Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-25 / 172. szám

6 Dunántúli napló 1975. június 25., szerda Három ember hat emberöltőn át Terkepeszek lfolt A kés alatt elove válik a fa Jöjjön, mutatok vala­mit . . . Van egy kis műhe­lyem. A műhely inkább fáskam­ra. Ö alakította a Szilágyi Dezső utcában, büszke rá, pici asztalára, a még ki­sebb faragókésekre, magas fordulatú köszörűjére, amit a Szovjetunióból kapott ajándékba. Féger Pista bá­csi ennél értékesebb aján­dékot nem is kaphatott volna, hisz nélküle nem bol­dogulhatna a vágókésekkel. Életlen késekkel nem mun­kálható a fa, nem alakul­nak ki olyan remekművek, amiket akar. Pista bácsi pu­hafa lemezre vési a szarvas- bőgést, környezete ese­ményeit. Készít virágmintá­kat és kanászostorokat is. A nyugdíjas évek sodor­ták a fafaragáshoz. Sajót elképzelése alapján rajzol­ja a mintákat, majd for­málja, lakkozza és gyö­nyörködve akasztja a falra. Volt egy juhász, akitől lesegette a farigcsálást. Átjárt a szomszéd asztalos­hoz is, mert vonzotta a fa illata és a sok szépen meg­formált anyag. Később ez csábította a grófi erdőség­be is. Nehéz az erdei munka, főleg, ha térdig érő hóban naponta hat kilométert kell gyalogolni, amíg az ember eléri az irtást. Ott a három tagú brigád nekiesik a szép fáknak és fegyelme­zetten döntögetik az évti­zedes életeket. A hajdani somogyapáti zsellér így jutott el a fa sze- retetéhez, a faragás művé­szetéhez. Lipóczki József MUNKÁCSY­COLOR —_A Székesfehérvári VIDEOTON Gyárban kedden megkezdték a Munkácsy-Color színes televízió sorozatgyártását. A székesfehér­vári nagyüzem legújabb termé­ke nagyrészt saját alkatrészek felhasználásával készül. Arnold bácsi belép az irodá­ba, hajszálpontosan tizenegy órakor. — Hivattál, Jóska ... - mond­ja a főosztályvezetőnek. — Kérettem, Arnold bácsi, csak kérettem. — Valami munkáról lenne szó? Hát igen, valami munkáról. Sok-sok évtizedes munkáról, mert Ajkay Arnold az egyike annak a három embernek a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál, akik hihetetlenül hosszú időt töltöttek el az Álla­mi Földmérés szolgálatában. Ajkay Arnold, Viszlóy Ferenc és Poronyi Zoltán összesen 183 évet dolgozott egy munkaadó­nál! A „dolgozott" múltideje nem egészen pontos, mert Ajkay Arnold most, 84 éves ko­rában is tevékenykedik a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vál­lalatnál, s két kollégája sem szakadt el a szakmától, ki így, ki úgy tartja vele a kapcsola­tot. 183 év! Három ember hat emberöltőn át dolgozott egy munkaadónál. Hogyan is lehet­séges ez? Ahhoz, hogy megért­hessük, szükséges egy kis föld­mérés-történelem is. Az Állami Földmérés már több mint száz esztendős „cég", nagyjából egyidős a postával. Az idők so­rán volt a Pénzügyminisztérium IX. Főosztálya, működött külön­féle nevek alatt, de alapjaiban tulajdonképpen ugyanazt a munkát végzik. Az alap maradt, a tevékenységi kör a sokszoro­sára bővült: akkoriban még csak kataszteri térképeket ké­szítettek, most már minden lé­tező geodéziai munka „hozzá­juk tartozik”. Ez persze azt is jelentette, hogy a geodéta szakadatlanul tanult, mindig új és új eszközökkel, módszerek­kel, feladatokkal ismerkedett meg . . . • Poronyi Zoltán „még most sem tud nyugodni" — pedig 183 esztendős közös munkához ő is hozzájárult egy fél évszá­zaddal, és betegsége is aka­dályozza abban, hogy a munka melletti szenvedélyének: az uta­zásnak hódoljon. Könyvekkel, levelezéssel, kutatással kárpó­tolja magát. A közeljövőben je­lenik meg — a vállalat kiadá­sában — a harmadik könyve. Beszédes József mérnöknek, a Duna—Majna csatorna egykori megálmodójának életrajzát, munkásságát kutatja és adja közre. A szakemberek körében az sem titok, hogy a Pécsi Geodé­ziai és Térképészeti Vállalat tulajdonképpen „neki köszön­heti" létezését. Az elkerülhetet­len geodéta-vándorút után ke­rült Pécsre, ő lett az itteni fel­ügyelőség vezetője, s az 1950- es átszervezések után a Megyei Földmérési Iroda, majd a táj­egység igazgatója. A vál­lalatok szervezésekor, 1954- ben ő kardoskodott azért, hogy az ország egyetlen vidéki geodéziai és térképészeti vállalatának Pécsett legyen a központja, - szenvedélyesen szereti a várost. Ezt később is bebizonyította, amikor ellenállt többszöri fővárosi csábítás­nak .. . Megkapta a geodéták leg­magasabb kitüntetését, a Lázár Deák emlékérmet, Fleck Alajos­sal együtt szerkesztették az Eu­rópa hírű Lossay kódexet és Pühler Geometria patricáját, rangos szakmai folyóiratokba publikált cikkeket, ő volt a Geodéziai Egyesület első elnö­ke .. .- Viszlóy bácsival mikor ta­lálkoztak? — Most úgy hallom, beteg — mondja Ajkay Arnold —, de nem is olyan régen még össze­futottunk a Kossuth Lajos utcá­ban az Antikvárium előtt. Mondom neki, add ide a tás­kát, majd viszem én . . . Erre ő: ne a táskát vidd, hanem en­Közép-Európa egyik legkor­szerűbb növényvédelmi előre­jelző szolgálata, amely a MÉM növényvédelmi központjában működik, júniusban tovább bő­vítette tájékoztató tevékenysé­gét. Ebben a hónapban új szolgáltatást vezettek be; az országos adatok összesítésével, a megfigyelőállomásoktól, gaz­daságoktól beérkezett telex-je­lentések alapján országos prognózist adnak ki három nö­vénykultúra, az alma, a szőlő és a burgonya növényvédelmé­re. Az előrejelzéseket minden olyan üzemnek megküldik, amely 10 hektárnál nagyobb területen termeszt almát vagy szőlőt, illetve 20 hektárnál na­gyobb burgonyaültetvénye van. A kutatóközpont a legveszélye­sebb tíz károsítóra (rovarok, növényi betegségek, fertőzések stb.) hívja fel rendszeresen az üzemek figyelmét, az esetleges fertőzések időpontját közlik a termelőkkel, akik a helyi ellen­gem . . . Nagyon jó kedélyű, jó humorú ember. . .- És hihetetlenül nagy mun­kabírású - mindja Kiss József, a Pécsi Geodéziai és Térképé­szeti Vállalat főosztályvezetője — magam is sokat dolgoztam vele együtt. Volt úgy, hogy Sze­mélyben mértünk. Egy paraszt­házban laktunk, s mivel messze volt a munkahely, korábban kellett kelni, mint a házbeliek. A reggeli elmaradt, délben hol ettünk volna, este meg, mire Viszlóy bácsival abbahagytuk a munkát, már mindenki lefe­küdt . .. Hatvanhét évet szolgált a földmérésnél, és élte a geodé­ták keservesen-szép vándoréle­tét. Viszlóy bácsi Diósviszlóról indult, dolgozott a szegedi, a nagyváradi, a kassai, a tren- cséni, az egri és a pécsi fel­ügyelőségen, innen Ungvárra került felügyelőség-vezetőnek, s onnan Pécsre. A fiatalabbak azt mondják róla egyszerűen képtelen volt abbahagyni a munkát, inkább a fél éjszakát is feláldozta, mert élvezte ahogy a keze alatt — az ő szavajárásával élve — „bodorodott” a munka .. . • Hiszem, hogy minden mes­terségben „benne van” a tör­őrzések alapján szervezhetik meg a növényvédelmi munkát. Az új szolgáltatás iránt igen nagy az érdeklődés, eddig 500 almatermelő és 650 szőlő-gaz­daságot vettek fel a hálózat­ba, és több mint 300 burgo­nyatermelő nagyüzem is igényt tart a növényvédelmi prognó­zisra. A következő években a központi előrejelzést tovább bővítik, további 10 növényi kul­túrát veszélyeztető károsítókról adnak majd rendszeres orszá­gos tájékoztatást. Idén a növényvédelmi előre­jelzés rendszerében mintegy 350 megfigyelő-pont működik. Mintegy 2000 táblára terjed­nek ki a vizsgálatok, összesen 16 szántóföldi, 9 zöldség- és 13 gyümölcs-kultúra kártevőit tartják „megfigyelés" alatt és ennek alapján a szolgálat rendszeresen ad közre tájegy­ségi előrejelzéseket. Ezeket a megyei növényvédő állomások adják ki sokszorosított formá­ban az érdekelt üzemeknek és szervezeteknek. dolgozott ténelem. Ajkay Arnold „osz­tott” földbirtokot, részt vett a „trianoni határ" csehszlovák- magyar szakaszának kitűzésé­ben, dolgozott a tagosításoknál és hatvan éves is elmúlt már, amikor Kiss József főosztályveze­tővel közösen elkészítették az István aknától a Kokszműig ve­zető kötélpálya geodéziai mun­káit . . . Volt mérnök úr, egy időben kijárt volna neki a „méltóságos úr” titulus, volt földmérő elvtárs - de mindvé­gig megmaradt Arnoldnak, Ar­nold bácsinak, kinek-kinek kora szerint. . . — Egyik legkedvesebb mun­kám a veszprémi volt — mondja -, úgy a harmincas évek ele­jén, amikor elkészítettük a vá­ros kataszteri térképét. Olyan jól sikerült, hogy felkértek, tartsak róla előadást a Műszaki Egyetemen. És még egy szép élmény abból az időből: ennél a munkánál az ő keze alatt dolgozott Hazay István, akit most ez a titulus illet meg: dr. Hazay István Kossuth-díjas egyetemi tanár, a Magyar Tu­dományos Akadémia levelező tagja ... Az elismert tudós máig sem feledkezett meg egy­kori tanítómesteréről, időről időre levélben tájékoztatja Aj­kay bácsit arról, hogy éppen most mit csinál... De ő nem­csak a tudósra büszke: minden fiatalra, aki vele dolgozott, s akik közül a legtöbben már magas beosztású, elismert szak­emberei a szakmának. A geodéták csendben dol­goznak. Ez a három ember szépen, csendben 183 évet dol­gozott ... D. Kónya József Országos növényvédelmi előrejelzés ■ r\ 17 Q I I — Nem kell, hogy vissza­gyere. Krisztina minden meg­csinál. Amióta dolgozik, egé­szen kivirul. Jobb a kedélye, nem imádkozik egész nap... Nekem kellesz Rózsi ... — mondta Eötvös sírás hangon. Rózsi már majdnem megsaj­nálta, de aztán megkeménye­dett: — Nem hagyom többé hasz­nálni magam, a méltóságos úr hiába is töri magát... — Legalább néha beszél­gessünk egy kicsit. .. Nincsen valamire szükséged? Van füs­tölt húsunk elég ... Nem kérsz? — Ez látja okos beszéd! Van maguknak annyi sonkájuk, meg füstölt húsuk, évekre elég lenne .. . Adjon néha egy ki­csit . .. Eötvös elrohant és egy per­cen belül lihegve megjelent. Egy hatalmas sonkát húzott ki a télikabátja alól. Másnap a lakók álmélkodva tapasztalták, hogy a babfőze­lékbe mindenki kapott egy szelet sonkát is. — Hát ezt hogyan csinálta? — faggatták, de Rózsi titokza­tos képet vágott és hallgatott. Aztán egy reggel a vízcsap nagyokat szörcsögött és nem folyt többé. Mindenki hóért szalajtotta volna Rózsit, de Weivoda mel­léállt. — Nem győz ez a szegény lány mindent. Csinálok egy táblázatot és beosztjuk, hogy ki mikor megy vízért. — Mindenki megy és most — mondta Rózsi olyan hatá- lozottan és keményen, hogy maga is elcsodálkozott rajta. Ha a hó holnapra elolvad, ak­kor szomjan halunk. Minden edényt meg kell tölteni és ta­karékoskodni kell a vízzel. — Talán ne is mosakodjak? — sipított Csokonai Mela­nie . . . — Még az az idő is eljöhet — mondta csendesen Rózsi. — Ide menjenek a térre — szólt a vödrökkel csörtető fér­fiak után Rózsi. — Ott tiszta a hó . . . — Hogy parancsolgat! És ezek tűrik I — kárált Melanie, de senki nem válaszolt neki. A vizet a tűzoltó-hordókba töltötték. Amikor mind meg­telt, Rózsi hangosan mondta: — Ebből a vízből csak fő­zésre és ivásra lehet venni. Mosdásra hozzon mindenki magának az udvari hóból. Eötvös gyakran megállt a közös pince ajtajában és fi­gyelte Rózsit. A lány minden percre talált magónak valami tennivalói. Eleinte mindent egyedül csinált, de aztán egy­re gyakrabban fordult elő, hogy válogatás nélkül odaszólt annak, aki a legközelebb volt hozzá: — Nagyságos úr kérem, tes­sék már vágni egy kis fát. . . A nagyságos urak pedig el­lenkezés nélkül tették, amit Rózsi kért. — Csodálatos lány vagy te, Rózsi ... — sóhajtozott Eöt­vös, ha közelébe került. — En­gedd meg, hogy éjjel leülhes­sek az ágyad szélére. Tényleg semmi rosszat nem akarok, csak beszélgetni. — Nekem éjjel aludnom kell .. . Mit gondol, mi lesz a házzal? — mondta öntudato­san. — Hanem tudja mit, egy kis füstölt hús nagyon elkelne. — Már megetted azt a nagy sonkát? — álmélkodott Eötvös. — Nagy a család ... — ne­vetett Rózsi. — Éjjel majd hozok... — ígérte a férfi. — Nagy huncut maga — nevetett Rózsi és mintha egy falubéli legény lett volna, ol­dalba taszította a méltóságos urat, aki úgy dőlt el, mint egy zsák ... — Te angyal! — mondta a földön és boldogan elrohant... Rózsi úgy érezte: megválto­zott. Valami történt vele. De mi? Ő változott meg, vagy a körülötte lévő világ? Sorra vette a ház lakóit, mindegyi­ket megpróbálta körülírni, megérteni, jellemezni, Aztán azt is megfogalmazta magá­nak, hogy életében először: boldog. De mitől boldog? At­tól, hogy ennyi emberről gon­doskodhat. Nem félt többé az emberektől. Még Melaniera sem tudott haragudni, inkább sajnálta. Egyszer például elha­tározta, hogy Kocsis Erzsit, aki napszámra csak feküdt a vac­kán, bevonja a munkába. — örülök, hogy nyugodtan dögölhetek, amíg meg nem döglök — utasította el a lány eleinte. Naphosszat imádkozott és magában megfogadta, ha élve megússza, többé nem en­ged férfit magához ... VI. Rózsi egyik reggel felment az udvarra, hogy a mosako­dáshoz egy kis havat kotorjon magának. Jól esett szívni a friss levegőt. Megállt a fal mellett, megtervezte a napját. Ekkor már minden gond rá­szakadt. Senki nem tett nél­küle semmit. A férfiak is csak akkor mozdultak vízért, fáért, ha Rózsi utasította őket. Egy­szerre felfigyelt. Simóék, okik földszinti lakásukban vészelték ót az ostromot, veszekedtek. (Folytatása következik.) Tarlóégetés csak engedéllyel Ovjok a tűztől terményeinket! Megyénkben rövidesen meg­kezdődik a kalászos termények aratása. A kedvezőtlen idő előrelátha­tólag rendkívüli nehézségeket okoz az aratásban. Emiatt szá­mítani lehet az aratási és be­takarítási munkálatokban részt­vevő erő és munkagépek foko­zottabb igénybevételére. A túl­terhelés, az előforduló hibák helyszínen történő megjavítása növeli a tűzveszélyt. A gabonatüzek megelőzése érdekében a Baranya megyei Tűzoltóparancsnokság felhívja a mezőgazdasági üzemek (ál­lami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek) vezetőinek figyel­mét, hogy a 4/1974. (Vili. 1.) BM. sz. rendeletnek a kalászos terményekre vonatkozó előírá­sait szigorúan tartsák, illetőleg tartassák be. A kalászos termé­nyek aratását minden körülmé­nyek között a vasútvonalak melletti területen kezdjék meg. A learatott kalászos terményt a vasútvonal szélső vágányától legalább 100 méter, illetőleg a vasútállomástól 200 m távol­ságra helyezzék el és megfele­lő védőszántást alkalmazzanak. Ha ez a távolság nem tartha­tó meg, a kalászos terményt és a szalmát az aratással egyide­jűleg azonnal szállítsák el. Ha a vasútvonal és a kalászos ter­mény között a 40 m-es távol­ságot vetéskor nem tartották meg, úgy a termény érése ide­jén gondoskodjanak a megfe­lelő tűzvédelmi őrzésről. Az őr­zéssel megbízott személyeket feladataikról gondosan oktas­sák ki és. lássák el őket meg­felelő tűzoltóeszközökkel. Az aratási, betakarítási munkála­tokat csak olyan gépekkel vé­gezzék, amelyek tűzvédelmi fe­lülvizsgálatát a betakarítás előtt elvégezték, a tűzvédelmi előírásoknak megfeleltek, — szikrafogóval és tűzoltókészü­lékkel el vannak látva. A mezőgazdasági üzemek ve­zetői a kalászos termények be­takarításának időszakában biz­tosítsanak olyan járművet — vontatóeszközt —, amely tűz esetén — a napi munka közben is — az önkéntes, illetőleg a vállalati tűzoltóság riasztásával egyidőben igénybevehető a tűz­oltó felszerelések szállítására. A kijelölt jármű vezetőjét a feladataira oktassák ki. A betakarítással összefüggő viszonylag új technológiai eljá­rás a tarlóégetés. Az elmúlt évek tapasztalatai azt igazol­ják, hogy a szükséges óvintéz­kedéseket ennél a munkafolya­matnál gyakorta megsértették, s ebből kifolyólag több jelen­tős kárral járó tűzeset történt. Nyomatékosan szeretnénk felhívni a mezőgazdasági üze­mek vezetőinek figyelmét arra, hogy a tarlóégetést tekintsék alkalmi tűzveszélyes tevékeny­ségnek és azt csak a Baranya megyei Tanács Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya által korábban kiadott tarlóégetési szabályzatban meghatározottak szerint végezzék. Az I. fokú tűz­védelmi hatóságok a tarlóége­tést a korábbiaknál szigorúb­ban fogják ellenőrizni. Kosteleczky Sándor tűzoltó ezredes megyei parancsnok Dorogon született a Rideon A Kőbányai Gyógyszeráru- gyár dorogi gyáregységében nagyhatású új növényvédőszer gyártását kísérletezték ki. Át­adták kipróbálásra a mezőgaz­daságnak a Rideon nevű új szert, amely a paprika és a pa­radicsom hatásos védőszere. A mezőgazdasági üzemek azóta mór kipróbálták a dorogi gyár első növényvédőszerét. Kitűnő­nek minősítették, és nagyobb mennyiséget rendeltek belőle. A kedvező tapasztalatok alap­ján Dorogon most berendez­kednek az új termék folyama­tos előállítására.

Next

/
Thumbnails
Contents