Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-08 / 155. szám

I e Dunántúlt napló 1975. június 8., vasárnap Az ítélet nem jogerős Súlyosbítják ungy enyhítik? Az eluo It ozások at az újszülötteken kell fölfedeznie.:: Novics János: A szövetkezés útján CSÍPŐFICAM bíróság ítélethirde- tésre bevonul a tár­gyalóterembe, mindenki fel­áll.- ... bűnösnek mondja ki és ezért négy évi szabad­ságvesztésre Ítéli. Megkér­dezem: megértette az ítéle­tet?- Igen.- Kíván-e az ítélet ellen fellebbezni, vagy tudomásul veszi? Kis szünet, a védő a vád­lotthoz lép, néhány szót vál­tanak egymással.- Enyhítést kérek... - mondja az elitéit. A büntető ügyekben — va­gyon, élet elleni bűncselekmé­nyekben, garázdaság, közleke­dési bűncselekményekben stb. — az első fokon hozott ítéletnek körülbelül az egyhatoda kerül fellebbezés folytán másodfo­kon a bíróság elé. Ha az első fokú ítéletet megfellebbezik, az ítélet nem jogerős! Mikor válik egy ítélet jog­erőssé? - erről beszélgetünk dr. Oltai Lászlóval, a pécsi já­rásbírósági bíróval. — Első fokon általában a vá­rosi, illetve a járásbíróságok hoznak ítéletet. — Ki fellebbezhet? — Minden ügyben a vádlott és a vád képviselője. — Az Ítélet elhangzása után csaknem minden esetben sor kerül az ügyvéd és a vádlott rövid „tanácskozására". Miről van itt szó? — Az ügyvéd tanácsot ad: fellebbezzenek-e vagy sem. Ez­után pedig a védő és a vád­lott külön-külön nyilatkozik. — Milyen álláspontra helyez­kedhetnek? — Kérhetik tehát: fellebbez­nek enyhítésért vagy felmenté­sért, illetve kérhetnek három napi gondolkodási időt. Az íté­lethez természetesen először a vád képviselője szól hozzá, nyi­latkozik: tudomásul veszi-e az ítéletet, súlyosbításért felleb­bez-e, vagy pedig három napi gondolkodási időt kér. — Nem szorul bővebb ma­gyarázatra, hogyha a védelem enyhítésért vagy felmentésért fellebbez. És az ügyész? — Az ügyésznek joga van a vádlott terhére vagy javára fel­lebbezni, tehát kérheti nemcsak az ítélet súlyosbítását, hanem enyhítését is. Ha az ügyész nem fellebbez a vádlott terhére, ak­kor másodfokon nem lehet sú­lyosbítani az ítéletet. Ha az ügyész és az ügyvéd is felleb­bez, akkor viszont enyhébb, il­letve súlyosabb ítéletet is hoz­hat a másodfokú bíróság. — Vegyük például: mind a vád, mind a védelem fellebbe­zett. Ezek után mit tesz a má­sodfok? — Többféle lehetősége van. Az egyik: helybenhagyja az el­sőfokon hozott ítéletet. A gya­korlat azt bizonyítja, hogy a megfellebbezett ügyeknek dön­tő többségét a másodfokú bíró­ság helybenhagyja. A másik le­hetőség: enyhébb, vagy súlyo­sabb ítéletet hoz. A megyei statisztika szerint körülbelül egyenlő az enyhébb, illetve a súlyosabb ítéletek aránya. A harmadik: felmentheti a vád­lottat. A negyedik: hatályon kí­vül helyezheti és új eljárásra utasíthatja az első fokú bírósá­got. — Lehet-e a másodfokú Íté­letet fellebbezni? — Nem. Itt az ítélet már jog­erős, tehát végrehajtható, illet­ve van még ,.variáció”, bár kevésbé gyakori. Ha a jogerős ítélet után olyan új bizonyíté­kok kerülnek elő, amelyek a megelőző eljárásokban nem álltak rendelkezésre, rendkívüli perorvoslatra kerülhet sor. Vagy törvényességi óvásra, ha az íté­let törvénysértő. A törvényessé­gi óvást a legfőbb ügyész vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke terjesztheti elő a Legfelsőbb Bírósághoz. — Emlithetnénk-e egy példát a perújításra? — Igen. Jogerős ítélettel men­tették fel a vádlottat betöré­ses lopás vádja alól. Igen ám; de később tanúk jelent­keztek, akik látták a betörést és így bizonyítást is nyert, hogy a korábban felmentett a tet­tes. A bíróság a perújítási el­járásban bűnösnek mondta ki az illetőt. A súlyosabb bűncselekmé­nyekben — például emberölés, vagy a társadalmi tulajdon sé­relmére különösen nagy kárt okozó sikkasztás — a megyei bíróságok járnak el első fo­kon. Ilyen eset volt legutóbb a mecseki gyermekgyilkosság. — A megyei bíróság Ítélete ellen hova lehet fellebbezni? — A Legfelsőbb Bírósághoz. Az említett mecseki gyermek­gyilkosságban halálos ítéletet hozott a Megyei Bíróság. Az ítéletet már végrehajtották. — Igen, - de mi az eljárási gyakorlat a halálos Ítélet ese­tében? — A bíróság megkérdezi az elítéltet: kegyelmi kérvényt kí- ván-e benyújtani? A védőt pe­dig felhívja: nyújtson be ke­gyelmi kérvényt. — A kegyelmi kérvény az Elnöki Tanácshoz kerül. Ha az Elnöki Tanács kegyelmet ad, ez gyakorlatilag mit jelent? — Életfogytig vagy 20 évig terjedhető szabadságvesztést. Az életfogytig terjedő szabad­ságvesztésre ítélt 15 vagy 20 év után feltételes szabadságra bocsátható. Garay Ferenc A legújabb szakorvosi véle­mények szerint az úgynevezett világra hozott csípőficam keze­lését már újszülöttkorban kell elkezdeni. Mért fontos ez? Sta­tisztikai adatok szerint Magyar- országon az újszülöttek 10—20 százalékának csípőízülete fej­lődésben visszamaradt, és ezek közül minden 10-ik esetben fi­cam vagy félficam alakul ki. Ezek az elváltozások az újszü­lött- és fiatal csecsemőkorban viszonylag egyszerű módsze­rekkel kezelhetők és eredmé­nyesen gyógyíthatók. Kicsi <r várócsarnok Nem szívderítő látvány nap mint nap a 400 ágyas klinika orthopaed ambulanciájának várócsarnoka. Általában 100­an, néha 150-en szoronganak itt és várakoznak néha órákig arra, hogy sorrakerüljenek. A lényeg persze az, hogy meggyőződjenek arról, vajon a kicsi egészséges-e, és ha nem, biztosítsák a gyógyulását. Ilyen szempontból az egy, esetleg kétszeri kényelmetlenség, ha nehezen is, de elviselhető. Fel­merül azonban a kérdés, vajon elengedhetetlen-e ez a kényel­metlenség, a zsúfoltság és a várakozás? Pillanatnyilag nehéz jobb megoldást találni. Naponta átlag 50 csecsemőt rendelnek be, ehhez jönnek a felülvizsgá­latra behívottak és a vidékről beküldött csecsemők. Az időre történő berendelés technikai okok miatt jelenleg nem meg­oldható, és a vizsgálatra várók áramlását az autóbusz- és vo­natközlekedés is befolyásolja. Van-e egyáltalán megoldás? Volna I A professzor javaslatai Dr. Barta Ottó professzor régóta foglalkozik a világra hozott csípőficam újszülöttkori felismerésével és kezelésével. — Azt már sikerült megol­danunk, hogy Pécsett a Szülé­szeti Klinikán valamennyi újszü­löttet a születés utáni 5—7. na­pon megvizsgáljuk. 1973 óla ezt a vizsgáló módszert a Me­gyei Kórház szülészeti osztá­lyán is bevezettük. Hogy ez mennyire fontos, azt támasszák alá a számok: Az elmúlt 4 év alatt, 1974. végéig 9204 újszü­löttet vizsgáltunk meg, közülük 589-et találtunk gyanúsnak, eb­ből 255 esetben kellett aktív kezelést alkalmazni. A tapasz­talat azt igazolja, hogy egyet­len vizsgálattal nem elégedhe­tünk meg. 3 hónapos korig meg keli azt ismételni, mert az esetek 1—1,5 százalékában előfordul, hogy a születés utá­ni első napokban épnek talált csípőben jelentkezhetnek félfi­camhoz, ficamhoz vezető elvál­tozások. — Jelenleg csak a Pécsett született csecsemők esnek át ezen a szűrésen? — Gyakorlatilag igen, bár a megyében még két helyütt kis számban történnek ilyen vizs­gálatok. A Pécsett született gyermekeken kívül a megye egyéb részeiből is nagy szám­ban hoznak ambulanciánkra csecsemőket, ez azonban nem öleli fel valamennyi újszülöttet. Az lenne az ideális, ha minden újszülött számára az 5—7. na­pon az első vizsgálatot, illetve a harmadik hónapban az el­lenőrzést biztosítani tudnánk. Ezt a klinika ambulanciája nem tudja vállalni, mert az je­lenleg is túlterhelt, túlzsúfolt. — Milyen tárgyi feltételei vannak a vizsgálatok kiterjesz­tésének? — Az orthopaed szakorvosok száma országosan, s így a megyében is kevés, ezért egyet­len lehetőségként a gyermek- orvosok bekapcsolódása kínál­kozik. Hazánkban a gyermek- orvosi hálózat igen fejlett, ami lehetővé tenné, hogy az első vizsgálat a városi, járási kórhá­zakban, a harmadik hónapban végzett ellenőrző vizsgálat pe­dig az Anya- és Csecsemővé­delmi Intézetben elvégezhető legyen. Természetesen ehhez megfelelő szaktudás, tapaszta­lat és gyakorlat szükséges. Kli­nikánk orvosai készséggel vál­lalnák, hogy szervezett keretek között a gyermekorvosok ilyen irányú továbbképzését végez­zék. Erre vonatkozó javaslato­mat illetékeseknek már meg is tettem. Ennek az elvnek gya­korlati megvalósítása azt ered­ményezné, hogy mi a ficam kezelését végezhetnénk megfe­lelő feltételek mellett, s a zsú­foltság is egycsapásra meg­szűnne. — Azoknál a távol-keleti né­peknél (japánok, kínaiak, ko­reaiak), ahol az anyák hátuk­ra kötözve hordozzák csecse­mőjüket, s így azok csípője a nap jelentős részében terpesz­tett helyzetben van, csípőficam gyakorlatilag nem fordul elő. A terpesztett helyzet ugyanis a csípő „érése", fejlődése szem­pontjából a legideálisabb. Ezért olyan, látszólag egyszerű dolognak. mint a terpesztett pelenkázás, rendkívül nagy je­lentősége van. Kevés a „Rugi“»naérág Dr. Barta Ottó professzor több mint 35 000 csecsemő vizs­gálata kapcsán'győződött meg arról, hogy a csípők ily módon végzett pelenkázása a csípőfi­camok számát a felére csök­kentette. Ezért nagyon hasznos a néhány évvel ezelőtt forga­lomba hozott habgumiszivacs betéttel ellátott „Rugi”-nad- rág. Érthetetlen és bosszantó, hogy alig kapható. A nálunk használatos és a babakelengyében kiadott ha­gyományos pólyapárna az alsó végtagokat nyújtott helyzetbe kényszeríti, ami az „éretlen” csípő számára kedvezőtlen. A pólyapárna egy egyszerű vá­szonlebeny bevarrásával alkal­massá tehető arra, hogy a csí­pők terpesztett helyzetét bizto­sítsa. Az ezzel kapcsolatos, 1962-ben elfogadott újítás or­szágos bevezetésére a szab­ványmódosítással kapcsolatos nehézségek miatt a mai napig sem került sor. A világra hozott csípőficam rendkívül sokrétű, komplikált probléma. Az újszülöttkorban felismert elváltozások azonnali kezelésbevétele azonban olyan kitűnő eredményeket adhat, hogy az esetek kilencven szá­zalékában, később, a felnőtt korban már fel sem ismerhető, hogy az illető nem teljesen ép csípővel született. Ez az orvo­soktól nehéz, áldozatos munkát követel és több figyelmet azok­tól, akiknek dönteni, intézked­ni kell. A nagyobbak, a szabad­szemmel láthatók jelentik számunkra az igazi élővilágot: a különböző ízeltlábúak és lár­váik és természetesen a halak. A folyóban 52 halfajta isme­retes, de csak a leggyakrabban előfordulókat említjük. A pon­tyot, a ragadozó csukát, a több méter hosszúságúra és két-há- rom mázsásra is megnövő le­sőharcsát, a márnát, nem is szólva a keszegek számtalan változatáról. Az utóbbi évtize­dekben három észak-amerikai halfajt is betelepítettek, a szí­nes naphalat, a feketesügért és a törpeharcsát. A tok és a viza épp a legutóbbi időkben tűnt el a mohácsi Duna-sza- kaszról a víz erős szennyezett­sége következtében. A fentiekkel még közel sem ér véget a folyó élővilágának gazdag sora, hiszen nem szél- tünk még a moszatokról, a szi­vacsokról, a mohaóllatokról, a kagylókról, örvényférgekről, gi­lisztákról, piócákról, nadályokról, csigákról, rákokról, a duna- és tiszavirágokról, valamint a bé­kák változatairól. A Duna jelentős hasznosítási területe a hajózás. Ulmtól csak kisebb, de Regensburgtól már nagyobb hajókkal is járható a folyó. A személyszállítás ha­zánkban ma már mindinkább háttérbe szorul, az áruforgalom azonban évente eléri a 9 millió tonnát. Az egész Duna-szaka- szon pedig a 15 millió tonnát is. Magyarország területén a hajózást évente átlagban 30— 40 napra bénítja meg a jég. A Duna évezredeken keresztül mint természetes védvonal és akadály szerepelt. Közlekedési eszköz a nagyon is korlátozott befogadóképességű és kézihaj­tású ladikok, dereglyék, kompok voltak, s ezeknek is télen álljt parancsolt a zajló folyó. Az első állandó híd a Pestet és Budát összekötő Lánchíd, amely Széchenyi István kezdeményezé­sére 1842—49 között Clark Ádám angol származású mérnök ve­zetésével készült el. Jelenleg hazánk területén 12 híd köti össze a folyó két part­ját, s a jövőben tizenharmadik­ként Bajánál épül majd fel a legújabb átkelőhely. Szűkebb területünkön Mohá­cson, 1894. május 11-én indult meg az első gőzkomp, de még ugyanebben az évben üzembe­állt a jóval mozgékonyabb csa­vargőzös is. Többször szóbake- rült egy Mohácsnál megépíten­dő híd terve, amely tulajdon­képpen már 1950 óta foglalkoz­tatta a megye és a város elöl­járóságát. Gazdasági okokból azonban megvalósítására mind­máig nem kerülhetett sor. + Két legnagyobb hazai folyón- kat a Dunát és a Tiszát már 1893—1902 között megkísérelték összekötni a bajai származású Türr István vízépítő mérnök ter­vei alapján. Egyébként a Duna— Tisza csatorna ötlete még a XVIII. században született. 1947- ben láttak hozzá igazán nagy apparátussal a tervek megvaló­sításához, amely szerint 700 kilométeres kerülőtől kímélték volna meg az egyik folyóból a másikba igyekvő hajókat. Az első szakasz Dunaharaszti és Daba között készült, folytatá­sára azonban csak a jövőben kerülhet sor. Pillanatnyilag az öntözést szolgálja. A Dunát egy másik folyóval, a Majnával összekötő csatorna 1836-46 között épült meg, La­jos csatorna néven. Vízmélysé­ge 9—14 deciméter között vál­tozott, s így nagyobb merülésű hajók közlekedésére nem volt alkalmas. Kelheimtől Bamber- gig jelenleg átépítés alatt áll. (Folytatása következik) A forradalmak történetét, de különösen a forradalmi rész­események krónikáit, ha egyál­talán lejegyzik is, rendszerint utólag szedik össze és rend­szerezik azokból az emlékezés­részletekből, amelyeket rend­szerint jó utólag írnak le, vagy mondanak el az események résztvevői. Megyénk szocialista fejlődé­sének egyik igen fontos terü­letét, a szövetkezeti mozgalom történetét dolgozta fel a szer­ző, Novics János és adta közre — ízléses kivitelben — a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társu­lat Baranya megyei Szervezete. A szerző a történetnek hosz- szú éveken át nemcsak szem­lélője, hanem formálója és az élvonalban cselekvő részese, vezetője volt és a krónikaírás felelősségteljes munkájával ma is alakítója a szövetkezeti gon­dolatnak. A könyv a pécs-baranyai táj, a talajviszonyok, az éghajlat bemutatásával vezeti be az ol­vasót abba a valóságba, ame­lyet valamennyien éltünk és élünk. A szövetkezeti mozga­lom felszabadulás előtti idő­szakából olvasmányos, érdekes képet kapunk a földbirtok megoszlásáról, a 'paraszti élet­ről, a szövetkezeti gondolat terjedéséről. A szövetkezeti for­mák, így a hitelszövetkezetek, Hangya, teiszövetkezetek, OMTK, Gazdák Közjóléti Szö­vetkezete stb. (összesen 88) be­mutatásával, felemlítésével, a szövetkezeti mozgalom szerte­ágazó voltát, mély gyökereit láthatjuk. A felszabadulást követő, az új élef elindításáért folyó harc legfontosabb dokumentumai­nak, emlékeinek felidézésével arról a hősi korszakról kapunk képet, amely főként az ötve- nen túliak számára hozza kö­zelségbe életünk legszebb, a felszabadult ember romokon is örömteli éveit. 1945. március 15. Földre­form, földosztás. 16 652 igény­lő kapta meg a főhercegi, hercegi, papi birtokokból kiosz­tott 116 177 katasztrális holdat. A történelmi cövekelés mellett elénk tárul az új barázdák nyomán - a Magyar Kommu­nista Párt Baranya megyei Bi­zottságának agrárprogramja alapján — kibontakozott me­gyei társadalmi, gazdasági, politikai közélet. Külön fejezetet szentel a szerző a megyei földművesszö­vetkezetek alakulásának, fejlő­désének. Jelentőségének megfelelően természetesen a termelőszövet­kezeti mozgalom kialakulása áll a mű középpontjában. A reménypusztai, a mágocsi, a lippói, a babarci, a villányi, a dunaszekcsői termelőszövetke­zetek történetéből a megye egészére nézve kapunk hiteles, dokumentációs erejű krónikát. A mű legfőbb értékét hite­lességében, tárgyilagosságá­ban találjuk. A korabeli jegy­zőkönyvek, fényképek, a kalló­dó dokumentumok feltárásával, az élő szemtanúk, harcostársak visszaemlékezéseinek feljegyzé­seivel igen értékes, a jelennek és jövőnek egyaránt hasznos kutatómunkát végzett a szerző. A jelennek, mert segít bennün­ket eredményeink láttatásában — amelyről a munka hevében néha eltekintünk — a jövőnek, mert pótolhatatlan bizonyíté­kokat örökít meg az elődök küzdelmeiből, harcaiból. Szövetkezeti mozgalmunk mai aktivistáinak, — de a megyénk szocialista fejlődése iránt ér­deklődők széles táborának is— izgalmas, érdekes, olvasmányos forrásmunkája ez a könyv, amelynek megalkotásáért, meg­jelentetéséért csak a legna­gyobb dicséret hangján szólha­tunk. Brun József

Next

/
Thumbnails
Contents