Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)
1975-07-12 / 189. szám
A mi Petőfink Gyermekrajzok Petőfi verseihez Ismét egy bizonyíték, hogy Petőfi sose tűnt el, mindig megvolt. A legkisebb keresésre előbukkan és ezer türídöklő színben ragyog. A bizonyíték egy kis kötet, tarka, mint a legszebb mezei csokor. Gyermekrajzokból és Petőfi-versekfoől kötötték. A Petőfi Irodalmi Múzeum 73-ban hirdetett gyermekrajzpályázatá- nak anyagából a Móra Könyvkiadó adta ki. 8 és 14 év közötti gyerekek bizonyítják be, hogy ismerik Petőfit. Vagy talán főleg azt: hogy szeretik őt. Mi mindent értenek, tudnak és látnak ezek a gyerekek ... Az ágaskodó, pöttyös Morzsa kutya és a tulipános ládán póváskodó tyúkanyó fölött ugyan mi lóg a falon? Természetesen egy kisfiú fényképe. A pipázó magyar nemes falán pedig sárgalapú óra függ, amelynek a számai kissé félrecsúsztak ugyan, de a ceruzavonalak félreérthetetlenül jelzik, hogy a „művész" érti, mit jelent a két sor: „ősi joggal, ősi házban Éltemet, ha el pipáztam"... A Csatadalhoz készült képen kerekes ágyúk mellett állnak szemben a sárgák meg a pirosak, s a pirosak kisebbek ugyan, de többen vannak, és ők nem az ágyúk mögött állnak... A négyökrös szekér gyönyörű lila éjszakában halad, sötétkék úton, és a csillagok köröskörül sárgállanak, még a szekérre is jut belőlük, az ökrök lába alá, a fűbe is. Az Alföld ugyan milyen lehetne más, mint kár- minpiros? Kék felhők alatt terűi el a piros rónaság, telistele fehér állatokkal. Hogy a száz kövér gulya vagy a ménesek, azt nem tudom, talán mind a kettő, de aki ezt a gazdag vöröslő rónát meglátja a papíron, tényleq azt mondja: „Szép vagy, Alföld"... No és aztán a János vitéz! Hol láttam ilyen patakot, ilyen kéket, tisztát, tovahullámzót? Ilyen királyi társaságot, ’rizsporos fejűt, koronásat, gurgulaszeműt? S íme, egy óriás, farmer rövidnadrágban, meztélláb. Nem is látacik olyan félelmetesnek. Ha valaki azt kérdezné, van-e a boszorkányok orrán bibircsók, nyugodt szívvel felelhetném: von bizony, sőt, igen feltűnő. Hogy milyenek a szellemek? Már azt is tudom. Ügy ülnek, mint az unatkozó macskák, orruk az nincsen, de bajszuk az elég nagy. A rémületes kapuőrző oroszlánok, ezek a kömorpofá- jú fenevadak meg olyan szép kapuban állnak hogy nem is lehetne azon nem bemenni. Megtudhatjuk még azt ís, hogy a hétfejű sárkány se mindig egyforma, olykor pikkelyes kék gyík a hátából kinövő cső- fejekkel, olykor kövér zöld liba, csak négy a lába és hét a feje. A gyerekrajzok mindig szépek, ha szívből jönnek. Nem is kellene kiemelni egyet se a közel félszáz rajzból, de nem ólilhatom meg, hogy egyet mégis meg ne említsek. A képek jegyzékéből tudom, hogy az egyik festményt egy kisfiú készítette, aki a debreceni Gyengénlótók Iskolájába iár. Kevesebb szín, elmosódó formák, alul nem szép zsinórírással az áll: Jancsi búcsúja. Két egymáshoz simuló, sárgával festett fej, nagy, Sötét, szomorú szemek, elmázolt, félrecsúszó szájak. S egy kéz, sötét, ötujjú kéz, a lány haja és arca között, egy kétségbeesett, kapaszkodó kéz. A könyv Petőfi dicsérete is, aki több mint száz év múlva is behatol a telkekbe és életrehív- ja az érzéseket, a fantáziát Meg a qyerekeké, akik olyanok, amilyenek, de Petőfitől, általa és vele, csakis jobbá válhatnak. H. E. Egy diák szép fanatizmusával kezdődött Fotó: Czakó László. Beszélgetés Nádor Tamással A gondolat és a hangok összefüggése Nádor Tamás, a pécsi rádió zenei szerkesztője. Telefonon győzködök vele.- Miért kellene rólam írni?- Mert te voltál az első vidéki zenei szerkesztő, mert négy megyényi hallgatóság zenei kultúráját, tájékozottságát segíted formálni, meg a szórakozást is, mert te alapítottad az ország első iskolarádióját, mert...- De miért éppen most?- Mert most vagy utoljára ötvenéves I Csend a válasz, majd megadja magát.- Jó, gyere el tíz után. — Kávét kérsz? — kérdi a stúdióban és erre csendben remegni kezd az ingem, mert kísért a nevetés. Hiszen közel két évtizede kétnaponként ösz- szefutunk és félmondatonként értjük egymást: „Mi van?" — „Hány sort írsz?" „Röviden, mert húzok!" — De kávéval sose kínálgattuk egymást. A zenei szerkesztőből tehát másodperc alatt riportalany lett. Szolgálatkészen figyel a kérdésekre és udvariassága csak azért nem feltűnő, mert Nádor Tamás szerkesztőként is csak udvariasan, halkan tud kérni. Legfeljebb újrafogalmazást nem igénylő mondatai bizonyítják: szakmabeli. — Hát akkor..., hogy kezd- fed? — Gimnazista koromban láttam egy színházi közvetítést Pécsről. A páholyban fejhall- gatós hangmérnök, meg valami kicsi, szita féle, amiről később elmagyarázták, hogy mikrofonnak hívják és csodákra képes... Akkor kezdtem el vágyakozni a rádiós pálya után. De családi hagyományként joghallgató lettem, s közben írogattam Pestre, a rádióba. Először egy Vajda János költészetéről szóló tanulmányomat fogadták el, aztán sorra a többit, az irodalmi és zenei drámák párhuzamáról írott gondolatokat, a két Don Carlosról, a két Anyeginről, a két Borisz Godunovról. A szemüveges, halk, zenei szerkesztőnek ez lehetne az ars poétikája: keresni a gondolatok és a hangok összefüggését. Borotvakeskeny határterület, de életműnek is elegendő gondolati gazdagsággal. Évtizedek tiszteletreméltó kívánRiport közben. csisága és időtrabló búvárkodása után így született meg a három köret: Puccini, Vivaldi életrajza és most a harmadik, az éppen nyomdába induló Liszt Ferenc kötet. Gondolat és zenei hang - e két emberi csodából már diákkorában izgalmas dolgokat teremtett. Technikaimádó gimnazista társaival, a sebészeti klinikáról elkönyörgött használt filmekre vésték egy remek hangmúzeum első értékeit. A legelső pécsi oratóriumkoncert hangjai így jutottak hangbarázdákba, törött lábak és mellkasok képein. egy diák szép fanatizmusával. És a nagy tett: 19431 Békét óhajtó harangkánon, a Széchenyi téren éneklő ifjúság, az Ágoston téri templom harangjainak közreműködésével - akkor tett volt.- Honnan tudod, hogy a pécsi rádió talán kétszázezres hallgatósága mikor milyen zenét szeretne?- Egy zenei szerkesztőnek nem csak ezt, hanem még többet is tudnia kell. Azt, hogy egy időpontban mikor, milyen műfajból, mennyit sugározzon az adó. Ez érzék kérdése is. De én még nem is voltam főállásban a rádiónál, amikor - 1953-ban - az Új Zenei Szemlében írtam egy tanulmányt Pécs zenei életéről. Azt az elvemet is Jeírtam akkor, hogy a vidéki stúdióknak nem lehet feladatuk a központi rádióban is állandóan hallható hanglemezek, felvételek lejátszása. Ahogy egyéb műsorokban Pécs bemutatja e három-négy megye ipari, mezőgazdasági, politikai, tudományos életét, a zenei műsoroknak is így kell tükrözniük a terület zenekultúráját. Ilyen szempontból Pécs és Baranya nyilván jó helyzetben van. Egyik célunk: szereplési lehetőséget biztosítani azoknak az együtteseknek, szólistáknak is, akiknek a budapesti rádióban nincs ilyen lehetőségük. Persze, csak ha elérik a megfelelő színvonalat. Ez rendkívül fontos: segíti az együttesek felkészülését, célt, értelmet ad a próbáknak. Tudom, hogy milyen lelkesen várnak egy rádiófelvételt, ez az egyik legfőbb sikerélményük. Másik célunk: valamennyi megfelelő dél-dunántúli együttesnek és szólistának legyen a pécsi rádió hangarchívumában felvétele. Szerkesztési elv? - A hallgatóságot tájékoztatni kell, erre szolgálnak a zenei riportok, kritikák a zenei eseményekről. Aztán bemutatunk együtteseket, szólistákat De arra is figyelnünk kell, hogy a hallgatóság nemzedékek szerint megoszlik. Adunk tehát beat-műsort is, de ját- szuk a régi idők slágereit vagy például régi munkásmozgalmi dalokat is. Egyik érdekes műsorunk: riport olyan hallgatókról, akik elmondják, hogyan vezetett az útjuk a zene szeretetéhez. Ezen az úton tízezreket fog kézen Nádor TamáS. Elvezeti gondolataikat, sokszínű érzelmeiket a zenéhez, hogy a zene mélyebb gondolatokat, még árnyaltabb érzéseket hívjon elő. Közel három évtizede. Tartalmas élet. Pedig iskolaszerűén sosem tanult zeneelméletet. Igaz, a családi örökségként kötelező jogi diploma jelzését, a dr-t is csak a szabály kedvéért használja, hogy megkülönböztessék hasonló nevű fiatal pesti kollégájától. A soktízezer hallgató közül nagyon kevesen ismerik az arcát. Ő pedig, a rádió arc nélküli világában évtizedek óta maga előtt lát egy képet: fáradt, nagykezű ember jön haza, leül és a kislánya bekapcsolja neki a rádiót „Hallgass egy kis jó zenét!" Talán ez a vízió irányítja a szerkesztői asztalnál. Földessy Dénes amikor sajátmaga előtt is kénytelen bevallani: „Az állapotok nálunk a magyar szó és a szabad gondolat tekintetében szinte napról napra rosszabbodnak." (1930.) Szenteleky mégis a cselekvő kisebbségi politika vállalását tűzi ki célul: „Szeressük, ami a miénk!" Adyt és más magyar írókat propagál szerb lapoknál, szerb költőket fordít magyar nyelvre, s Bazsalikom címmel Debreczeni Józseffel együtt elkészíti a modern szerb költészet első átfogó antológiáját. Csuka Zoltán meghívja Szentelekyt a Képes Vasárnap című hetilap irodalmi mellékletének, a Vajdasági írásnak a szerkesztésére. A mellékletből később önálló lap lett, de a lapelkobzások miatt Szenteleky ereje megtörik. Hiába utazott, levelezett, tervezett, szervezett, folyóiratát 1929 őszén meg kellett szüntetnie. 1932-ben lehetőség nyílik új folyóirat kiadására. Szenteleky és Csuka nem tétlenkedik. „Gyűjtd a termést kalangyába!" — jelszóval maguk köré tömörítik a vajdasági magyar írókat, hogy azután — ahogy Szenteleky írja: „... több hittel, megerősödött írótáborral és közönségünk egyre növekvő megértésével" létrejöjjön a Kalangya, a jugoszláviai magyar írók nívós folyóirata. Az egyre erősödő irodalmi élet hatására megszervezi a magyar könyvkiadást is, s létrejön a Kalangya Könyvtár és a Jugoszláviai Magyar Könyvtár, amelyek elsősorban a jugoszláviai magyar írók műveit jelentették meg. „Láng gyű! a láng ger- jedelminél" - írta Arany János. A Szenteleky által gyújtott láng tovaterjedt, hogy fényénél őrt álljanak azok, kik féltékenyen vigyáznak a magyar és a jugoszláv nép értékes irodalmi hagyományainak megőrzésére — Szenteleky szellemében. Dr. Tóth István I Előbukkan és ezer tündöklő színben ragyog.. Foki végén kurta kocsma... — Fazekas Miklós, 11 éves, ra)za. Mindenkit magához akart ölelni... Orvos — író — szerkesztő 1893. július 15-én Pécsett, a mai Mátyás király utca 28. számú házban született Szenteleky (Sztankovics) Kornél, a jugoszláviai magyar irodalom megteremtője. ORVOS volt, aki a szenvedők testi-lelki sebeire gyógyírt keresett. Az ósziváci doktor reggeltől estig biciklivel járta a Vajdaság poros útjait, hogy hórom falu betegjeinek vigyen megnyugvást, gyógyulást. Pedig sokszor sajátmagának is szüksége lett volna pihenésre, gyógyulásra, mert a gyilkos kór lassan köréje fonta a pusztulás hálóját, s negyven éves korában kiragadta az élők soraiból. Vállalt hivatása, orvosi esküje a végsőkig való kitartása kötelezte őt. Egyik közeli barátja, Draskóczy Ede igy fr róla : „Mindenkit magához akart ölelni. Testvére volt mindennek és mindenkinek." ÍRÓ volt, akinek a fárasztó nappalok után már csak a bágyasztó éjszaka jutott írásra. Álmai, vágyai ilyenkor szárnyra keltek, s novellák, regények, versek születtek a tollán. Hitt az emberekben, s ezt a mélységes humanizmust tükrözik írásai is: a Kesergő szerelem, az Úgy iáj az élet, az Isola Bella, a Holnap, holnapután, az Útitarisznya, az Ugartörés stb. A szépség, az emberi jóság, szeretet után sóvárgott, de mivel ritkán talált rá, letargikus fájdalom, gyakran lázongás váltotta fel benne ezeket az érzéshullámokat. Mélabús hangvételű versei Juhász Gyuláéival rokoníthatók. Prózája hangulati árnyalataival, néha túlfinomult tájleírásoi- val, erősen lírai miniatűrjeivel olyan kiváló nyelvművészt jelez, akinek impresz- szionista képei mögött gyakran sejlik föl kora problémája: a kisebbségi sors emberi helyzeteinek vetüle- te. A SZERKESZTŐ író már 1928-ban új irányban tör élre. A szépírói tevékenység mellett rövidesen vállalja az irodalmi vezetést. Eddigi egyéni útja közösségivé válik, s megpróbál irodalmi légkört teremteni a Vajdaságban olyankor, Lovász Pál NÉPEK ORVOSA Szenteleky Kornél idézése Bölcsőhelyed Ot Torony hűen őrzi Mi ó-kortól a félek kincse lett: szépség, jóság, irgalmasság vezette mindenfölötti emberségedet Utad Bácskába vitt, itt leltél otthont, riadtan láttad: porlepett világ, ősz-tél szekere sárfolyóba fullad, a föld zsirján nem nő, csak gyér virág Mentője lettél kórral sújtottaknak, lázas gyerekszem esdekelt feléd, anyák arcát diodalfénybe vontad, méllükre tetted kisdedük kezét Tekinteted az elmúltat kereste, hitted: értéket rejt a televény, a világszerte építkező szellem itt is munkált száz évek kezdetén Felejtett vár, monostor fényre fordul, előperegnek pergamenlapok, poézis, tudomány relikviáin a föltámadás öröme ragyog Kesince szülte Janus volt elődöd, kezed honodba Múzsákat vezet, Balassi kései testvére voltál, Kazinczy benned is cselekedett Országod testén át új vonal mélyült, tájak megosztott népe mit tegyen? Igéd mondtad: tűnjön indulat, bosszú, hid pillére a megértés legyen Gond emésztett, láz égetett: akartad, fajtád, fajták összehajoljanak Híd magasáról intesz erre, arra A híd fölött égnek a sugarak ...
