Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)
1975-07-12 / 189. szám
Képsorunk egy mű restourálósi folyamatát mutatja be. Az elsű képen az arc bal felén kard által ejtett sérülés látható. Isme* rétién festő XVIII. századi képe után készült századfordulós másolat. A kép dr. Ebergényi László tábornagyot ábrázolja. Csaknem koromfekete volt a kép. Természetesen, aki behozta, azt állította, hogy milliár- dokat ér. Kérdésünkre, hogy szerinte mit ábrázol, azt válaszolta a tulajdonos, hogy az örökkévalóságot — meséli Sán- dy Erika, a Budapesti Szépművészeti Múzeum tudományos munkatársa. Nagyon sokan hoznak be olyan képeket, melyekről állítják, hogy ez egy eredeti Rembrandt, vagy Murillo — természetesen egyszeri ránézésre megállapítjuk, hogy ez nem igaz. Ez év január elsejétől foglalkozunk „bírálattal". Minden hét keddjén vesz- szük át a képeket és a következő hét szerdáján kiadják, mikoris szakvéleményt mondunk a műről. Ebben az esetben csak azt tudja meg a tulajdonos, hogy érték van-e a kezében, vagy sem. Árat nem közlünk. Hetente 10 és 20 között mozog a behozott képek, szobrok, grafikák száma. Ilyenkor minden osztály képviseli magát, és természetesen jelen van a főigazgató is. A Nemzeti Galériában már több mint 10 éve van bírálat, mi a nemzetközi anyagokkal foglalkozunk, kizárólag. Vidékről is nagyon sokan keresnek fel bennünket, gyakran hatalmas képeket cipelnek fel, pedig elég lenne, ha csak egy kis amatőr fotót küldenének, mi már arról is tudunk véleményt mondani. A rengeteg műtárgyból eddig mindössze százkilencvenkettőt védtünk. A védett műtárgyakat nyilvántartásba vesszük, a tulajdonos köteles megmutatni mindenkor a kül- és belföldi szakkutatóknak, az ország területét nem hagyhatja el a műtárgy, mert az nemzeti érték. A szakvélemény a restaurátorok segítsége nélkül elképzelhetetlen az esetek döntő részében, különösen akkor, ha tudjuk, hogy értékes a mű. Nagyszabású kiállítással dokumentálja a Szépművészeti Múzeum a felszabadúlást követő harmincéves munkájának eredményeit, közöttük figyelemre méltó a restaurás munkafázisainak bemutatása. Nem egyszer érdekes meglepetésekkel szolgáltak a régi festmények. így például Palma Vecchio (1480—1528) fiatal nő képmása — a röntgenvizsgálat kiderítette, hogy a lányarc árnyképe alatt, azt félig átmet- szően egy sapkás ifjú arca látható, alább fordított helyzetben bajuszos, szakállas, kalapot viselő, markáns arcú férfi. Mivel a fordított állás miatt nem lehet kompozíció, valószínű, hogy két külön vázlatról, vagy stúdiumról van szó. Kettős eredményre vezetett a múzeum gyűjteményében régebben a Lorenzo Lotto műveként szereplő Két fiatal nő képmása című kép is, mely egy XVI. század eleji olasz festő alkotása. Kiderült, hogy a felső -képréteg XVI. századvégi hamisítvány, alatta korábbi, Perugi-no köréhez kapcsolható alkotás rejlik. A kép vizsgálatakor festékrétegeinek repedéseiben a felső rétegtől elütő tüzes színek tűntek elő. Mit is kell tudnia egy restaurátornak? A művészettörténeti ismereteken kívül kémiai, fizikai, anyagtan! tudnivalókban is otthonosnak kell lennie. Hiszen a röntgen, az infravörös, az ultraibolya sugaras átvilágítás, a mikro- és makroEredeti? Hamis? Bepillantás a restaurátorok műtermébe felvételek, a mikroszkóp napjainkban már mindennapos segédeszközei a restaurátoroknak. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az alkalom- szerű javítgatásokból művészeti-tudományos tevékenységgé fejlődjön a restaurálás. Manapság elképzelhetetlen már, ihogy képmeghatározásoknál, a képek szerzőségének tisztázásánál, a szignatúrák megállapításánál, a hamisítványok felfedezésénél ne használják az új technikai módszereket. Legutóbb például a műanyagokat is sikeresen felhasználták a munka során. Azonban az egyéni intűíciónak még mindig nagyon lényeges szerepe van. Ezt vallja Móré Miklós is, a Szépművészeti Múzeum főrestaurátora : — Aki intenziven foglalkozik képvizsgálattal, az az esetek 95 százalékában biztos választ tud adni egyszeri ránézés alapján, hogy a kép eredeti, vagy nem. Természetesen a mű korának, anyagának lényegbevágó ismereteit nem szerezhetjük meg az optikai, mikrobiológiai módszerek nélkül. A röntgen elengedhetetlenül fontos a strukturális vizsgálatoknál. Választ kapunk ennek során ilyen lényeges kérdésekre, mint: melyik részen dolgozott legtöbbet a festő, milyen textúrát alkalmazott, hogyan rakta fel a festéket, milyen a festő ecsetjárása? A példák alátámasztására röntgenfelvételeket mutat, az egyiken egy női akt, felsőtestének része hófehér, a többi szürkés réteg — ahol fehér, ott dolgozott legtöbbet a festő rajta, ott a legvastagabb a kép. A másikon „szálkásan” suhannak az ecsetvonások, megjelenik a vászon textúrája is, Cézanne, a posztimpresszionista festészet legnagyobb alakja mértani idomokba szerkesztett, „odalehelt" színeivel rendkívül gyöngéd hatású képeit késsel vitte fel a vászonra, mely a röntgenfelvételen pólyaszerű fehér csomókban jelenik meg. Gyakori, hogy a művész alkotás közben megváltoztatja elképzeléseit, ilyenkor a vászon őrzi az eredeti, az alaprétegeket is. Egy-egy értékes kép hamis szignózása hosszú időre megtévesztő lehet. Tarai Teréz, a pécsi Janus Pannonius Múzeum Képzőművészeti és ipar- művészeti osztályának restaurátora is felfedezett egy ilyen hamis szignót egy XVIII—XIX. századi neves osztrák festő képén. Ha a fényképezési, röntgen-eljárások után is maradnak kételyek a képre vonatkozóan, akkor alkalmazzák a mikrokémiai módszert. Ebben az esetben a kép egy kevésbé szembetűnő részéről levesznek egy gombostűfej nagyságot és azt vizsgálják. A színes felvételek alapján a színező, kötőanyagok tekinthetők meg, a festék rétegerése. Ilyenkor derül fény például arra, hogy az idők során oxidálódott festmény milyen festékanyagot takar. Jelentős tudományos felfedezés volt a különböző korok eltérő anyagainak megállapítása, mely a további helyreállításnál játszik döntő szerepet. A képek tisztítása különböző vegyi anyagokkal történik, sokszor egy műnél többször is ki kell kísérletezni a legmegfelelőbb anyagot. Minél régebbi egy kép, annál ellenáTTobb a festékanyaga. A ráfestett durva festékanyagot nehéz eltávolítani. Gyakori a keret körüli ráncolódás is, ezt vasalással, többnyire viaszgyantával, vagy préseléssel simítják ki. Dolgoznak vésővel is, mikor az eredeti alap megrongálódott és másik alapra kell helyezni a művet. A restaurálás múltja Magyarországon elég rövid. Hazánkban nem volt olyan nagy szabású nemzeti közgyűjte mény, mely restaurátori gondozásra szorult volna. Megfelelő mennyiségű és minőségű munka hiányában ezt a foglalkozást a múltban senki sem művelte. A magángyűjtők jórészt osztrák és olasz restaurátorokkal dolgoztattak, a laikus polgárság pedig megelégedett a dilettáns képjavítók munkájával is. A tudományos restaurálásnak még az alapelemeit sem lehetett Magyarországon elsajátítani. Kákay Szabó György, a tudományos színvonalú restaurálás hazai- úttörője olasz és német intézményeknél folytatta tanulmányait. Elvnek a hiányosságnak a megszüntetésére a Képzőművészéti Főiskola 1949-ben önálló tanszakot létesített. Napjainkban már minden jelentősebb múzeumnak korszerűen felszerelt restaurátori műterme van, emellett önálló központi restaurátor műtermek működnejt.. Vidéken Pécsett, a Janús Pannonius Múzeumban, az országban elsőként létesítettek restaurátor műtermet, igaz á felszerelés nem a leggazdagabb. De az itt folyó munka nagyon jelentős, hiszen a XX. századi képek jó része is tisztításra szorul, ezen kívül a háború idején némelyik súlyosan megsérült. cKdwiO/yTa/*N cRdvAt így múlik el a világ dicsősége Hárságyi Margit Megyek az utcán. Egy kövérkés, olyan kilencvenöt-száz kilós menyecske rámront: — Kálmán! Ezeréve nem láttam! Az örvendezésből öt dolog derült ki: Ezer éve nem látott, tehát nem idevaló. Valamikor itt élt, mert akkor legalább ezerötszáz éve találkoztunk. (Az ember az ezerötszáz év előtti eseményekre jobban emlékszik.) Ha Kálmánnak szólít, annak van valami oka, jóismerősnék kellett lennie. Feltűnően örvendezik, tehát nem bántottam. Valóban nem bánthattam, mert akkor tegezne. Nem marad más hátra, mint öla.muszi örvendezésbe bonyolódni. — Én is régen láttam! Régen volt bizony! Ez kielégíti, s ezt mondja: — Nem sokat változott! Ez ugyan nyilván nem igaz, de a bókot vissza kell adni. — Na, ami azt illeti, Maga se sokat. Felhördül: — Tudja hány kiló vagyok? Kilencvenöt. Akkor meg negyvenöt kiló voltam. (A negyvenöt kilósok közül kell keresnem !) Tovább tökéletlenkedem: — No ha testben változott is valamit, de lélekben nem! Felnyerít: — Ne idétlenked- jen! — Én mindjárt megismertem magát! Maga is? (Na, na, gyanít valamit?)-—Én is azonnal! Ugyanazok a vonások! (Az égbolt stabil és nem szakad le!) No, de ennyi nem elég, ha rná.r eddig eljutottam, akkor csak menjünk tovább! — Hogy él? Még mindig a ■régi helyén? Ebből nem lehet baj, valami mindig' kiderül. Egyetlen ember sem marad ezer évig egy helyen. , — Nem! — Elmentem a FÖ- BUHAHOZ. FÖBUHA csak egy van, az is Pesten. (Mellesleg elég ronda neve van!) Most már van miről beszélnünk, Budapest nagy, de én ennél többet szeretnék tudni: — A férjjel hogy van? Ez kissé mélyvízbe való ugrás, de nem volt olyan vénlányos feje. Ha pedig asszony, akkor férje is van. — Elváltam az artistától, újra férjhezmentem. A nő szorgalmas életet él! A döntő dolog azonban kiderült. összes ismerősöm közül egyetlen-egy volt, aki artistához ment férjhez. Atyaúristen! — döbbenek meg. A nő kicsi volt, szép és pajzán. Elhűlve nézem. Ha ink- vízitor csiklandozná a talpam, akkor sem ismertem volna fel! Most már van miről beszélnünk, de semmi értelme. Maradt tehát az emlékezés. Emlékszik arra? Nem felejtette el azt? Nem, nem — nem felejtettünk el semmit! Az agy sok felesleges dolgot cipel. A nő illeged már magát. Kilencvenöt kilót mondott, de úgy megvan egy mázsa, mint a pinty. Beszél, beszél és kéri, ha arra járok, ne kerüljem el. Én mindent megígérek. Az ember soha nem lehet olyan szegény, hogy ígérni ne tudjon. Egyet azonban biztosan tudok már: — Édes, mázsakörüli angyalom, én Téged nem látogatlak meg. És Neked is, magamnak is egyetlen jót tehetek, hogy mindent elfelejtek. Maradsz olyan, mint voltál, ötven kilós, karcsú és pajzán. Szőllősy Kálmán — Szóval a menyasszonyodnak ikertestvére van? ’ . — Igen, és a két nővér úgy hasonlít egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz. — És hogy különbözteted még őket ? ? Ez már az ő gondjuk, nem az enyém ... Jóska megkérdezi az apjától: — Miért ábrázolják a győzelmét mindig nő alakjában? — Majd megérted, ha megnősülsz. “ A férj továbbképzésre utazik. Felesége másnap táviratot küld: „Ne felejtsd el, hogy nős vagy!" A választávirat: „Késve kaptam meg a sürgönyt!" — Hol van az az étel, ami ebédről maradt? — kérdezi az asszony. — A kutyának adtam — vó- laszol a férj. — Meg vagy bolondulva? — Nyugodj meg drágám, a kutya nem tudja, hogy te főzted! ŐSZ PEREHC 23. — Persze. Vár az újjáépítés... Menjek építeni a Manci hidat és naponta kapok egy tányér levest... — Egyelőre nem jut több — mondta Simó. — De kérem, beszéljen, mit tud Rózsiról? — Én beszéltem vele utoljára. Azt hiszem, csak tőlem búcsúzott el. Járt itt egy szekeres ember, valahonnan Csongrádból hozott lisztet, meg krumplit. Meglátta Rózsi lovát, meg akarta venni. Felkínálta érte az egész szekér krumplit, de Rózsi nem adta. Aztán sokáig pusmogtak, majd Rózsi lekötötte a lovat a porolóról, odakötötte a csongrádi ember szekeréhez. Én éppen a kapuban álltam. Odajött hozzám, megcsókolt és felült a bakra ... — Ez mikor történt? — Egy héttel azután, hogy az oroszok bejöttek... — Addig hol lakott? Eötvösöknél? — Azok az első napon kidobálták a rongyait a folyosóra. Lent aludt a pincében, a régi helyén . .. — És senki sem engedte be a szobájába? — Én hívtam •— szólt közbe Simoné. — De azt mondta, hogy nem akar senkinek a terhére lenni ... — Magának mit mondott? — fordult Erzsihez Simó. — Hogy javuljak meg — mosolyodott el a lány. — Nem mondta, hogy hová megy? — Nem. Pedig kérdeztem. Azt mondta, hogy őt ne keresse senki. Elege volt Budapestből I Simó megkísérelte kerestetni Rózsit. De ebben az országos zűrzavarban, amikor a megjelenő újságok legnagyobb rovata, a „Ki tud róla” címet viselte, amikor százezrek keresték rokonaikat, gyermekeiket, szüleiket, nem sok reménv- nyel kecsegtetett a vállalkozás. Simó két év múlva Csong- rádon tartott választási beszédet, mint a kommunista párt szónoka. Ekkor tett egy utolsó kísérletet, hogy Rózsit megtalálja. Az előre megírt beszédét már befejezte, de a szokásos utolsó mondatokat még nem mondta el. — Tulajdonképpen mindent elmondtam, de engedjék meg, hogy egy személyes élményemről is meséljek. Egy emberre emlékezem, akit 1945-ben Buda ostroma alatt ismertem meg. Borbás Rózáinak hívták. Ez a lány egy budai házban volt cselédlány és ezekben a napokban mindannyiunknak leckét adott emberségből, bátorságból és helytállásból. Akkor jöttem én rá elvtársak, hogy mit jelent kommunistának lenni. Ez a lány, tőlem hallotta először Marx és Lenin nevét. A kommunizmusról csak annyit hallott, hogy valami borzalmas dolog volt 1919-ben. Ezt mesélték neki gazdái, méltóságos Eötvös úrék. Ez a lány, ennek ellenére úgy viselkedett, mintha évtizedek óta’tudatos, tanult forradalmár lenne. Nem kellett neki brosúra, szeminárium. Mindig tudta, hogy mit kell tennie. Néha szembe fordult velem is és most utólag kell elismernem, hogy neki volt igaza. Mindezeket azért mondtam el, hogy megkérjem Önöket: ha valaki tudna valamit Borbás Rózáiról, aki állítólag egy csongrádi emberrel jött el Pestről, értesítsen. Ügy tudom, vannak itt újságírók is. Kérem, írják meg: keresem Borbás Rózáit... Simó hetekig várt, de nem kapott híradást. Rózsi eltűnt, soha senki nem hallott róla többé ... EPILÓGUS Harminc esztendő telt el. A ház, amelyről e történetben szó volt, ma is ott áll a budai. Duna-parton. A háború sebeit már régen begyógyították rajta. Lakói részben kicserélődtek, meghaltak, megöregedtek. Emlékeik megfakultak, bár ezekben a napokban sok szó esett arról a borzalmas két hónapról... Magasan az újjáépített vár felett, hatalmas utasszállító gép úszott a tavaszi égen. Ezalatt jólöltözött emberek sétálgattak a Duna’-parton. Egy magas házra mutatva egy apa így mesélt a fiának: — Itt valaha egy másik ház állt. Az ostrom alatt robbant fel. A németek ide tolattak egy lőszerekkel megrakott vagont. Számomra különösen izgalmas, hogy ez a szerelvény előtte napokig a mi házunk előtt állt. — És miért nem mondtátok meg nekik, hogy vigyék lakatlan területre? — kérdezte a fiú. Az apa lemondóan legyintett: — Soha nem fogod megérteni azokat az éveket... Ezalatt Keller Györgyné, született Kocsis Erzsébet éppen a lányának kevert le egy hatalmas pofont: — Majd adok én neked házibulit. Itthon maradsz és tanulsz. örülj, hogy te már tanulhatsz. Ha én a te helyzetedben lettem volna .. . A csinos tizenhét éves, hosz- szúhajú lány közbevágott: — Nem unod még ezt a szöveget? ... Hát mit gondolsz te rólunk? Azt hiszed még mindig az a világ van, mint a te idődben, hogy egy lányt szita alatt kell tartani? Ezalatt dr. Fábry Elemér érdemes orvos, most már nyugdíjasként tudományos szakdolgozatot írt a kóros elhízás megakadályozásáról. (Folytatása követkpzik.) HÉTVÉGE [jO «•:«*::x¥*’-’:¥:*:*í:W '<<<:• * ívK-feí*# •:•: •:¥:•:•:•:¥ S^x'v-x” XvXv: .iÄX^ÄrÄSSÄW ' .• . •:;!. \í ’.’•'1 :••• •: ? ’• ,’ ¥ ''• : '.'ji Í ''• £ $ :: !í :í 4 *v..- • : !=: í: -C • ' í V ; '::!& !•■•.■. , pIäI»«'' ' wl
