülük 76-78 sikeresen be is fejezi azt 14 éves korára. Ha a tízéves tankötelezettséget vesszük alapul, akkor az arány még kedvezőbb, mert 16 éves korig már 100 gyermek közül 85-88 szerzi meg az alapfokú iskolai végzettséget (a társadalom iskolázottsági szintjét később még tovább javítja a felnőttoktatás). Mivel a hazai tankötelezettség időtartama tíz év, s alapozó iskolatípusunk, az általános iskola csupán nyolc évfolyamos — egyelőre -, ezért az általános iskola elvégzése után 16 éves korig tulajdonképpen kötelezően kell továbbtanulnia minden fiatalnak, aki nem áll napi négy óránál hosszabb munkaidejű alkalmazásban. Baranyában ez is megfelelően alakul, mert a 8 osztályt végzetteknek csaknem 90 százaléka már továbbtanul: nagyobbik részük a szakmunkásképző iskolákban, kisebb hányaduk a szakközép- iskolákban és gimnáziumokban, legkevesebb a szakiskolákban és a továbbképzőben. Évenként mindössze 4-600 fiatal - főleg leány — marad odahaza, vagy áll közvetlenül munkába minden szak- képzettség nélkül. Ezek oz imponáló adatok azt is jelzik, hogy megyénkben is belátható közelségbe kerül az az idő, amikor már a középfokú végzettség lesz a általános! A korszakos eredmények fényében az árnyfoltok sötétsége is szembeötlőbb. Jócskán van még teendő, s ezekben — az iskolák, a pedagógusok mellett — nélkülözhetetlen a társadalmi együttműködés. Megyénkben például évente 7-800 tanköteles korú fiatal felmentését kérik szüleik az iskolábajárási kötelezettség alól. Ilyen hatalmas mértékben „termelődik újjá” folyamatosan az általános iskolát nem végzettek száma! E tény mögött igen gyakran van szülői közömbösség, s a közeli pénzkereset reményében a gyermek távolabbi érdekeinek elhanyagolása (hiszen alapiskolázottság nélkül élete végéig sem szerezhet szakmai képesítést az emberi). Néha az iskolák is túl könnyen engednek a szülői kérelemnek, s az is előfordul, hogy a felmentéssel kívánnak megszabadulni egy-egy „nehezebb" gyermektől. Éppen ezért a következő tanév egyik kiemelt feladata az iskolai felmentések szigorúbb és körültekintőbb elbírálása lesz. Változatlanul egyik legnagyobb gondunkat jelenti a tankötelezettség teljesítésének színvonala. Maga a kötelezettség minden állampolgár számára egyenlő. Köztudott azonban, hogy messze nem egyenlőek a kötelezettség teljesítésének feltételei, lehetőségei. Nem egyenlő starthelyzetből kezdi meg, s folytatja tanulmányait a mérnök-gyerek és az analfabéta cigányszülő gyermeke, önhibájukon kívül. De nem egyenlő versenypartner az összevont osztályokból álló, könyvtár és szertár nélküli, — s esetleg még képesítés nélküli pedagógussal dolgozó —, óvodába soha nem járt gyermekeket nevelő tanyai kisiskola és a szaktantermekkel, nyelvi laboratóriummal, válogatott nevelőkkel dolgozó tagozatos városi iskola. S erről megint nem tehet egyikük sem. Az egyenlő feltételeket és színvonalat csak óriási anyagi és szellemi energia árán lehet megteremteni. Jól segítik e törekvéseket az Oktatási Minisztérium átgondolt újszerű rendelkezései : az iskolaelőkészítő tanfolyamok rendszerének kiterjesztése, a sokféle kísérlet - a bukásmentes továbbhaladás, a korrekciós osztályok - bevezetése, a gyógypedagógiai oktatás szervezeti-tartalmi korszerűsítése. Ezek az egész ország eredményesebb közoktatása miatt fontosak, de megyénk jól ismert nehézségei - az aprófalvas településszerkezet miatt szétaprózott, korszerűtlen iskolahálózat; a sok cigánytanuló - miatt Boranyában különös jelentőségűek. Dr. Bárdi László Kedvezményes ifjúsági bérlet Az Állami Ifjúsági Bizottság különféle bérlet- és jegyutalványait tavaly nyáron a KISZ Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács Művelődés- ügyi Osztálya közösen osztotta szét. örvendetes, hogy az elmúlt színházi évadra ezerkilenc- száznegyvenhat fiatal váltott kedvezményes bérletet a Pécsi Nemzeti Színház előadásaira, vagyis a szétosztott bérletutalványok hetvennyolc százalékát használták fel. A hangverseny bérletutalványokat ugyanakkor csaknem száz százalékban beváltották. Sajnos, a színházjegy-utalványokból keveset tudott beváltani a színház. Az Állami Ifjúsági Bizottság az 1975 76-os évadban is igen nagy összeget fordít arra, hogy a fiatalok mind nagyobb számban ismerkedjenek meg —csekély egyéni anyagi hozzájárulással - a haladó szellemű művészeti alkotásokkal. A már jól bevált kedvezményezési formákon kívül ez év őszétől általánossá teszik az elmúlt évben Budapesten kísérletképpen bevezetett TIT-bérlet- és TIT-jegyutalványokat is.
