Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-07 / 154. szám

Hz okortol napjainkig A Szuezi-csatorn A kediveemberéletekkel tizetett 1975. június 5-én, nyolc esztendei háborús bénult­ság után ismét megnyílt a Szuezi-csatorna és megin­dult a forgalom e hatalmas gazdasági jelentőségű vizi- úton. A megnyitás előtt az izraeli kormányfő bejelen­tette, hogy Izrael csökkenti a csatornaövezethez közel tartózkodó csapatainak lét­számát amiért „válaszgesz­tusként" az izraeli árukat szállító hajók szabad köz­lekedésének engedélyezését reméli Egyiptomtól. Szak­értők megjegyzése: az iz­raeli csopatcsökkentés igen csekély. Tehát nyolc esztendei szünet után áthaladtak az első „me­netrendszerű" hajók a Szuezi- csatornán, amelynek története megtervezésének pillanatától a jelenig példátlanul viharos. A csatorna története már akkor megvolt, amikor a csatorna nem is létezett. A nagy vágy, a legmerészebb álmot is túlszár­nyaló képzelet már az ókorban megvolt: átvágni a keskeny földszorost Afrika és Ázsia kö­zött és víziúton összeköttetést teremteni a Földközi-tenger melléki területekkel. Az ókori álmodozásból valóság is lett, régészeti leletek bizonyítják, hogy i. e. 2000-ben nagyjából a mai nyomvonalon épült egy csatorna, amely azonban az idők viharában teljesen elpusz­tult. Újbóli megépítésének eszmé­je a 17. században, a kifejlődő kapitalizmus „első éhségének" mu I | Izraeli megszállás----- alatt E NSZ ütközőzóna A hajóroncsok és a csatornában maradt hajók helye Út Vasút időszakában került napirendre Nagy-Britanniában és Francia- országban, hogy a Dél- és Dél­kelet-Ázsióval megnövekedett áru- és nyersanyagforgalmat le­bonyolíthassák. Az építést Fran­ciaország erőszakolta, amely­nek irigyelt példája volt az ek­kor már világ műhelyének szá­mító Nagy-Britannia világural­mi helyzete. A francia uralkodó­körök felfedezték a csatorna óriási, gazdasági és stratégiai jelentőségét és megépítéséhez hatalmas reményeket fűztek. Nagy-Britannia egyideig elle­nezte a tervet, mert olyan víziút jött volna létre, amely nem áll ellenőrzése alatt. Később az el­lenzéstől elálltak és Negrelli osztrák mérnök tervei szerint a francia Ferdinánd Lesseps ve­zetésével 1859-ben megkezdő­dött a csatorna kiásása, építése, amely 1869-ben fejeződött be. Emberéletek — részvényekért Franciaország ez időben Nagy- Britanniához mérve szegény ország volt. Lesseps energikus- sága ennek elhárítására is kellett. Az Általános Szuezi Ten- gericsatorna-társaság alaptőké­jét a francia kistőkésektől biz­tosították, akik felbúzdulva ad­ták pénzüket a nagyszerűnek ígérkező vállalkozásba. A terv, a pénz után már csak az volt a kérdés, hogy kikkel építsék meg a csatornát. Iszmail kedi­ve, egyiptomi uralkodó megol­dotta e megoldhatatlannak lát­szó feladatot. Tízezres „tételek­ben" szállította a csatorna ásáshoz a rabszolgasorban tar­tott fellahokat. A munka ször­nyű körülmények között kezdő­dött és folytatódott. A sivatagi forróság és a vízhiány halálra aszalta a szerencsétleneket, de tömegesen pusztultak el éle­lemhiány és járványok miatt is. Sokszor egy pohárnyi ivóvíz megszerzése életekbe került. Iszmail kedive a szó valódi ér-" telmében emberéletek tízezrei­vel fizetett a részvényekért, amelynek 3/8-át kapta, a tár­saság pedig 99 évre koncesz- sziót szerzett. Pénzzavarban a kedive A csatorna elkészült és ak­cióba lépett Nagy-Britannia. Iszmail kedive pénzzavarban van? Ez a legjobb. A kedive a birtokában lévő részvényekért pénzt kapott és ugyanakkor a forgalomban volt részvények nagy részét is felvásárolta és 1875-re a részvények túlnyomó többségének birtokába jutott. 1882-ben Nagy-Britannia csa­pataival behatolt Egyiptomba, hogy biztosítsa a Szuezi-csator- nát a maga számára. A csator­na jogi helyzetét az 1888-i konstantinápolyi konferencia szabályzata; béke és háború idején minden állam számára korlátlan hajózást biztosított. A csatornán 1870-ben 486 hajó haladt át és sokáig e kö­rül állandósult forgalma. Épí­tésének története híres és ke­vésbé neves írókat ihletett, le­írások, regények, ó- és újkori történeti írásötvözetek láttak napvilágot és az operaszínpa­dokon is helyet kapott a csa­torna és építésének regényes­nek egyáltalán nem mondható története. A két világháború között to­vább fokozódott a csatorna gazdasági, stratégiai jelentő­sége. Nagy-Britannia tengeri és vildghátalmának egyik kulcshe­lye lett. Hitler a II. világhábo­rúban célbavette a Szuezi-csa- tornát, hogy elvágja Nagy-Bri­tanniát ázsiai nyersanyagforrá­saitól. A hitleri őrültség szerint Rommel csapatainak Kis-Ázsión áthaladva egyesülni kellett vol­na az ekkor a Kukázusig elő­renyomult német csapatokkal. El Alameinnél azonban a brit csapatok tönkreverték Rommel páncélos egységeit. A II. világháború után a csa­torna jelentősége tovább foko­zódott. Naponta 40—60 hajó haladt át a csatornán mindkét irányban. Az európai országok áruit szállították az Indiai- és a Csendes-óceán partján lévő piacokra és ugyaninnen nyers­anyagot, főleg olajat, gyapotot, rizst, teát hoztak e területek­ről. Egy jellemző adat a kétirá­nyú szállításról: 1959-ben 120 millió tonna nyersanyag érke­zett a csatornán keresztül az európai országokba, ugyanak­kor csak 26,4 millió tonna volt az európai országokból szállí­tott áruk mennyisége. Egyiptom függetlenségének kivívása után ellentétek merül­tek fel az angol és egyiptomi kormány között és 1956. július 26-ón Nasszer elnök bejelen­tette a csatorna államosítását Az angol kormány a csapatok­kal együtt kivonta a csatorna­övezetből a szakembereket is. 1956 októberében az angol és francia csapatok váratlan tá­madást intéztek a csatorna el­len, hogy azt katonailag meg­szállják. Egyiptom ellenállása, a Szovjetunió erélyes tiltakozá­sa (1956. nov. 5-én), majd az ENSZ elítélő határozata (nov. 6.) a csatornaövezet kiürítésére- kényszerítette a támadókat és az végérvényesen Egyiptom tu­lajdonába került. Legújabb események Egyiptomi tulajdonban a csa­tornát. többször bővítették, mé­lyítették. A rágalomhadjárat azonban nem szűnt meg Egyip­tom ellen. Irányított sajtóforrá­sok éveken át arról cikkeztek, hogy az egyiptomiak nem tud­ják igazgatni a csatornát és annak használata a jövőben le­hetetlenné válik. A tények el- lentmondtak ezeknek az állítá­soknak. 1955-ben 14 466 hajó haladt át a csatornán, 1965- ben 19150 hajó, amely 225 millió tonna árut (163 millió t olaj) szállított. A korábbi 30 ezer tonnás hajók helyett 60 ezer tonnásak is átúszhattak a csatornán. Bővítették a Kese­rű-tavak horgonyzó helyeit, Port Said kikötőt, többek között öt dokk épült, további öt építése volt folyamatban. Egyiptomnak 1960-ban több mint 50 millió egyiptomi font bevétele volt a Szuezi-csatorna forgalmából. Amikor még mentesítették a robbanóanyagoktól a csatornát. Aknarobbantás a viz alatt DN T. A harmadik közel-keleti há­borúban, nyolc évvel ezelőtt megbénult a csatorna forgal­ma. A közel-keleti válság ren­dezésére tett különféle erőfe­szítések egyik fontos része volt a csatorna biztonságának meg­teremtése és megnyitása. Az évek óta tartó diplomáciai erő­feszítések egészen a legutóbbi időkig nem hoztak megnyugta­tó állapotokat, csak a negye­dik közel-keleti háború után nyílt lehetőség arra, hogy az izraeli fegyveres erők kivonul­janak a csatornaövezetből. En­nek megtörténte után azonnal megkezdődtek a helyreállítási munkák, 200 millió dolláros költséggel. A robbanóanyagok­tól (2984 db különféle fel nem robbant bomba, rakéta és lö­vedék) szovjet, amerikai, brit, francia és nyugatnémet beren­dezések és szakemberek tisztí­tották meg a víziutat. Eltávolí­tották 10 nagyobb és 75 kisebb hajó roncsait, jugoszláv és nyugatnémet részvétellel. Ami­kor e veszélyes munkp befeje­ződött, május első napjaiban elhagyhatta a csatornát, illetve a Keserű-tavakat az a 15 kü­lönböző nemzetiségű hajó, amely nyolc éve rekedt el és vesztegelt a csatornában. Jelentősége változatlan A Szuezi-csatorna jelentősége használaton kívüliségének évei­ben sem csökkent, jóllehet a kényszerű helyzet arra irányí­totta a nagy hajóépítő és ten­geri úton kereskedő országo­kat, hogy eddig soha nem lá­tott, hatalmas hajókat, főleg olajszállítókat építsenek. A vi­lág legnagyobb olajszállító ha­jója a Tokyo, 477 ezer tonnás. E hatalmas befogadó képessé­gű hajókkal olcsóbb volt Afri­kát körülhajózni. A csatorna megnyitásának érdekes módon és nyilván okkal, nem egyfor­mán örülnek mindenütt a vi­lág „hajózási köreiben". Egyik oldalon a túláradó lelkesedés, a másik oldalon a hűvös fogad­tatás a jellemző. A megnyitás pillanatnyilag legjobban a Földközi-tenger melléki orszá­gokban gyújt új reményeket. Ezeknek az országoknak kikötői nagyon megsínylették a távol­keleti átmenő forgalom kiesé­sét, valamint azt, hogy az Európába tartó hajók inkább Rotterdamot, Hamburgot és Brémát részesítették előnyben. Franciaországban reményked­nek, hogy Marseille kikötője rövidesen ismét túlszárnyalja Rotterdamot a forgalom terén. A megnyitást hűvösebben foga­dók arra hivatkoznak, hogy a Szuezi-csatorna megnyitását és gok eddigi különleges helyze tének megszűnése miatt Mit tartogat a történelem gazdag csatorna a jövőre? Je lenleg 60-ezer tonnás hajók, mint legnagyobbak kelhetnek át a víziúton, rövidesen 70 ezer tonnások is. Elkészült a terv, amely szerint a csatornát folya matosan szélesítik és mélyítik. Ha ez megvalósul, az 1980-as évek elején a 21 méter mélysé­gű és közel 200 méter széles: gű csatorna 300 ezer tonnás hajók átbocsátásóra is alkal­A Norwind és a Münsteriand nevű NSZK hajók, amelyek még 1967-ben rekedtek a viziúton, elhagyták a csatornát A Münsterland fedélzetén tartott sajtóértekezleten elhangzott: a csatorna — szovjet, francia, amerikai, nyugatnémet és angol aknaszedők közreműködése nyomán — biztonságosan hajóz­ható. DN Telefotó ennek értékét az fogja megha­tározni, hogy milyen kapcsolata lesz az olajszállításokkal a Per­zsa-öböl térségéből. A hatal­mas tartályhajó-tulajdonosok szerint, mert ezek még nem tudnak áthaladni a csatornán, továbbra is kifizetődőbb Afri­kát megkerülve szállítani az olajat, mintsem kisebb hajókat építeni és vízrebocsátani. Ez realitás, ugyanakkor azonban az is tény, hogy a világ keres­kedelmi flottájának csak kis részét jelentik ezek az óriás tankhajók, úgy hogy a Szuezi- csatorna forgalma nem ezen áll, vagy bukik. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a csatornán bonyolódott le a vi­lág tengeri áruszállításának 14 százaléka, akkor is nyilvánvaló, hogy a megnyílt csatornán nem lesz hajóhiány. Olyan remények is vannak, hogy most, a meg­nyitás után csökken az olaj nemzetközi ára részben a szál­lítási, részben az egyes orszá­Két bizonyság a csatornáról. 1. végeznek a parton. A kényszerű fogság után útrakelt egy hajó. 2. Bővítési munkákat DN Telefotó más lesz. Egyiptom hozzáfogott már e nagyszabású terv valóra- vóltásához. öt új kikötőt, Port Saidban és Szuezben szabad kikötőt építenek, valamint ipar- telepítés, közlekedésfejlesztés szerepel a tervben. 10 milliárd % megtakarítható A nyolc évvel ezelőtt munká­jukat abbahagyni kényszerült révkalauzok többsége visszatért, hogy irányítsa a hajók átkelé­sének felelősségteljes munká­ját. ök is bíznak a csatorna jövőjében és ennek megvan az alapja, mert a csatorna meg­nyitásával ismét érvénybe lép­tek azok a hajózás-távolsági előnyök, amit azelőtt nyújtott a víziút. Odessza—Vlagyivosztok távolság Afrika körülhajózá­sával 25 ezer 518 kilométer, a Szuezi-csatornán keresztül 17 ezer 103 kilométer. A London— Perzsa-öböl közti távolság 21 ezer 70 kilométerről 12 ezer 87 kilométerre csökken, a Rotter­dam—Tokio távolság 27 ezer 694 kilométerről 20 ezer 877 kilométerre módosul. Ekkora távolságmegtakarítások pedig jelentős összegeket jelentenek. Az UNCTAD felmérése szerint az, hogy a csatorna 8 évig hasz­nálhatatlan volt, több mint 10 milliárd dollárjába került a vi­lágnak az óriási tartályhajók építése és a szállítási többlet- költség miatt. Ez a többlet ki­adás nagyrészt ezután megta­karítható. Valószínű, hogy a Szuezi-csa­torna újramegnyitására nem komponálnak operát, nem va­lószínű, hogy tollat ragadnak világhírű írók a csatorna leg- újabbkori történetének megírá­sára. Az emberiséget azonban reménység tölti el, hogy ezzel is sikerült egy jelentős lépést tenni a békés rendezés, a béke felé. Kászon József

Next

/
Thumbnails
Contents