Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-10 / 157. szám

e Dunántúli napló 1975. június 10., kedd HORGÁSZAT Kapitális hal az úszón A június 8-i kellemetlenül hűvös és esős időben került sor a Pogányi Tavasz Horgász Egyesület halfogó versenyére a Pogányi-tavon. Ä rossz idő el­lenére is 59 horgász és csa- ládtggjaik jelentek meg a ver­seny színhelyén, de csak 53-an merték vállalni a 4 órás ver­seny fáradalmait, azaz inkább az ázást, fázást. Az igen gyé­ren indult halkapások láttán az a vélemény alakult ki a horgászok között, hogy akinek sikerül egy másfélkilós pontyot fognia, az megnyeri a ver­senyt. Jó negyedórával a verseny­idő letelte előtt kapott a ho­rogra a győzelmet jelentő ka­pitális ponty, dr. Kovács Ist­ván horgásztárs horgára. Az innen számított egy óra 10 perc alatt izgalmas fárasztás- nak lehettek tanúi a verse­nyen résztvevő horgászok és nézők. Kovács István dr. hor­gásztársunk bebizonyította, hogy nemcsak szerencsés, ha­nem jó horgász is, aki ismeri a halfárasztás csínját-bínját. Különben nem tudta volna ki­venni a könnyű úszás felszere­léssel a 11 kilogrammos tük­rös pontyot, hiszen egy óra 10 perc kellett ahhoz, hogy végre a horgász a szákjába merít­hesse. 30-as zsinór, 6-os nor­vég horog, teleszkópos DAM bot és könnyű úszó volt a fel­szerelés, a csali gilisztacsokor volt. Dr. Kovács István ezzel a halával nem csak az értékes tiszteletdíjat nyerte el, hanem, mint a verseny abszolút győz­tese, egy évig a vándorserleg őrzője is lett. A második he­lyet Heisler József, míg a har­madik helyet Lucza Vilmos foglalta el. Az ifik versenyét Lezancsek László nyerte meg 2755 ponttal, a második ifj. Budai Lajos volt. összesen 53 kilogramm halat fogtak a versenyen, közülük 21 db pontyot, köztük a győzelmet jelentőt is bejelölték és úgy engedték vissza a tóba. Minden halat visszaengedtek elemébe. Vajon mikor kerül ismét ho­rogra a győzelmi ponty? * A tavasszal üzembe állított orfűi tavon megrendezték az újrahalasítását. Április 9-én százezer ikraszámmal helyeztek ki a tóba süllő fészkeket. Má­jus 7-én 10 darab dévér-ke- szeg fészekkel - körülbelül egymillió ikraszámmal — gaz­dagították a tó leendő hal­állományát. Május 30-án há­romezer darab előnevelt raga- dozóőnt (balin) helyeztek ki. November és december hóna­pokban még ezer kilogram balatoni dévérkeszeget kíván­nak a tóba kihelyezni. így a tavat a süllő és balin ragado­zók mellett keszeges horgász­víznek kívánják kialakítani^' Hiányozni fog a tó populáció­jából a fenéktúró ponty. En­nek a következményeként szá­molni kell a tófenék egyre nagyobbodó elhínárosodásával. Erre a veszélyre a Testületi Bi­zottság szakemberei felhívták az illetékesek figyelmét és kér­ték, hogy a hínárosodási ve­szély elhárítása érdekében te­lepítsenek a tóba hínárirtó amurt is. A telepítés költsé­geit a Területi Bizottság viseli. * Mivel a folyó Dráva, vala­mint a holtágai, tavai külön- külön és együttesen horgász­vízzé váltak, az egész terüle­tet négy napon keresztül jár­ták és szemrevételezték a Ma­gyar Országos Horgász Szövet­ség és Baranya megyei Terü­leti Bizottság szakemberei. A Dáva szakasza ezernegyven kh, míg a hozzá tartozó mel­lékvizek és holtágak 390 ka- tasztrólis holdnyi területet tesz­nek ki. A Pécs-könyéki hor- gászvízek létrehozása előtt a pécsi horgászoknak még „la- vórnyi”-vízük sem volt, ma pe­dig csak a Dráva 72 km-es hosszával olyan területhez ju­tottunk, melynek a partján ha egyszerre jelenne meg a me­gye 5400 főt kitevő horgásza, egy-egy horgászra 15 méternyi terület jutna. Július Irén (ép életbe az egységes társadalombiztosítási tervér# D VÉGREHAJTÁSON U SOR • Elkészült a SZOT szabályzata is • Új rendelkezések, intézkedések • Nyugdíjasaink figyelmébe! A 1 elmúlt héten csütörtökön a Mi­nisztertanács elfogadta a társadalombiztosítási tör­vény végrehajtásával kap­csolatos rendelettervezetet. Elkészült a SZOT szabály­zata is. Ezzel társadalom­biztosításunk új szakaszá­hoz érkezett. Az 1975. július hó 1. napján életbelépő egységes társadalombizto­sítási jogszabályok megal­kotása után most a gya­korlati végrehajtáson a sor. A hatálybalépő rendelke­zések sok új szabályozást is tartalmaznak. Hisz az in­tézkedések éves költség- kihatása 2 milliárd 130 mil­lió forintot tesz ki. Olvasóinkat érintik az új rendelkezések, ezért hagyo­mányainkhoz híven most is részletes tájékoztatást adunk az életbelépő új jogszabályokról. Mai szá­munkban azokról a legfon­tosabb tudnivalókról írunk, amelyek a részletes tájé­koztatás elé kívánkoznak. Hatálybalépés A társadalombiztosítási tör­vény, a minisztertanácsi rende­let és a hozzájuk kapcsolódó SZOT Szabályzat 1975. évi jú­lius hó 1. napján lép életbe. Rendelkezéseiket e naptól kezdve kell alkalmazni. Az 1975. évi II. törvény 122. §-a értelmében az 1975. június 30. napja után bejelentett igé­nyeket e törvény rendelkezései szerint kell elbírálni és az el­látást legkorábban a hatályba­lépés napjától lehet folyósítani. A folyamatban lévő ügyek­ben a korábbi rendelkezéseket kell alkalmazni. Az életbelépő rendelkezéseknek általánosság­ban nincs visszamenőleges ha­tálya. A július 1. napjával alkal­mazásra kerülő rendelkezések nem adnak arra módot, hogy a már megállapított ellátásokat az új szabályok szerint kiegé­szítsék, illetve a korábban — jogszabálynak megfelelően — be nem számított időket figye­lembe vegyék. Például: A me­zőgazdasági cseléd idejét az 1958. évi 40. sz. tvr. alapján csak 1939-től lehet számításba venni. A most életbelépő új rendelkezés szerint már 1929- től. Nincs lehetőség arra, hogy az 1974-ben vagy 1975. év el­ső felében, illetve korábban megállapított nyugdijak eseté­ben július 1. után az 1929-től 1939-ig eltöltött mezőgazdasági cselédi időt beszámítsák. Arra sem adnak módot az életbe­lépő rendelkezések, hogy a tanúvallomással igazolt időket (730 nap) a már megállapított ellátásoknál kiegészítsék to­vábbi idővel. Ezeket az életbelépő és már ismertetett vagy ismertetésre kerülő új rendelkezéseket csak azokban az esetekben lehet alkalmazni, amikor az igényt 1975. július 1. napján, vagy azt követően terjesztik elő és korábban nyugellátást nem állapítottak meg. Azok, akik igényüket már be­adták és a kedvezőbb új ren­delkezések szerint akarnak el­Az már mindenki előtt is­mert, hogy az alacsony össze­gű nyugdíjak 1975. július 1. napjától kezdődő hatállyal emelkednek. Az emelések az 1010/1975./I V. 22. számú mi­nisztertanácsi határozatnak megfelelően történnek meg. Az emelési intézkedések a következők: I. Munkás — alkalmazotti nyug­ellátások: Az 1954. október 1. előtti rendelkezések alapján saját jo­gú nyugdíjakat (öregségi, rok­kantsági nyugdíj) összegükre tekintet nélkül havi 200 forint­tal emelik. Az özvegyi és a szülői nyug­díjakat és árvaellátásokat havi 140 forinttal emelik. látásban részesülni, csak 1975. július 1. napjától kezdődően kaphatják meg az ellátásukat. Korábbra igényük nem áll fenn. Például: Ha a dolgozó mun­kaviszonyát megszüntette 1975. május 31. napjával, de már az új jogszabályok rendelkezé­sei szerint kéri nyugdíja meg­állapítását azért, hogy a me­zőgazdasági cselédi idejét 1929-től beszámítsák, akkor a nyugdiját legkorábban 1975. július 1. napjától kezdődően lehet csak megállapítani és fo­lyósítani. Június hónapra nem kaphatja meg az új jogszabá­lyok szerinti nyugdíjat. Ha vi­szont júniusra is nyugdíjat igényel, akkor a még jelenleg hatályos (1975. június 30-ig) 1958. évi 40. sz. tvr. alapján lehet az ellátást megállapíta­ni, de ez esetben még nem ve­hető figyelembe az 1929-től 1939-ig terjedő mezőgazdasági cselédi idő. Az 1954. október 1. és 1958. december 31. napja között ha­tályban volt rendelkezések alapján megállapított saját jo­gú nyugdíjakat (öregségi, rok­kantsági nyugdíj) összegükre tekintet nélkül havi 150 forint­tal emelik. Az özvegyi, a szülői nyugdí­jakat és árvaellátásokat havi 100 forinttal emelik. Az 1959. január 1. és 1970. december 31. napja között megállapított havi 1600 forint­nál alacsonyabb összegű saját jogú nyugdíjakat (öregségi, rokkantsági nyugdíj) havi 80 forinttal, az özvegyi, a szülői nyugdíjakat és árvaellátásokat havi 60 forinttal emelik. Az emelések legfeljebb havi 1600 forintra történhetnek. A nyugellátások legkisebb összege július 1-től a követke­ző lesz: öregségi nyugdíj havi 910 forint, özvegyi, szülői nyug- díj, szülőtlen árva ellátása havi 710 forint, árvaellátás ösz- szege, ha az egyik szülő él, havi 510 forint. II. Mezőgazdasági szövetkezeti nyugellátások; Az 1971. január 1. napját megelőző időponttól megálla­pított havi 1600 forintnál ala­csonyabb saját jogú nyugdíja­kat (öregségi, rokkantsági nyugdíj) havi 80 forinttal, az özvegyi, a szülői nyugdíjakat és árvaellátásokat havi 60 fo­rinttal emelik, legfeljebb havi 1600 forintra. A nyugellátások legkisebb összege július 1-től a követ­kező lesz: öregségi nyugdíj ha­vi 810 forint, özvegyi, szülői nyugdíj, szülőtlen árva ellátá­sa havi 620 forint, árvaellátás, ha az egyik szülő él, havi 510 forint. III. Kisipari (magánkereskedői) nyugellátások; Az 1971. január 1-ét meg­előző időponttól megállapított havi 1600 forintot el nem érő saját jogú nyugdíjakat (öregsé- ségi, rokkantsági nyugdíj) ha­vi 80 forinttal, az özvegyi, a szülői nyugdíjakat és árvaellá­tásokat havi 60 forinttal emelik, legfeljebb havi 1600 forintra. A nyugellátások legkisebb összege július 1-től a követke­ző lesz: öregségi nyugdíj havi 860 forint, özvegyi, szülői nyug­díj, szülőtlen árva ellátása ha­vi 570 forint, árvaellátás, ha az egyik szülő él, havi 510 fo­rint. A házastársi pótlék július 1. napjától havi 300 forintra emel­kedik a most ismertetett nyug­díjrendszerekben és az összeg­határ 1500 forint lesz. Tehát a havi 1500 forinton aluli nyugdíjasok házastársuk után jogosultak házastársi pótlékra. A nyugdíjak emelése a há­zastársi pótlékokkal együtt hi­vatalból történik. Az alacsony összegű nyugdíjak felemelése 7. A Duna más folyókkal való összekötését a hajózási igények növekedése tette szükségessé, így született a Duna—Majna— Rajna csatorna terve, 35 deci­méteres vízmélységre méretez­ve. A hatalmas méretű vállal­kozás munkálatai előrelátható­lag az 1980-as évek elején fe­jeződnek majd be. Megépülte után az Északi-tengertől a Fe­kete-tengerig közlekedhetnek a folyami járművek. ' A tervek között szerepel egyébként egy Duna-Odera csatorna is. Érdekessége, hogy a Dunából kiindulva a Morva folyón keresztül 16 vízlépcsővel érné el a tengerszint feletti 236 méteres vízválasztót, majd in­nen tizenhárom vízlépcsőn ereszkedne az Oderához Bohu- minnál. Az elképzelések tovább­vitele egy Odera-Elba csator­nával folytatódna, amely az Elbát Pardubicénél érné el. Mindezek megvalósulása után folyamatos víziút jönne létre a Fekete-tenger, a Balti-tenger és az Északi-tenger között. A Duna nyolc országot érint. Mint hajózóúi a legszorosabb értelemben vett nemzetközi „ví­zi-sztráda”. Nem véletlen, hogy mór a XVII. század elejétől, pontosabban 1616-tól egyez­mények jöttek létre a hajózási szabadság érdekében. 1856-ig csak kétoldalú szerződésekről beszélhetünk, nevezetesen Auszt­ria—Törökország, majd a ké­sőbbiekben Ausztria és Orosz­ország között. Az 1856-os pári­zsi békeszerződés mondta ki vé­gül is, hogy valamennyi államot megilleti a szabad hajózás jo­ga. Ezt követően 1921-ben ala­kult meg a Duna-Bizottság Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország részvételével. Közös egyezményük kimondja, hogy a nem partmenti államok hadihajói is közlekedhetnek a folyón. 1948-ban Belgrádban jött lét­re a ma is tevékenykedő Duna Bizottság, amelynek székhelye először a romániai Galati volt, 1953-tól azonban Budapest. A Duna Bizottság határozatai „ .. .biztosítják a dunai hajózás szabadságát mind a partmenti, mind a nem partmenti államok kereskedelmi hajói részére. Megtervezi az alapvető munká­latokat a hajózás zavartalan lebonyolítása érdekében, s ki­dolgozza az egyes vámfelügye­leti, állat- és növény-egészség­ügyi intézkedéseket, valamint biológiai szabályokat, navigá­ciós térképet készít az egész Duna-szakaszon stb." A Duna partja mellett élő embereknek a századok során a folyó nemcsak egyszerű föld­rajzi jelenlétet, gazdasági hasz­nosságot jelentett. A Duna esz­méket kötött össze és választott szét. Érdemes egy rövid átte­kintést adni ezekről is. Már a XV. század végén és a XVI. század elején a Bécs- ben és Budán élő humanisták megalakították a Dunai Tudós Társaságot, a Solidaritas Litte- raria Danubiana-t. Terveikben a humanista tudományok és művészetek terjesztése szere­pelt. Ugyancsak művészek alakí­tották a XVI. század elején az úgynevezett Dunai Festőiskolát is. E csoportosulásba a Duna ausztriai és bajorországi sza­kasza mentén elsősorban Ré­gensburg és Passau között te­vékenykedő festők tartoztak, akik alkotásaikban egyenlő szerepet jutattak az embernek és a tájnak. Legjellegzetesebb képviselői az 1480—1538 között élt A. Altdorfer és az 1490— 1553-ig tevékenykedő W. Huber. A politikai életben is jóné- hány elképzelés kapcsolódik a Dunához. A XIX. század első felében vált ismertté a Dunai fejedelemség elnevezés, amely tulajdonképpen a Havasalföld és Moldva román fejedelemsé­geinek együttese volt Ezt 1859- ben az egyesülést követően a Románia elnevezés váltotta fel. Érdemes kissé elidőzni a du­nai konföderációs tervnél, amely Kossuth Lajos elképzelése. Cél­ja és lényege a Duna-menti népek szabadságának és tár­sadalmi haladásának biztosítá­sa és államszövetségbe tömö­rítése. A terv már későn szüle­tett, a levert 48—49-es szabad­ságharc tanulságaiból. Kossuth még az emigrációjá­nak kezdetén foglalkozott mind­azon népek összefogásának le­hetőségével, amelyek Habsburg vagy török elnyomás alatt szen­vedtek. Ennek érdekében tár­gyalásokat folytatott szerb és román haladó politikusokkal is még az 1859-es osztrák—olasz —francia háború idején. A du­nai konföderációs tervet Kos­suth a milánói Alleanza folyó­iratban tette közzé 1862-ben. Duna: méltóság, zöldesszürke nyugalom, szépség, harangkon­gató vész és még ki tudja, hogy mi mindent jelent annak, aki partjain áll. Ha Duna mentén élő emberrel találkozik egy „szárazföldi”, nem múlik el be­szélgetés anélkül, hogy a folyó­ra ne terelődne a szó: Hogy áll a Duna? A Duna örök a változásban, a születés és az elmúlás egy pillanatban ... (Vége) Ké*mtrS wmáMmMwÉmmmkm, Thomas Maimtól Illyés Gyuláimig Két műsort szentelt a tévé a múlt héten Thomas Mann emlékének, a nagy humanis­ta író születésének 100. évfor­dulója alkalmából. A szerdai Thomas Mann üdvözlése jól szerkesztett dokumentum-ösz- szeóllítással és élő emlékezé­sekkel idézte az író magyar- országi látogatásait, kapcso­latát a haladó értelmiséggel és szembekerülését q reakciós |magyar pofi ti kői körökkel Emellett' nem törekedett szá­raz és objektív dokumentá­lásra, s az emlékezések sem csupán a műsor életszerűsé­gét szolgálták, hanem az egé­szet összefogta egy vezérgon­dolat, a József Attila-vers eszmeisége. A Trisztán csütörtökön be­mutatott tévéváltozata is gon­dos, szép munka, hű az ere­deti novella lényegéhez. A szereplőkkel is elégedettek 'lehetünk, nemcsak alakítot­tak, de az atmoszférát is tud­ták érzékeltetni. Egyetlen prob­léma, hogy maga ez a fiatal­kori novella talán nem a leg­jellemzőbb a nagy íróra, s noha a jellemzőbbek közül nem egyet már bemutatott a televízió, érdemes lett volna az erőteljesebb művek közül vá­lasztani. Egészében elégedettek lehe­tünk a két Thomas Mann mű­sorral. Mindkettő a televízió tervszerű, gondos felkészülését rfíutatja, nem pedig az évfor­dulók alkalmából nem egyszer tapasztalható elsietettséget, hevenyészettséget. * Egy óra IRÓ-nia címmel új­szerű, az ötletet tekintve érde­kes, de megvalósulásában nem egészen sikeres műsort láthat­tunk pénteken este. Újszerűsé­gét és érdekességét az adta, hogy öt író mondta el a véle­ményét a humorról, a gro­teszkről vagy az iróniáról, majd egy vagy több művel illuszt­rálta is az elmondottakat. Az egész technikailag is humoros- ironikus találással mintegy idé­zőjelbe került s elég vegyes összbenyomást keltett. EgyífT esetben az író maga volt ér­dekes, de az illusztráció gyen­ge, érdektelen s kissé unal­mas, a másik esetben meg for­dítva: a jelenet önmagában érdekes volt, de fölöslegesnek tűnt a bevezető. Nehéz mű­faj és kockázatos, hiszen nem minden jó író egyben vonzó televíziós egyéniség ... * A hetvenöt éves magyar gyógypedagógiai oktatásról láthattunk értékes, szép mű­sort vasárnap délután. Illyés Gyuláné, a Gyógypedagógiai Főiskola főigazgatója és mun­katársai ismertették az intéz­mény múltját és jelenlegi mun­káját, s tevékenységükről szól­va, vallottak önmagukról is, egy szép és tiszteletre méltó hivatás örömeiről és gondjai­ról. A műsor legnagyobb értékét gondolati gazdasága, tiszta­sága és pontossága adta. öt­ven percben szinte teljes ké­pet kaptunk a gyógypedagó­giával összefüggő minden fon­tos kérdésről. Szó esett a tár­sadalmi összefüggésekről is, de nem a publicisztika szél­sőségekre és dramatizálásra hajlamos szintjén és stílusában, hanem higgadt, mértéktartó és pontos fogalmazásban. Erénye volt a filmnek, hogy képet adott a gyógypedagó­gusképzés gyakorlati munkájá­ról is, a tanárok és hallgatók eleven kapcsolatáról, oktatási és nevelési módszereikről. A film az Illyés Gyulánéval folytatott beszélgetésre épült, ő szabta meg tárgyilagos és mértéktartó tónusát, s noha közvetlenül önmagáról keveset beszélt, munkáján keresztül sa­ját portréja is megrajzolódott. A kitűnő módszer a film ké­szítőit, a szerkesztő Borús Ró­zsát és a rendező Czigány Ta­mást is dicséri. Szederkényi Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents