Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)
1975-07-23 / 200. szám
a Dunántúli fígplö 1975. július 23., szerda Megbecsült nemzetiség Jugoszláviában Hogyan élnek Magyarok Szövetsége Merki Ferenc elnök és Tröszt Sándor főtitkár vezetésével. Horvátországban 17 magyar művelődési egyesület működik — élén a zágrábi Ady Endre Művelődési Egyesülettel. Az egyesületekben élénk magyar kultúr- munka folyik. A kultúra terjesztésének egyik eszköze a műkedvelő színjátszók tevékenysége. A magyar folklórt pedig a Központi Népi Együttes ápolja. Magyar kultúrmunka A Horvátországi Magyarok Szövetségének szellemi hatása messzire eljut. A Magyar Képes Újság példányai Európától Amerikáig, Ausztráliáig is eljutnak a magyarokhoz és elviszik számukra a szülőföld számontartó szeretetét. Kern Ferenc, az ohioi (USA) Sorein- ban a Magyar Képes Újságból tudta meg, hogy szülőfalujának, Nagypiszanicának iskolagondjai vannak. 65 000 dollárt küldött a községnek ajándékba, hogy abból iskolát építsenek. Amikor Kern Ferenc az avatásra hazalátogatott, a hatóságok kívánsága felől érdeklődtek. — Szeretném, ha jugoszláv zászló mellett a magyar nemzeti színű is ott lenne — válaszolta Kern. — Ez csak természetes Jugoszláviában — mondották az illetékesek és az ötágú csillaggal ékes kék-fehér-piros jugoszláv állami zászló mellett ott lengett a piros-fehér-zöld is. A Horvátországi Magyarok Szövetségének mind Jugoszlávián belüli, mind a határokon kívüli szerepéről így nyilatkozott dr. Ivó Morgan, a Soci- jalisticki Savez Radnog Naro- da elnöke: „Nagy megelégedéssel hangsúlyozom a Horvátországi Magyarok Szövetségének szerepét a köztársaságunkban élő magyarság és a baráti Magyarország, mint anyanemzetünk közötti kapcsolat ápolásában. A szabad érintkezés, különösen a határmenti lakosság között, a népek és nemzetiségek közötti haladó eszmék példájo az egész világ előtt is megerősíti Tito elvtárs megállapítását, hogy a nemzetiségek hidat alkotnak a szomszédos államok felé. Kelenváry János Sakktábla’ lepke A századforduló táján hazánk egyes területei, főleg az Alföld valóságos lepkészpara- dicsom volt. A pusztai klíma, a homokos dombok övezte ősi vegetáció több máshol nem, vagy csupán igen ritkán előforduló lepkének adoüt otthont. Távoli országok rovarászai keresték fel, hogy tanulmányozhassák és gyűjthessék a MELANARGIA SUWAROVIUS nevű szemeslepkét, amely sehol máshol a világon nem él — kivéve a Szovjetunió déli, homokos területeit. E rendkívül finom rajzolatú, barátságos lepke utolsó példányát 1913-ban látták Kunpeszér nyí- res-magasfüves területén — azóta nyoma veszett... ' A hozzá igen hasonló, de erősen fekete pikkelyekkel borított sakktáblalepke (MELANARGIA GALATHEA) ma még nagy tömegben röpül június végétől augusztusig — a napsütötte, magasfüves^ réteken. Pécs környékén és a Mecsekben élő populációi sárgásfehér alapszínükkel önálló alfajt képviselnek. Pécsbónya fölötti Nagybá- nyaréti-völgy elején 1970—72- ben végzett kutatásaim alapján a civilizáció okozta környezeti változásokat nehezen viseli. Itt az északi irányba terjeszkedő szemétlerakodó telep hatására egyre gyérülő számban röpül. A Mecsek ma még kevésbé háborított területein nagy számban, tömegesen tenyészik. Reméljük nem jut rokona, a suwarovius sorsára, amely valamikor a már említett tenyész- helyén, az Alföldön hasonló tömegben élt. Fazekas Imre Jugoszláviában jelentős számú magyar lakosság él. Amikor azonban a jugoszláviai magyarságról van szó, elsősorban a Vajdaságra gondolunk, ahol egy tömbben, Szabadkától Újvidékig találhatók. Pedig a Horvát Szocialista Köztársaságban is nagy lélekszámú nemzetiség a magyar. Hivatalos adatok szerint Jugoszláviában 521 000 magyar él. Ez az 1971-es népszámlálás adata. A horvátországi magyarok száma — 60 000. Történelmi előzmények Merre, hol és hogyan él o horvátországi magyarság? Hogyan kerültek oda és mióta vannak ott? Az előzmények I. (Szent) László magyar király idejébe nyúlnak, amikor Zvonimir horvát király halálával — akinek felesége, Ilona, I. László nővére volt — megszűnt a horvát nemzeti dinasztia. Ekkor a horvát rendek felajánlották a trónt I. Lászlónak azzal, hogy a mindenkori magyar király legyen Horvátország királya. Ez a szerződés volt az alapja a 800 éves együttélésnek. A több évszázados együttélés alatt természetesen élénk és kölcsönös népesség-fluktuáció történt. Magyarok telepedtek le Horvá országban, miként horvátok Magyarországban. Jelentősen megnövelte a horvátországi magyarok számát annak a három magyarországi vármegyének Horvátország javára való átengedése Fiúméért cserébe, amelynek átadásában a horvát és a magyar kormány 1868-ban megállapodott. Színmagyar községek Az I. világháború utáni békeszerződéssel Baranya déli része és a Muravidék Jugoszláviához, illetve Horvátországhoz került. Az e területeken lakó magyarok növelték a horvátországi magyarok számát. Nagyobb tömbben csak a baranyai részen: a színmagyar Vörösmart, Laskó, Sepse, Csúza, Várdaróc, Kopács és Új- bezdán községekben élnek. Vegyesen, de jelentős számban 24. évfolyamába lépett a horvátországi magyarok lapja a Magyar Képes Újság vótországi magyarság 171 küldötte összejött Eszéken, hogy a kommunista párt biztatására megalakítsák a magyarok kultúrszövetségét. A terv alapja a Jajceban 1943. november 29-én megfogalmazott néphatározat, amely azt mondja: „A nemzeti kisebbségeknek Jugoszláviában minden nemzeti jogát biztosítani kell.” A szőlők megkezdhessék működésüket, annak jószerivel a pedagógushiány az akadálya: pedig hat év alatt 42-ről 106-ra emelkedett a számuk. A magyarság a Horvát Szocialista Köztársaság megbecsült nemzetisége. Kultúrájának, nemzetiségének megtartásához a horvát Sabor-tól jelentős anyagi segítséget kap. Az lap nyomása a zágrábi Vjesnik- nyon-dában történik. A horvát szocialista alkotmány biztosítja a magyarok számára a kétnyelvűség, az iskolai anyanyelvi oktatás és az általános nemzeti művelődés jogát. Eme elveknek gyakorlati, a mindennapi életben való megvalósítását szervezi, irányítja a Horvátországi a horvátországi magyarok? Batina, Hercegszöllős, Bellye, Dárda, Pélmonostor, Karancs, Darázs és Bodolya községekben találhatók. A horvátországi magyarokat a Horvátországi Magyarok Szövetsége fogja össze a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége — ame a magyar Hazafias Népfrontnak felel meg — keretében. A Horvátországi Magyarok Szövetségének alapjait 1949-ben, a Petőfi zászlóalj harcosai és elvbarátai rakták le. Jó munkájáért Joszip Broz Tito a „Testvériség—Egység Érdemrend"-jével tüntette ki. 1949. november 27-én, a horvetség munkájának gazdag eredményei láthatók Horvátor- szág-szerte. Anyanyelvén tanulhat minden magyar diák. A magyar-lakta községekben a kétnyelvű feliratok, az iskolákban a magyar nyelvű tankönyvek, az 1413 tanuló, aki nyelvápoló órára jár és az az 1096 diák, aki az iskolában magyar nyelvű tagozaton anyanyelvén tanul — mind-mind bizonyítanak. A régi királyi Jugoszláviában 2600 magyarra jutott egy középiskolás. Ma 25 magyarra jut egy magyar középiskolás! És hogy további magyar isko1974-hez képest 20 százalékkal emelte a horvát Sábor a Horvátországi Magyarok Szövetségének és lapjának, a Magyar Képes Újságnak nyújtott dotációt. Külön 151 000 dinár támogatásban részesül a Horvátországi Magyarok Központi Táncegyüttese. A Magyar Képes Újság szerkesztősége — élén Tausz Imre főszerkesztővel — korábban Zágrábban működött, de átköltözött Eszékre, hogy a magyarság zöméhez közelebb legyen. A horvát fővárosban fiókszerkesztőséget tart fenn. Itt működik a kiadóhivatal és a _Alaűaa/tz kípííúmc PikNelyes pőncéSing, rönkfakoporso Szarmata sírok Madarason Egy harcias és azidóig csaknem teljesen ismeretlen nép jelent meg a Kárpát-medencében, pontosabban a Duna—Tisza közén az időszámításunk szerinti első évszázad közepén — a szarmaták. Jelenlétük nem kis gondot okozott a dunai limesen állomásozó római légióknak is. Uralmuk a jelzett területen csaknem háromszáz évig állott fenn, egészen a hun betörésig. Sajnos, a mai napig is nagyon keveset tudunk róluk, így hát nem csoda, hogy a kívülálló számára igen titokzatosnak tűnnek hazánk e korai lakói. Magyarországon jelenleg egyetlen helyen. Madaras mellett folyik szarmata sírfeltárás, amelynek vezetője Kőhegyi Mihály, a bajai Türr István Múzeum munkatársa.- Honnan és hogyan kerültek a Duna—Tisza közére a szarmaták? — A szkítákkal rokon, iráni nyelvet beszélő nomád törzsek valahonnan az Ural és a Volga menti területekről indultak el nyugat felé és jutottak el hazánk területére is. Az ideér- kezésükre vonatkozó első adat az 1930-as évek táján került elő egy aquincumi feliratos kő- .ről. Ez arról tájékoztat, hogy a szarmaták már az időszámításunk szerinti 30-as években megjelentek. Tekintve, hogy e kő a 80-as évekből származott joggal merült fel a tévedés lehetősége. A későbbi kutatások megállapították, miszerint inkább 50 táján történhetett az első betelepülés. Jöhettek, hiszen ezidőtájt a rómaiak még nem zártak el minden átjárót kelet felé. Másik igen lényeges kérdés, hogy merről jöttek. Hosszú ideig csak az aldunai utat tartották lehetségesnek. Az ásatások azonban bebizonyították, hogy erre egyetlen szarmata lelet sem fordult elő. Tehát nagyon valószínűen azt az utat tették meg, amelyet később honfoglaló magyarjaink, a Vereckei hágón át. Az is bizonyos, hogy a korai jazigok (szarmaták) nem foglalták el az egész Alföldet, hanem szűk területen maradtak, lényegében a mai Kiskunság pereméig. Később kezdtek csak el körkörösen terjeszkedni elsősorban a folyók mentén, majd 180 táján új néphullám érkezik, végül a roxolánok bejövetelével hatalmas és erős törzsszövetséget alkotnak a jazigok, szarmaták, roxolánok és az alánok.- Csaknem két évezred óta él a történetírásban a szarmaták harcias volta . . .- Ez a rájuk ragadt jelző fedi a valóságot, csakhogy ez a harciasság nem a nép vér- mérsékletének jellemzője, hanem egy kényszerhelyzetből fakadó, természetes reakció. A létük, a mindennapjaik függtek e harciasságuktól. Nézzük csak meg, mi kényszerítette erre őket! Dácia római megszervezése óta lezáródtak a kelet felé vezető utak, amelyeken ezidáig a kapcsolatot tarthatták a tulajdonképpeni őshazával. így azonban csak súlyos csatározások árán törhettek maguknak utat. Legalább ilyen nagy probléma volt számukra a vas beszerzése, amely békében, háborúban egyaránt nélkülözhetetlen. Ezt is csak háborúskodással oldhatták meg. S hogy milyen gondot okoztak a rómaiaknak, arra példa az, hogy sok esetben a légiók egynegyedét voltak kénytelenek itt állomásoztatni. Az is előfordult, bár ez túlzásnak tűnik, hogy egy alkalommal százezer római hadifoglyot cseréltek vissza. Hadi sikereiket elsősorban lovas harcmodoruknak köszönhették. Amikorra a lugiói, vagy az intercisai légiók az áttörés színhelyére értek, már Szombathelyig fosztogatták végig a birodalmat, de állítólag eljutottak Britanniába is. Ennek ellen- súlyozására a rómaiak a hasonló harcmodorú breuskusokat vetették be ellenük. Többek között a dunaszekcsői várhegyet is ilyen harcosok védelmezték.- Végül is milyen következményekkel jártak az állandó római—szarmata csatározások?- Logikus következmény a kiegyezés, vagy legalábbis az időleges engedmények. A rómaiak bizonyos időközönként kelet felé szabad átjárást engedélyeztek számukra, de több jelentősebb dunántúli településre is átjöhettek a hiányzó árukért. Érdekes, hogy a szarmaták nem vették figyelembe a római pénzek elértéktelenedését, csak a korábban vert jó ezüstöt fogadták el, fittyethányva a bronzpénzekre. Nem volt ritka, hogy százötven évig is használtak egy pénzt, amikor azt már Rómában forgalmon kívülinek tekintették. Az is előfordult, hogy mindkét részről hamisították is.- Közismert, hogy a szarmaták leletanyaga nagyon egysíkú, s a kutatónak nem jelent különösebben izgalmas feladatot. Ennek ellenére ön csaknem egy évtizede végez ásatásokat Madarason. Mennyiben bővültek ismereteink az ásatás eredményei alapján?- Sajnos a szarmatákról nagyon keveset tudunk, s így nemcsak a madarasi eredményeket ismertetem. Tekintve, hogy írásos emlékeik bizonytalanok, megfejtetlenek, teljesen a tárgyi emlékekre kell szorítkoznunk. Annyit tudunk, hogy valószínűleg iráni nyelvet beszéltek. A feltárt sírokból gyöngyök, ékszerládikák, római fi- bulák és kacsa alakú mécsesek kerültek elő, de például vasfegyver, vagy páncél az előbb említett okok miatt csak a legritkább esetben. Nyíregyházáról például egy vasdarabot ismerünk, amely valószínű, hogy eke lehetett, Csongrád környékén pedig egy kovácsműhely fogóira bukkantunk. Az előkerült emlékek között említhetném még a Vaskúton megtalált egyetlen szarmata földvárat és a Mohács-szigeten kiásott házat, mely egy csőszkunyhóra hasonlít. Szokásaikról tudjuk, hogy tisztelték a kardot, koponyát használtak ivótülökként, pikkelyes páncélir.get hordtak és rönkfakoporsóba temetkeztek. Alakjukat egyébként véset formájában Traianus oszlopa is megőrizte. Kiásott csontjaikból megállapítható, hogy a táplálkozásuk igencsak szegényes lehetett. Ennek okát ez- idóig nem sikerült kideríteni. Társadalmuk az anyajogúhoz közelálló, de inkább vallási oldalról nőcentrikus szerkezet. Létszámuk pedig, a hun hódítást megelőzően a terület mai népsűrűségének 5—6-szorosa lehetett. — Mi lett a szarmaták sorsa a Kárpát-medence népeinek történetében? — A szarmatákat a hunok hódították meg a 380-as rátelepedéssel. Ez azonban nem biológiai, hanem csupán hatalmi megsemmisülést jelentett számukra. Az alapnépességet így még nagyon hosszú ideig a szarmaták adták, s nem lehetetlen, hogy megérték az avarkort is. Életükről, viszonyaikról többet talán csak a madarasi ásatások befejezése után, jövőre tudhatunk meg. Füzes János
