Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-26 / 173. szám
1975. június 26., csütörtök Dunántúli llaplö 3 Az egész járás meríthet a példából Miniszteri szemle Térséocentrikus fejlesztések Lépéselőnyben a Szigetvári Á. G. Ha arra keresünk választ, merre tart a kedvezőtlen adottságú szigetvári járás mezőgazdasága, a Szigetvári Állami Gazdaságba kell ellátogatnunk. Nem azért, mintha a járás szövetkezeteiben nem láthatnánk korszerűt; modern szakosított telepeket, iparszerű növénytermelést. Terméshozamokban, sőt gazdasági eredményekben is eléri egyik-másik az állami gazdaság színvonalát, esetenként meg is előzve azt. A mesz- szebb látó tekintet, a térségbe gondolás, az egész termelési körzetet magával húzó, előbbrevivő fejlesztési koncepciók adják az állami gazdaság lépéselőnyét. Együttműködés A Szigetvári Állami Gazdaság tervezőasztalain ;s egy egész térség mezőgazdasági arculatát rajzolják meg. írtunk már a földcserékről, amelyet a mozsgói Zrínyi Tsz-szel bonyolítanak le. Ezzel a gyakorlatban is. átírják a 9500 hektáros gazdaság térképét. örökölt probléma az állami gazdaságoknál a területi szétszórtság, hisz uradalmi földeken alakultak meg úgy, hogy gyakran két-három község határa is beékelődött üzemegységeik közé. A két éve lezajlott fúziók csak növelték a területi széttagoltságot. Szentegát Görösgal- la| egyesült 1974 elején, így a gazdaság átmérője 60 kilométer lett. A földcsere célja a szállítási távolságok csökkentése, vagyis költségmegtakarítás. S ez áll a cserepartnerre is. Persze, ma még korántsem tanúsít mindenki ilyen együttműködési készséget. Ezt az iparvágány esete is bizonyítja. A Szigetvári Állami Gazdaság és talán a megye egyik legnagyvonalúbb fejlesztési elképzeléséből született meg a 2,5 kilométer hosszú iparvágány terve, mely — bár még Csákiéiig épült meg -, máris a térség mezőgazdasági áruszállításának egyik legfontosabb ütőere. Korábban a szigetvári vasútállomás volt Baranya leg- túlterheltebb állomása. Iparvágánya csak a konzervgyárnak volt. Az iparvágány építése Szigetvártól az állami gazdaság belseje felé halad s 1976-ban fejeződik be az évi 22 ezer kibocsátású sertéskombinátnól. Ezt a kombinátot a Szentlőrinci Állami Gazdasággal közösen építették, s az idén már 19 ezer hízott sertést állítanak benne elő. Ha a sínek odaérnek, rámpákat, felhajtókat alakítanak ki a hízott sertések vasúti szállításához. Az iparvágányra üzemek egész sorát „fűzte fel" az állami gazdaság, amelyek részben már állnak, részben most épülnek, illetve a jövő terveiben szerepelnek. Műtrágya- és növényvédőszer- raktárak, tranzit raktárak, terménytárolók és szárító üzemek, takarmánykeverő és granuláló üzem, cukorrépa rakodó és repülőtér — ahol a helikopterek leszállhatnak és berakodhatnak — irodaház, központi vegyimosoda és úgynevezett pesz- ticid derítő, ahol a mérgező növényvédőszerekkel szennyezett vizet tisztítják. Az iparvágányt nem sajátítja ki az állami gazdaság. Az ide települő agrokémiai centrum A kivitelezésben érdekelt tárcák vezetői szerdán szemlét tartottak Dunaújvárosban, az épülő hullámpapír-kombinát beruházásán. A látogatáson részt vett Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter. Az építkezés megtekintése után tartott megbeszélésen megállapították, hogy a nagy- beruházás gyorsítási programjában kitűzött feladatok reálisak, az építkezés készültségi foka megfelelő. Meggyorsult a félcellulózgyár építése és szerelése is. A legnagyobb határidőrövidítés a hullámdoboz- gyártó üzemnél várható, dz eredeti határidőnél három hónappal hamarabb üzembehelyezik. Ezzel az egész nagyberuházás három hónappal korábban üzembe lép s ez önmagában több millió dolláros importmegtakarítást tesz lehetővé. Világcégek szakmunkásai lehetnek nyolc termelőszövetkezet és az állami gazdaság összefogásából épül és 28 ezer hektár szántóföldön hivatott megvédeni a kultúrnövényeket. A beruházás 30 millió forintos nagyságrendű, nagyobb, mint maga az iparvágány, hisz az csak 20 millióba kerül. Az AGROKÉMIA már működik két helikopterrel és igen jó eredménnyel. Az objektumok közül még csak a méregraktár és az irodaház áll, most épül a repülőtér. A kétezer vagonos műtrágya-raktár és a többi létesítmény jövőre áll rendelkezésre. A szigetvári agrokémiai centrumnak fel kell épülnie, hisz országos modell csakúgy, mint a bólyi vagy a drávafoki. Ezek mintájára fogják a jövőben az ország agrokémiai hálózatát kiépíteni. Társulásból, a GFV és az állami gazdaság együttműködéséből épült fel az iparvágány egyik fontos objektuma, az évi 1000 vagonos bábolnai iker-terményszárító, a hozzá kapcsolódó 2500 vagonos tárolótérrel és a takarmánykeverő és granuláló üzemmel, ahol 30 féle tápot gyártanak. Több üzem egy egész járás céljait szolgálja. így az egy kilométer hosszúságban kiépített lebetonozott és korszerűen gépesített cukorrépa-rakodó is, ahol tavaly ősszel — bár még csak félig volt kész — 4500 vagon répát raktak be. Ezen az őszön már mintegy 9—10 ezer vagon cukorrépát szállítanak ismét az irányvonatok a Kaposvári Cukorgyárba. Több S még mindig nincs kihasználva az iparvágány kapacitása. Objektumok egész sora építhető még mellé. Az állami gazdaság tranzit raktárakat kíván majd ide építeni, hisz nemcsak kiszállítások történnek itt, de évente mintegy 10—15 millió forint értékű építőanyag, alkatrész is beérkezik. A gazdaság felajánlotta az iparvágányt más üzemeknek is, építsenek melléje saját részükre szárító- katf tárházakat, hisz ezzel olyan járulékos beruházásokat takaríthatnak meg, mint az útépítés, a villanybevezetés, az olajtároló-építés és a mérlegház, hogy csak néhányat említsünk. Az ajánlat új dolog, s van, aki idegenkedik tőle. A helyi termelőszövetkezet például nem itt, hanem a város másik pontján, kedvezőtlenebb adottságok közt építi ki terményszárító és -tároló központját. A közeli nagypeterdi tsz viszont érdeklődik az iparvágány adta fejlesztési lehetőség iránt. A szigetvári térség gabona- tároló kapacitása igen szűk, ezért az érdeklődők közt találjuk a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatot is. A GFV már eddig is érdekelt az iparvágányban, távlati fejlesztéseiben újabb kétezer vagonos toronysilót kíván a vágány mellé építeni. Az állami gazdaság olyan lehetőséget teremtett, ami többé nem hagyható figyelmen kívül, amikor a szigetvári járás mezőgazdaságának általános fejlődéséről, jövőjéről beszélünk. — Rné — A gépek urai keresett szakmában Néhány perc és leállítják majd a gépeket, a csillagkulcs- csal megnyitják a befogópofákat s kiveszik a munkadarabokat, s ebben a pillanatban Sánta János marós, Loschán Ferenc és Katreince László esztergályos szakmunkásokká válnak . . . Más szakmát szerettek volna tanulni. Sánta János apja címfestő volt, édesanyja féltette nagyon a marós szakmától, azt hitte, a marósavak tönkreteszik majd a fiát. — Én gondoltam, hogy a marós szakma az valamilyen forgácsolás és szó sincs savakról, de azért amikor az első gépet egy zörgő dromedárt megláttam, elszorult bennem a lélegzet: ezzel győzködjem? Mikor engedelmeskedik ez nekem . . .? Szombat volt, nézelődtem, aztán odaállítottak a géphez, s öntvényeket tisztíttat- tak velem. Gombokat kellett nyomkodnom, s csak azt vettem észre, hogy a rozsdabarna vas egyszercsak szürkésfehéren fekszik a gépen. Fiatal, szigorú szakmunkások voltak akkor a Sopianában, ők tanítottak, s ők is szerettették meg a szakmát .. . — Villanyszerelő akartam lenni, csak nem vettek fel — mondja minden keserűség nélkül Katreince László. — Apám mondta, hogy milyen szakma a forgácsolás, mégis nehéznek tartottam, amikor a géphez állítottak. Az első napokban versenyeztünk, hogy ki lesz előbb kész a munkadarabbal, megpörgettük a padot, a fúró belesült a vasba. — Le kellett volna lakkoznod és a Képzőművészeti boltban eladni — szól közbe Sánta János. Nevetnek. — Az én apám esztergályos, de azt szerette volna, ha tovább tanulok — mondja Loschán Ferenc. — A Széchenyiben négyszeres túljelentkezés volt, akkor villanyszerelőnek jelentkeztem, végül ez sikerült. Nem bántam meg, szép szakma ez. — Egyetemes csúcsesztergán dolgozom a VILLGÉP-nél, sajnos nem biztos, hogy itt is maradok. Olaszról járok be dolgozni, és a szövetkezet csak annak fizet autóbusz-hozzájárulást, akit meg akar tartani. Ezen dől most el, ragaszkod- nak-e hozzám? — Én sem maradok a Kenderfonóban. Romonyáról Pécsre, innen Hirdre kell utaznom. Minden reggel négy után felkelek, s csak estére érek haza. A Vasipari Szövetkezetben dolgoztam először, de ott nem volt biztosított a szakmai képzés. Sokszor két hétre is elvittek bennünket szerelni, mert nem volt elég lakatos mag segédmunkás . . . Autóbuszbérleten múlik? Nem a forgácsológép mellett dolgoztatják őket? De hiszen évről évre gondot okoz a forgácsoló tanulók beiskolázása. • Blesz Józseffel, az 500-as Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettesével arról beszélgettünk, hogy a vállalatok társadalmi szerződést kötnek, az ösztöndíjon felül havi 250 forintot fizetnek csakhogy megtartsák a végzős forgácsoló szakmunkástanulókat. Ma még csak nagyon kis vonzerőt jelent a rang: ők a vasmunkások elitje. A BNV-n, s a MECHLABOR pécsi gyárában is láttam olyan sokmilliót érő gépeket, amelyek mellett nagyobb felkészültség kell, mint akár egy kisebb üzemet irányítani. Nem lehet véletlen, hogy Sánta János, Loschán Ferenc és Katreince László is szeretnének majd leérettségizni. Egyikük még a műszaki főiskolát is megcélozta. — Azért, hogy a szakmát elhagyjátok? — Fenét — mondják szinte egyszerre — azért, hogy képzettek legyünk. A gépek már csendesek. A fiúk mégegyszer ellenőrzik a méreteket. Kétezred milliméter a tűréshatár. Annyi eltérés sem lehet, mint egy hajszál. A forgácsolók kicsiny hada három szakmunkással erősödött ... Lombosi Jenő Reaktorcsarnok- alapozas Pakson Pakson szerdán megkezdték az első magyar atomerőmű legnagyobb és legfontosabb létesítménye, az egy millió légköbméter térfogatú üzemi főépület helyén a reaktor-csarnok alapozását. Ezzel az előkészítés időszakát felváltja a tulajdonképpeni erőműépítés, a tervezett ütem szerint. Egyelőre óriás kráterhez hasonló munkagödör tátong az épület helyén, ahol kilenc méter mélyen vájják ki a talajt Két méterrel |e kellett süllyeszteni a talajvíz szintjét, hogy a gödör alján ember és gép dolgozni tudjon. Nyolc szivaty- tyú óránként háromszáz köbméter vizet emel ki, amit csővezetéken szállítanak el. A reaktor-csarnok előtt, ezzel párhuzamosan a Közmű és Mélyépítő Vállalat megkezdte szovjet tervek alapján a turbinák alatti cölöpözést, összesen háromszáz darab kerül a földbe, 10 méter mélységig. Az üzemi főépület adatai imponálóak és jól érzékeltetik, milyen roppant tömegű anyagokkal dolgoznak itt a kivitelezők. Ha elkészül, akkora lesz, hogy átlagos méretű lakószobákból húszezer férne el benne. A talpától a tetőig mintegy 150 000 (százötvenezer) köbméter, különböző minőségű betont építenek be, így például biológiai védelmet szolgáló nehézbeton is ezek közé tartozik. Felhasználnak 35—40 ezer tonna különféle betonacélt és egyéb acélszerkezetet. Egy érdekesség a sok közül: a .főépület tetejére még egy 500 köbméteres víztárolót is terveztek. Pult alól adják a drága Hajdú-szuperautomata mosógépet. Hetekkel ezelőtt a helyszínen, a Hajdúsági Iparművekben jártunk és a Hétfői Dunántúli Naplóban számoltunk be „nyomozásunkról". Vasárnap este a televízió Hét műsora is foglalkozott a mosógépekkel. Az ott elhangzottak cikkünkkel összecsengtek. A televízió riportere, a fogyasztók érdekében, kérdésekkel — tegyük hozzá, magától értetődő kérdésekkel — gyötörte az illetékeseket. A hiány pótlására miért ne hozhatnánk be külföldről automata mosógépeket? Aztán sorra elhervadtak reményeink. Csehszlovákiából? Csak jövőre tudnak szállítani. A Szovjetunióból? NDK-ból? Ök is csak jövőre tudnak szállítani. Akkor talán nyugati importból? Ők dollárért adják, túl drága lenne. Nincs tovább. Szerintünk sokkal kézenfekvőbb megoldás is lenne. S akkor az a patthelyzet is feloldódhatna, ami a szuperautomata mosógépek kooperációs gyártásában a két partner, a jugoszláviai OBOD és a Hajdúsági Iparművek között a jelen pillanatban előadódott. A Haj- dú-szuperautomatát ugyanis jugoszláv együttműködéssel gyártjuk. Tudni kell, az alkatrészekből öt egységet gyártanak a jugoszlávok, míg mi csak egyet. Tehát nekünk öt egységnyi (egészen pontosan 4,7-nyi) alkatrészt kell szállítanunk, hogy cserébe egy szuperautomatára való alkatrészt kapjunk. A probléma magva a következő: a jugoszlá- voknál felhalmozódtak az eladatlan készletek, (figyeljük csak a hirdetéseket a Zágrábi Televízióban), mire az OBOD csökkentette a gyártást, s egyelőre nem kér, nem vesz át tőlünk alkatrészt. Ök viszont szívesen szállítanának nekünk alkatrészeket (eladási gondjaik ezzel is mérséklődnének), csakhogy a Hajdúsági Iparművek sem kér, mert most — pont fordítva, ahogy eddig volt - ő tartozik alkatrészekkel a jugoszlávoknak, s csak méginkább eladósodna, ha további alkatrészeket hívna le. Azaz patthelyet. Mit lehet itt tenni? Nos, ha a belkereskedelemnek van devizakerete külföldi mosógépek vásárlására, akkor ezen a pénzen vásároljunk inkább alkatrészeket az OBOD cégtől és akkor ezeket szerelje össze itthon a HIM. így talán lesz elegendő Hajdú-szuperautomata a boltokban. Mellesleg nem sok kell. Tudomásunk szerint a belke'reskedelem idei igénye 15 ezer darab szuperautomata, amelynek harmadát ez évben tudja szállítani a HIM. Ha pedig lenne jugoszláv alkatrész, szállítaná a többit is. Vásároljanak neki a belkereskedelem devizakeretéből. Egyébként a „vihar a mosógépben” előreláthatóan csak 1977-ben fog elülni. A Hajdúsági Iparművek ekkor hozza piacra a nyugatnémet Lovamat licensz alapján gyártott, a házgyári lakások méreteihez alkalmazkodó, úgynevezett helytakarékos automata mosógépeit. A jövő, ha drágák is, mindenképpen ezeké az automatáké, a HIM-ben meg vannak győződve róla, ha folyamatában lassabban is, ugyanúgy el fognak terjedni a háztartásokban mint a „hagyományos” mosógépek. (Miklósvári)
