Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)

1975-07-14 / 191. szám

Mozgalmas hétvége 200 ezren a Balatonnál Vasárnap több mint 200 ezren élvezték a kirándulás és a nyaralás örömeit a Balato­non: a változékony időjárás ellenére a hétvége forgalma már a főszezont idézte. A szállodákban 90 százalék körül mozgott a helykihaszná­lás. Az idényszállákat főleg osztrák és német vendégek keresték fel nagy számban. Sokan érkeztek Csehszlovákiá­ból is. A megélénkült forgalomra felkészült a vendéglátóipar és a kereskedelem is. A kempin­geket, a szabadstrandokat és a parttól távolabb levő kirán­dulóhelyeket mozgóárusok ke­resték fel. Az ellátásban — néhány kivételtől eltekintve — nem voltak zavarok. Gazdag kultiyális program várta a Balaton parti turistá­kat. Füreden a Balatoni Galé­riában vasárnap nyitották meg Frank Ruddigkeit lipcsei festő­művész grafikai kiállítását. A tihanyi Rege presszó teraszán zenés irodalmi műsor kínált jó szórakozást a vendégeknek. A természet orvossága Találkozás az ördöggoi f sodaszerek-e a gyógy- v növényekből készült gyógyteák? Csak annyira, amennyire csodálatos ma­ga a természet. A súlyos betegek az utolsó szalma­szálat is megragadják. Ez a szalmaszál gyakran elég erős ahhoz, hogy a gyó­gyulásig vezesse a belé- kapaszkodót. — Sok beteg keresi fel? — Nagyon sok. Naponta nyolcvanon, százan fordulnak hozzám levélben, vagy jönnek el személyesen. — Valamennyiükön tud se­gíteni? megbetegedések, s még na­gyon sok más panasz gyógyí­tására, vagy enyhítésére készí­tem a gyógytea keveréket. A gyomorfekélyes betegek teáját például több, mint húszféle növényből állítom össze. — Távolabbi vidékekről is felkeresik? — Nemcsak az ország, ha­nem szinte a világ minden tá­járól. Jönnek az Egyesült Álla­mokból, Dániából, Svédország­ból, Angliából. Természetesen ők személyesen keresnek fel, mert külföldre nem szabad gyógyszert küldeni. — A magyarok többsége milyen bajára keres írt? — Legtöbben az epéjükre panaszkodnak. Sokat, és túl zsírosán esznek. A tea sokat segít, de okosabb lenne he­lyesen táplálkozni. — Minden kérést igyek­szem teljesíteni. A többi már a gyógyteák dolga. Haiimbán él a 73 éves Szá­lai Miklós. A kis ház mögötti kert a csend, a nyugalom szi­gete. Nincsenek gondosan ápolt, megművelt parcellák. A természet szabadon rendezhet­te be itt különleges világát, a maga törvényei szerint. — Van olyan növény a kert­ben amelyet nem ismer? — Az egész határban nincs olyan. Sok évtizedes tanulás, olva­sás, gyakorlati tapasztalat eredménye az a tudás, arnely- lyel a hozzáfordulókon segí­teni tud. Egész kis könyvtárra való orvosi, botanikai szak­könyvet tanulmányozott át magyar, német, angol, francia és latin nyelven is. — Kik fordulnak önhöz? — Kizárólag azoknak adok gyógyteát, akik pontos orvosi diagnózis alapján tudják kö­zölni velem betegségüket. így, többek között gyomorpanaszok, keringési zavarok, vese és epe □hétfői Az orvosok is ezt mondják... Lépni is alig merek a kert­ben, ki tudja, milyen érték ke­rül a talpam alá. Az a csene- vész lila virágú növény, amit a gondos gazdaasszony bizonyá­ra gondolkodás nélkül ki­gyomlálna a sárgarépák kö­zül, a Ruta hortensis, értágító, vérnyomáscsökkentő hatású, a Rutascorbin nevű gyógyszer alapanyaga. Mellette társai: a rozmaring, a mahónia, a cit­romfű, erdei mályva, szúrós gyöngyajak, és a többiek. Többségüket kisebb-nagyobb fehér, vagy más színű tablet­ták formájában látjuk viszont. Azok teljesen megbízhatók. De így, természetes formájukban, az évezredes tapasztalatok alapján összeállított teakeve­rékek gyógyító hatása is ta­gadhatatlan. Még egy kérdés motoszkál bennem, de oly nehéz az ilyesmiről beszélni. Szalai Mik­lós azonban kisegít: — Sokan kérdezték mór, hogy kihez forduljanak, ha én már nem leszek. Magammal viszem a titkomat? Hát elő­ször is, ez nem titok. Szívesen átadnám a tapasztalataimat bárkinek. De még senki sem kért rá. Kurucz Gyula A fejem átfért, a bal karo­mat is átpréseltem, ujjaim té­tován matatnak a nyálkás agyagos kövön. Nincs mibe kapaszkodni. Jobb karom tes­tem és a kő közé szorult. Lá- bom már az előbb elvesztette támaszát. Most értem, mire gondolt Geisz Ferenc az egyik barlangkutatót idézve, amikor lefele indultunk: mondjátok majd meg a feleségemnek, hogy adósságom nincs, soha sem csaltam meg. Vass Béla pécsi barlangku­tató csoportjával több mint 3000 órát töltött a föld alatt, talán ezerszer is beszorultak így, mint most én. ö is figyel­meztetett: veszélyes vállalko­zás leereszkedni a Szuadó völgyi barlangba. Talán öt mé­terre lehetünk még csak a napvilágtól, még hallani az uránosok kompresszorának za­ját. Ok egy siklóval akarják megközelíteni a barlang leg­mélyebb pontját. A kutatók feltételezése szerint kell itt lennie egy hatalmas barlang- rendszernek, amelynek vizéből — feltehetően — az orfűi víz- főforrás is táplálkozik ... Végre, a másik karom is át­préseltem, már tudom a lám­pám fénynyalábját irányítani. Persze azt az ácskapcsot kell Szlivenbe utazott a pécsi úttörők hetventagú együttese. Tegnap hajnalban indultak a Kos­suth térről, Pécsre a hónap végén térnek haza. Szlivenben két alkalommal lépnek fel kó­rusukkal, néptánccsoportjukkal és zenekarukkal. Szikfák rabjaként — a mélyben megmarkolni. Háromméternyi vaslétrán kell leereszkedni, biztonságban érzem magam, — bár a létra csak fent rög­zített —, olyan mintha kötél­hágcsón ereszkednék. Lenn Geisz Ferenc, aki többször járt már a barlangban. A Mecseki Ércbányász szerkesztője már- mór amolyan amatőr barlang- kutatónak számít. Felmutat. Felettünk hosszú kürtő tör a felszín felé. A Szuadó völgy többszáz víznyelője közül az egyik. Újból létrán ereszke­dünk — ezt már a barlangá­szok bővítették ki. Körülöttünk fekete hajszálgyökerek hálója borítja az agyagos követ. Ismét felfele kapaszkodunk: aktatáskányi lyukba szalad lámpám sugara. Csak nem ezen?... De! Először a lá- bom dugom át. Tétován ka­limpál a semmibe. Megfordu­lok. Fejem könnyen átfér, vál- lam azonban megszorul. Már korábban gondoltam arra, hogy a barlangkutatók bizo­nyára „karcsúbbak" és súlyra könnyebbek nálam. Tíz méter hosszú, négy-öt méter széles, talán három mé­ter magas lehet a táborterem. A barlangkutatók itt tárolják a biztosításhoz szükséges fát, itt vannak szerszámaik is: kőmű­ves kalapács, régi német gya­logsági ásó, vas feszítőrúd. Évekkel ezelőtt több napot a föld alatt töltöttek itt, nem kellett minden nap megten­niük ezt a gyötrelmes utat. Karnyi vastag cseppkő me- redezik az egyik sziklapárká­nyon. A Péter cseppkő. Amott vízesésszerű cseppkövet for­mált a természet. Ott meg az ördög! Feje búbján hajszál­gyökerek, piros nyelvét gunyo­rosan öltögeti felénk. Szavait — két ujjnyi cseppkő — fenye­getőn mereszti a földalatti vi­lág csendjét zavaró idegenek felé. Az ördögöt a barlagá- szok csinálták. Agyagból van. Amott a barlang falán gyö­nyörű női mell. Végre leértünk. A barlagku- tatók szerint itt a közelben kell lennie a nagy barlang- rendszernek, talán a lábunk alatt szivárgó víz, az omladék alatt itt is a barlang. Ide lyu­kad majd az uránotok siklója. Teljesen elvesztettem időérzé­kem: úgy tűnik órák alatt ju­tottunk le. Mindössze negyven­négy méterre felettünk az aba- ligeti út hajtűkanyarjában las­sító járművek ügyet sem vet­nek arra a vasajtóra, amely elnyelt bennünket. Ha most elzárulna fejünk felett ez a kis hasadék?... Megindulunk fel. Ujjaim alól kicsúszik az agyag. Egy­szer. Tízszer. Csizmámra tíz- kilónyi sár tapad, ruhámon ujjnyi vastag a sár. Felfele nehezebb. Megint megfog a kő. Kapkodni kezdek. Ez a legrosszabb. Olyan érzés, mint amikor megkötöznek és a kö­teleimet szeretném eltépni. Tü­relmetlen, összerendezetlen mozdulatok. Kezem sajog — hatszor-nyolcszor a sziklába vertem, ügyeskedni kell. Os­toba dal jut eszembe: apu, hogy megy be az a nagyele­fánt ... Vass Béláék minden évben 200—300 órát dolgoznak itt. Ez a pihenésük, szabadságuk. Nem öncélú szórakozás: a víz- főforrás naponta közel 3 ezer köbméter vizet ad Komlónak, a Pécsi tó táplálása mellett. Feltárásában a barlangkuta­tók jelentős érdemeket szerez­tek. Ha itt sikerül megtalálni a nagyba ríangot, s majd fel­tárják, a közönség előtt is megnyílhat a barlang, vizet is találhatnak... Na végre. Úgy tűnik, Geisz közvetlenül mellettem beszél, pedig nem is látom lámpájá­nak fényét. Messze felettem jár. Mondom, hogy kiszabadí­tottam magam. Ö meg szól: egy négyzetméternyi kék eget látok ... Lombosi Jenő REJTVÉNYPÁLYÁZAT Hétről hétre <0 ■ “ ML * J r a pf- J ■ 22 23 if 25 W ­: ■ U ’ 1 ■ 30 M Vízszintes: 1. Lágy sajtféle­ség (egy olasz helység nevé­ről). 10. Rendezőiroda. 11. A szólásmondás szerint a pénz is teszi. 12. 1717 m magas hegy­csúcs Báli szigetén. 14. A régi SZTK. 15. Barátságosan unszol az evésre-ivásra. 16. A kidol­gozott kéz ilyen. 17. Római vál­tópénz. 18. Lekvárral, túróval töltött sütemény. 20. Vízzel tisz- títtat. 21. Morze-jel. 22. Tuda­tosan törekszik valamire. 24. Lear király lányainak egyike. 26. Kettő tesz ki egyet. 27. Mongol fejedelem volt (1336— 1405). 28. Az USA egyik álla­ma. 30. Hogy a ... a vetésre ne menjen (kitérő válasz). 32. Kiselejtezett nyomtatványok, iratok tömege. Függőleges: 1. Japán tábla­játék. 2. Lengyel utazási iro­da. 3. Megreped a Balaton je­ge. 4. Ezüst aprópénz a régi görögöknél, ezt tették a halot­tak szájába, hogy az alvilági révész átszállítsa őket a Styx folyón. 5. Lodz folyója. 6. Ket­tősbetű. 7. A szabadságharc­ból ismert Tolna megyei köz­ség. 8. A tudattól független va­lósága. 9. A vármegyei közigaz­gatás választott feje volt. 13. Sátrakból álló telep. 15. Csár­dás kis ............. félre csapva h ordom. 16. Ilyet még nem .... (ilyet még nem tapasztaltam), átvitt értelemben. 19. Idegen női név, jelentése: csinos. 20. Kossuth-díjas állatorvos és aka­démikus (József, 1861—1952). 21. Gabonatísztító-gép. 23. Anyagi vesztesége. 25. Indiai falu vallási vezetője. 27. Maga előtt mozgat. 29. A 25-ös első fele. 31. Kicsinyítő. — Aczél László — Beküldendő a vízsz. 1., 18., 27., 32., függ. 2„ 4., 19. és 21. számú sorok megfejtése legké­sőbb július 19-én (szombat) dé­li 12 óráig beérkezőleg LEVE­LEZŐLAPON, Hétfői Dunántúli Napló, 7601 Pécs, Pf. 134. cím­re. A helyes megfejtést bekül­dők között 3 jutalomkönyvet sorsolunk ki. Kérjük a fenti „REJTVÉNYPÁLYÁZAT" c. fel­iratot a levelezőlap címoldalá­ra ragasztani. A július 7-i számban közölt rejtvény megfejtése: Kacifán­tos — úri muri — Ámoréit — Briliántos — Citera — Nemere — Imitál — ítélet Könyvjutalmat nyertek: Gyür­ke Lajos, 7741 Nagykozár, Heinrich Péter, 7623 Pécs, Sem­melweis u. 19/3, Moór Ágnes, 7624 Pécs, Kodály u. 6. A könyveket postán küldjük el. Tűzoltó­verseny Úttörő, vállalati és községi önkéntes tűzoltórajok verse­nyeztek szombaton Pécsett az országos döntőbe jutásért. Az orszógrészi versenyt az Engel János úti gyakorlópályán és a pécsi Kinizsi sportpályán tar­tották meg. A baranyai ver­senyzők közül az országos dön­tőbe jutott 800 literes kismo- torfecskendő-szerelés kategó­riájában Rózsafa község fiú út­törő raja. A községi önkénte­sek versenyében gépjórműfecs- kendő-szerelés kategóriájában Pécsvárad férfi csapata, a 800 literes kismotorfecskendő-szere- lésben Mágocs női csapata és osztottsugár-szerelésben Oko- rág női csapata bizonyult ér­demesnek az országos verseny­ben való részvételre. ismeri o *t otf cs *1 yfsic iiiscctt

Next

/
Thumbnails
Contents