Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)

1975-07-08 / 185. szám

6 Dunántúlt fígpio 1975. július 8., kedd 1975. július elsejétől alkalmazzák az egységes társadalombiztosítási törvényt SZÓVÁ TESSZÜK ff Radiátorboltok ff ÖREGSÉGI NYUGDÍJ n órmily furcsa, aki a " most elkészült és igazán szépre sikerült Szá­lai András utcai üzletsor előtt elmegy, úgy érezheti, h<- a boltokban — bármi lep i is az elszomorítóan F jsike- rült feliratokon — c Ais és kizárólag radiátorokat fog­nak árusítani. A hatalmas, csupaüveg kirakatok mögött ugyanis csaknem ugyanakko­ra radiátorok éktelenkednek, s ráadásul úgy, hogy kira­katrendező legyen a talpán, aki a radiátorok és az üveg között kirakatot fog rendez­ni. Márpedig abban egyet­érthetünk, hogy a TANÉRT, a PIÉRT, az Ezermester-bolt, a ruházati bolt kirakatában is be szeretné mutatni, mit találhat a vevő a boltban. De mivel erre aligha lesz le­hetőség, a vevő joggal hihe­ti majd, hogy e boltokban — csakúgy mint a tej- és húsboltban - a választék csak a radiátorokban lesz bőséges. A radiátorok tehát zava­rók, elcsúfítják az üzleteket is, de legfőképpen elcsúfít­ják a születő új városköz­pont képét is. Pedig erre is kellett volna gondolniok azoknak, akik a radiátor­kolosszusokat odairányítot­ták. De ha ők nem gondol­lyleg nem únjuk, pe- * * dig úgy tűnik, hogy hetenként ad témát a pécsi fák irtása. A múlt hét köze­pén kezdték a Kertészeti és Parképítő Vállalat dolgozói a Tourist szálló kerthelyisé­gének rendbetételét. Meg­lepődve tapasztalták, hogy valaki előzetesen már „bese­gített” nekik: az udvaron ki­vágott fák hevertek. A hír szerint a Tourist kerthelyisé­gével párhuzamos udvarba ezeknek a valamikori fák­nak az igénybevételével gye­rekek másztak át s az ott lakók tulajdonát károsították. (A fal mellett két cseresz­nyefa áll.) A gyerekek el- szemtelenedését nem tűrte sokáig a szomszéd, ő is át­ment a falon, méghozzá tak erre, legalább a majda­ni üzemeltetők figyeltek vol­na fel a saját üzleti érdekü­ket is sértő szerelvényekre. Mint ahogy egyetlen helyen ezt meg is tették. Az üzlet­sorban van egy helyiség, amelynek kirakatában nem éktelenkedik a fűtőtest. S ez az egyetlen éppen az, ahol tulajdonképpen nem is za­vart volna senkit: a MERT pécsi kirendeltsége. Értetlenül állunk a külö­nös és egyedülálló jelenség előtt. Készültek már Pécsett ezelőtt is csupaüveg kiraka­tok, olyanok is, amelyekben az üzletteret csupán egyet­len üveg választja el az ut­cától. Gondoljunk csak az újmecsekaljai U-alakú ház üzletsorára, ahol olyan ra­diátorokat építettek be, amelyeket szinte észre sem lehet venni. Ilyen fűtőteste­ket állítólag nem tudtak be­szerezni ehhez az üzletsor­hoz. De vajon Pécs új város- központja és majdani főútvo­nala nem érdemelt volna meg több törődést, gondos­kodást? Talán még nem ké­ső, a hibát talán helyre le­het még hozni. Ha másként nem, hát a radiátorok más, kevésbé otromba elhelyezé­sével. H. I. baltával. Hét kivágott és öt megcsonkított fa bizonyítja, hogy „sikerrel" dolgozott. Az önkényeskedésnek ilyen megdöbbentő példája elgon­dolkodtató. Épp ideje lenne tudomásul venni, hogy — Pé­csett, ahol az országos vi­szonyokat figyelembevéve na­gyon kevés a zöldterület — a fák nemcsak esztétikai, ha­nem egészségügyi célokat is szolgálnak. Nem utolsósor­ban érdekelne bennünket, hogy ezeknek a fáknak a pótlásáról gondoskodtak-e? Köztudott, hogy ha közületek vágnak ki fákat, akkor meg­felelően, rendelet által sza­bályozottan pótolni kell őket. Most ki vállalja magára ezt a feladatot?! T. É. É letbelépett társa­dalombiztosítási törvényünk egységesen ha­tározza meg az öregségi nyugdíj jogosultság felté­teleit mindenkire nézva Öregségi nyugdíjra jogosult a hatvanadik életévét betöl­tött férfi, illetve ötvenötö­dik életévét betöltött nő, ha tíz évi szolgálati időt szerzett. E rendelkezéssel megszűnt a termelőszövet­kezeti tagok és egyéb biz­tosították közötti különb­ség. Tekintettel arra, hogy eddig a termelőszövetkezeti tagok vonatkozásában az öregségi korhatár hatvanöt, illetőleg nők esetében hatvan év volt, az átmeneti időre a fokoza­tosságot is biztosítani kellett. Ezt tette a törvény akkor, ami­kor a korhatárt fokozatosan szállítja le. A társadalombiztosítási tör­vény és végrehajtási rendelke­zései értelmében a termelő­szövetkezeti tagok nyugdíj" jo­gosultsági korhatára a követ­kezők szerint változik. Az öregségi nyugdíjra jogo­sító korhatár annál, aki a nyug­díj megállapítását mezőgazda- sági szövetkezeti tagként szer­zett szolgálati idő figyelembe­vételével kéri 1975. évben a 65., nőknél a 60., 1976, január 1- től 64., nőknél az 59., 1977. január 1-től 63., nőknél az 58., 1978. január 1-től 62., nőknél az 57., 1979. január 1-től 61., nőknél az 56., 1980 január 1- től 60., nőknél az 55. életév. Ha a nyugdíj-kérelmező nem tart igényt a mezőgazdasági szövetkezeti tagként szerzett szolgálati időre és egyébként rendelkezik 10 évi' szolgálati idővel, akkor a nyugdíjat a hatvan, illetve ötvenöt éves élet­kor betöltésekor kérheti. Két feltétel A nyugdíjra jogosultságnak két feltétele van a fentiek sze­rint; a) az öregségi korhatár be­töltése, b) a legalább 10 évi szolgá­lati idő megléte. A nyugdíj megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a most ismertetett két féltétel együttesen megvan. Bármelyik hiányában a nyugdíjat már nem lehet megállapítani. Az életkorral kapcsolatos rendel­kezéseket most, a szolgálati időre vonatkozó ismertetést (táblázatot) pedig már a júni­us 12-i számunkban közöltük. Az alábbiakban a nyugdíj alapját képező átlagkereset számításával kapcsolatos né­hány fontosabb szabályt ismer­tetünk. Az átlagkereset megállapítá­sánál változatlanul a főfoglal­kozású munkaviszony (ipari szövetkezeti tagsági viszony) keretében kapott olyan pénz­beli és természetbeni juttatáso­kat kell figyelembe venni, ame­lyek után a dolgozó nyugdíj­járulékot fizet. Öt naptárt év Változatlanul nyugdíj alapot képez:- a munkáltatótól kapott mun­kabér (havi fizetés, teljesít­ménybér, időbér, túlóradíj, sze­mélyi fizetés, bérpótlék stb),- természetbeni juttatás.- a bérköltség, a béralap, a részesedési alap, a jutalmazási keret terhére kifizetett prémium, nyereségprémium, jutalék, ju­talom, nyereségjutalom,- év végi részesedés, kiegészí­tő munkabér,- az ipari szövetkezeti tagok részére kifizetett osztalék stb.,- a hűségjutalom 1975. július 1-től. (Melyet 1975. július 1. napját követően fizetnek ki.) Nem lehet az átlagkereset megállapításánál figyelembe venni;- a nem munkabér és munka­díj jellegű juttatásokat,- a költségtérítés jellegű já­randóságokat, például: a ki­küldetési díjat, a különélési díjat, a szabadságmegváltást, a jubileumi jutalmat stb.,- a másodállásból származó keresetet. A nyugdíjazás időpontját kö­vetően kifizetett jutalmak közül csak a kitüntetés alapján ka­pott jutalmat és a bányászok hűségjutalmát lehet számítás­ba venni. Itt további megszorí­tás még, hogy csak az a ju­talom vehető figyelembe, amit legkésőbb a nyugdíjazást kö­vető év végéig fizettek ki. Az eddigi szabályoknak meg­felelően kell a nyugdíj össze­gét megállapítani, vagyis a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig, valamint a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző öt naptári év közül az igénylőre legkedvezőbb há­rom naptári év alatt a főfog­lalkozás keretében elért kere­set havi átlaga alapján, A most említ§tt öt naptári év közül azt a három naptári évet lehet figyelembe venni, amelyben a) az igénylőnek naptári évenként legalább 180 naptári napra és összesen legalább 730 naptári napra keresete volt, illetőleg b) a mezőgazdasági szövet­kezeti tag naptári évenként legalább 150, nő 100 munka­napot teljesített. Abban az esetben, ha a most ismertetett feltételek hiá­nyában, vagy ha előnyösebb, az öregségi nyugdíj összegéta nyugdíjazás évét megelőző ne­gyedik naptári év első napjá­tól a nyugdíj megállapításáig terjedő idő alatt elért kereset havi átlaga alapján kell kiszá­mítani. A legkedvezőbb átlagot a több lehetőség közül hivatal­ból számítják ki, ezt tehát kü­lön nem kell kérni. Lehetőséget adnak a jogsza­bályok arra is, hogy az öreg­ségi nyugdíjra jogosító vagy ennél öt évvel alacsonyabb életkor betöltését megelőzően elért keresete havi átlaga alap- -ján állapítsák meg a nyugdíj összegét. Ezt az érdekelt sze­mélynek külön kell kérni. A kedvezmény megadásának feltétele, hogy a kérelmező az adott életkor betöltésekor leg­alább 10 évi szolgálati idővel rendelkezzék. A legkisebb.,; Az öregségi nyugdíj legki­sebb összege, havi 910,- Ft. Ettől eltérően az öregségi nyugdíj legkisebb összege a) havi 810,— Ft, ha - az igénylő az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt me­zőgazdasági szövetkezeti idő beszámításával szerezte meg, b) havi 860 forint, ha az igénylő az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt kis­iparosként, magánkereskedő­ként vagy munkaviszonyban nem álló előadóművészként, il­letőleg művészeti oktatóként szerzett idő beszámításával, de mezőgazdasági szövetkezeti tagsági idő figyelembevétele nélkül szerezte meg. Az öregségi nyugdíj összege az ennek alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet. „Besegítő” §§l§^ ■ ™ Wmmm ^*3* 19. — Mi történik itt? — A, a kisasszonyka. Ő az én vendégem megvan — mond­ta az őrmester és magához rántotta a lányt. — Segítség! Segítség! — sikoltozott Krisztina. Rózsi a kapuban hallotta meg a kiáltást. Kettesével ro­hant le a lépcsőkön. A folyo­són álló őr szeme felcsillant: — Rózsika — mondta és meg akarta fogni. Rózsi a fo­lyosóról belátott a pincébe és ^egy pillanat alatt megértette a helyzetet. Átkarolta a német nyakát és lerántotta a földre. Belekapaszkodott a hajába és addig verte a fejét a lépcső szögletéhez, amíg a német nem mozdult. Egyedül Simó vet­te észre a jelenetet, mert a többi német a nőkkel volt el­foglalva. — Férfiak maguk? — ordí­tott Erzsi a pincében dermed- ten falhoz lapuló férfiak felé. De senki nem mozdult. Rózsi közben az ájult német nyakából leakasztotta a gép­pisztolyt. Tanácstalanul néze­gette. Simó kirohant a pincéből és kikapva a lány kezéből a fegyvert. Hirtelen a falhoz la­pult, mert a lejárati lépcső fe­lől lábdobogást hallott. Tó- szeghy zászlós jelent meg. Si­mó ráfogta a fegyvert. — Fel a kezekkel! — Hagyja őt! Velünk van, — szólt közbe Rózsi, majd a zászlóshoz fordult: — Na. Pu- bika, most aztán itt az alka­lom, ha nem segít, a németek elviszik Krisztinát. Kázmér kétségbeesetten mér­te fel a helyzetet. Fegyverüket nem használhatták, mert a zsú­folt óvóhelyen a lakókban is kárt tehettek volna. Eötvösék pincéjének vasajtaját kívülről bezárták, de ezt a benlévő ré­szeg németek észre sem vet­ték. — Ki kell őket csalni — mondta Simó és egy sorozatot eresztett a mennyezetbe. A géppisztoly hangjára a néme­tek ijedten engedték el áldo­zataikat, majd vaktában lö­völdözni kezdtek. Kázmér ré­mülten látta, hogy Krisztina a melléhez kap és elvágódik. A három német ezután be akart rohanni Eötvösék pincéjébe. Sokáig rángatták a vasajtót, eközben végzett velük Kázmér és Simó. — Van Eötvösék péncéjének másik kijárata? — kérdezte Si­mó. — Egy szellőző nyílik az ud­varra — felelt Rózsi. Simó, nyomában Rózsival fel­rohant az udvarra. Kázmér Krisztina mellé térdelt. A lány mosolygott. — Megkapta a levelemet? — Igen, de most ne beszél­jen — mondta Tószeghy és fel­emelte a lányt egy égyre. Szét­nyitotta a kabátját és látta, hogy a lány blúza, a bal melle alatt lassan átitatódik vérrel. Krisztina többé nem szólalt meg. Néhányat rebbent még a szeme, aztán megnyugodott. Tószeghy felállt a halott lány mellől és a szülőket kereste. Azok még mindig a vizes hor­dók mögé bújva reszkettek. — A lányuk! Nem értik? Meghalt Krisztina! — És nemsokára mi is kö­vetjük őt — szólalt meg Erzsi. — A szomszéd házban lévő németek biztosan meghallották a lövöldözést. — Végünk van! Sikított Me­lanie. — Maguk a hibásak, mert maguk lőttek rájuk. — Ettől nem kell félni. A németek valamennyien lebúj­tak a csatornákba, így pró­bálnak elmenekülni a hegyek felé. Ezalatt Simó és Rózsi a föld­szinti lakásokból kihordott bú­torokkal eltorlaszolta a pince szellőzőjét. Tószeghy megrúgdosta a pin­ce vasajtaját és németül ki­abált be: — A német csapatok elme­nekültek. Maguk foglyok, de semmi bántódásuk nem lesz, ha a kinyitott ajtó résén ki­adogatják a fegyvereiket. A felszólítás úgy látszik kijó­zanította a németeket, mert a szűk ajtónyíláson sorra dobál­ták ki géppisztolyaikat. Utána újra rájuk zárult a nehéz vas­ajtó. Közben visszaérkezett Si­mó. Tószeghy odalépett hozzá: —• Nos, kedves Simó úr, most már dönthet a sorsom felől. — lassan megfordult és leült a halott Krisztina mellé. — Álljon fel — kiáltott rá Simó. — Azonnal szerezzen egy civil ruhát, mert ha az oroszok ebben a mundérben megtalálják, hiába magyará­zom nekik, hogy magának vé­gül is azért megjött az esze. A magyarázkodás már csak azért is nehéz lenne, mert bár egy nyelven beszélünk, egy szót sem tudok oroszul. XII. — Ne haragudjon Simó úr felelte Tószeghy. — Én ezt nem tudom megtenni. Nem öltözöm át civil ruhába. Annak idején esküt tettem arra, hogy ... Simó elvörösödött: — Én marha! Sejthettem volna, hogy a maguk fajtája nem változik. Hát így is jó, Tó­szeghy testvér. Most pedig in­duljon előttem!... Gyerünk! — Rózsi, nyisd ki a fogoly­pince ajtaját! — dobta oda a kulcsot a lánynak. Rózsi látta, hogy minden vita hiábavaló lenne. Kis rést nyitott az ajtón. Simó fegyvere az ajtónyílásra irányult. — Lóduljon a testvéreihez — mondta Tószeghynek ... — Csak egyet kérnék — for­dult a zászlós Rózsihoz. — Te­messék el Krisztinát!... — Az­tán belépett az ajtón . . . — A pincéből senkit ne en­gedj ki. Akárhogyan könyö­rögne is — mondta Simó. — Én kimegyek az utcára. Három házzal odébb, állítólag már oroszok vannak ... Rózsi bement a pincébe. Mindenki egyszerre kezdett be­szélni. Rózsi béketűrően hall­gatott. Csak akkor mozdult meg és emelte fel a fegyvert, ha valaki az ajtóhoz közeledett. Közben odakint besötétedett. Február 12. napja volt. Egy lö­vés sem hallatszott, a csendet csak a ház pincéjébe zárt ka­tonák dörömbölése törte meg. — Engedje ki őket, .hadme­neküljenek ... Azok is emberek — mondta az egyik lakó ... (Folytatása következik.) Képernyő wmmmm Nagy Lászlótól az űrrepülésig A múlt héten elmaradt szemlénk pótlásaként egyetlen régebbi, de maradandó emlé­kű műsort érdemes visszaidéz­ni, a Nagy László portréfilm vasárnapi adását. Elsősorban azért, mert a most ötvenéves költő nemzedékének egyik leg­kiválóbb alkotója, s a szavára oda kell figyelni. Másrészt azért, mert a súlyos szavakhoz méltó, ritka jó filmet készített a televízió. A film javarészt „költői” produkció. Nagy László mellett költő a szerkesztő Bihari Sán­dor és a riporter Kormos Ist­ván. A rendező Zolnay Pál pe­dig kitűnően megértette a köl­tőket és a hagyományos mű­fajban új stílust alkotott. Bí­zott mindenekelőtt Nagy László szuggesztív egyéniségében és a szavak erejében. Az arcra és a beszédre összpontosított s fe­leslegesnek ítélt minden más eszközt a figyelem és érdeklő­dés ébrentartására. A riporter szinte teljesen „láthatatlan" maradt, közvetlenül és egysze­rűen kérdezett, s ezen kívül nem volt szükség semmiféle il­lusztrálásra. Nagy László arcát viszont festői eszközökkel ragadta meg a film. A háttér szinte vászon- textúrát idézett, s előtte az ele­ven, mozgó, beszélő arc — mint egy különös Egry-festmény. A hirtelen, durva vágások he­lyett lassan, kitartva úsztak át egymásba a képek — emléke­zetes, szép portréfilm volt. * A „Klasszikusok tévéfilmen” sorozatban a német klassziciz­mus kiválóságának, Lessingnek legjobb drámáját, az Emília Galottit láthattuk kedden es­te. A mű lényegéhez hű, kor­rekt filmadaptáció volt. Az al­kotók szerencsésen elkerülték mind a harsányság, mind az érzelmesség buktatóit. A jelle­mekre figyeltek, s noha külö­nösen kiemelkedő színészi tel­jesítményt nem láttunk, egyen­letes színvonalú és meggyőző volt az egész produkció. Hasonlóképpen tetszett a szer­dán és csütörtökön bemutatott Ügyes ügyek c. magyar tévéjá­ték, amely a múltszázadi orosz Alekszandr Szuhovo-Kobilin három színművét tömörítette kétrészes, élénk ritmusú, szel­lemes, jó játékba. Az egyes történet-elemek laza összefüg­gése nem volt zavaró, a színvo­nalas szereplőgárda jó együt­tes teljesítményt nyújtott. * Figyelmet érdemel a szov­jet-amerikai közös űrkísérlet­hez kapcsolódó Szojuz-Apollo c. négyrészes sorozat, melynek első két adását láthattuk a hé­ten. Érdekes, komplex műsor, számos eredeti filmrészlettel, az űrhajókat szemléltető model­lel és jól magyarázó szakem­berekkel. Ipper Pál kitűnően vezeti, összefogja és kommen­tálja a műsort. A sorozat a kö­zös űrrepülést bemutató egye­nes adással, élő programmal zárul majd, a nagy vállalko­zás alapos megértéséhez nyújt hasznos ismereteket a többi. S nem kevésbé hasznosan vi­lágítja meg az űrrepülés tudo­mányos és világpolitikai jelen­tőségét. Szederkényi Ervin Bartók­szeminárium Tízéves tradíció folytatódik a július 20-tól augusztus 4-ig tar­tó Bartók-szemináriummal, — amelynek célja, hogy Bartók Béla művészetét, a legértőbb, leghivatottabb muzsikusok tol­mácsolásával ismerje meg o fiatal zenész nemzedék — több mint 60-an jelentkeztek Euró­pából és Japánból.

Next

/
Thumbnails
Contents