Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-05 / 152. szám

1975. június 5., csütörtök Dünantuli ílaplo 3 Korszerűsítik a megye legrosszabb bekötő útját Elvek óta ivarnak ra Véménden általános az öröm, hogy a -KPM Közúti Igazgató­ságának gépei, emberei végre felvonultak és rendbehozzák a megye legelhanyagoltabb be- kötőútját, amely már-már meg­kérdőjelezte a 2400 lakosú köz­ség további fejlődését. Örül ä falu A közigazgatásilag Véménd- hez tartozó szebényiek és fe- kediek is osztoznak az öröm­ben, hiszen sorsuk jobbra for­dulását remélik a már hozzá­juk is kézzel fogható közel­ségben dolgozó útépítőktől. Kezdjük a sort a szebényiek- kel! Az ő problémájuk megol­dása közelebbinek tűnik. Jóné- hány éve tanácsülésen vetették fel: ha az övéknél sokkal ki­sebb, eldugottabb községek is autóbuszhoz jutottak, mi lehet az oka vagy akadálya e ma már elemi igényük kielégítésé­nek? A válasz: a községbe leve­zető meglehetősen meredek és kanyargós út veszélyeztetné az autóbusz biztonságos közleke­dését. Ezért csak az út meg­felelő kiképzése, valamint az autóbusz megállójának és for­dulójának kiépítése teszi lehe­tővé kérésük teljesítését. E feltételek közül a Vémén- di Közös Községi Tanács mór a tavalyi úthatósági és műsza­ki bejárás után teljesítette a reá eső részt. A vízelvezetés megoldása mellett megépítette az autóbusz fordulót, továbbá a magasított szegéllyel ellá­tott utasfelszálló helyet és gondoskodott ezek közvilágí­tásáról is. Idén a KPM Közúti Igazgatósága is elvégeztette a vasúti átjárón túli útszakasz padkázását és a közlekedést, veszélyeztető szakaszokat be­tonkorláttal látta el. Elvileg tehát nem volna aka­dálya az oly régóta várt autó­busz közlekedésnek. Hogy ezt miért tettük mégis feltételes módba? Mert a tanácselnök szerint a legutóbbi — a kb. másfél hónappal ezelőtti — úthatósági bejárás során a Vo­lán Vállalat képviselője forga­lombiztonsági okból még min­dig nem találta kielégítőnek az említett útszakaszon végzett munkát. Amikor ez ügyben felkeres­tük dr. Kiss Elemért, a Volán 12. számú Vállalat személyfor­galmi főosztályának csoportve­zetőjét, kissé meglepő választ kaptunk. — Másfél hónappal ezelőtt valóban az volt a helyzet — mondotta —, de akkor abban is megállapodtunk, hogy a még hiányzó útpadka elkészülte után újabb bejárást tartunk és az átvételtől számított 10 napon belül bekötjük az autóbuszfor­galmat. Azóta sem kaptak értesítést a véméndi tanácstól, s így csak tőlünk tudták meg, hogy idő­közben pótolták a hiányokat. Mostoha Ezek után lássuk, mire szá­míthatnak, milyen kilátásaik vannak a sokkal mostohább kö­rülmények között élő fekediek- nek! A négy kilométernyi út­szakasz esőktől, fagyoktól fel­mart hepehupáin gépkocsival igyekeztünk a faluba. Azaz csak a faluba vezető elágazásig, amelyet tó módjára elárasztott az előző napok felhőszaka­dása. Autóbusz jár Szebénybe Nem halogatható a vízelvezetés A fekedieknek még várni kell Nem különb a helyzet a köz­ség belterületén sem, ahol a közút és annak a tanács keze­lésébe tartozó kb. 300 méteres folytatása még rosszabb a fen­tebb leírtaknál. Az út felső zú­zalék rétege teljesen lekopott. A forgalom a 10—15 centimé­terre kiálló éles, hegyes alap­köveken történik. Az útszélén a tavaly januárban az árokból kiemelt,-« azóta ottfelejtett fél méter magas földhányás, amely sártengerré változtatja a vég­ső útszakaszt. S hogy a kép teljes legyen, ugyanez elmondható a vasútra vezető elágazásról, amely he- pe-hupás, gödrös felszínével, kifordult köveivel szégyene a megye úthálózatának. Járda nincs. Minden reggel közel 100 munkás indul a latyakban a vonathoz és gázol át gumi­csizmában esténként hazafelé er tócsákon. De térjünk vissza a mór em­lített kilátásokra, s közülük is először azokra, amelyek — ha kissé hosszútávon is — de biz­tatóak a községre nézve. E ki­látásokat Péter Oszkár, a KPM Közúti Igazgatóságának osz­tályvezetője az alábbiakban foglalta össze. bekötő üt — A Somberek és Pécsvá- rad közötti összekötő országos közút szélesítésének program­jában már elkezdtük és 1977- ben fejezzük be a véméndi és az innen leágazó szebényi, to­vábbá a fekedi községi bekö­tőút szélesítését, valamint a pa- lotabozsoki, a véméndi és a fekedi vasútállomásokhoz csat­lakozó útszakaszok szélesíté­sét, illetve rendbehozatalát. — 1978-ra tervezték a Feked és az Erdősmecske közötti mint­egy négy kilométernyi hosszú­ságú szakasz (jelenleg földút) kiépítését. Mi nagyon szeret­nénk, hogy mire az említett út­szélesítések elkészülnek, ez idő alatt kiépítsük ezt az összekö­tő szakaszt is. De ennek két alapvető feltétele van — mon­dotta a Közúti Igazgatóság osz­tályvezetője. — Egyik az, hogy népgazdaságunk tudja-e már erre az időre biztosítani az anyagi hozzájárulást. Ha igen, még ez esetben is sok minden múlhat azon, hogy a Dél­dunántúli Kőbánya Vállalat er- dősmecskei üzeme képes-e idő­ben és kellő mennyiségben le­szállítani az útépítéshez szük­séges anyagot. A végére hagytuk a fekedi csapadékvíz elvezetésének sok év óta megoldatlan problé­máját. Látszólag nagyon egy­szerű az illetékesek megállapí­tása. A községi tanács vezetői­vel kellene kezdeni, akik a bel­terület vízkár-elhárításáért fe­lelősek, s csak úgy „melléke­sen" itt kellene feltenni azt a kérdést is, hogy mit tett mind­ezért a tsz, amelynek érdekei e tekintetben sem különbözhet­nek a község érdekétől, s amelynek járművei elsősorban felelősek azért, hogy az út­menti árkot betemették — ahe­lyett, hogy egyszerű pallóhidat építettek volna föléje — s így a víz lefolyását végképp lehe­tetlenné tették. Folytassuk a sort a Vízügyi Igazgatóság és Több bútort kap a kereskedelem a Vízgazdálkodási Társulattal, miután az ő feladatuk a csa­padékvíz községen kívüli elve­zetésének szakszerű megoldása. E hasznos összefogással mór rég múlt időbe tehették vol­na e problémát, amely ma már olyan fenyegető méreteket öl­tött, hogy megoldása nem tűr további halogatást. Annál in­kább sem, — s ezt a közútiak mondották —, mert a vízren­dezés megoldatlansága komoly mértékben veszélyezteti az út­szélesítési munkák menetét, a fentebb említett határidők be­tartását. P. Gy. Lesz-e eleg kombájn? Szovjet gyártmányú „Nyiva" kombájnok az AGROKER pécsi telepén. Fotó: Maletics László Az 1975-ös esztendőre az eredetileg tervezetten kívül to­vábbi 700 millió forint értékű árut kért a belkereskedelem a hazai bútoripartól. Számolnak azzal is, hogy az idén sem marad el a szükséges bútor­import. Egyebek mellett az NDK-ból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, a Szovjet­unióból, továbbá Jugoszláviá­ból hoznak be bútorokat. Új üzemigazgatóságot avattak Szigetváron Félmillió fogyasztót lát el a DÉDÁSZ Új üzemigazgatóságot ava­tott a DÉDÁSZ tegnap. Kor­szerű, minden igényt kielégítő komplex bázist, ahol többféle műhely, valamint irodaépület segíti majd a hálózatszerelő, karbantartó, üzemeltető mun­kát. A közel 30 millió forint költséggel létesült bázis Sziget­vár bejáratánál, a hatos út mellett jobbra kapott helyet. 855 község és 12 város Egy új üzem átadása mindig öröm. öröm a szigetvári is. Nagy szükség volt rá. Hiszen néhány évvel ezelőtt átalakí­totta a vállalat a szerkezeti felépítését - sok-sok ellenve­tés közepette -, s ez az új üzem, tulajdonképpen ennek az átszervezésnek a szülötte. Tudni kell azt, hogy a vál­lalat a dél-dunántúli régió villamosenergia-ellátását végzi, három egész — Baranya, Tolna, Somogy — és három „töredék” - Veszprém, Fejér, Zala — megyében, összesen 855 köz­ség és 12 város kap a vállar lat 17 ezer kilométeres háló­zatán, hatezer transzformátor­állomásán keresztül 2 millió 80 ezer megawattóra enegiát — évente. A félmillió foqyasztó legnagyobbika a Mecseki Szénbányák, a „törpefogyasz­tók" pedig a háztartások. A DÉDÁSZ-nak összesen há­romezer dolgozója van, az iro­distákat is beleszámítva. Ennyi ember őrködik közvetlenül vagy közvetve azon, hogy a villa­mosenergia mindenhová eljus­son, s hogy elégedett legyen az a félmillió „fogyasztó". (Csak közbevetőleg: a hálóza­ton és a trafóállomásokon kí­vül többek között még 112 ezer közvilágítási lámpa is rá­juk van bízva.) Könnyen ki le­het számítani, hogy e három- milliárd forint értékű eszköz- állományból mennyi jut egy emberre, s azt hiszem, hogy ez munkájuk, feladataik nagysá­gát is híven prezentálja. Van bizony tennivalójuk bőven. A vállalat igazgatója a sziget­vári üzemigacgatóság átadása előtti beszélgetéskor azt mon­dotta: el szeretnénk érni, hogy a bejelentéstől számított leg­később egy órán belül minden­nemű áramszünetet kijavít­sunk. Ehhez egy jól szervezett, mozgékony apparátusra van szükségünk. Gyorsaság - hatékonyság Az egyre növekvő igények­nek csak a létszám növelésével nem tudtak eleget tenni. És nincs is létszámnövekedés — hiszen a munkaerőhiány az áramszolgáltatóknál is nagyon érezteti hatását. A szétosztandó villamosenergia mennyisége or­szágosan 10 százalékkal nő —- a DÉDÁSZ-nál 12 százalékos ez a növekedés — ugyanakkor évente csak egyszázalékos lét­számfejlesztéssel gazdálkodhat­nak. Ezért kellett átszervezni az egész vállalatot: fel kellett rúgni a hagyományos, már- már a munka akadályává vált szervezetet. Mi is történt tulajdonkép­pen? Amikor az ötvenes évek­ben az áramszolgáltató válla­latokat megalakították, szerve­zeti felépítésük négy-lépcsős volt. A csúcson a vállalati köz­pontok álltak, alattuk az üz­letigazgatóságok — szintén vál­lalati felépítésben -, s ők irá­nyították az úgynevezett üzem- vezetőségeket. Az üzemvezető­ségek alatt foglalt helyet a „negyedik" lépcső, a körzetve­zetőség. A nagy apparátus azonban az egyre növekvő igé­nyek miatt haldoklott. A tény­leges javító-szerelő munkát, - a nevén nevezett szolgáltatást, — a körzetvezetők, a falusi megbízottak végezték. Akik jó szerint azt sem tudták, hogy hol van a vállalat központja, de nem is ez lett volna a leg­nagyobb baj. A munkaszerve­zés akadozott a sok „áttétel” miatt, a vállalati felépítésű második lépcső - az üzletigaz­gatóság _ pedig „önállósult": területének érdekeit nézve a vállalati érdekek „ellen” dol­gozott. így aztán az energia­szolgáltatás területenkénti ará­nyos fejlesztése helyett az egyen­lőtlenségek domináltak. Ezt a bonyolult szervezeti hierarchiát alakították át a kö­zelmúltban. S igaz, hogy több igazgatói, főmérnöki és fő­könyvelői státus megszűnt, de lett egy hatékony, ütőképes szervezet. A változás: maradt az igaz­gatóság, ahol összevonták a műszaki-gazdasági erőket, s megszülettek az üzemigazgató­ságok, amelyek feladata a folyamatos áramszolgáltatás biztosítása lett. A DÉDÁSZ üzemigazgatóságai: Szekszárd, Dunaújváros, Pécs, Kaposvár, Siófok, Keszthely, Nagykanizsa és Szigetvár. E nyolc csomó­pont köré koncentrálták a há­lózati szerelő és karbantartó munkát végzőket, a fogyasztói szolgálatot, az ügyeleteket, a számlázást stb. Az embereket és az eszközöket. A szigetvári üzemigazgató­ság 2308 négyzetkilométernyi terület, 34 ezer fogyasztó gaz­dája. A tegnap átadott komp­lex bázis a tervszerűen átgon­dolt fejlesztés első lépcsője. Ezzel a létesítménnyel a me­gye és Szigetvár város egy olyan új üzemet kapott, amely a körzetéhez tartozó minden egyes fogyasztónak üzembiztos és kulturált energiabiztosítást tud nyújtani. (Bélavár-Dráva- palkonya—Barcs háromszögé­ben.) Másutt is épül már A következő lépcső sem várat azonban. A napokban avatják majd a bólyi kirendelt­ség komplex-bázisát, Dunaúj­városban már megkezdődött az üzemvezetőség építése, de rövidesen Nagykanizsán és ve­le párhuzamosan Siófokon is építik az új „áramszolgáltató­házakat”. Siófokon oktatási központ is létesül. Hiszen az átszervezett vállalat szakembert is kér. Kozma Ferenc Megkérdeztük az AGROKER-t Közeledik az aratás, a mező­gazdasági üzemek ■ vezetőit mindinkább a nyári betakarí­tás kérdései foglalkoztatják. A tavaly őszi keserves kukorica aratás sokat „kivett” a kombáj­nokból. Nagy a selejtezési arány, sok új gép kell a kiesők helyett. Hogy készül fel minderre a kereskedelem? Kaphatók-e rak­tárról kombájnok? Milyen gyártmányokra érdemes várni az aratás megkezdéséig? Ezt a kérdést tettük fel a pécsi AGROKER illetékeseinek, amely­re Gasteiger József igazgató- helyettes az alábbi választ ad­ta : — A nyugati kombájnok be­hozataláról nem nyilatkozha­tok, ezzel mi nem foglalkozunk, az ellátás a rendszergazdák fel­adata. A szocialista országok­ból importált kombájnok' ellá­tásával kapcsolatban egy jó és egy kevésbé jó hírt mondhatok. Az utóbbival kezdem, az NDK partner közölte, hogy június 20—25-ig, tehát az aratás meg­kezdéséig valószínűleg nem tudják leszállítani a megren­delt E-512-es gabona kombáj­nokat. Ez kellemetlen, hisz csak Baranyában 20 kombájnról van szó. — Jó hír viszont, hogy idő­ben megérkeztek a szovjet SZK­5-ös Nyiva kombájnok. Komp­letten fel is vannak szerelve. Itt áll a Megyeri úti telepün­kön 45 Nyiva kombájn, vevőre várva. Eddig öt talállt gazdára, a többi még eladó. Az E-512- es NDK kombájn teljesítményét megközelítő szovjet Nyiva ára 311 100 forint, tehát ez ma a legolcsóbb kombájn, ami léte­zik. Az E-512-esek 350 ezer fo­rintba kerülnek, a nyugati kom­bájnokat nem is említve, hisz a Claas Dominátor ára meg­haladja az egymillió forintot. Sokan érdeklődnek a szo­cialista országok gyárainak to­vábbfejlesztett, nagyobb telje­sítményű kombájnjai iránt is. Az NDK E-516-os új kombájn­ját ebben az évben még nem tudjuk a megyében forgalmaz­ni, az első szállítmányt 1976-ra igazolták vissza a német gyá­rak. Kedvezőbb a helyzet a szovjet SZK-6-os kombájnnal, közismertebb nevén a KOLOSZ- szal. Aratásig 16 KOLOSZ kom­bájn érkezik a megyébe, ti­zenkettő mór meg is jött, el is adtuk, négyet még várunk. Nyiva kombájnból tehát jelen­tős készletünk van még raktá­ron, eladása sem rendszerhez, sem egyébhez nincs kötve, bár­kit kiszolgálunk.- Rne -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents