Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)

1975-07-15 / 192. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Kisnyomású gázelosztó-vezeték épül Pécsett, a Széchenyi tér közel 250 méteres szakaszán. Napirenden a munkáslakosság helyzete, életkörülményeinek javítása ülésezett a Megyei Tanács Tizenegyen kértek szót a vitában Ismét dolgoznak az arató-cséplőgépek. Képünkön Reménypusztán a termelőszövetkezet búzatábláján dolgoznak a kombájnok. Szókolai felvétele A munkáslakosság társadal­mi szerepének fejlesztésével és helyzetének javításával kap­csolatos tanácsi feladatok című előterjesztés megvitatása volt főtémója a tegnapi megyei ta­nácsülésnek, amelyet a Pécs városi Tanács székházában tartottak meg, s amelyen a me­gye országgyűlési képviselői közül is számosán részt vettek. Dr. Földvári Jánosnak, a Me­gyei Tanács általános elnökhe­lyettesének elnökletével a me­gyei tanácsülés sokoldalú elem­zés alá vette az előterjesztést, amely áttekintést ad a megye munkáslakosságának helyzeté­ről és meghatározza a megye területén működő tanácsszer­veknek a témából adódó fel­adatait is. Megyénk lakosságának szá­ma 1975 elején 432 000 volt, - 1970-hez képest 7 ezerrel nőtt. Az összlakosságnak közel 62 százaléka, az aktív keresőknek pedig 59 százaléka tartozik a munkásosztályhoz. Pécsett él a megye munkáslakosságának közel 40 százaléka. A munkások közéleti tevé­kenysége, a tanácsokban való részvétele fejezet hangsúlyoz­za: a lakossággal való közvet­len és rendszeres kapcsolat ki­építésében, érdekeik képvise­letében a munkás tanácstagok tevékenysége kiemelkedő. Ugyancsak kiemelkedő a tár­sadalmi munka szervezésében és abban való személyes rész­vételük. Választóik érdekeinek határozottabb képviseletét jelzi az interpellációk számának nö­vekedése is. Rendszeres kapcsolatot az üzemekkel A tanácstagok és az üzemek kapcsolatáról az előterjesztést készítő ideiglenes bizottság azt a tapasztalatot állapította meg, hogy helyes lenne, ha a nem üzemben dolgozó tanács­tagok is rendszeres kapcsola­tot tartanának a választókerü­letekben működő üzemekkel, vállalatokkal, azok munkáskol­lektíváival, — véleményeik még alaposabb megismeréséért. Az államigazgatás és a munkás­kollektívák jobb kapcsolatának az eddigieknél hathatósabban kellene eredményeznie az ál­lamigazgatási munkának a munkáskollektívákhoz való kö­zelítését. Vannak bizonyos — jelenleg a tanács hivatali he­lyiségeiben intézett — ügyek, amelyek az üzemekbe is „ki­vihetők". A kollektívák székhe­lyén történő ügyintézés előnyös lehet mind az állampolgárok, mind pedig az államigazgatási szervnek is. A megye munkáslakosságá­nak társadalmi helyzete fejezet utal az átlagbér növekedésére, de megállapítja többek között, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elv megsértése elsősorban a férfi és a női munkaerők közötti indokolatlan béraránytalanságokban jelent­kezik. A munkások lakásellátása A munkáscsaládok anyagi és szociális helyzetével összefüggő egyik legfontosabb tanácsi fel­adat: megfelelő lakásokkal va­ló ellátásuk. A megye városai­ban 1973-ban, 1974-ben, 1975- ben a névjegyzékeken keresz­tül kiutalt lakások 65—70 szá­zalékát fizikai dolgozók kap­ták. Külön gondot jelent azon­ban az alacsony keresetű munkáscsaládok lakáskörülmé­nyeinek javítása, mert a hasz­nálatbavételi díjat nem tudják kifizetni. Ezért a tanácsok mél­tányolható esetekben mentesí­tik a rászorulókat a használat­bavételi díjak megfizetésétől, illetve fizetési kedvezményeket biztosítanak számukra. Már eddig is jó eredmé­nyeket hozott a munkáslakás­építő akció. A IV. ötéves terv befejező évében várhatóan 500 munkáslakás átadására kerül sor. Gond azonban, hogy túl magas a törlesztési összeg: a panellakások után havi 450 fo­rint, az alagútzsalus technoló­giával készült lakásoknál havi 730 forint. Felülvizsgálatra szo­rul a munkáslakás akcióban értékesített lakások törlesztési idejének szabályozása, indo­kolt a törlesztési idő íreg'nosz- szabbítása. Megyénkben naponta csak Pécsre mintegy 40 ezer embert szállítanak a munkahelyekre és vissza. A munkásszállítás körül­ményei elmaradnak a városi és a távolsági forgalom színvona­lától, a kocsik rosszak, elha­nyagoltak. A munkások köré­ben ez elégedetlenséget kelt. Ami a kereskedelmet illeti: a bolti kiskereskedelem és ven­déglátóipari hálózat az elmúlt 4 évben 23 000 négyzetméterrel bővült. A megépült egységek elsősorban a munkáslakta te­rületek ellátását javítják.. Ked­vezőtlenebb a helyzet a ven­déglátóiparban, ahol a 13 600 négyzetméter hálózatbővítésből a gátak mentén • Kevesebb ember, eredményesebb védekezés • Százmilliós értéket mentettek csak 6377-et sikerült megvaló­sítani. A munkáslakta területe­ken a legnagyobb elégedetlen­séget a kis alapterületű boltok, a lassú rekonstrukciók és a la­kásberuházásokkal lépést nem tartó hálózatfejlesztés okozza. Egyes városrészekben teljesen elégtelenek a vásárlási körül­mények — például Pécs I. ke­rület, Lvov-Kertváros, Siklós új lakótelepén. Az életszínvonal emelkedése természetszerűleg hozza magá­val a szolgáltatások iránti igény növekedését is. Az ellá­tottság Pécsett a legdifferen­ciáltabb, kivéve a lakáskarban­tartást, ami elmarad az igé­nyektől. Hasonló a megye má­sik három városának kapacitás­helyzete is, közülük legjobban Mohácson fejlődött a szolgál­tatás. Itt szintén a lakáskar­bantartás kapacitáshiánya okoz problémát. Komlón mind a ka­pacitás, mind a szolgáltatá­sok minősége szempontjából sok a gond. Szigetváron a legkevésbé megfelelő a szol­gáltatás színvonala. Fokozza a problémát az egész szigetvári járás ellátatlansága. A sásdi járásban is kedvezőtlen a kép. Az egészségügyi ellátást tag­laló fejezet utal arra, hogy a (Folytatás a 2. oldalon) „Most már teljesen nyugod­tak vagyunk” — tulajdonképpen így is kezdhette volna Herná- dy Alajos, a Dél-Dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság igazgatója az igazgatóság székházában hét­főn délután két órakor megtar­tott sajtótájékoztatót, de a sok árvizet tapasztalt ember ennél óvatosabban fogalmaz: „azt hiszem, már nyugodtab- ban beszélgethetünk...” A Duna már igyekvő tempó­ban apad. Olyannyira, hogy Hernódy Alajos számokkal alá­támasztott „jóslata” szerint kedden estére, vagy szerdára virradó hajnalra annyira le­megy a víz, hogy meg lehet szüntetni a harmadfokú ké­szültséget a Duna mentén, s a későbbi, kisebb áradások sem okozhatnak már problémát... A Duna, a végleges, leg­utolsó adat szerint 63 centimé­terrel volt alacsonyabb az ed­dig mért maximumnál. Az 1965 utáni nagy beruházások már most az első komolyabb árvíz után „behozták" a költségeket,- akkor is, ha csak az árvízzel kapcsolatos közvetlen kiadáso­kat tekintjük. Az utolsó pilla­natban még fenyegetett a Du­na. Az országhatár alatt, kö­rülbelül hat kilóméternyire egy közel 100 esztendős zsilipnek kellett kiállni a próbát, tulaj­donképpen egy hajszálon múlt, hogy onnan nem jött vissza a víz. A szakemberek természe­tesen erre a szakadásra is fel­készültek, de ha bekövetkezik a katasztrófa, csak áz Erdőfű feletti területeket tudták volna eredményesen védeni... Elmúlt a veszély, megnyu­godtak a kedélyek, s most már arra is jutott idő, hogy össze­számolják: milyen súlyos káro­kat okozhatott volna a víz, ha nincs mindenki idejében a helyén, ha nem ismerik fel azonnal a lehetséges védekezés módszereit. . . A Duna alsó szakasza a megerősített gátakkal bizton­ságban volt. De így is érdemes összehasonlítani a Dráva—Duna árvédekezésben résztvevők ada­tait a három év előttivel, ami­kor csak a Dráván veszélyez­tetett az ár. Akkor a kritikus időszakban 6350 ember védeke­zett a gátakon, most a két víz támadásának legveszélyesebb időszakában 1400 ember ele­gendő volt ahhoz, hogy érté­kes termőterületeket, lakóháza­kat mentsenek meg ... Maradjunk még a számoknál: 1972-ben csak a drávai vész idején 515 ezer homokzsákkal ájlták útját a víznek, - most a Dunával együtt sem kellett 76 ezer. A vízügyi igazgatóságnak — ezt talán kevesen tudják — „hivatalból” nem lett volrra kö­telessége a nyári gátak védel­me. Mégis, úgy ítélték meg a helyzetet, hogy fontos és érde­mes a nyári gátakon is helyt­állni. Ezzel a felismeréssel, és ezzel a hozzáállással csak Maj- láth-puszta térségében 10 ezer hektárt, több mint százmilliós értéket mentettek meg . . . Megválasztották a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az ország- gyűlési választási időszak­kal összhangban — 5 éves időtartamra — megválasz­totta a népi ellenőrzés leg­felsőbb szervét, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsá­got. A bizottság elnöke dr. Dabronaki Gyula, elnökhe­lyettesei : Péteri István és dr. Molnár Imre; tagjai: Bara­bás Miklós, Blatenszky Kál­mánná, dr. Békési László, Dajka Ferenc, Dobos Sán- dorné, Dobos István, Havasi Béla, Horváth Lajos, Pálmai Lajosné, dr. Nyíró József, Révész Géza, Villányi Mik­lós, Zana Károly és Zara László. Az új Központi. Népi El­lenőrzési Bizottság hétfőn letette az esküt. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Tovább apad a Duna Nyugalom Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 192. szám 1975. július 15., kedd Ára: 80 fillér

Next

/
Thumbnails
Contents