Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-23 / 170. szám
Egyik fel« kifelé, másik fele befelé... Hegyeshalom, délelőtt tO éra Autócsodával, Trabanttal, busszal, gyalog, lóháton, rollerrel A hajó lassan úszik el az ablak előtt a szemerkélő esőben. Dermedten nézzük. Álmodnánk? Szétnézünk a csarnokban. Diszkrét zsivaj, kávéfőző gőze sistereg, kanálcsörgés hallik. Idegen beszéd. Magyar szó. Emitt lázasan gépelnek valamit. Fényesen kivilágított üzlet, afféle dollár-bolt. „Cas- sa" feliratú ablakok, gyors- fényképész-automata. Frocliz- zuk egymást, melyikünk üljön be? Aztán egy bozontos külföldi eldönti vitánkat és beül. Bedobta a három fémtizest, cserébe négyszer villant a vaku, s három perc múlva boldogan nézegette arcát. . . Hegyeshalom, délelőtt tíz óra. Odakint barátságtalan, esős idő, hosszú és még hosz- szabb autók áznak, bent, a csarnokban pedig nyugodt, félnyugodt és ideges arcok. Az itt várakozók egyik fele kifelé, a másik fele befelé megy. Huszonhárom éve teljesíti szolgálatát itt a nyugati határ mentén Szentpéteri Árpád határőr főhadnagy. Négy éve a hegyeshalmi FEP-en. (FEP — maguk között — forgalom ellenőrző pont.) A forgalomról beszélgetünk. Márciusban indul meg igazán a döm'ping, s tart szeptemberig. Egy-egy napon hpt-nyolcezer ember is belép vagy kilép a kapun, de megesett már — az osztrák— magyar meccs idején —, hogy többkilométeres kocsisor állt a piros-fehér-zöld sorompó előtt. S az állambiztonsági feladatot teljesítő határőr ilyenkor sem kapkodhat, s a pecsétet csak akkor ütheti be az útlevélbe, ha a személyazonosságot kétséget kizárólag megállapította. Mi, magyarok, nagyon szeretünk utazni: ha a dollárkiutalás megvan, felpakolunk, s irány a nagyvilág. Péntekenként belóg a falu közepébe a kocsisor; a sietősek hajnalban ébresztik a vámosokat, a ráérősek ebédidőben. A külföldiek „lezserebben” intézik a dolgokat: a vízumot itt váltják ki. (A kinti követségeken lassabb az „ügyintézés" 1— itt félóra alatt megkapják.) Még odafelé, Győrt éppen elhagyva, beszélgettünk a kocsiban. — De jó volna — sóhajtott fel kollégám — egy pécsit találni, amint éppen átkel. Másfél óra múlva, túl a harmadik kávéiváson, a vámosok pultja előtt megdermedek. — Nini — mondom — pécsi. És, csakugyan. Rohanok, lelkendezve üdvözlöm szűkebb hazámfiát. Észreveszem, hogy nem nagyon örül. — Egyedül vagy? — kérdi óvatosan. — Igen — mondom zavartan — miért? Aztán kiderül. „Inkognitóban" utazik, összetett kézzel kér, hogy véletlenül se említ□Hétfői Hegyeshalom Pécs, q turisták szemével Szépet látni jöttek sem meg a nevét, „tudom, ugye", meg hogy „megérted, öregem .. Aztán leesik a tantusz. Nem a feleségével utazik. Ki, mivel? A kérdésre szinte azonnal adnám a választ: főleg autócsodákkal és Trabanttal indulnak a nagy útra a világjárók, esetleg turistabusz- szal. De stoppos utazók, a gyalogszerrel átkelők is szép számmal akadnak, Lezseren, lapos hátizsákkal, utazószatyorral, zsebretett kézzel... Nem is olyan régen lóháton jött két francia lány, a lovakra is érvényes útlevéllel, oltással és állategészségügyi bizonyítvánnyal. (A pacik az útbaeső falvak gazdáitól kaptak abrakot ...) Svéd rolleres csapat keltette az eddigi legnagyobb feltűnést: vastagtalpú cipőkkel felszerelve hajtották a kétkerekűket — az Adriáig. Hasznos megoldás — tekintettel az üzemanyag- árakra. A kerékpáros, megszokott látvány. Mondom a főhadnagynak: „Állítólag beállt valaki már a kerékpárversenyzők közé is, sárga dresszben." — A versenyt csíkos dresszben fejezte be ... Kiemelték a csapatból. Vám ... Az emberekkel egyidős a küzdelem vámhatóság és túrista között. Az idegeskedések legfőbb oka ez a kérdés: van-e valami elvámolni valója, vagy ez a másik: menynyi pénzt visz magával? A módszerek az idők során tökéletesedtek. A rafinéria mindkét fél részéről igen nagy. El lehet mondani, hogy a szabálytalankodásra, a „meg- úszásra” igen kevés az esély. Van úgy, hogy áll benn a kocsisor, a hátsókból előre látogatnak az utasok. Látják a vámőr munkáját, s mire hozzá érnek, hirtelen jött ihlettel jobb belátásra térnek, bevallják azt a kis turpisságot... \— Jugoszláv papa utazott ki ikerlányaival — meséli Szentpéteri Árpád —. Ahogy vizsgáltam az útlevelüket, észrevettem, hogy az egyik kislány arcáról a képen hiányzik a pöttynyi anyajegy. Kiderült, hogy Belgrádban, amikor készítették az útlevelet, mindkét útlevélbe az egyik lány fényképe került. Olyan egyformák voltak, hogy ez még a papának sem tűnt fel... Itt viszont ennyire megnézik. — A szakáll körül is akadnak bonyodalmak — nevet a főhadnagy — soha nem fogom elfelejteni, amikor szóltam egy jugoszláv fiúnak, hogy a képen sima arcú, a kocsiban meg nagy szakáll, pakompart... „Adja ide” szólt és elővett egy ceruzát, s olyan szakállat rajzolt magának, hogy azt hittem, elájulok ... Bürokráciamentes elintézés. De sajnos, nem utazhatott. Hazafelé, az AGIP-kútnál. Együttérző tekintete van a benzinkutasnak. Ö szól elsőnek. — Tíz litert? Úgylátszik, legatyásodott hazatérőnek vélt. Kozma—Kampis Medárd „átka” nem fogott a pécsieken és a városba látogatókon tegnap délelőtt. A verőfényes időben, egyre-más- ra érkeztek az autóbuszok az ország minden tájáról. Mintha megsokszorozódtak volna a parkok virágai, a nyár minden színében pompáztak a lányok. Az ember azt hinné, hogy nem is látni, hanem láttatni jöttek Pécsre. (Persze azért a helybeliek sem panaszkodhatnak.) Vasárnap reggel nyolc óra, a Székesegyház előtt. Négy idősebb férfi igyekszik emlékhez illő pózt felvenni a fényképezőgép előtt... — Győrből jöttünk, numizmatika a hobbynk, a pécsi gyűjtőkkel is szeretnénk találkozni. No és persze a várost látni. De ehhez sajnos kevés az a hat óra ... És mondja csak, hol a Csontváry Múzeum, meg a Zsolnay kiállítás? És - már megbocsásson — miért nem lehet kapni képeslapokat a templombelsőkről, miért nem lehet megnézni a katakombát? Vennénk lapokat a Csontváry- képekről, a kétezeréves leletekről - trafikokban nem lehet kapni. Nem tudja miért? Vagy esetleg hol árusítják? Nem tudom. A Széchenyi téren, a taxiállomás melletti lépcsőn napozik egy fiatalember, vászon tarisznyájából időnként morzsát szór a galamboknak. A parkőr néni társat keres a felháborodásához: „Hát mégis micsoda dolog, itt a lépcsőn heverészni!” A férfi, egyébként egy kiváló pécsi orvos, csendesen magyarázza: „most tessék elképzelni, ha a járdán napozna ... Itt legalább nem zavarja a sétálókat.” Többen majdnem megtapsolják. A fiú tizenkilenc éves, a Ganz-MÁVAG-ban dolgozik. Vonattal leruccant Pécsre, egy napra. — Itt még nem jártam. De most látom, hogy vissza kell jönnöm, hosszabb időre. És nem egyedül... Egyszerre öt autóbusz érkezik a Sétatérre Felsőszentmár- tonból. A KfOSZK üzletvezetője nem tudja, hogy örüljön-e, vagy megrémüljön. Megrohanják a kerthelyiséget. (A dóm, vagy a dzsámi nem szalad el — igaz, a kerthelyiség sem.) Egy óra leforgása alatt 15 láda sör és üdítőital, 30 kiló fagylalt fogy el. A Misina étteremben és presszóban reggel fél kilenckor fogadták az első vendégeket, jugoszláv turisták voltak. Délben több, mint 250-en ebédeltek, egész nap csaknem 1500 vendéget szolgáltak ki. Magyar, német és jugoszláv vendégek hetvenféle ételből válogathattak, s ebéd után boldogan nyújtóztak el a teraszon, a panorámában gyönyörködve. Teli hassal a szép még szebb. Hatvanöt soproni általános iskolás állja körül a tanárnénit, aki a Dóm történetéről magyaráz. Megnézik belülről is aztán kifelé jövet fagga- tózni kezdek. — Mi tetszett legjobban Pécsett? — Eddig ez — szól a cérnahangú kórus. — Mit tudtok róla? — (Többen egyszerre): többször átépítették . .. neo-román stílusú .. . három hajóból áll... Lotz Károly és Székely Bertalan festményei vannak benne. .. ötödikes, hatodikos kisiskolások. Hát valahol így, itt kell elkezdeni a szép megszerettetését. Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat felvételre keres: ácsokat, kőműveseket, asztalosokat, portáldaru kezelőket, gépkocsivezetőket, kevésbé gyakorlott is jelentkezhet, kubikosokat és segédmunkásokat. Jelentkezés a munkaerőgazdálkodáson, Pécs, Szántó Kovács János u. 1. Levélcím: 7601 Pécs, pf. 147. Nagygépeké a jövő Steiger-teszt Nagyigmándon Hetven nagytraktor az IKR-gazdaságoknak Régebben péterpáltól szeptemberig is elhúzódott az aratás — ma már két-három hét alatt a magtárban van a mag. Gépesítünk: s ez a gépesítési folyamat a tökéletesebb, a jobb felé tör, mind nagyobb és nagyobb teljesítményű kombájnok, traktorok futnak a földeken. Sok-sok ember munkáját megtakarítva, s minden „magot” ibegyűjtve. Az IKR — íparszerű kukoricatermelő rendszer — az elmúlt évben 250 ezer hektáron gazdálkodott, s 54 mázsás átlagot takarított be. Bebizonyosodott: a terméseredmények nemcsak a mag minőségétől, hanem a gyors és minőségi munkáktól is emelkednek. E kukoricatermelő rendszer gazdaságai jövőre 70 darab nagy teljesítményű Steiger- traktort kapnak. E traktorokat a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár a Steiger-céggel történt tárgyalások után — 1974. október 15-én aláírt szerződés alapján — kezdte meg gyártani. A 250 lóerős gépet elsősorban a nehéz mezőgazdasági munkákban lesz célszerű alkalmazni, mivel a vonóhorogteljesítménye 180 lóerő, önsúlya üzemképes állapotban 11,9 tonna, hossza 6,1 méter, magassága 3,3 méter, kedvező üzemanyag-fogyasztású, tervezett élettartama 10 000 óra. Vezetőfülkéje légkondicionált, pormentes, üvegezése az ultraibolya-sugarakat kiszűri. Nagyigmánd mellett jelenleg az IKR és a Gödöllői Mező- gazdasági Gépkísérleti Intézet munkatársai közösen készítik a traktor tesztjét. E héten — ottjártunkkor — éppen kint a határban a legoptimálisabban kihasználható ekét — nyolc típust, köztük az osztrák REGENT-orion, a Rábewerk nyugatnémet, a Melroe amerikai és a KLC—745 típusú mosonmagyaróvári ekék — próbálták. Keresik a legmegfelelőbb szántóteljesítményt. A tesztelést vezető Gergely Sándor, az IKR fejlesztési főmérnöke a próbákról az alábbi nyilatkozatot adta: — A Steiger nyagyszerű traktor. Az előzetes próbák alapján úgy tűnik, hogy óránként 3,5—4 hektárt felszánt, 8—10 hektár óránkénti tárcsázást végez el, s 15—16 hektárt mul- tividerez óránként. Jelenleg a legmegfelelőbb célgépeket keressük hozzá. Az ára másfél millió forint körül mozog. A tesztelést műszerkocsiba szerelt számítógépekkel készítjük, s néhány hét alatt végzünk a ,;belövéssel". Akkor majd többet mondhatunk... A győri gyár a hazánkba került IHC és John Deer, valamint Steiger-traktorok üzemeltetése során szerzett tapasztalatok és megfigyelések alapján döntött az utóbbi mellett. Az MGV gyártási profiljának is ez felel meg a legjobban, mivel a gyárnál a motorgyártás korszerűen megoldott, s csupán futóművet kellett az amerikai Steigerhez konstruálni. Az eredeti Steiger is úgy született az USA-ban, hogy a különböző főegységek közül a legjobbnak minősített egységeket rakták össze. A RÁBA-gyár ettől a módszertől nem tér el: a legjobb elemeket építi a nagy traktorba. k. f. A Pécsi Bőrgyár felvesz férfi es női segédmunkásokat lakatosokat CSv IPÉCSII ácsokat /atfRSYAAV könnyűgépkezelőt autóvillanyszerelőt Jelentkezés: PÉCS, BOLGÁR NÉPHADSEREG ÚTJA 52. MUNKAÜGYI OSZTÁLY.
