Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)
1975-07-06 / 183. szám
6 Dunántúli napló 1975. július 6., vasárnap Megszűnnek az aldatlan állapotok a pécsi bütorértékesítésben?! Erőfeszítések két irányban Tudnivalók. szentenciák júliusról Az év hetedik hónapját, a 31 napos júliust Julius Caesarról nevezték el. A nagy római hadvezér és államférfi ebben'a hónapban született. Ö hajtotta végre az első nagy naptárreformot, vezette be a Julián- naptórt, amelyen mostani naptárunk rendszere is alapszik. A hónap magyar elnevezései : Oroszlán hava, Nyárhó, valamint Szent Jakab hava. Július egyébként az év legmelegebb hónapja, a nyaralás fő idénye, átlaghőmérséklete 21 fok fölött van. A hónap folyamán a nappalok hossza 54 perccel fogy, azaz az első napon 15 óra 55 perc telik el napkeltétől napnyugtáig, az utolsón pedig már csak 15 óra 1 perc. Ha az időjárás éppen nincs szeszélyes kedvében, akkoir júliusban van a legtöbb napsütéses óra az év hónapjai között, átlagosan 9 óra naponta. A hazai megfigyelésekre alapozott százéves naptár szerint: harmadikáig hűvös lesz, negyedikén és ötödikén meleg, hatodikán hűvös, 7-e és 18-a között szép, derült idő, tizenkilencedikén borult, húsztól huszonháromig zivataros esők, azután hűvös. A magyar nép regulái júliusra: július 2: „Ha Sarlós Boldogasszony napján esik, sokáig tart, vagy negyven napig.” (Az újabb naptárak július másodikán az Ottó, Ottokár nevet tüntetik fel a protestáns naptár alapján: megtörtént ugyanis az év napjainak újrafelosztása, minthogy régen akadt olyan egyén, akinek öt-hat névnapja is volt, megint másoknak egy sem.) Július 19-e, Vince napja is „átalakult” Emilia-nappá, a Vincéknek így is maradt két névnapjuk, január 22 és április 5. A Vince-napi regula pedig így szól: Hogyha szépen fénylik Vince, Megtelik borral a pince. Gabonával a pajta, s csűr, Mihály így jó, édes bort szűr. (Tehát Mihály napkor, szeptember 29-én jól sikerül a szüret.) Július 22.: Magdolna napján, ha tiszta az idő - jó; ha esős — ártalmas. (Tudniillik az aratásra.) Néhány hete a pécsi bútorértékesítésben uralkodó áldatlan állapotokról írtunk. A cikkünket illusztráló felvételek merő véletlenségből fordítva jelentek meg. Mégis így váltak hiteles illusztrációvá, hiszen a cikk egészében azt fejezte ki, hogy a pécsi kereskedelemnek ez a fontos ágazata — a feje- tetején van. Próbálkozások A helyzet tarthatatlansága közismert. Ideiglenes helyeken, raktárakban — tehát ott, ahol a bemutatás minimális követelményei is hiányoznak \— nehéz bútort eladni, s a vevő is becsapottnak érezheti magát, mert szinte bizonyos, hogy nem azt veszi meg, amit a mostaninál ideálisabb körülmények között megvásárolna. A megoldás keresése néhány hónap óta új lendületet kapott, s a próbálkozások két irányban indultak meg. Az egyik az épülő Konzum Áruház, a másik a készülő ötödik ötéves tervben rejlő lehetőségek. A Konzum Áruház egy lehetőséget kínált. Az alagsorában — mint ismeretes — földalatti parkolót terveztek és építettek mintegy 70 gépkocsi számára. Kevés ez egy akkora áruházhoz, mint amilyennek a Konzum ígérkezik, s különösen kevés, ha tudjuk azt is, hogy a környéken szinte nincs is egyéb lehetőség. Mégis felvetődött a gondolat: az alagsorban létesítsenek bútorbemutató termet. A MÉSZÖV, mint beruházó nem zárkózott el a gondolat megvalósításától, de nem rejtette véka alá a saját nehézségeit sem. Ezek: pénzeszközei kimerülnek a jelen beruházási program megvalósításával, a bútorbemutató terem feltöltésére már nem futja; árusítani ott helyben nem lehet, szükség van tehát egy megfelelő kapacitású bútorraktárra is; mindezeken felül hol parkoljanak a várhatóan nagy forgalmat bonyolító áruházhoz érkező gépkocsik, amelyeknek száma — csúcsforgalom idején — bizonyára meghaladja a 70-et. Pécs az első A kérdés végülis függőben maradt, bár a MÉSZÖV véglegesen nem ejtette el az ötletet. Ekkor indult intenzívebben a másik vonalon a próbálkozás. Ez a vonal: a Bútorértékesítő Vállalat Domus-programja. Az ország legnagyobb, legkorszerűbb Domus-áruháza Budapesten, az Angyalföldön működik. Vidéken üzemel már a miskolci és a zalaegerszegi Do- mus, s még e tervidőszak szülötte lesz a székesfehérvári, a kecskeméti, a szombathelyi, a szolnoki és az egri lakberendezési áruház. Az ötödik ötéves tervben a Bútorért új áruházak építését tervezi. — Amikor a pécsiek megkerestek bennünket, nyitott kapukat találtak — mondja a várossal folytatott tárgyalásairól Szántó György, a Bútorértékesítő Vállalat igazgatója. — Nyolc megyeszékhelyen tartjuk nagyon indokoltnak a jelenlegi helyzetből fakadóan bútoráruház építését, s ezek sorában Pécs az első. Utána következik Kaposvár, Szeged és a többi. — Miért nem került sor már korábban az áruház építésére? — Mert úgy gondoltuk, hogy a negyedik ötéves tervet még ki lehet húzni a Mecsekben, ahol igen elfogadható körülmények között folyik az árusítás. Ahol pedig építettünk, ott még Pécsnél is tragikusabb volt a helyzet. Pécset egyébként fontos bútorértékesítési helynek tartjuk, ahol mindenképpen meg kell jelennünk. Ez részünkről több, mint szándék! Kijelentette az igazgató, hogy a Pécsett ma fellelhető bútorválaszték messze nem egyenlő a hazai bútorválasztékkal, s ez sem a kereskedelemnek, sem a vásárlónak nem jó. Úgyszintén nem jó a ma kényszerűségből alkalmazott gyakorlat, az egymásutáni megjelenítés, mert hiába van kínálat akár 90 féle bútorra, berendezésre, ha az értékesítő hely csak ötöt tud egyszerre bemutatni. A tervezett lakberendezési áruház ezt a lehetetlen helyzetet szünteti meg. Dehát mit is tervez Pécsre a Bútorért? — 4000 négyzetméter körüli alapterületű, kétszintes Domust szándékozunk építeni, lehetőleg 1976-os indítással. Ennek helyét a város a most épülő Szigeti úti toronyház mellett jelölte ki. Ez az áruház számításaink szerint közel 50 millió forintba kerül, s. pécsi partnerekkel fogjuk üzemeltetni. Az áruház önmagában azonban nem elegendő. Akkor lesz teljes, ha megépül hozzá — iparvágány közelében — egy 3000 négyzetméteres raktár is, ami további 20—25 millióba kerül. Mi lesz addig? A pécsi bútoráruház — ha minden úgy megy, mint a karikacsapás — 1978 előtt aligha nyit (sőt!). De mi lesz addig? A Konzum még gondolkodik és latolgatja a bemutatóterem létesítésének és az értékesítésnek a lehetőségét. Néhány évre, tehát hangsúlyozottan ideiglenesen hajlandó feláldozni a város érdekében a földalatti parkolót. Érdemes gondolkodni azon, hogyan lehet ezt a szándékot segíteni. Hársfai István Cisz FERENC |||B| 1113 ■plpMStó#! iiSxSSÍSií 18. Az egyik német felszaladt és hamarosan az egész banda Eötvösök pincéjében tolongott. — És a pince is lefo... az amit az előbb mondta. Mindenki takarodja ki magát... Eötvösné akart valamit mondani, de a sváb akkorát lökött rajta, hogy végigvágódott a földön. Aztán egy sorozatot a mennyezetbe lőtt. Ettől azonnal kiürült a pince. Eötvösné ugrott ki elsőnek az ajtón. ' — A pince senki nem hagyhatja el! — kiáltott a sváb. és egy őrt állított az udvari feljáróhoz. Mindenki bevonult a pincébe. — Maguk ott üljenek le az ajtó előtt — mondta Simó az Eötvös házaspárnak. És akkor vette észre, hogy Rózsi eltűnt. — Ki látta Rózsit? — Természetesen meglógott . .. Mert maguk hagyták — mondta Melanie. — Most már elegem van magából is — torkolta le Simó. — Persze, ezért is felelnie kell valakinek. Mindenért felelni kell — mondta az állítólagos Csokonai utód. Aztán Eötvösnéhez lépett. — Te gyere csak velem, megosztom veled az ágyam. Mi nem hagyhatjuk cserben egymást. Átölelte Eötvösnét és megvetően nézett Eötvösre. Simó nem figyelt a két nőre. Csak Rózsi foglalkoztatta. Fel akart menni az udvarra, de a német egy fenyegető mozdulattal visszaparancsolta. — — Fegyver kellene, a szentségit — morogta félhangosan. Kocsis Erzsi válaszolt: — Hát az bizony nem ártana. Mert bármiben fogadok, hogy ezek egy órán belül kijönnek és valamennyi nőt beterelik magukhoz. — Ezt maga honnan veszi? — kérdezte Simó. — Ez a szakmám ... XI. Rózsi Krisztina levelét megkapva, azonnal Eötvösék lakásába rohant. A cselédszobában Kövest és Krisztinát elmélyült beszélgetésben találta ... — Ha te tudnád, azt a sok szörnyűséget, amit Köves úr elmesélt — mondta könnyezve Krisztina. — Nekem is elmesélte — mondta Rózsi. — Mi van Kázmérral? — kérdezte a lány. — Elhoztam. — És most hol van? — Téged keres. Mire a leveledet megtaláltam, már eltűnt. — Rózsika, én most elmegyek — szólt közbe Köves — nagyon szégyellem, hogy ennyi kavarodást okoztam. — Hogy találtál rá? — kérdezte Rózsi, de Krisztina helyett Köves felelt. — Amikor hallottam, hogy megfordul a kulcs a zárban, először azt hittem, hogy maga jön Rózsika. De aztán rájöttem, hogy a kulcsa nálam van. Ekkor — mi mást tehettem volna — bebújtam az ágy alá. A kisasszony belépett és leült. Egy kicsit sírdogált, aztán felállt és vetkőzni kezdett. — És ekkor — folytatta Krisztina — Köves úr megszólalt az ágy alól és azt mondta: Bocsánatot kérek, de ne tessék folytatni, mert mind a ketten nagyon szégyellni fogjuk magunkat. — Mert nem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni ... Krisztina félbeszakította: — Mi itt beszélgetünk, közben az a szerencsétlen fiú keres. Utána kell mennem. — Maradj itt, majd én felkutatom. Ebben már van gyakorlatom. — Igen, én is így látom helyesnek — mondta Köves. — Maga maradjon itt nyugodtan, én úgyis elmegyek. — Maga nem megy sehova! Ha eddig megúszta, ne az utolsó pillanatban bukjon le. Ezt a néhány napot mór kibírhatjaEzalatt a pince lakói rettegve hallgatták az Eötvösék pincéjéből kihallatszó dáridót. Simó toporzékolt a tehetetlen dühtől. — Fegyver kellene — hajtogatta, mint egy eszelős. Nemsokára kivógódott EötNévbizottság döntse el! Lapunk május 20-i és június 5-i számában dr. Tóth István — az olvasók véleménye alapján — felvetette: mi legyen Pécs új áruházának a neve? A „tollseprűzésnek" jó visszhangja támadt, s ez több szempontból örvendetes. Főképp azért, mert az olvasók levelei jelzik: városunkban sokan eltűnődnek a névtisztaság, a névesztétika kérdésein; de dicséret illeti a leendő nagyáruház igazgatóját, Szemere Ferencnét is, hiszen részletes levélben biztatta a pécsieket a névadásban való közreműködésre. Nyelvi tudatosságra vall, hogy a Konzum nevet csak átmenetinek szánták, s a későbbiek során akartak elnevezésére pályázatot hirdetni. Névvita ösztönzésünkre — reméljük — hamarosan elkészül a pályázat szövege, és még többen mondanak majd véleményt a Konzum-ügyben. Kérdés azonban, hogy ki döntse el ezt a névvitát? Látszatra könnyű a válasz: szakemberek. Azaz: a helytörténet, a névtudomány, a városrendezés szakértőiből álló bizottság. Csakhogy ilyen Pécsett még nincs! Arról tudunk, hogy egyre többször kérik a Városi Tanács illetékesei a Baranya megyei Levéltár kutatóit: adjanak ötleteket, tanácsokat egy-egy új utca nevének kiválasztásához. A kérést a levéltárosok mindig szívesen teljesítették. Legutóbb például azt javasolták, helyesen, hogy Pécsett, a Kertvárosban a Varsány nevet kapja az az utca, amelyik az egykor létezett Varsány falu felé vezet. Most, hogy névadó-vita kerekedett új áruházunk neve körül, ismét sürgetjük egy jól működő Városi Névbizottság létrehozását. Hisszük, hogy ez a bizottság hasznosan segítené a tudatosabb névválasztást, a névtervezést; így a nyelvészek, történészek kezdeményező szerephez jutnának Pécsett a mozgalommá szélesülő pozitív irányú nyelv- és névművelésben. (Egyelőre inkább védekező jellegű a nyelvművelő munkánk: a nyelvi hibák ellen hadakozunk. Képesen szólva: gyomlálgatunk; ahelyett, hogy virágot ültetnénk!) * Mivel az utcaelnevezések ügye éppúgy állami, közösségi feladat, mint a jelentősebb épületek, intézmények, tárgyak stb. nevének megválasztása, helyes lenne, ha a mielőbb megalakítandó Névbizottság véleményezési jogkörét állapítanák meg legelőször. Szerintem névadási javaslatokra akkor van szükség: ha olyan új utca keletkezik, amelynek még nincs neve; vagy a régi név valamilyen okból elavult, azaz nem tölti .be tájékoztató szerepét, és ezért meg kell változtatni. Javaslatok kellenének az azonos hangzású és ezért megtévesztő utcanevek megváltoztatására (Gábor u. — Gábor Áron u.). Új intézmények, középületek, ipari és egyéb termékek, márkák nevének véglegesítéséhez, valamint pecsétek, cégtáblák; feliratok megfogalmazásához ugyancsak kérhetnék a hivatalos, állami szervek (vagy akár egyének) a Névbizottság véleményét. A Névbizottság megalakulását természetesen a nyelvészek nem várják ölbe tett kézzel. A bizottság működésére vonatkozó elképzelések megfogalmazása előtt a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar nyelvtudományi tanszéke úgy vállalt kezdeményező szerepet a ' helyi névkultúra ápolásában, hogy tavaly összegyűjtöttük Baranya megye teljes mai és történeti földrajzinév-anyagát. Ebből a hatalmas névtárból hamarosan megtudjuk: milyen új áramlatok érvényesülnek újabb utcanévadásunkban; s azt is, hogy az új névadó gyakorlatban mit kell támogatni, mit kellene ok- kal-móddal visszaszorítani. A baranyai és pécsi helynévanyag átfogó kutatása tudományos szinten csak napjainkban kezdődött meg. Azt azonban máris látjuk, hogy e vizsgálatok eredményeképpen a névadás általános kérdéseiről is pontosabbak lesznek ismereteink. A Konzum-vita eldöntését talán segíti az, ha a névtudomány szempontjai alapján szólok hozzá a kérdéshez. A Konzum jól felismerhetően idegen hangzású szó. Jelentése: 1. fogyasztás, 2. fogyasztási szövetkezet, 3. szövetkezeti bolt. A névül számba vett konzum szó hangalakja és jelentéstartalmc alapján nem illik bele a magyar intézménynevek rendszerébe. Jelentése még az idegeneket is megtéveszthetné. — Mit javasoljunk helyette? Mindenekelőtt rövid, 2—3 szótagnál nem hosszabb, jó hangzású, magyar köznevet vagy tulajdonnevet, amelynek van valami különleges helyi patinája, ize, zamata. Az olvasók által javasolt nevek közül a fenti szempontoknak a Zengő Áruház név felelne meg legjobban. — Mivel a város egy-egy meghatározott helyét jelöli ma a Tubes, a Tettye, a Misina, a Makár, a Barbakán stb., ezeket, a tájékozódásban egyértelmű neveinket nem szabad (nem ajánlatos) agyonterhelni I vösék óvóhelyének nehéz vasajtaja. — Na, mit mondtam? Pont egy óra telt el. Először csak a szeszre, most már a szerelemre is szomjasak — szólalt meg a sarokban Erzsi. — Úgy döntögettünk — tántorgott be a pincébe a német őrmester —, hogy a hölgyeket meghívjuk egy kicsi pohárkára. Senki sem mozdult... — Na, mi lesz! Gyorsan... Schnell I — Ott a sarokban az a lány — mutatott Melanie Kocsis Erzsire. — Aztán meg keressék Rózsit. A parancsnokot — mondta gúnyosan. — Nem keresse senki! Aki itt vannak, jön be! Majd mutatok rá és az feláll és jön ... Először Erzsire, aztán Eötvös- nére, majd Fóbrynéra, Tárká- nyinéra mutatott géooisztolya csövével. Senki sem vette észre, amikor Erzsi egy kést rejtett a blúzába. Miután a meghívott nők még mindig nem mozdultak, a három német berontott a pincébe és lökdösni kezdte őket az ajtó felé. Ekkor lépett be az ajtón Krisztina. (Folytatása következik.) Zengő Kossuth emlékét városunkban szobor, valamint tér- és utcanév őrzi. Ezért sem indokolt, hogy az új áruház nevét a szomszédos tér adja.—Vigyázni kell a virágnevekkel, mert ezek vagy túl hosszúak (kék harangvirág) vagy rossz hang- zásúak (kikerics). Ha az áruház előtti téren jut majd hely virágoknak, jónak tartanám még a Virág Áruház nevet. A javasolt Baranya azért nem illik az Áruház szóhoz, mert mindkettő mély hangrendű, és hangzásuk együttesen monoton. Ahogy sikerrel zárult a Belkereskedelmi Minisztérium 1962-ben meghirdetett szópályázata a szupermarket magyarításában (helyette az ABC- áruház nevet használjuk), most abban is bízom, hogy a Konzum nevet fel tudjuk cserélni egy, a pécsiek számára kedves és névtani szempontból is kifogástalan névvel. Bárcsak mielőbb megrendezné új áruházunk névadó ünnepségét! Új névvel, jó névvel várjuk a Zengő Áruház megnyitását! Dr. Pesti János
