Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)

1975-07-20 / 197. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 197. szám 1975. július 20., vasárnap Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A vállalatok belső megújulása N incsenek könnyű hely­zetben a vállalatok most az ötödik ötéves terveik összeállításánál, kidol­gozásánál. Tegyük mindjárt hozzá, hogy nem a népgazda­sági terv részletes irányelvei­nek kidolgozásánál mutatkozó némi késedelem okozza a gon­dot. Hanem a rendkívül gyor­san változó, nehezen követhe­tő gazdasági környezet. A várható világpiaci ármoz­gások, az órarányváltozások és az értékesítési lehetőségek ala kulása nehezen jelezhető elő­re. A tőkés világgazdaság fel­gyorsult inflációs folyamatának hatásán kívül a KGST-árak bi­zonyos körének évenkénti mó­dosulásaival, korrekcióival is számolhatunk. S a hazai ter­melői árak pedig Viszonylag rugalmasan követik ezeket a külgazdasági ármozgásokat. A változó árarányok jelzik és ösztönzik majd a gazdaság szerkezetében, a termékek ösz- szetételében kívánatos változá­sok irányát. Mindez nem csök­kenti, sőt növeli a vállalati ter­vezés szerepét. Fontos, hogy kialakuljon annak körvonala, hová jut el a gazdálkodó egy­ség öt év múlva és hogyan te­szi meg ezt az utat? A közép­távú vállalati tervek már az 1971—1975-ös időszakra is ál­talában több eshetőséggel szá­molva készültek, most még in­kább nélkülözhetetlen a több­féle tervváltozat kidolgozása. A XI. pártkongresszuson elfo­gadott dokumentumok szerint a hosszútávú fejlesztés fő irá­nya, a fejlett szocialista társa­dalom felépítésének döntő fel­tétele: a termelés szerkezeté­nek, technikájának és szerve­zettségének a világgazdasági követelményeknek megfelelő alakítása. Az öt évre szóló ter­vek időarányos részét úgy tel­jesíthetik leginkább a vállala­tok, ha mindenekelőtt belső tartalékaik kiaknázására építe­nek, ha a versenyképesség, a hatékonyság, a műszaki fejlesz­tés lehetőségeit kutatják és a szervezettség növelését tekin­tik elsődleges feladatuknak. Ami a fejlesztés pénzügyi, anyagi fedezetét illeti, a válla­latok javuló hatékonyság ese­tén számíthatnak saját erőfor­rásaik bővülésére, amennyiben pedig a fokozódó követelmé­nyeknek megfelelnek, bizonyos hitellehetőségekre is. Központi állami beruházásokra csak a kiemelt fejlesztési programok­nál, illetve szűk körben bizo­nyos célfeladatoknál építhet­nek. Az V. ötéves tervidőszak­ban a beruházásokra szánt összegeknek ugyanis növekvő részét fordítják az energetika fejlesztésére. Az erőművi kapa­citások több mint 2000 mega­wattos bővítése minden eddigi­nél nagyobb összegű befekte­téseket igényel. A Paksi Atom­erőmű, a bükkábrányi lignit­erőmű, a Vinyica—Albertirsa közötti 750 kilovoltos távveze­ték építése nemcsak műszaki­lag, hanem anyagilag, pénz­ügyileg is nagy erőkoncentrá­ciót követel. A feladatok végrehajtását vizsgálva — akár a pénzügyi­anyagi oldalról, akár a mun­kaerőhiány, vagy a tényleges műszaki-gazdasági követelmé­nyek oldaláról közelítjük a meg­oldás lehetőségeit —, nincs mód látványos, nagy beruhá­zásokra, nagyméretű kapaci­tásbővítésekre. A termelés nö­velése extenzív — létszámbővü­lésre épülő — módszereit a kö­vetkező években végérvényesen felváltja az intenzív fejlesztés. Ez a folyamat már elkezdődött, teljessé tétele — a munka ha­tékonyságának növelése — az V. ötéves terv egyik legfőbb feladata. A nagyobb szerve­zettség és fegyelem, a színvo­nalas vezetés és a sokoldalú kezdeményezés elengedhetetle­nül szükségessé vált. A meglé­vő korszerű termelő gépek, be­rendezések jobb kihasználása, a folyamatos termelést fékező szűk keresztmetszetek felszá­molása, az elavult kapacitások átfogó rekonstrukciója kerül a vállalati beruházáspolitika hom­lokterébe. A látványos nagy vállalkozá­sok, ma már a belső tartalé­kok hasznosításánál sem célra- vezetőek. Az üzem- és munka- szervezésben például a párt­ós kormányhatározat ellenére — tisztelet a kivételnek, a Köz­ponti Bizottság kongresszusi beszámolójában említett né­hány vállalatnak, — nem lép­tünk előre. Legtöbb helyen csak átfogó felmérések, új vál­lalati ügyrendek készültek, de a részleteket lebecsülve álta­lában a hivatásos szervezők sem jutottak el a gyártási mű­veletek, a munkaelemek éssze­rűsítéséig, a mérhető eredmé­nyek elérésének megtervezésé­ig­A vállalatok szervezettsége és műszaki fejlettsége a ver­senyképességük alapja. A gyártmányszerkezet változását diktáló ármozgások, a belső és a külső piaci feltételek módo­sulása: főként a felkészületlen, a légvárakat építő üzemeket hozhatja rendkívül nehéz hely­zetbe. Mire gondolunk? Arra, hogy a XI. pártkongresszuson elfogadott irányelvek egyebek között az ötödik ötéves tervben szereplő 33—35 százalékos ipa­ri termelésnövekedés bár fe­szes, de önmagában teljesíthe­tő feladat. Ha azonban az ér­tékesítés, a piaci feltételek ol­daláról nézzük az előirányza­tokat, sok vállalat jelenlegi termelési szintjét sem tarthatja meg a jelenlegi gazdálkodási színvonalával és gyártmányai­nak összetételével. Főként a gépiparban várható a meglévő mintegy félmillió fé­le termék- (részegység), alkat­részválaszték szűkítése a kibon­takozó KGST integráció segít­ségével. A kialakuló közös vál­lalkozásokban és a nemzetközi kooperációban azonban még a szűkített gyártmánylista termé­kei is javarészt gyökeres meg­újításra szorulnak. S a szerve­zettség és a gazdaságosság követelményei a gyártás tö­megszerűségének fejlődésével hatványozottan növekednek. A feladatok tehát rend­kívül nagyok. A kong­resszusi határozatok végrehajtásában döntő fontos­ságú a vállalatok új ötéves tervének megalapozott, sokol­dalú előkészítése. Az előző idő­szak folyamatainak, fejlődési irányzatainak gépies előrevetí­tése aligha célravezető. A fej­lett szocialista társadalom fel­építése, korunk gyorsan válto­zó követelmény- és feltételrend­szere, a töretlenül . dinamikus gazdasági növekedés nem ru­tinmunkát, hanem minden al­kotó erőt mozgásba hozó új utakat és módszereket igényel a vállalatoktól és gazdálkodó szervezetektől. Kovács József Lassan telnek a zsákok Kedvezőtlen az idei aratás Az időjárás most már kedvez az aratóknak, ezen a hét vé­gén minden kombájnos talpon volt Baranyában. Szombaton a borsó aratók már hajnali fél ötkor elindultak. Kombájnok szedik fel a levágott borsóren­deket, mielőtt még a tűző na­pon peregni kezdene a túlérett hüvely. A sok eső miatt nagy a veszteség a borsótáblákon. Sokfelé látni a borsótól fehé­redé tarlókat, a szempergés mértéke helyenként eléri a hektáronkénti 8-10 mázsát is. Az anyagi kár jelentős, a bor­sótermelő gazdaságok a bevé­teleik 50 százalékától esnek el. A búzában is nagy vesztesé­get okozott az időjárás. Az ara­tás gyorsan halad ugyan, de a zsákok nagyon lassan telnek. A mohácsi járásban, ahol ta­valy 60 mázsás rekordokat ér­tek el, most a 40 mázsás ter­méssel kell beérniök. Legsúlyo­sabb a helyzet a Dráva, térsé­gében, ahol korántsem vonul­tak le az ár- és belvizek s je­lentős búzaterületek állnak a mai napig víz alatt. A seilyei Ormánság Tsz-ből szombaton „szomorúan" jelentették be az aratás befejezését. Mindent learattak amit lehetett, 670 hektár árpát és búzát, s kom­bájnjaikkal hétfőtől már a szomszédos drávasztárai és magyarteleki tsz-ekben segíte­nek. De 200 hektár gabonájuk a vízben maradt. A kémesi Kö­zös Út is befejezte a hét vé­gére az aratást, sajnos 50 va­gon búzájuk maradt a vízben, a Dráva öntésében. A vizes területeken a búza táblák egyre jobban felgazo­sodnak, a kombájnok csak las­san haladnak előre. Sumony- ban egy korábban vizes, gyo- mos búzatábla 3 mázsa termést adott hektáronként. A nehéz terepviszonyok között egyre gyakrabban hibásodnak, törnek a gépek, az alkatrészek. Van olyan nap, hogy 20-25 gazda­ság hívja a pécsi AGROKER alkatrészügyeletét. A válasz gyakran az, hogy nincs. A hi ányzó alkatrészeket az AGRO KÉR minden nap délután 2 óra kor jelzi a budapesti MEGÉV nek, amely 48 órán belül kül di. Sajnos sok kombájn alkat rész - főként az E 512-esek hez - még a MEGÉV-nél sem kapható. (Folytatás a 2. oldalon) Az utolsó száraztalajú táblát járják a kombájnok a kémesi ter­melőszövetkezet területén, ezzel szombat estére végeztek. Ezután az elöntött táblák lecsapolása, majd azok betakarítása követ­kezik, mintegy kétszáz kh-on. — Szokolai felv. — Találkozási műveletek a Szojuz és az Apollo között Szétkapcsolódott a szovjet és az amerikai űrhajó Közép-európai idő sze­rint 16 óra 25 perckor másodszor is szétválasz­tották a Szojuz szovjet és az Apollo amerikai űrha­jót. A két személyzet utolsó Ízben beszélgetett egymás­sal a fedélzeti telefon se­gítségével. A szovjet és az amerikai űrhajósok kölcsö­nösen köszönetét mondtak egymásnak a végzett jó munkáért, s a Földre való visszatérésig elbúcsúztak egymástól. A két űrhajó végső szét­választásakor a Szojuz-19 személyzete az ibolyántúli sugarak elnyelésével kap­csolatos kísérletet végezte. Mesterséges napfogyatkozás Hold szerepében az Apollo Előkészületek a leszállásra Szombaton, magyar idő sze­rint 7.45 órakor kezdődött a Szojuz—Apollo komplexum sze­mélyzete tagjainak ötödik mun­kanapja. Az űrhajósok nyolc órát alud­tak, és reggel 7 óra 50 perc­kor jó reggelt kívántak egy­másnak. Magyar idő szerint 13 óra­kor a Szojuz és az Apollo űr­hajósai befejezték az előké­születeket a két űrhajó első szétkapcsolására. Felöltötték szkafandereiket és átmentek a Szojuz leszálló készülékébe és az Apollo parancsnoki kamrá­Lengyelországból, Wrodawból érkezett egyetemisták csoportja végez tereprendezést Pécsett, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola udvarán. jóba. Három perccel később bekapcsolták a szétválasztó be­rendezést, és a két űrhajó las­san távolodni kezdett egymás­tól. Harminc perces öltávolodás után a két űrhajó ismét köze­ledni kezdett egymáshoz és ezúttal a Szojuz hajtotta végre az összekapcsolást. Ez a ma­nőver is sikeres volt, bebizo­nyítva, hogy a két űrhajó dok­koló berendezései teljesen megbízhatóan működnek. A Szojuz és az Apollo az újabb összekapcsolás során a Földkö­zi-tenger fölött repült. Az első szétkapcsolás végre­hajtása után a két legénység hozzáfogott a közös tudomá­nyos program egyik legérdeke­sebb feladatához, a mestersé­ges napfogyatkozás előidézésé­hez. A Szojuz és az Apollo, egymástól 20 méterre eltá­volodva úgy helyezkedett el, hogy a két űrhajó és a Nap így vonalba kerüljön. Az Apol­lo játszotta a Hold szerepét, teljesen eltakarta a napkoron­got a Szojuz elől, és ily mó­don lehetőséget nyújtott a szov­jet űrhajósoknak egy ritka je­lenség megfigyelésére és le­fényképezésére — a napkoro­na rögzítésére teljes napfo­gyatkozásnál. Moszkvában a nemzetközi sajtóközpontban szombaton délelőtt Viktor Blagov,- a sajtó- központ ügyeletes vezetője vá­laszolt a tudósítók kérdéseire. Az űrhajósok sokrétű és ered­ményes munkájáról szólva el­mondotta, hogy minden jel sze­rint megfontolásra érdemes Alekszej Leonov parancsnok azon javaslata, hogy a jövő­ben növeljék a közös űrrepü­lésekben résztvevő űrhajósok számát. Az űrhajósok megkezdték előkészületeiket a Földre való visszatéréshez. Veszteségek a Dráva mentén

Next

/
Thumbnails
Contents