Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-06 / 153. szám
1975. június 6., péntek Dunántúli napló 3 A nagyobb követelmény rangot ad a felvételnek Beütött az időjárás, meg a MÉK | agy tapasztalaté, gazdag múltú férfiadra és nőkre elismerő hangsúllyal mondják: sokat próbált ember. Egyes primitív népeknél sorsfordulót jelentő esemény a férfivá avatás, amelyet nagyon kemény, sokszor kegyetlen próba előz meg. De bárhol másutt magasabb civilizációkban is az alkalmasság vagy érdemesség mércéje a kisebb nagyobb próbák sikere. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség is egyre magasabb követelményeket támaszt tagjaival szemben. Ehhez szervesen kapcsolódik az, hogy már a tagfelvétel előtt megismerjék a jelöltek a KISZ történetét, szervezeti életét, feladatait, s ezekről számot kell cdniok a Kilián próbán. Még, úgy tizenöt évvel ezelőtt jómagam is ott álltam a háromtagú felvételi bizottság előtt, s nekem szegezték a kérdést: miért akarsz KISZ-tag lenni? Minden tiszteletem azoké, akik ekkor nem kezdtek el makogni, vagy jól-rosszul összetákolt frázisokkal válaszolni. : : %bb fehéíöségek Most, a jelöltek — Baranya megye oktatási intézményeiben — a Kilián körökben készülnek fel a próbára, illetőleg az azt követő tagfelvételre. Az 1974— 75-ös mozgalmi évben szerzett tapasztalatokat már megtárgyalta a KISZ Baranya megyei végrehajtó bizottsága. Széleskörű felmérés, személyes beszélgetések, kérdőívek értékelése előzte meg az összegező munkát. A Kilián körök tagjai így vélekedtek: új ismereteket kaptak a munkásmozgalom és a KISZ történetéből, megismerték a szervezeti szabályzatot. A próba biztosítja az átmenetet az Úttörő és a KISZ között, lehetővé teszi a fokozatos követel mény-tá masztást. A közösség szempontjából is igen nagy jelentősége van a próbának. Lehetőségük nyílik az alapszervezeteknek az egyének megismerésére, hiszen a Kilián-köröknek részt kell venniök a közösség munkájában. Jogos kérdés Baranya megyében kizárólag az oktatási intézményekben szerveztek Kilián-köröket. üzemekben, lakóterületi alapszer- vezetekbén nem. Ez a tény, és a statisztika adatai — az, hogy sok tanuló' a lakóterületi alapszervezetbe kérte felvételét — jogossá teszi a kérdést: vajon nem a próba elől menekültek? Igazolni látszik ezt az, ahogy néhány szakmunkásképző intézetben fogalmaztak: „A követelményeket látva többen inkább az üzemi, illetve a lakó- területi KISZ szervezetbe kérték a felvételüket.” Ezek szerint tehát pusztán a tagsági könyv kell nekik? Cselekedni, bizonyítani már terhűkre lenne? így hát visszatér az a régi, ominózus kérdés csak más hangsúllyal: miért akarnak KISZ-tagok lenni? Ezért is szükséges egy alapvető követelményszint, többek között ezért is fogalmazott így a megyei KISZ V. B.: „Jobban kell differenciálni a tagfelvételnél, biztosítva valóban az egyén érdemi értékelését, s a tagfelvétel aktusának rangját, érzelmi hatását.” A fentebb említett példák kirívó esetek. Olyanok, amelyeket következetes, átgondolt munkával kell csökkenteni, megszüntetni a KlSZ-vezetők- nek a Kilián körök előadóinak és az alapszervezetek egész kollektívájának. A jelek szerint nem lesz nehéz, hiszen többen igényelték a jól felkészült előA próbatétel Borsóháború Beremenden • Gyors intézkedések • Az illetékesek beszámoltatása a minisztériumban adókat, a színesebb érdekesebb előadásokat. És hogy a követelmény-támasztás rangot ad a tagfelvételnek, arra jó példa, amit így fogalmazott meg egy „kiváló úttörő”: „Nem tartjuk helyesnek, hogy a kiváló úttörőket Kilián próba nélkül felveszik.” Új épületrésszel, 120 ágyas szárnnyal bővül a harkányi gyógyfürdőkórház. Az ígéret szerint december 31-ig befejezik az építők a 38 millió forintos létesítmény kialakítását. Bár a számok nem mondanak el mindent, az elmúlt mozgalmi év mérlege mégis bíztató: a* több, mint kétezer Baranya megyei Kilián-körös fiatal 80 százaléka sikeres próbát tett és felvették őket a KISZ- szervezetbe. Kurucz Gyula lök, kezelők, orvosi szobák, váróhelyiségek, társalgók foglalják el. A déli oldalon 60 két- Nem veszik át a szerződött borsót - mondták a termesztők, s ez a panasz tulajdonképpen meg is felel a valóságnak. Beremend, délelőtt tíz óra, június 4-én. Egy gyűrött papirost szorongatok a kezemben, egy név — Taradán Istvánná — ágyas — fürdőszobával, előtérrel, erkéllyel ellátott — betegszobákat alakítanak ki. A hatodik szinten kap helyet egy kisebb étterem a kiszolgáló he' lyiségekkel és egy tetőterasz. A legutóbb megkötött szocialista szerződés értelmében a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat ez év végére befejezi az építést az eredeti határidő— 1976 május helyett. A bővülő harkányi kórház így a jelenlegi 150-160 betegágy helyett 280 ággyal várja majd a kezelésre szorulókat. és egy cím — Kossuth Lajos utca 1. - áll rajta. A Tanács melletti ház. Bemegyek: cédula az ajtón: „A kertben vagyok”. Hátul a kertben napszámosok, szedik a krumplit. Taradánné éppen nincs itthon, az egyik munkás vállalkozik, hogy megkeresi. Indulunk. Hát, szépen áll az ügy. Valóban, az történt, hogy a felvásárló helyen szállítási bonyodalmak miatt nem vették át sokuktól a zöldborsót. Amikor éppen odaértünk, zöldborsót vettek át. Csodálkoztam is: hogy-hogy átveszik? — Akkor nem vehettük át — mondta Molnár Lajosné felvásárló — egyrészt nagyon vizes volt, s nálunk ugye nem lehet a zöldborsót tárolni, mert befülled. Ha nagy mennyiség van, be is gyullad. Jégverte is volt, tehát minőségi probléma is akadt. . . Érthető kifogások sora. A helyzet mégis csúf. Mert mi van? A zöldborsó kint van a földeken, többszáz mázsa csak itt Beremenden. Kikapálják, beszántják. Élénken emlékeztet engem ez a brazil kávéra, amivel mozdonyokat fűtöttek, meg a tengerbe hajigálták. — Csakhogy az kapitalista túltermelési válság volt. Ez pedig akkor micsoda? — Szervezetlenség, fejetlenség, kapkodás, káromkodás, ügyetlenség, nemtörődömség, mindenesetre akkora szegénységi bizonyítvány, hogy nem szabad a kirakatba tenni. Az a borsó most már zörög, de egészen biztos jó lett volna még nekem is, a konzervgyárnak is . . . Ha időben átveszik, elszállítják, piacra kerül. Vagy: azt mondják a termesztőknek; hogy nem tudjuk átvenni, vigyék, ahová akarják . . . Nem vitás, hogy a fogyasztónak jó minőségű áru kell azért a pénzért, amiért a primőr borsó a piacon, üzletekben van. Ha pedig egy kissé gyöngébb a minőség, hót valamivel olcsóbb . . . Taradánné közben előkerül. — A krumplival is rosszul járok - mondja — lejelentettem, üzentek, hogy csak hétfőn veszik át. Közben lement a fel- vásárlási ár hat forintra. A hét közepén, amikor szóltam, hogy vegyék át, nyolc forint volt. Ezt már akkor tudták. Miért tolnak ki a termelővel? Nem vitás, hogy a termelők rosszul jártak az idén. De miért hangoztassam a kopott igét: a mezőgazdaságban kockázatot is kell vállalni, hiszen az időjárást nem lehet megrendelni! Most esett, s ez beütött. A MÉK-re minden évben panaszkodnak, hogy keveset ad — de — hát akkor honnan lesz a MÉK-nek nyeresége? Minden évben elhangzik a felvásárló helyeken, hogy jövőre nem vetek egy szemet sem, aztán . . . — Hantos néni, mennyit szoktak elvetni évente? Feketeruhás, kendős asszony ballag a posta felé, az egyik nagy- „borsós" család tagja. — Hetven kiló vetőmagot — mondja. — És tavaly mennyit vetettek? — Három mázsát. Még soha ennyit nem vetettünk. Mind a két holdon borsó volt. Most meg be kell szántani. Ráfizettünk. — Az elmúlt évben mennyit hozott a borsó? — Tisztán? Olyan hetvenezret. Ez az, amire az a mondás érvényes: egyszer hopp, másszor kopp. Nevek hangzanak el: Mesz- lényiék, Krixék, Káimánék . . . Mind ráfizettek. Ki akarták önteni a főtéren az át nem vett borsót. Nem öntötték. Tanulság? — Az van, bőven. Egyrészt apolitikus, hogy az emberek kedvét éppen az a MÉK vegye el a termesztéstől, amely azt meghozni hivatott. Apolitikus viszont az is, hogy a borsó körül valóságos legendák járják: százezreket lehet keresni, igaz, munkával. Meg dolgoztatással. Mert a földet művelni, vetni, kapálni, a termést megszedni — drága pénzen szerződött napszámosokkal lehet. De a legszomorítóbb tanulság: ez a folyamat. Katalinkor elvetették, Fatima napján meg beszántják. Értelmetlen volt a munka, nincs eredmény. S végül a borsóháború legújabb fejleménye: a SZOVÉRT vezérigazgatóját és a BARA- NYAMÉK igazgatóját tegnap a MÉM tárcaközi bizottsága beszámoltatta, mi is a tényleges helyzet borsó-ügyben .. . — kampis — Határidő előtt elkészül Bővítik a harkányi gyógy kórházat • Harmincnyolcmillió forintos beruházás • Százötven ágy helyett kétszáznyolcvan Részletek egy brigádnaplóból Aranyérmes szocialista közösség Az új szárny építésének története nem éppen mindennapos. Négy évvel ezelőtt egy biztonsági szemlén megállapították: az épület tetőszerkezete leszakadással fenyeget. Egy évvel később — 1972-ben — kiderült, hogy a födém életveszélyessé vált, s ezt az állapotot tovább súlyosbította az ugyanebben az évben történt beázás. A Megyei Tanács azonnal segített: először az állagmegóvásra adott pénzt, majd előteremtette az új szárny építéséhez kellő 38 millió forintot is. A kiviteli terveket 1973 augusztusában megrendelték és 1974 tavaszán megkezdték az alapozást. A hatszintes, 55 méter magas épület kapcsolódik a régi kórházhoz. Az összekötő „nyaktagban" kap helyet a főbejárat és egy 145 négyzet- méter alapterületű előcsarnok, melyből egy folyosó nyílik. Ez a folyosó kettéosztja az épületet. A földszint strand felé eső részén alakítják ki az ügyeletes orvosi szobát, a kezelőket, a várótermet, a liftet, a raktárokat és a szociális helyiségeket. Az épület déli részén két társalgó és könyvtár szolgálja majd a betegek kényelmét. A létesítmény négy szintjének északi részét rendeRészletek a -Pécsi Postaigazgatóság Egyetértés szocialista brigádjának naplójából: „1972. augusztus 18-án üzembehelyeztük a Pécsi Posta- igazgatóság eddigi legnagyobb beruházásában létesült komplex vezetékes hírközlő rendszert. Az új műszaki épületben kapott helyet a helyi és távhívó automata távbeszélő központ. Az erősítő állomás és távíró berendezések. A műszaki létesítményhez csatlakozik a kétszeresére bővült, korszerű helyi és helyközi hálózat." „Szép munka, gratulálok hozzá. Továbbra is kívánok sok ilyen szép munkát.” Az aláírások: H'. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára, dr. Csanádi György közlekedési és postaügyi miniszter, dr. Jerszi István, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, Horn Dezső, a Posta vezérigazgatója, Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke, Ambrus Jenő, az MSZMP Pécs városi Bizottságának első titkára. „Alaposan és jól megszervezett előkészítés után 1972. március 1-én üzembe helyeztük a zalaegerszegi IT—3 távhívó központot." „Kedves Elvtársak! Köszönjük munkájukat, amit a központ építésére fordítottak. Kívánjuk, hogy lelkes vállalásaikat a munkában és az emberformálásban sok siker koronázza.” Aláírás: Kustor Lajos, a Zalaegerszegi városi Tanács elnöke. Egy név a brigádnaplóból: Hám Antal ügyintéző, aki 1970 óta tagja a brigádnak. Ö az egyetlen nőtlen, ő vállalta el a legkényelmetlenebb vidéki utazásokat. A Zala megyei hálózat beruházásának előkészítésével foglalkozik. Elmondta, hogy a legnagyobb munka éppen a zalai, hiszen a város gombamód fejlődik, ebben az évben 15 új vállalat telefongondját kell megoldani. Mivel a tervező iroda erősen túlterhelt, a brigád több esetben vállalta — Zalában is —, hogy megtervezik a távbeszélő hálózatokat. Jelenleg a siklósi városrész beruházási távbeszélő programját tervezik. 1974. december 18. Az Egyesült Izzó vezérigazgatójának köszönő sorai: „Tisztelettel mondok köszönetét a pécsi posta munkásainak, hogy határidő előtt elkészült a Nagykanizsai Egyesült Izzó telefonhálózata és telefonközpontja." A gyártó és kivitelező vállalat, a Beloiannisz Híradástechnikai Vállalat vezérigazgatójának sorai: „A jó szakmai együttműködés révén a szocialista szerződésben vállalt határidő előtt 40 nappal előbb teljesítették a Nagykanizsai Eayesült Izzó telefonközpontját.” * A tizenegy tagú brigád, amely a posta beruházási osztályán dolgozik 1972-ben szocialista brigád, 1974-ben az ezüst brigádérem, 1975-ben az arany brigádérem tulajdonosai. Két munkás az idén nyerte el az „Egy napot Pécsért” társadalmi munkamozgalom kitüntetést, Angyal Ottó az arany, Posch Lajos az ezüst fokozatot. Néhány kiemelkedő eredmény: a siófoki góckörzet honosító üzembehelyezése. Országunkban először Siófokon vezették be a svéd rendszerű, L. M. ERICCSON berendezést. Brigádélet szabadidőben . . . Megrendezték a nemzetközi íjászversenyt a Pécsi Vízügyi Sportegyesülettel együtt, együttműködési szerződést írtak alá több vállalat szocialista brigádjával annak érdekében, hogy Pécsett minél előbb megoldódjanak a „telefonos" gondok. A brigád több tagja továbbtanul. A Pécsi Postaigazgatóság nőnapi ünnepélyeit minden esetben az Egyetértés brigád szervezi. A legújabb bejegyzés: „A barcsi távbeszélő hálózat programját most fejeztük be . . .” Bódy Ágnes
