Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-08 / 155. szám
1975. június 8., vasárnap Dünantült napló 3 Megáll apód ás a te r ve z ők ke I; : é p ítö Kkei F ebruár elején adtuk hírül: Komló - ME- SZOV-segitséggel! — ipar- cikk-áruházat kaphat. így: kaphat... A dolog azóta is foglalkoztatja a komlóiakat - joggal. A város iparcikkellátása kezdettől fogva nem mondható kielégítőnek, s - mint többször megírtuk - számos olyan árucikk van, amelyek csak Pécsett, vagy (ez is elképzelhető) Komlónál kisebb helyeken szerezhetők be. Annakidején még „óhajszinten” írhattunk az áruház dolgáról, most ennél egy lépéssel tovább mehetünk már. Hogy szükség van-e Komlón egy ilyen áruházra, azon már nem vitatkoznak. A 60-as években sem vitatták ezt, amikor jóval szerényebb méretekben és természetesen olcsóbban akartak építeni, dehát az sem valósult meg ... Most is inkább olyan véleményeket hallani — persze nem Komlón —, hogy ugyan nem lesz-e egy ilyen áruházzal „túlfejlesztve” a bányászváros. Vagy, hogy nem lesz-e szó valamiféle párhuzamos fejlesztésről, ami pedig nem lenne indokolt. A válasz mindkettőre kész. Amikor Nagy Ferenc tanácselnökhelyettessel beszélgettünk, akkor még a 3500 négyzetméteres áruházi változat élt, a berettyóújfalusi szövetkezeti áruház tervének adaptációja alapján. Az elnökhelyettes is ennek megfelelően fogalmazott: — Látszatra jó a város kereskedelmi hálózata; néha úgy tűnik, hogy talán több is a kelleténél. De ne feledjük: üzleteinknek mintegy kétharmada igen elavult helyen, bontásra váró öreg házakban van. Ezeket újakkal kell pótolni. A belváros most folyó rekonstrukciója kínál erre alkalmat. A másik pedig: a város domborzati viszonyai is indokolják, hogy minden területi egységen biztosítsuk a megfelelő alapellátást. Komló hét dombra épült. S ha már így épült, tudomásul kell venni azt is, hogy a dombok lakói lehetőleg a saját dombjukon akarják beszerezni a legszükségesebbeket. Térjünk vissza azonban a „túlfejlesztéshez" I Hogyan látja ezt a tanácselnök-helyettes? — Mi úgy számolunk, hogy ha az ÁFÉSZ megépíti a 3500 négyzetméter alapterületű ipar- cikkáruházat, a város a következő tervidőszaki eszközeiből további 1500-at épít. Kereskedelmi hálózatunk bővülését voltaképpen csak ez az utóbbi jelenti, hiszen a 3500 helyett ugyanennyi megszűnik. Az Aruházat kap Komló Várják a minisztérium végső döntését 1500 is a tervezett lakásberuházás járulékaként valósulna meg. Ha tehát kisebb áruház épülne, ez a hálózat szűkülését jelentené. Komlónak annyiféle hiánya van kereskedelmi hálózatában, hogy ha valamennyit fel akarja számolni, ahhoz az 1500 is kevés lenne, tehát — a komlói vezetők pedig ezt nagyon határozottan jelentik ki — a következő tervidőszakban semmiesetre sem létesülhet a városban olyan üzlet, ami „konkur- rálna” az áruházzal. Az elmúlt hónapokban sok minden tisztázódott. Legfőképpen az, hogy megyei szinten most már végleges döntés van: Komlón meg kell építeni az áruházat. A helyi döntésről tájékoztatták a Belkereskedelmi Minisztériumot is, kérve a szükséges állami támogatást. Ezzel együtt az is eldőlt, hogy mekkora legyen az áruház. Az ugyanis nagyon hamar kiderült, hogy a tervezett költségből — 45 millió beruházási költség és 20 milliós árualap — csak 2000 négyzetméterre futja. Ha viszont a 3500-hoz rag a szikodnak, akkor a költség elérheti a 80 milliót. Ebből következett a kompromisszum, hogy ti. 50 milliós beruházási költséggel és 15 'milliós árualappal 2 szintes, 3000 négyzetméter alapterületű áruházat építenek, Szegedi Ernő, a MÉSZÖV elnökhelyettese mondta erről: — Ebben a szellemben december 31-i szállítási határidővel megrendeltük a SZÖVTERV- nél a tervet (a berettyóújfalusi terv nem adaptálható már), s a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál lekötöttük 1976. I. negyedévétől a kiviteli kapacitást. Ügy állapodtunk meg, hogy a létesítményt 1977. II. félévében adják át. Az évi 140 milliós forgalom lebonyolítására méretezett áruház 1977 végén — reméljük — árusítani fog. Az alapterület csökkenése némileg módosítja a korábban kialakított profilt. Eszerint a nehéz vas- és vegyiáru nem kerül be az áruházba, a mező- gazdasági vegyiáru is csak csökkentett mértékben és külön presszó sem lesz az áruházban. A végső döntést — és a vele járó állami támogatást — a minisztériumtól várjók a komlóiak. Hársfai István ÉPÍTŰK P levenen él ben- nem a kép. Hosszú kordésor, lomhamozgású lovak. Az ember csak az első kordét vezeti.. . Iveit elejű, öblös talicskák katonás sorban. Földszag ... Verejtékszag. Aztán pillanatok alatt kinőnek a falak: a munkások még arra sem adnak időt, hogy birtokba vegyük a „lövészárok"-labirintust . .. Pöty- työskendős, szélesderekú lányok adogatják a téglát... Kőművesek Ácsok, kőművesek, hegesztők, lakatosok, segédmunkások, szigetelők, vízszerelők, gépkezelők, üvegesek, festők, fűtés- szerelők. Mind-mind más szakma képviselői, s a felsorolásban talán csak a kőműves az igazi „építő”. Persze csak a kívülálló, a laikus szemével. Hiszen az elmúlt néhány évtized alatt teljességében átformálódott az építőipar: a tégla és a habarcsmerítőkanál lassan • a múzeumba vonul, a malteros- vödörrel és a fejelő-kalapács- csal együtt. Az Egyesült Izzó leendő gyárában Benedek Jánossal, a kőművesek brigádvezetőjével beszélgetek. ötvenkettőben, Komlón ismerkedett a szakmával, ott inaskodott, a pártbizottság épületének építésekor. Hordta a téglát, keverte a habarcsot, AZ UTOLSÓ SIMÍTÁSOK: Pécs déli iparnegyedében, a kertvárosban a Sopiana Vákuumtechnikai Gépgyár gyártócsarnokán a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat em- aerei az utolsó simításokat végzik. A beruházás első üteme a hónap végén zárul, s mindjárt rezdődik is a második ütem. Ezzel végleg megtelepül Pécsett a vákuumtechnikai gépgyártás. Fotó: Korodi Gábor Szülésznő kerestetik • Elegendő kollégiumi férőhely • Ritka jó évfolyam Meglepetés érte a Pécsi Egészségügyi Szakiskola vezetőit. A vártnál lényegesen többen jelentkeztek az általános ápolónői és asszisztensi képzettséget adó, hároméves szakiskolába. Amikor a művelődésügyi és az egészségügyi miniszter együttes rendelete megjelent, még erősen kételkedtek. Vajon hogyan fogadják a 14 éves leányok ezt a képzési formát. Az akkori gond a visszájára fordult. Kénytelenek voltak több jelentkezőt visszautasítani. így is igen nagy zsúfoltságnak néznek elébe. Két osztály indul idén ősszel, összesen nyolcvan tanulóval. A szerencsések 200 jelentkező közül kerültek az iskolába. Másfajta és sokkal szomorúbb gond viszont, hogy meglehetősen kevesen érzik hivatásuknak a szülésznői pályát. Igaz, ide csak érettségizetteket vesznek fel, és kétéves, nappali képzés van. Mindenesetre, még július 15-ig mintegy ötven jelentkezőt várnak. Úgy tűnik, ritka jó évfolyam végez ebben az évben. A röntgen-asszisztensek viszik el a pálmát. A 27 végzett közül tizenketten kitűnőre, heten jelesre és nyolcán jó eredménnyel vizsgáztak. Ennél alább egyikük sem adta. Rajtuk kívül tizenkilenc általános ápolónő, húsz szakosított ápolónő, szülésznő, laborasszisztensek és gyógyszertári asszisztensek hagyják el az iskolát. A nyár közeledtét egyébként már a szakiparosok jelenléte is jelzi. Átépítik a régi épület villamos szerelvényeit, megkezdték a különféle tatarozó és karbantartó munkálatokat. A szakiskola régi szárnyában csak a kollégisták laknak majd, a Rákóczi út 2-ben kizárólag tantermek lesznek. Mintegy 70 tanuló részére biztosítanak kollégiumi ellátást, ez a jelek szerint — ha szűkén is, de megfelel az igényeknek. K. Gy. A Szigeti városrész, előtérben a Műszaki Főiskolával. Fotó: Maletics László s rakta a falat. Végigcsinálta a városépítést a hőskorban.- Megbecsülik-e ma a kőműveseket? Érti a kérdést. Ö is a hóvégi borítékra gondolt.- Nemigen. Az építők között mi keresünk legkevesebbet. Havi háromezret megkapok. A lakatosok, hegesztők négynél alább be sem jönnek a kapun. Erzsébetről jár be a szerződéses járattal. Ezért a háromezerért naponta ötkor kel, s jobb esetben sötétedés előtt ér haza. S építi a várost. Pécsnek kevés olyan pontja van, ahol meg ne fordult volna.- Tudja, hogy mi a furcsa a mi munkánkban? Ha végzünk valahol, egy gyárépítéssel, néhány napon belül bekerítik a telket, kinevezik a portást és soha többé nem nézhetjük meg belül azokat az épületeket, amelyek több hónapon, éven ót a megélhetést adták . . . Festők Úri munka ez. Ha már elkészült minden, s állanak a falak, ők veszik ót az irányítást. Tóth Sándor és Kopun István az ajtókat „glettelik”, csiszolják, aztán rátesznek két réteg alapozót, majd a zománcot. Egy ajtóért nyolc forintot kapnak. Könnyen kiszámítható, hogy mennyit kell mozgatniuk az ecsetet hóvégéig, míg a ket- tőezeröt-kettőezernyolc összejön. — A festő dekorál — mondja Tóth Sándor. — Amit a kőműves, az asztalos elront, azt hozza helyre. Gyorsan dolgoznak, s a dobozból kevés csöppen el. Eszembe jut, hogy amikor a múlt héten a könyvállvány tartóit próbáltam feketére mázolni .. . — Maszekolás? — Valamiből élni is kell. De az sem megy állandóan. Egy hónapban két hétvégét rászán az ember, s inkább ismerősöknél, barátoknál festi ki a lakást. Kopun István tagadja, hogy a szobafestőknek jól menne. Talán régebben, amikor kevesen voltak. Most több a festő, mint az ecset. A terem közepén egymás mellett ötvennégy nagyablak. A keretet egyszer „glettelték”, rövidesen festik. Aztán jönnek a kisablakok . . . Egy hónap alatt 3 és fél-négy mázsa festéket eldolgoznak. A derékfájáshoz, a csukló-zsibbadáshoz hozzá kell szokni. Aki panaszkodik, jobb, ha más után néz. Lakatosok Ózdi Rezső és Erdősi István villanyfúróval járják a tetőt: a tetőablakok bádogborítását fúrják az illesztésnél, s csavarozzák. Ózdi Rezső tizenkét éve a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat dolgozója. Négy éve hagyta ott a műhelyt, de egyáltalán nem hiányzik a satupad és a hegesztődinamó bú- gása. Igaz, itt hosszabb a munkaidő, s nem mindig süt ilyen szépen a nap, mint ma.- Épitők napja közeleg. Mennyire érzi magát ünnepeknek a lakatos? Visszakérdez.- S mennyire a többi építő? Aztán magyarázza. Nekünk ez a nap, csak itt belül jelent valamit. Ilyenkor egyenesebben jár az ember az utcán, s esetleg végiggondolja, hogy érdemes volt-e ide beállni. Talán ennyit jelent. Ózdi Rezső Mólomban lakik, Erdősi István pedig — aki egy hónapja jött meg a kato- náéktól — Erdősmárokon. Arra, hogy közelebb nem volna-e munka, csak annyit mondanak: itt jó.- Hol volt a legjobb dolgozni?- Talán a Verseny utcai lakásoknál. Ott ugyanis az egyik munkatársuk it kapott lakást. Tudták, s valahogy másképpen ment minden. Persze nem arról van szó, hogy máshol a minőség nem kell, csak hát... Percenként csöng a telefon, az előbb az Egyesült Izzótól jöttek, most néhány műszaki ellenőr érkezett. Aztán mindenkinek akad valami gondja, baja, siráma. Éppen fordítva van, mint ahogyan hinnénk. Az építkezés befejezésekor — egy hónap múlva lesz a műszaki átadás - sűrűsödnek a gondok, az utolsó napok a legnehezebbek. A felvonulási épület előtt kemény földutat tapostak az emberek, egymásnak adva a kilincset. Az iroda falán egy újságcikk kivágás, ordít a cím: Megbecsülik-e eléggé a művezetőket? Mögötte még három felkiáltójel kékszínű golyóstol- lal, egy kérdőjel pirossal. A két művezető, Éninger József és Szerdalácz László spontán véleménye. Mindketten közel egy- időben, 30—35 éve kezdték, maszek építőmester mellett, mint kőművesek. A szakma a kisujjukban van. Mutatom a cikk-kivágást. Mosolyognak. — Ha mégegyszer kezdenék? Éninger József: — Ezt választanám. Szerdalácz László: — Ma is elátkozom azt a napot.. . — Hozzáteszi: - Mondja, van ennél szebb dolog? Darusok Végigjárjuk az építkezést. Előbb az állványok között bujkálunk, a habarcs-fröccsök elől menekülve, s most itt fent, a csarnok tetején kifújhatjuk magunkat. Négyezerharminc négyzetméter. Hatalmas fut- ballpálya, ferdére billentett manzardablakokkal. Frissen készült a szigetelés, a talpunk alatt még meleg a kátránypapír. Éninger József magyarázza: A Móra utca felől eső részen, a szociális épületben a legfelső emeleten mór végeztek, néhány kőműves az összekötőnyakrészt csinálja, alattunk pedig .. . Szép a kilátás. Szemben a Mecsek, s szinte rálátni a Székesegyház tetejére. Körben a város: amott jár a toronyház daruja. Próbálok jegyzetelni a beszélgetés közben, de a blokkfüzet lapjait kiforgatja a szél . .. Kozma Ferenc
