Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)

1975-07-02 / 179. szám

1975. július 2., szerda Dünantűlt Ilaplö 3 Szigetvár nem modell Termelőszövetkezetek a közművelődésért Sásd és Magyarszék példája: járási közös létesítmények A tavasszal egy jó kezdemé­nyezéssel lepte meg a szigetvá­ri járás a baranyai közművelő­dést: a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek felajánlották, hogy saját kulturális alapjuk­ból közös, jelentős helyi pénz­forrásokat létesítenek a kultú­ra érdekében. Életképes és progresszív volt ez a szándék, hiszen a közművelődésnek — különösen falun — legnagyobb gátja a pénz szétaprózottsága. A szigetvári járás tehát lépett egyet előre, s ezzel jó példát mutatott. De vajon hogyan fo­gant meg ez az elvetett mag máshol? Van-e követője a szi­getvári példának? Termelési érdek Magyarszék. Erőteljes gazda­ság, több mezőgazdasági ter­melőszövetkezet egyesítéséből. Kulturális alapjuk 60 ezer fo­rint. Ebből korábban is, most is tisztességgel támogatták a falu kulturális életét, hagyományos módon, tehát 1000—10 000 fo­rintos pénzösszeggel, úttörőcsa­patot, KISZ-t, sok mindent. De saját körükön kívülre is juttat­tak: az orfűi KISZ-tábor építé­séhez 10 000 forinttal járultak hozzá. Miért? — Orfűre nemcsak a mi köz­ségeinkből mennek majd el a fiatalok, hogy kulturáltan nya­raljanak, szórakozva képezzék magukat — mondja Kovács Pé­ter elnök. — Ügy tudom, az or­szág szinte minden sarkából le­het majd ott táborozni. De hát a magyarszéki, meg a tagköz- ség-beli ifjúság is elmehet majd csereképpen az ország más táboraiba. A falusi ifjúság korszerű képzése, művelődése termelési érdek is. Ezért adtuk ezt a pénzt, a kulturális ala­punk egyhatodát a „nagyka­lapba”. Hiszen ebből a „nagy­kalapból” közvetve mi is része­sülünk. Nem sok pénz a 10 ezer forint, de a 60 ezer forin­tunkból még a helyi művelő­dési otthon régóta húzódó fel­építését is támogatnunk kell. A tsz főkönyvelője: Willuth András pedig így vélekedik: — Jogszabály rendezi, hogy milyen keretek között, milyen arányban kell hozzájárulnunk a mezőgazdasági szakmunkás- képzéshez. Mi ezen felül még havi 200 forint ösztöndíjat is adunk a szakmunkástanulók­nak, sőt, két felsőfokú intéz­ménybe is küldünk hallgatót. Ami a sajátos nálunk: nem kö­veteljük, hogy ezért mihozzánk jöjjenek vissza. Az szerintünk már túlhaladott szemlélet. Az élet azt mutatja, hogy aki nem akar a kijelölt faluba jönni, azt úgy sem lehet kötéllel ott tartani. Lehet, hogy aki hoz­zánk jön, az meg más tsz ösz­töndíját élvezte. Úgy hisszük, ez is az össztársadalmi érdek helyes felfogása. Végül is kincs a fiatal szakmunkás a faluban. S a mi dolgozó tagságunknak már 5 százaléka fiatal. Sásd. Hatalmas közös gazda­ság. Vásárosdombó és Geré- nyes is hozzájuk csatlakozott. Tavaly, a még önálló, nem egyesült sásdi tsz-nek 100 ezer forint kulturális alapot tervez­tek, azt azonban menet köz­ben újabb 100 ezerrel növelték. Ők is adtak az orfűi KlSZ-tá- bor építéséhez, méghozzá 50 ezer forintot. De további tsz-en kívüli támogatást is nyújtottak: a járási, kultúrotthon fenntar­tására 15 ezer forintot és egyéb hozzájárulásokkal együtt ösz- szesen 90 ezer forintot a 200 ezerből. Példás arány. Igaz, náluk az Ifjúság a tagságnak 17 százaléka. Tavaly Sásdon még több volt, de az egyesü­lés kissé lejjebb vitte az ará­nyukat. Hiszen máshol alig van fiatal. Létkérdése tehát a szö­vetkezetnek, hogy az ifjúság jól érezze magát: magnók, te­levíziók jutnak egyre nagyobb számban a tsz-klubokba, meg hát a 90 ezer forint is — amit a saját falvaikon kívüliek ér­dekére adtak, ezt szolgálja. r Óvoda, napközi Remer Tibor, a tsz elnöke mondja: — Az idén az egyesülés miatt kissé befelé kell .fordul­nunk, mivel Vásárosdombó és Gerényes tagközségeink köz- művelődésére sokat kell még költenünk. Vásárosdombón if­júsági klubot rendezünk be, igen korszerűen. Gerényesnek 50 ezer forintot adtunk az év első felében az óvoda és a napközi otthon építésére, tehát nem csak a szőkébb- értelem­ben vett közművelődésre. F. D. A megye több mint száz üzeme, vállalata és termelőszövetkezete csaknem ötezer általános és középiskolás diáknak ad időleges munkalehetőséget az idei nyáron. A legtöbb diákot a Víz­művek, a MÉK, a MÁV és a Posta foglalkoztatja a szünidő két hónapja alatt. Zenélő pécsi udvarok Két éve született az ötlet, hogy a város nyári kulturális és zenei programját szabadtéren is jól érvényesülő kamaraope­rák előadásával lehetne bőví­teni. Az ötlet gazdái — Károly Róbert karmester, a Pécsi Nem­zeti Színház karigazgatója és a köréje tömörülő lelkes elő­adók kis csoportja - a Hotel Turist udvarán ideális helyszínt találtak nagyszerű kezdeménye­zésük megvalósítására. Itt adták elő a színház támogatásával Monteverdi: Tancréd és Clorin- da párviadala és Pelgolesi: Az úrhatnám szolgáló című egyfel- vonásos operáit. Az előadások nagyszerűen sikerültek; elbűvö­lő hangulatukat, friss és üde zeneiségüket bizonyára nem egyedül őrzöm legszebb szín­házi-zenei élményeim emlékei között. Ezekhez az emlékekhez szomorúság is csatlakozott. A két év előtti előcdósok messze nem keltettek olyan visszhangot, amilyent érdemeltek volna. Ak­kor úgy éreztem, hogy olyan kezdeményezésnek vagyok tanú­ja, amely messze túlnőhet még a város zenei életének keretein is, amely megfelelő támogatás és popaganda segítségével ide­genforgalmi vonzerejének is je­lentős tényezőjévé válhat. A várt visszhang, támogatás és hírverés akkor sajnos, elmaradt, sőt úgy tűnt, hogy a kezdemé­nyezés halálra ítéltetett. Tavaly nem csendültek fel kamara­operák a pécsi Hotel Turist ud- va rán. • Őszinte örömmel üdvözlöm tehát a kamaraoperák feltáma­dását. A Kulturális Rendezvé­nyek Irodája és a József Attila Művelődési Ház jóvoltából idén ismét muzsikál a Hotel Turist Kamaraoperák a Hotel Turist udvarán Nagyszerű előadások Értékelés felső fokon udvara, színpad áll fái között; Horváth Zoltán rendező — aki már a két év előtti előadások­nak is egyik főszereplője és művészi irányítója volt — újra életre kelthette ezt a színpadot. Most két vígopera, Donizetti: „Rita” és Láng István: „A nagy drámaíró” című alkotásai szólaltak meg ezen a színpa­don. Ismét meg kellett állapí­tanunk, hogy a Hotel Turist ud­vara - a szabadtéri zenei elő­adások színhelyeit alapul véve — akusztikai és térbeni adott­ságaival kitűnően alkalmas ka­maraoperák megszólaltatására. Június 21-én még a szeszélyes és esős időjárás is kegyeibe fo­gadta a bemutatkozó előadást. Bár a párás és nedves levegő igen megnehezítette a közre­működő zenekar dolgát — a hangszerek elvesztették csengő hangjukat és sokszor csak kés­ve szólaltak meg —, az eső­mentes, tiszta égbolt alatt ösz- szegyűlt közönség mégis kelle­mes élményben részesült, Az elsőként felhangzott Doni­zetti mű előadása sajnos, nem volt mentes olyan pontatlansá­goktól, amelyek megbontották a színpad és zenekar egysé­gét. Az előadás bizonytalansá­gából eredő ritmikai pongyola­ságok, bizonyos esetekben a megfelelő szereptudás hiánya a produkció kuszaságát eredmé­nyezte. Ennek ellenére feltűnt Ma még sokan eltitkolják, hogy levelező tagozaton kap­ták meg diplomájukat, mert sem'a szakma, sem a köztu­dat nem tartja azonos érté­kűnek a nappalin szerzett ké­pesítéssel. A feladatok ellá­tásánál azonban, s ez termé­szetes, ugyanazon követelmé­nyeknek kell megfelelniök. Az is tény, hogy jóval mosto­hább körülmények között vég­zik tanulmányaikat. A leve­lező oktatásra, minden hiá­nyossága ellenére szükség van, s ezért a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán új módszereket dolqoztak ki a távoktatás továbbfejlesztésé­re. Alig néhány hónapja, hogy az Oktatási Minisztérium ille­tékesei és a Műszaki Főisko­la elhatározta egy távoktatá­si módszertani központ létre­hozását. Célja a levelező oktatás eddigi hátrányainak leküzdése, a hallgatók egyé­ni tanulásának megkönnyíté­se. Különösen fontos ez a műszaki szakemberképzésnél, Módszertani központ a Műszaki Főiskolán ahol a legkisebb mulasztás is tragédiákhoz, óriási anya­gi károkhoz vezethet. A Főiskola Pedagógiai Tan­széke más tanszékekkel együtt útmutatókat és módszertani kiadványokat készített a szak­mai tárgyak sajátosságainak megfelelően. Ezekből a hall­gató segítő tanácsokat kap a folyamatos tanulás üteme­zéséhez, ajánlást a szakmai irodalom feldolgozásához, s jónéhány kérdéssort, amely a pillanatnyi tudásszint önel­lenőrzésére alkalmas. A leg­fontosabb változások egyike talán az, hogy igény esetén megoldódik az otthoni szem­léltetés fogas problémája is. Kölcsönzises alapon a hall­gatók postán maketteket, az előadások magnófelvételeit, diaképeket, s még jónéhány szemléltetőeszközt kaphatnak. A távoktatás újabb mód­szeréhez tartozik az is, hogy a jövőben a hallgatók bizo­nyos időszakokban ellenőrző lapokat kapnak, melyeket ki­töltve viszaküldenek az inté­zetnek. Az értékelés utón az eredményről ugyancsak pos­tán várhatnak tájékoztatást. Ezzel a folyamatos tanulásra igyekeznek ösztönözni, és az így szerzett jegyek beszámí­tanak majd a vizsgán elért eredménybe. Az új módszernek megfe­lelően természetesen meg kell változtatni a konzultá­ciók eddigi formáját is. Az előadások helyett az oktatók a hallgatók által kiválasztott témákban adnak majd bő­vebb magyarázatokat. Ekkor nyílik alkalom arra is, hogy a főiskola addigra már mű­ködő oktatógépén tömeges eredmény-vizsgálatokat tart­sanak. A távoktatás módszereinek kidolgozásán már nem egy felsőoktatási intézmény fára­dozott. Azonban így teljessé­gében a Műszaki Főiskola kí­sérlete úttörő munkának szá­mít hazánkban, s a lehető­ségeket figyelembe véve megszüntetheti az eddigi esti tagozatos hallgató és vizs­gáztató közötti személytelen kapcsolatot is. A tervek szerint a jövő tan­évtől kezdődően az elsőéve­sek néhány csoportjánál ve­zetik majd be a távoktatás új módszereit. A hatékony­ság mértékére utaló első eredményeket pedig október­re, illetve az első vizsgák ide­jére várják. az alapkoncepció egészséges humora, amely mind a zenei irányítás, mind a színpadi ren­dezés vonatkozásában a darab előadásának minőségét mégis­csak megóvta. Ágoston Edit énekével és színészi játékával kitűnően jellemezte Rita, a kar­dos menyecske figuráját. Vir­tuóz énektechnikája és zenei formálásának biztonsága az előadás zenei fogódzójává vált. Berczeli Tibor természetes, el­lenállhatatlan humora ezúttal is nagy sikert aratott. Horváth Bá­lint — feltehetően fáradtságból eredő indiszpozíciója ellenére — sokhelyütt figyelemreméltó ala­kítást nyújtott az ügyefogyott férj szerepében. • Az est második felében Láng István vígoperája szólalt meg a szerző jelenlétében. Nem ér­zem magam hivatottnak arra, hogy a zeneszerző munkájáról elemző véleményt formáljak. Ezért megelégszem személyes benyomásom és véleményem leszögezésével. Láng darabját minden szempontból kitűnőnek éreztem. Zenei és dramaturgiai felépítése (a szöveget is Láng István írta Karinthy Frigyes nyomán) koncentrált, zenei anyaga rendkívül ötletes, kor­szerű, de közérthető és nagyon hajlékonyon és érzékenyen fe­jezi ki a szituáció iróniáját és humorát. Meg kell vallanom, hogy a darab hallgatása köz­ben csaknem végig hasamat fogtam nevettemben. A darab lebilincselő komikumát a jelen­lévő közönség is gyakori har­sány kacagással nyugtázta. Láng darabját a televízió mu­tatta be ez év tavaszán. Kü­lönösképp örvendetes, hogy színpadi bemutatójára éppen a Pécsi Zenélő Udvarok kama- raopera-előadásai adtak lehe­tőséget. • Károly Róbert karmester, biz­tosan karakterizált és a mű ze­nei anyagát világosan kibontó vezénylése, Horváth Zoltán szel­lemes rendezése egy minden ízében kitűnő előadás alapjait rakták le. Csak felsőfokon le­het említeni a közreműködő magánénekesek művészi telje­sítményét. E beszámoló keretei nem teszik lehetővé produkció­juk részletes méltatását. Mé­szöly” Katalin, Wagner József és Marczis Demeter alakítása egészükben és részleteikben, zeneileg és színészi vonatkozás­ban olyan telitalálat, melynek igazi értékeiről valójában úgyis csak az alkothat magá­ban hiteles képet, aki megszerzi magának azt a művészi örö­met, hogy az előadást meghall­gatva, annak közvetlen élmé­nyében részesüljön. Bánrévy Antal Irodalom­tanítási napok Komlón A Baranya megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának Pedagógus Továbbképzési In­tézete rendezte a VI. baranyai irodalomtanítási napokat. Ez a továbbképzési forma 1968-ban indult, s azóta minden alka­lommal az irodalomtanítás leg­fontosabb vagy legproblemati­kusabb témájáról tanácskoztak a résztvevők. A mostani tanácskozás elő­adásai és a szekcióülések a népköltészet és a műköltészet kapcsolatát vizsgálták, s a nép- költészet tanításának helyét és szerepét a mai tanári gyakor­latban és a készülő új tanterv­ben. A témaválasztást több té­nyező indokolta. Elsősorban az, hogy a magyar irodalmat sem történetileg, sem esztétikailag nem értheti igazán az, aki nép- költészetünket nem ismeri. Ezen­kívül a népköltészet régi korok üzenetét tolmácsolja: érzelme­ket, hagyományokat hordoz; a közösség erejét, az együvétar- tozás parancsát érteti meg; s az emberréformálás, az ízlés­formálás gazdag tárháza is. Az elhangzott előadások a tanári szemléletet kívánták for­málni, a szekcióüléseken pedig" a tanári munka gyakorlati kér­dései kerültek előtérbe. Az ember és a művészet, az alkotás és a befogadás kap­csolatát elemezve általában és a népköltészetben, a tanár feladata az, hogy a művészi alkotás labirintusába, a labi­rintus közepében elhelyezkedő széphez vezesse el tanítványait. Az út nem egyszerű, nem rö­vid, s nem veszélytelen. Az el­tévedés, a kifáradás s gyakran a reménytelenség képzetét kel­ti. Ezek leküzdésére kell felké­szíteni az iskolának a tanuló­kat, hogy aktív befogadók, ak­tív olvasók, műélvezők legye­nek. Ebben a stratégiában fontos helye van a népköltészetnek. Ezt a felismerést bizonyítja a most készülő új tanterv is. A népköltészet tanítása nem egy- egy állomása lesz irodalomta­nításunknak, hanem a felső tagozat mind a négy osztályá­ban előkerülő tananyag. Az új tanterv szerint a felső tago­zat 11 témaköréből 7 foglalko­zik, tartalmaz népköltészeti al­kotásokat. Ez is bizonyítja, hogy szélesebbre nyitjuk a kaput népköltészetünk előtt. A nép- költészet és a műköltészet köl­csönhatását az eddig is taní­tott írók és költők alkotásain kívül (Csokonai, Petőfi, Arany, Móricz, Ady, József Attila stb.) a következő nevek is fémjel­zik: Tamási Áron, Sánta Fe­renc, Nagy László, Kodolányi János, Szabó Pál, Sütő András. A rendezvény résztvevői szá­mára izgalmas élmény volt megismerkedni a munkásfolk­lór egy jellegzetes területével, a bányász néphagyományok­kal. Az előadó, Bosnyák Sán­dor, így summázta mondaniva­lóját: „A bányászok folklórjá­ban éppúgy, mint parasztsá­gunk folklórjában a legneme­sebb erkölcsi felfogással talál­kozunk. A jóság, az önfeláldo­zás, a bátorság, az őszinteség, a szeretet, s a munkaszeretet, a hűség a mesék hőseinek jellemzői. A bányászok arca, amely hagyományainkból ránk tekint, ilyen, s ezt az arcot so­hasem kell szégyenkezve elta­karni". Az irodalomtanítási napok célkitűzéseit az író-olvasó ta­lálkozón megjelenő Csoóri Sán­dor egyik gondolatával lehet a legjobban jellemezni: „Népi kultúránk nemzeti kultúránk része, nem pedig érdekes haj­tás. Nem rozmaringfa, nem tu­lipánfa, hanem az idő mögül megszólaló erdő. Valamikori örömök, átkok, panaszok, sze­relmek, fölbuzdulások bujtató rengetege." Dr. Dorsics Györgyné vezető szakfelügyelő Távoktatás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents