Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-11 / 158. szám

1975. június 11., szerda Dunántúlt naplö 3 m ::rx WMjßB. MM Il|§^Si-X ’: ;;;:;:::::;:^xX':::::::: /VIőst és szeptemberben Szentendre nevének hallatán s ellágyul az ember. Nem ér- 'elgősségből, hiszen a hely arázsa mindenkit megejt. Föl- dézi bennünk a tornyokkal, időn utcákkal, patinás műem- ékekkel díszített ékszer-város­ra látképét a Duna felett. Szentendre hallatán képzőmű- 'észeti hagyományokra gondo- unk; nyári teátrumokra, mú­zeumokra, a skanzenra és a estői környezetre, amely ta­pasztól őszig a kirándulók tíz- ízreit vonzza magához. Szentendre gazdagodó szel- emi centrum. Ez is nyomott a atban, amikor eldöntötték, hol jpüljön fel a sajátos fekvésű negye művelődési központja. !|il!p!i!!l!! beruházásból Baranyának nincs, Pest me­gyének most lett megyei mű­velődési központja. A kérdés mindannyiónkkal közös: vajon niből, hogyan? Vincié Tamás­ié, a Pest megyei Tanács köz- nűvelődési csoportvezetője vá- aszolt rá: . — A gondolat, hogy Szent­endrén legyen a megyei mű­velődési központ, még a hat­vanas években született. Ezt kí­vánta a megye sajátos helyzete : számos egyéb körülmény is. Akkor kb. 24 millióban gon­dolkodtak az illetékesek; az in- ézmény ez év tavaszán épült el, globálisan 50 millió forin- :os költséggel, megyei tanácsi oeruházásból, Az összegeket a negye minden évben kiutalta Szentendre város Tanácsának, ahol tartalékolták. Az SZMT 1,5 nillió Ft-tal járult hozzá a bé- endezéshez; voltaképp még­sem közös beruházásról van >zó, mint a Vácott ez évben; Nagykőrösön, Cegléden, Száz- lalombattán, Gödöllőn pedig sz V. ötéves tervben felépülő rözművelődési intézményeknél. !tt a helyi tanács és a helyi termelőüzemek közös vállalko­zásaképpen valósul meg a mű­velődési központt>. Ez eddig világos. (Pest me­gyében legalább is). Vannak gények és közművelődési fel­adatok. Ezekhez tárgyi feltéte- ek szükségesek, amiket elő teli teremteni. Művelődési in- ézmények kellenek, tehát elő- leremtik a rávalót és felépítik az intézményeket. Egyik a me­lyei tanács beruházása (egyéb­ként megnyugtattak: ez még 1965-ben „indult”, ma már ne- <ik se menne...); a többi a nagyüzemek és a tanácsok, zagyis az anyagi erők össze- 'ogásával épül fel. Szentendre motívumai Egy másik tanulságot is ér­demes aláhúznunk. A Pest me­gyei Tanácson már tíz évvel ez­előtt tudták, hogy a művelődé­si központnak Szentendrén kell felépülnie, és annak speciális helyi közművelődési illetve spe­ciális megyei irányító felada­tokat kell majd ellátnia. Azt is tudták, hogy mindössze 24 Szentendrén jártunk... Korszerűsítik a Szabadság úti menzát zsebkendő. A kéz persze leg­biztosabban úgy maradt szá­raz, ha evés előtt nem mosták meg. És amit a gyerekek még nem is láttak: a hatszáz főre elegendő mosogató. Mindez az itt ebédelő kilencszáz fiúnak és lánynak! Az igazság kedvéért viszont le kell írni: a koszt elegendő­nek számított, majdnem száz — írásban névtelenül megkérde­zett — gyerek vélekedett így. Csak a sok tejfölös leves és ... ... és egyéb apró-cseprő ké­nyelmetlenségek. No, de mind­ez rövidesen múlttá válik. Ami volt - maradjon csak érték­mérő, amellyel a középiskolás ifjak az újdonságok becsét nö­velhetik. A Városi Tanács mű­velődésügyi osztályának egy­millió 250 ezer forintjával két év alatt korszerűsítik ezt a menzát. Kellemes környezet Szeptemberben jönnek te­hát a lányok, csakúgy a fiúk is, parkos hangulatú, szép sa­lakos udvaron át, és leveszik kabátjukat mindjárt, ki-ki a sa­ját fogasa előtt. Mert körben az étteremben, húsz centiméte­renként áll egy kicsi, meg egy nagy fogas, öt kagylóban lehet kezet mosni, folyékony szap­pan és villamos kézszárító se­gédletével. Gyorsabban, meg­bízhatóbb tisztasággal érkezik az edény meg az evőeszköz is, mert hiszen a korábbi há­rom helyett hat modern moso­gató segíti a munkát, meg egy 95 ezer forintos gép is. Ez utóbbi teljesen feleslegessé te­szi, hogy a poharakhoz és az evőeszközökhöz bárki kézzel egyáltalán hozzányúljon, — a gép maga tisztítja. Járják tehát a gyerekek az ebédlőt, tálcával a kézben, körkörös mozgással. Ugyanazt az ételt adják, de mégis mi­csoda különbség lesz ilyen kel­lemes környezetben ebédelni. És győz az ifjúság akarata: a kifogásolt tejfeles levesek helyett hús- meg gulyáslevest főznek majd, sokkalta gyakrab­ban, mint eddig. Mennyit fizetnek? Ennyi a változás a Sza­badság úti diákétteremben. Hogy mennyi pénz, meg törő­dés, s mi gond áll mögötte, azt hadd mondja el Dudás Sándorné, a menza vezetője: — Hét évvel ezelőtt hozta lét­re a művelődésügyi osztály ezt a nagyon szükséges intéz­ményt. Ma is gondot okoz, hogy nem tudunk mindenkit felvenni. A város talán 6 ezer középiskolásából ugyanis átla­gosan 2 ezer szeretne itt ebé­delni, s 900 fér be. Hiszen egy­szerre csak 150 ülhet le. Most fűtés is lesz. Mindez évente 2 millió 100 ezer forintba kerül az államnak. A gyerekek szo­ciális helyzetüktől, tanulmányi eredményüktől függően fizet­nek, átlagosan havi 50 forin­tot. Két év óta a korábbi 5 forint 60 fillér helyett 7 forintos, tehát felemelt nyersanyagnor­mával dolgozunk, de a térítési díj változatlan maradt. A jelszó tehát: szeptember­ben újra kezdünk. F. D.- A tevékenység és a szemé­lyiség. Ma, szerdán délután két órai kezdettel a TIT Baranya megyei Szervezete pszichológiai szakosztálya előadói konferen­ciát rendez, a TIT Bartók klub­jában. A tevékenység és a sze­mélyiség című előadást dr. And­rás Vera, a Felsőoktatási Pe­dagógiai Kutatóközpont tudo­mányos munkatársa tartja. milliójuk van hozzá, és jó pár évbe beletelik még, amíg az építkezés elkezdődhet. Épp azért a rávaló összegeket céltu­datosan tartalékolták, ami per­sze eléggé elkésett tanulság. Nekünk érdemesebb most a nagyobb ipari központokban létesülő intézményekre figyel­nünk majd. Most nézzük, mi­lyen lett a Szentendrei városi és megyei Művelődési Központ. Hanes László, a Városi Ta­nács művelődésügyi osztályá­nak felügyelője a kalauzom, amikor körbejárjuk ezt a fur­csa, érdekes, de mindenképp nagyon szép és nagyon hasz­nos épületet. Tervezője az Ybl-díjas Hoffer Miklós, úgy tűnik, két fontos szempontot tartott szem előtt: az épület közművelődési feladatait és Szentendre sajátos hagyomá­nyait. Úgy mondják, a „várdom­bon" épült ez az intézmény. Első látásra van benne valami erődre, várra emlékeztető zárt egyszerűség. Ablakai sajátos magasságban, és 45 fokos dőlésszögben valami különös atelier-hangulatot kölcsönözve ontják a fényt a klub-, szakkö­ri és kiállító helyiségekbe. Amerre lépünk, valami min­denütt emlékeztet valamire Szentendréből. Az előcsarnok­ban hatalmas Barcsay-freskó: témája és kísérő motívumai a közösség életét és a város szellemi, művészeti értékeit jel­zik. Reprezentatív 400 személyes nagyterme közelében különle­ges belső építészeti megoldá­sokkal, összenyitható-széthúz- ható falakkal 3—4 kisebb cso­portnak egy időben is lehető­vé válik más-más témájú fog­lalkozás, összejövetel. Ehhez csatlakozik egy szép tágas ki­állító terem a különleges mű­terem-ablakokkal. Az épület másik szárnyában a hetvenezer kötetes megyei könyvtár és módszertani központ kapott he­lyet. A harmadik részében szak­köri szobákat alakítottak ki. Az épület berendezésében a vö­rösmárvány padlózat, a kék műbőr és a különböző árnyala­tú szép barna mahagóni fal­burkolat uralkodik mindenütt, a szobákat szilvakék padlósző­nyeg borítja. Középütt csiga­lépcsőn egy hatalmas tetőte­raszra jutunk, ahonnan magá­val ragadó kilátás nyílik a Du­nára, a pilisi és a budai he­gyekre. Társadalmi U összefogássáí Az intézmény tehát városi, járási és megyei közművelődé­si feladatokat lát el. Erről így nyilatkozott a frissen kineve­zett igazgatója, Bihari József: — Pest megye sajátos szer­kezete miatt más-más vidéken nagyon eltérő a lakosság ösz- szetétele. A közművelődés is a táji sajátosságokhoz igazodik. Az intézmény, amellett, hogy teljesíti a járás és a város közművelődési igényeit, s a me­gye kiemelt rendezvényeit, ugyanakkor módszertanilag ösz- szefogja az egész megye köz- művelődését. A településszer­kezetből adódik, hogy például a munkásművelődés szakembe­rei Vácott és Százhalombat­tán; a bejáró munkások és a tanyai közművelődés kihelye­zett népművelői Cegléden és Nagykátán működnek majd, és tovább sorolhatnám. így — Szentendre központtal — terü­letileg is teljesen átfogják ezt a rendkívül heterogén összeté­telű megyét, egyben ez a lé­nyege is a minisztérium kété­ves kísérletének. Eredményeiről később szól­hatunk csak. Egyelőre számunk­ra a legfontosabb tanulság az, hogy 1975-ben és a következő ötéves tervben Pest - megyében összesen hat nagyobb művelő­dési központ készül, illetve épült fel. A többség társadal­mi összefogással, nagyüzemek, vállalatok segítségével. Wallinger Endre Áldatlan állapot Ebéd előtt mossál kezet! — hirdeti az illem meg a tisz­taságérzetünk. Hát erre három mosdókagyló sercintette a vizet, idült szappanhiánnyal, törölkö­zőnek pedig ott volt a saját Az út - az ebédhez - tócsák környékén vezet. Persze, csak ha esett vagy olvadt. Ha nem, akkor enyhén poros lábbal kel­tek át a diákok a Szabadság úti középiskolai központi men­za udvarán. Továbbmenet ju­tottak az ebédlőbe. Első moz­dulat: le a kabátokat a szék­re. Ősztől tavaszig a kabát- hajtogatás szertartása volt a módi, már legalábbis annak, aki adott magára. Fogas? — Volt persze, de a sok nagy­kabát alatt feldőlt mindig. A harmadik variáció kabáttémá­ra: „Hagyjuk fent gyerekek, mert megfázunk!" — Az ebéd­lőt ugyanis nem lehetett fűteni. Új televíziós játékok Júniusban jónéhány új té­vé-játék forgatásához kezde­nek hozzá. Lányi András rendezésében lírai dokumen­tumjáték készül Radnóti Miklós „Ikrek hava” című önéletrajzi regényéből, ver­seiből és dokumentumok­ból. Rideg Sándor, a kiváló író Daruszegi vasárnapok című regénye kedvenc, kita­lált valójában, valahol a Du­nántúlon, a felszabadulást követő idők nehéz napjaiban játszódik. A Zsurzs Éva ál­tal rendezett film Daruszeg szegényparasztjainak küzdel­mét mutatja be, a földért, a volt földesurakkal szemben. A főszereplő Pécsi Ildikó és Koncz Gábor. A televízió számára írt eredeti tévé-drámát Zsom- bok Timár György, aki az elsőkötetes fiatal írónemze­dékhez tartozik. A mű egy vasúti szerencsétlenség fel­idézésével tárja elénk az ese­mény szereplőinek sorsát, különös világát. A filmet Horváth Tibor rendezi, a főbb szerepekben Tomanek Nándorral, Szabó Gyulával, Somogyvári Rudolffal, Hor­váth Józseffel, Lencz György- gyel, Harkányi Ödönnel és Galgóczi Imrével. ötrészes tévé-filmsorozat forgatásához is hozzálátnak Szamos Rudolf nagysikerű Kántor regényeinek felhasz­nálásával. A detektivfilm hősei: a nevezetes kutya és gazdája, Csupati a rendőr­őrmester. A szereplők Mada­ras József, Szilágyi Tibor, Horváth Sándor, valamint három német juhászkutya, Kántor „megszemélyesítői". A Vihar kétféle előadása Mondják: olyan ez a dráma, mint egy mise. Mise, de az emberhez szól. Az önbecsülé­sünk, vigaszunk, emberi egyen­súlyunk. A bölcs és jószívű Prospero va rá zslha tál mával meg­bénítja a gonosz cselszövése­ket, boldoggá teszi azokat, akik érdemesek arra —, aztán ketté­töri varázspálcáját. Prospero maga Shakespeare, az alkotó művész, aki ezzel búcsúzik az élettől, a művészettől. így tartja az irodalomtörté­net, az esztétika, s a Vihart el­raktározza a „Megbékélés a yjj lággal” címszó alatt. Csak-^ hogy ... Ennyire kiegyensúlyo­zott gondolat nem szegül-e el­lene az eleven színházi gya­korlatnak?! — Ezek a kate­góriák ugyanis használhatatla­nok az élő színház számára, mert az élő színház konfliktu­sokból, ellentétekből táplálko­zik. Az elemzés ellent is mond mindezeknek a magasztossá­goknak. Nagyon is kibékület- len Prosperót hámoz ki Shakes- peareből, a teljes embert, aki akkor is keservesen harcot vív, ha ura a természetnek és az embereknek. Sík Ferenc, a mostani pécsi Vihar-előadás rendezője szerint: — Keserves Prospero küzdel­me, de kínlódásokkal és gyöt­rődésekkel teli a vívódás egy színház számára is, amikor ezt a darabot színpadra állítja. Jó- szerint azt mondhatnánk, hogy reménytelen küzdelem. A Vihar olyan teljes, olyan szép, oly­annyira tökéletes, hogy mind­ezt nem lehet egyetlen elő­adással megközelíteni, csak többszöri „rácélzással” tudunk belőle valamennyit megvalósí­tani. Vállalkozásunkat mi is tu­lajdonképpen egy olyan erő­próbának tartjuk, amelynek a tapasztalatait felmérve, a kö­vetkező évad elején a darabot újra kezdhetjük próbálni és egy másik Vihar előadást hozunk létre. A színházi gyakorlatban — amelyet némileg okkal „nagy­üzeminek” tartanak — ilyesmi­re nemigen akadt még példa. Most végre van és most éppen az a célunk, hogy ha már a ma­gunk nagyon zsúfolt program­jában sikerült megteremteni egy ilyen helyzetet, akkor ezt a lehetőséget teljesen kihasz­náljuk. A társulat szellemi mű­helyében ez a legteljesebb erő­próbát jelenti, de az egész művészi munkát is magasabb szintre emelheti. — De van benne még egy igen fontos tényező: a közön­ség betekinthet a színház al­kotó munkájába. Annyira érett­nek tartjuk a közönséget, hogy bízunk benne: végigéli velünk két Vihar-rendezés izgalmát. Ez a vállalkozás tehát a dráma- színház—közönség háromszögé­nek igazi megvalósulását is je­lentheti. Földessy Dénes Próbakép. Középen Vári Éva mint Ariel szellem. Bemutató péntekén

Next

/
Thumbnails
Contents