Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-04 / 151. szám
6 Dunántúli napló 1975. június 4., szerda Pécs vízvezeték-rendszereinek és közkútjainak története Jelmagyarázat: Ősforrások helye, #=közkutak, főbb vezetékek Olvastuk, hallottuk Baranyáról A mohácsi Kisfaludy Gimnázium tanulói 300 pszichológiai kérdés megválaszolására kérték fel Harsányi Istvánt. A Magyar Nemzet május 28-i számában olvashatjuk, hogy ezen a diákparlamenten olyan kérdések kerültek terítékre, amelyek igen alkalmasak a pedagógusok és szülők tájékoztatására, hogy miféle gondolatok foglalkoztatják a közvetlen közelükben élő fiatalokat. A 300 fiatal kérdéseiből és vitájábó| olyan következtetést is levontak, hogy szülők és pedagógusok egyaránt nagyobb figyelmet szentelnek a rendbontó és az agresszív gyermekeiknek mint a gátlásosoknak, félelmekkel küszködőknek. Holott az utóbbiak, különösen ha tartós jellegű, sokkal mélyebben sebezhetik a gyerekeket. A jóakaraté érdeklődés és azonosulás kapuit kell megnyitni és akkor szinte ömlik a problémázgató serdülőkből a feltáró megnyilatkozás és kérdés. Mindenekelőtt a felnőttek önművelésére, ismereteik rendszeres kiegészítésére van szükség, amelynek a kialakulóban lévő baranyai pedagógustovábbképzés olyan döntő jelentőséget tulajdonít. * Ugyancsak a Magyar Nemzetben olvashatunk a mecseki tórendszer jelentőségéről, fejlődéséről. Figyelemre méltó Aba- liget korszerűsítése, ahol a régi habbeton házakat most cserélik át igényesen felszerelt három ágyas nyaralóházakkal. Ezek a bungalószerű üdülőházak luxusjelle- gűek, hideg-meleg vízzel és zuhanyozóval. Nagyrészüket már le is kötötték az egész szezonra. Még nagyobb fejlődés előtt áll az orfűi tórendszer. Itt 40 millió forintos beruházással nagy területű kirándulóközpont létesül, megépül a területet kiszolgáló szennyvíztisztító telep a szükséges gerincvezetékkel, nemrégiben pedig már elkészült az orfűi vízmű. Távlati tervek szerint az orfűi tórendszer napi 30 ezer vendég befogadására lesz alkalmas. Gondolatok a pécsiek budapesti vendégszerepléséről. Ezzel a címmel ír a Népszavában Rajk András, aki a pécsi színészek sikereinek minden este tanúja volt. Miért éppen Pécs? Pécs esetében egyszerű a válasz, hisz maga a vendégjáték is mutatja, hogy e város sokat tesz az új magyar dráma fellendülése ügyéért. De sokat tesz általában is a korszerű színházművészetért. A pesti sikerek természetes főszereplői a színészek voltak, néhányukról azt is megállapították, a művészet élvonalába tartoznak. A kezdeményezés mindenképpen folytatásra vár. A Magyar Nemzet hasábjain Tóth Zoltán, a városi tanács osztályvezetője válaszol egy levélírónak a pécsi pincékkel kapcsolatos írására. Ebből megismerhetjük a pinceleszakadások négy fő okát. 1. a közlekedési terhelés 2. közműépítés, közműhiba 3. felszíni vizek kártevései 4. egyebek (szerkezeti elöregedés, rétegvíz stb). A tanács új nagyforgalmú útak építésével igyekszik megoldani a súlyos gondokat. Csupán az 1975-ös évben 50 millió forintot fordítanak hasonló célokra. Lipóczki József • Már a rómaiak is • Sok török kori lelet • Intenzív fejlődés a század elején Pécs régi vízvezeték-rendszereinek a történetét több korszakra oszthatjuk. A római város területén az ásott kutak vize fogyasztásra alkalmatlan. Feltételezhető, hogy a város feletti völgyekben fakadó források vizét a rómaiak is bevezették a városukba. Bizonyítottan római eredetű vízvezeték azonban ez ideig még nem került elő sem a források közelében, sem a lakott területen. A késő középkorban, az írásos adatok szerint, csatornákban és csövekben vezették a városi közkutakba a forrásvizet. Erre a megoldásra részben azért volt szükség, mert a középkori, falakkal övezett város nagy része alatt vastag rétegben tengeri üledékes homok terül el. Ebbe kutat nem lehet ásni. Máshol az ásott kutak vize ihatatlan. Ez ideig középkori vízvezetékek sem kerültek elő a földmunkák során. Bizonytalan korú vizvezeték- alagutak és velük közös rendszert alkotó ásott, kútrendsze- rűen kiépített nyomóskiegyenlítő ciszternák ma is vannak a város falain kívül és belül. Ezek egy részét az előző évszázadokban többször-kevesebbszer átépítették, de olyan is akad, amely ma is ismeretlen rendeltetéssel vezeti a vizet. Építésük idejét a törökkorra (16-17. század) vagy a késői középkorra tehetjük. Sok törökkori csővezeték került elő a földből, A csövek színe szürke, finom kiképzé- sűek, belső felületük, valószínűleg a turbulencia kiváltása céljából hullámos kiképzésű. Ezekben a csövekben vízkő ritkán képződött. A törökkori leírás szerint ezek a vezetékek 2. Eredete és torkolata között a szintkülönbség 680 méter. Magyarországon átlagosan 8- 15 centiméter az esése, de Rajkánál ez az érték még az 50 centit is meghaladja. Ugyanakkor Baranya területén alig 8 centiméter. A Kazán szoros szakaszon pedig eléri a kilométerenkénti 239 centimétert is. Milyen hatalmas és méltóságteljes a folyó az aldunai szakaszon! Iszonyú áradásának úgy tűnik, aligha lehet gátat és irányt szabni. Ez a víztömeg a romániai Csernovodánál már 40 kilométerre közelíti meg a tengert, azonban a Dobrudzsa őshegység maradványa útját állja. így a folyó irányt változtatva északnak veszi útját, a Szovjetunió határát is érintve magánházakba, templomokba és közfürdőkbe vezették a vizet. A belváros területén ebben az időben több közkút is működött. Az előkerült vezetékek többségének rendeltetési helyét, törökkori várostérkép hiányában, nem ismerjük. A törökkor végén (a 17. század második fele) dúló háborúk során a nagyrészt mohamedán lakosságú város a vízvezetékek karbantartására nem tudott elég gondot fordítani. A törökök kiűzése után (1686) Pécsnek kevés lakosa maradt. A jórészt újratelepített város tanácsa az alsó főtéri kút helyett 1701-ben, a felső helyett 1710-ben építtetett új közkutat. A Kaposvári utcai, részben alagútba helyezett vezetéket 1712- ben renováltatták. Magánkuta- kat a vízhiány miatt nem engedélyeztek. A 19. század elején, a szénbányák közelsége miatt, megindult a város intenzív fejlődése. A kiépülő ipar vonzotta a munkaerőt. A század elején 8000 lakosú város a 90-es évekre 35 000-re gyarapodott. Az épülő külvárosok vízellátását biztosítani kellett. Újabb forrásokat, mint a rókusi és a báli- csi forrásokat bekapcsolták a vízellátásba, bővítették a Székely Bertalan úton fakadó Petrezselyem-forrás vízvezetékhálózatát a már említettekével együtt. 1841-ben a hanyatló céhek (molnárok, tímárok, ta- bakósok, szűcsök, pokrócosok, három főágra szakad és 5000 négyzetkilométeres deltában éri el a Fekete-tengert. A Duna nem tartozik a nagy szélességű folyamok közé. Budapesten a Gellért-hegynél, több mint 1400 kilométerre eredetétől például 290 méterre szűkül. Érdekességként említjük, hogy a Lánchídnál van csaknem pontosan a folyó hosszának felezési pontja. Mohácson, a kompátkelőhelynél a szélesség háromszáz méter, de alig valamivel lejjebb, a Cigányzá- tonynái már 750 méterre növekszik. A delta táján pedig meghaladja az 1000 métert. A folyóba dobott fadarab, vagy a magárahagyott vízijármű méltóságteljes lassúsággal „csorog" lefelé. A tenger felé igyekvő Duna sebessége igen stb.) iparát szolgáló, karszti eredetű, bővizű Tettye-patak vizének egy részét is a városba vezették. Az ideig a Tettyéről csak egy kisebb forrásból juttattak vizet a városba. Az 1860- as évektől a növekvő lakosság vízellátása érdekében malmokat vásároltak meg vízjogukkal együtt, majd a vizet a városba vezették. Az 1850-es évektől mind több módos polgárnak engedélyezte a tanács a magánkút építtetését. Ezek a közvezetékből kapták a vizet szerény bér ellenében. Az 1860-as évek végén már elkezdték egy új, korszerű, gazdaságos és higiénikus vízvezeték-hálózat kiépítésének az előkészítését. Az előkészítést és az építés ellenőrzését megfelelő szakbizottságok végezték. Az új vízvezeték 1892-ben készült el. A közterhek egyenletes elosztása céljából minél több házba be akarták vezetni a vizet, ezért a régi, cserépcsöves, csorgókutas vízvezetékeket megszüntették, a régi közkuta- kat lebontották, helyettük kevés új vaskutat építettek. A belvárosi, tartályos közku- takat elárverezték, vagy a Szigeti külvárosba helyezték át, ahol a régi vízvezetéket egy- ideig még meghagyták. A régi köz- és magánkutak közül néhány még ma is látható Pécsen a régi idők tanújaként. Dr. Nagy Lajos és Fetter Antal változó, átlagban 4—5 kilométer óránként, ami egy gyalogos sebességének felel meg, de a győri szakaszon Rajkánál eléri a 15 kilométert. Ma, a technikai csodák korában ámuldozva vesszük tudomásul egy-egy szivattyú-óriás hatalmas teljesítményét. De hol marad a legnagyobb szivattyú is a Duna áteresztőképességétől, amikor az a hazai szakaszt figyelembe véve másodpercenként 2500 köbméter vizet továbbít partjai között! A mért minimum 700, a maximum pedig meghaladja a 10 000 köbmétert. Igencsak eltérőek a mélységre vonatkozó adatok is. A Duna teljes szakaszán általában 6 méter vízmélységről beszélhetünk, de 3 és 10-13 méter között is váltakozik, sőt Ül egy ember a vízparton és csönd van. Belső hangjaira ügyel csak, figyeli horgászó szerszámát, a csönd nem zavarja. Pihenteti. Arcának ráncai kisimulnak, tekintete derűs, felhőtlen. Csönd van. örül a csöndnek, amit szinte felerősít a háttér zaja: a víz lo- tyogása, falevelek zizegése, madárcsergés. Ul tíz ember a teremben, egyikük áll, s azt mondja éppen: „Mondják el akkor véleményüket . . .” És megkezdődik a csönd. De ez valamiképpen másféle. Ez a csönd gyilkol. Mert csönd van, konok, tartós, erős. De ott, belül, lármázik a vélemény. Sokakban tombol. Nehéz elviselni. Gyufaskatulyát pöckölnek, majmot rajzolnak a blokkfüzetbe, malmoznak uj- jaikkal, cigaretta után kotornak, rágyújtanak, sóhajtva fújják a kékszínű felhőket. És csönd van, továbbra is makacs, kitartó csönd. A kabátok és ingek alatt, a petyhüdt bőr takarta mélyben izzanak a hófehér idegpályák. A homlok ve- rítékcsöppjei lassan ereszkednek a szemöldökre, nagyot fújva törlik le. Ott, a homlok mögött lakik a vélemény. Ami nem hangzik el. Majd otthon oldalba lesz rúgva a kutya, megszidva a gyerek, aztán egy-két hétig megint rendben lesznek a dolgok. Csak ez a csönd .. . ezt még ki kell bírni, túl kell élni, csak most kitartani, nem kell már sokáig. Valaki majd csak megszólal. És jön a megváltás. „Ne ilyen sokan" - mondja egyszer- csak valaki, és kirobban a nevetés, a terem megtelik megkönnyebbüléssel, hirtelen kecses, lebbenős lesz mindenki, mint a luftballon. Otven ember a nagyteremben, elöl drapériával letakart asztal, aszparágusz. Meg víz. Elhangzott a beszéd, az előadó — vagy szónok leül, a mellette ülő feláll. „Megnyitom a vitát- mondja, — szóljanak hozzá . . .” ötvenen kutatva néznek körül. Ez eltart egy ideig, aztán kezdetét veszi a csönd. Kínos, kellemetlen csönd. Késsel lehet vágni, rá lehet könyökölni, már testet ölt, rátelepedik a székekre, asztalokra, fejekre. . . A csöndben tekintetek keresik egymást. Jelentős pillantásokat váltanak. Hiszen értik ők ezt, csak éppen . . . Miért pont ő? Majd gombát evett, felállni és beszélni. Megjegyzik az ilyesmit, még baj lehet beesetenként előfordul a 20—25 méter. A vízmélységre vonatkozó adatok ismerete után bizonnyal sokan hivatkoznak a Petőfi Rádióban naponta rendszeresen jelentkező vízállás jelentésre, ahol úgynevezett gázlómélységekről adnak tájékoztatást. Ma már ez a fogalom nem jelent átjárási lehetőséget, csupán a vízijárművek közlekedéséhez nyújt nélkülözhetetlen támpontot. Gázlóknak nevezzük a 150 méternél keskenyebb szakaszokat, ami egyben már hajózóút szűkület és a mélység nem haladja meg a 25 decimétert. A dunai fürdéstől legtöbb embert a folyó hideg vize riasztja vissza. Nyaranta általában 20 Celsius fok körül van, de mértek már 26 fokot is. Télen alig néhány tized fokkal emelkedik 0 fölé, s elméletileg mederig sohasem fagyhat be. Ugyancsak érdemes néhány szót ejtenünk a Duna sokat emlegetett öntisztulásáról. Téves az a hit, amely szerint a folyó képes bármekkora szennyeződést feldolgozni. Intő példák erre a vizekbe került olaj, fenol és más jellegű mérgező anyagok tragikus hatása az élővilágra. Az is kétségtelen, hogy egy bizonyos mennyiségű szennyező anyagot valóban semlegesíthet. Ekkor azonban a tiszta víznek ötszázszor kell meghaladnia a szennyező anyag mértékét, hogy az organizmusok kifejthessék kedvező hatásukat. (Folytatása következik) lőle. Az ilyen beszélőket izgágának minősítik. Majd hazafelé megtárgyalják a dolgot. Majd ott elmondja. így kéne, meg úgy kéne. Azt kellett volna megmondani. De most még tart a csönd. Rászakad az emberre egyszer- csak. Mint egy roskatag ház, s ott nyögnek a vályoghalmok alatt. A csönd súlyos és nyomasztó. Senki sem hordja el a terheket, senki sem könnyít a helyzeten. Előkerülnek a morbid ötletek. „Mi lenne” gondolja egyszercsak valaki magában, „ha most felállnék és kimennék?” „Vagy elkiabálnám magam: tudom ám, hogy mit gondoltok valamennyien I” Vagy rászólnék x-re: nagypofájú, most miért nem mondod el azt a bizonyos dolgot?” De ezek az ötletek megmaradnak az ötlet szintjén. Legfeljebb egy-egy apró rándulat, a bioáramok kusza vonalán, s azonnal egy megszeppent oldalpillantás: vajon észrevették-e? És csönd van, csönd, csönd. Nyugodt, széles csönd, mint a tengerek. Hömpölyög. Ki bírja tovább? ötven ember szenved értelmetlenül, figyelmüket tudatosan elterelik a nagyteremből, a vállalattól, a szomszédtól, másra gondolnak, otthoni gondjaikra, nőkre, elszalasztott lehetőségeikre, mindenre, csak éppen arra nem, amiről tulajdonképpen szó van. Nyíltnak kéne lenni - ők bezárkóznak. S mi történik aztán odabent? Majd, egy-két hét, hónap múlva kideríti egy szakember, akihez végül segítségért kell fordulni, mert „reszket a kezem", mert „nem értem, miért iszom”, mert „nem tudom, miért csináltam . ..” Történjék már valami. Ez a kérés ül ötven arcon. Nyíljon meg a plafon vagy a padló, jöjjön be valaki, aki megszólal — helyettem ... De a plafon és a padló nem nyílik meg, senki sem szól, krákogás hallik, s most jön a Deus ex machina: a drapériás asztal mögött megunják a csöndet, bejelentik a teljes egyetértést és a tanácskozás végét. Nagy robajjal mozdulnak a székek, és a szélesre tárt ajtón ötven ember egyszerre akar kimenni, heten össze is ütik a fejüket. Csönd van. Nem szeretjük a csöndet. Gyilkol, apró falatokban fogyaszt bennünket. És egyszer majd elfogyunk. Felordítunk, kirohanunk. Volt már rá példa. Vagy elmondjuk a véleményünket. Félünk a csöndtől. Megkérdeztem egy vezető beosztású fiatalembert: mit tudna mondani nekem a csöndről? Aztfe- lelte: ugyanazt, mint a zajról, csak az ellenkezőjét. Még beszélni sem szeretünk róla, any- nyira kellemetlen. Azt hisszük, hogy zajban, lármában mindig történik valami. És a csöndben nem. Pedig nem úgy van. A csönd sok mindenre jó. Még arra is, hogy eszünkbe jusson valami. Kampis Péter HÉT VÉGÉN Tilos a tehergépjárműforgalom az M—7-esen A KPM és BM együttes rendeleté értelmében az M—7-es autópályán és félautópályán ezentúl szeptember 30-ig, szombaton és a munkaszüneti nap előtti napon 14 órától, vasárnap és a munkaszüneti napon 22 óráig — a nemzetközi forgalomban közlekedő gépjárművek, kamionok kivételével — tehergépkocsival, teherautóval, vontatóval, nyerges vontatóval stb„ továbbá pótkocsis autóbusszal és háromkerekű rokkantszállító gépjárművel közlekedni tilos.
