Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-22 / 169. szám
Világ proletárjai, egye Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 169. szám 1975. június 22., vasárnap Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Következetesen és rugalmasan A taggyűlés kétségtelenül színvonalas volt. Okos, gondos határozatok születtek, miként kell megmozgatni a pártcsoportokat, hogy a bizalmiak tevékenysége ne csupán a tagdíjak összegyűjtésére korlátozódjék. A szervező titkár — idősebb, tapasztalt munkás — mégsem volt egyértelműen elégedett. „Tudja, én még emlékszem arra, — jegyezte meg, amikor egy pillanatra kettesben maradtunk —, hogy úgy hét— nyolc éve, amikor éppen pártbizalmi voltam, már hoztunk egy majdnem ugyanilyen tartalmú határozatot. Sőt, nem is az volt az első ilyen döntésünk, és attól tartok, hogy ez a mostani sem lesz az utolsó ...” Lehetne mosolyogni a dolgon, ha kirívó egyedi eset lenne. De hát — mi tagadás — nem az. Pártszervezeteinkben,, mozgalmi szervezeteinkben több olyan elhatározással lehet találkozni, amelyek lényegében korábbi döntések megismétlései. Miért ismételjük magunkat? Azért, mert a korábbi határozat csak ideig-áráig valósult meg, aztán belefáradtak a végrehajtással járó gondokba, új feladatok jöttek, s a régi határozatot végül szép csendesen belepte a feledés pora. Kis idő elteltével azután valakinek szemébe tűnt, hogy az adott munkaterületen nem a legjobban mennek a^ dolgok (vagy felsőbb pártszerv, mozgalmi szerv tűzte napirendre a témát), s nagy lendülettel ismét határoztak és elkezdték tenni nagyjából ugyanazt, amit egyszer valamikor régebben már elhatároztak és elkezdtek. Vannak folyamatok a természetben és a társadalomban is, ahol az effajta szakaszos ismétlődés törvényszerű. Politikai-szervezeti életünk említett jelensége azonban a legkevésbé sem az. Tanúsítja ezt mindenekelőtt azoknak a párt- szervezeteknek a példája, ahol ez nem így van. S azért nincs így, mert itt a vezetőség, az aktivisták munkáját (egyebek mellett), egy fontos és egyre inkább nélkülözhetetlen erény jellemzi: a következetesség. Ennek jegyében törekednek szívósan és fáradhatatlanul megvalósítani mindazt, amit egyszer elhatároztak, gondosan, lépésről-lépésre haladva a kitűzött cél felé. Sok szó esett pártunk XI. kongresszusán arról, hogy a jövőben következetesebbnek kell lennünk döntéseink, elhatározott terveink végrehajtásában. Ennek elérése több dolog függvénye, s nem csekély mértékben a munkastílusé. A párt- szervezeteknek, a pórtvezető- ségeknek, a közéleti tisztségviselőknek, mozgalmi aktivistáknak módjuk van arra, hogy végigjárják a szándéktól a célig vezető utat, leküzdve minden akadályt, megoldva a jelentkező problémákat. Nem sodródva az eseményekkel, nem egyszerűen tudomásul véve vagy „megmagyarázva" az elmaradást, hanem határozottan irányítva a történések menetét. Lehetséges, hogy „mutató- sabb” dolog folytonosan valami újba kezdeni, - állandóan valami újjal előállni. Ha azon- bah ezek a kezdeményezések mindig vagy többnyire csak a kezdeti stádiumig jutnak el, akkor az ilyenfajta „ötletgazdag" vezetésnek nem sok haszna van. Az ötletesség és a kezdeményezőkészség akkor tekinthetők értékes tulajdonságoknak, ha az ötletek nem petárdák módjára robbannak, hanem tartós folyamatokat indítanak el, tartós hatást váltanak ki. Ehhez viszont az szükséges, hogy egy-egy határozat megvalósításán munkálkodók, szívósan fáradozzanak az elgondolás következetes végig- vitelén. A párt szervezeti életének néhány új vonása — mindenekelőtt az éves beszámoló taggyűlések meghonosítása — kedvez az ilyen munkastílus erősödésének. önmagában azonban nem oldja meg a dolgot. Ehhez az kell, hogy a szemléletben, a szándékokban, a munka minősítésében is elsőrendű helyet kapjon a következetesség erénye. A következetesség azonban nem jelenthet valamiféle szemellenzős „haladást”, a körülmények változásának figyelmen kívül hagyását. Akkor vezet célra, visz sikerre, ha párosul a szükséges rugalmassággal. S ez ugyancsak olyan tulajdonság, amelynek jelentősége a fejlődéssel párhuzamosan egyre növekszik, s mindinkább nélkülözhetetlenné válik a párt- politikai munkában. A fejlett szocialista társadalom építésének jelenleg szakaszában mind több területen válik a helyes és sikeres gyakorlat feltételévé a vóltozci körülmények gyors felismerése, a munka irányának ehhez történő igazítása. S ez nemcsak a gazdasági, vagy az ideológiai élet területeire érvényes. A napi munka számos területén, a társadalmi élet különféle szféráiban is törvényszerűen felgyorsul a változások üteme. (Más területeken ugyanakkor, s ez is figyelembe veendő, a viszonylag hosszan tartó stabilitás, állandóság a jellemző.) Számos esetben ezek <i változások éppen abból következnek, hogy elhatározásainkat, terveinket sikeresen valóra váltottuk. Ha a pártszervezetek nem kísérik gondosan figyelemmel a körülmények módosulását, akkor megtörténhet, hogy éppen azért nem érnek célhoz, mert semmi mással nem törődve igyekeznek követni az egyszer elhatározott útvonalat. A tag- felvételi gyakorlatra éppúgy érvényes, mint a káderpolitikára, vagy a gazdaságszervező munkára, hogy az elhatározásokat folyamatosan szembesíteni kell a változó világgal. S ha az élet új problémákat vet fel, új teendőket tűz napirendre, akkor azokat idejében bele kell vonni a cselekvés programjába. Nem félve attól sem, hogy ha a valóság ezt teszi szükségessé, módosítsunk az eredeti elgondolásokon is, her lyesbítve, bővítve, vagy szűkítve azokat. A valóság iránti érzékenység, az új követelményekhez történő rugalmas igazodás éppoly fontos eleme a párt munkastílusának, mint törekvésünk döntéseink következetes vécigvitelé- re. A kettő nem állítható szembe, hanem együttesen kell érvényesülnie a pártsze vezetek, a mozgalmi tisztségviselők munkájában. Gyenes László Összehívtak az országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 28. paragrafusa (5) bekezdése alapján az ország- gyűlés alakuló ülését 1975. július 4-én dételőtt 11 órára összehívta. A Portugál Forradalmi Tanács nyilatkozata Szükségszerű a forradalom továbbvitele Lisszabon « A Portugál Fegyveres Erők Mozgalmának legfelsőbb forradalmi tanácsa szombaton nyilatkozatot tett közzé az ország helyzetéről és a portugál forradalom fejlődésének útjáról. A fegyveres erők mozgalma legfontosabb céljának tekinti Portugália felszabadítását minden idegen függőség alól. EnGENF Európai biztonság Genfben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszában folytatódnak az intenzív tárgyalások. A küldöttségek többsége tárgyszerű, konstruktiv módon közelíti meg a még megoldatlan kérdéseket. További haladás történt azoknak a szövegeknek egyeztetésében, amelyek a tanácskozás első szakaszán a külügyminiszterek által jóváhagyott feladatokat fogják át. nek eredményeként az országban a forradalmi folyamatnak a „belső nemzeti dekolonizáció" szakaszán kell áthaladnia. Végső célként szocialista társadalmat kell felépíteni Portugáliában — állapítja meg a nyilatkozat. — Olyan társadalmat, amely mentes az embernek ember által való kizsákmányolásától, amely a termelőeszközök társadalmasításán alapszik és minden állampolgárnak széleskörű lehetőséget biztosít a szabad fejlődéshez és a szocialista társadalom által biztosított jóléthez. A fegyveres erők mozgalma pártok feletti jellegű és biztosítani hivatott az ország haladását a szocializmus felé. E fejlődés keretében több szakaszon kell áthaladni. A portugál társadalom jelenleg az egyik szakasz — az átmeneti időszak — napjait éli, ahogy ezt a politikai pártok által röviddel az április 25-i választások előtt aláírt közös politikai platform kimondta, a forradalmi tanács nyilatkozata az átmeneti időszakot úgy határozza meg, mint a többpárt-rendszer feltételei között a szocializmushoz vezető utat. A fegyveres erők mozgalma felhívja a portugál népet, hogy aktívan vegyen részt a forradalmi folyamatban, a népi (Folytatás az 5. oldalon) Aratásra készülődnek a gazdaságok. A megye szövetkezeteiben a napokban tartották meg az aratógépek szemléjét. Képünk Egyházasharasztiban készült. Lakásra, óvodára, kirándulásra Építők kommunista műszakja Mohácson és Pécsen Különmunka lakótelepen és szállodabővítésen „Építek, hogy te is építhess". Ilyen gondolat vezette a Mohácsi Építőipari Szövetkezet gazdasági és társadalmi vezetőségét, amikor a tegnapi szabad szombatra kommunista műszakot hirdettek. A központi anyagtélepen, a műhelyekben és a mohácsi Radnóti lakótelep építkezésén tegnap közel háromszázan dolgoztak. Hogy mire fordítják a különműszakon „befolyt" összeget? A szövetkezet dolgozói közül jelenleg többen szeretnének lakáshoz jutni. Vannak, akik vásárolni akarnak, mások önerejükből építkeznek. A gazdasági és társadalmi vezetők a lakásra várók közül öt dolgozójukat tartják nyilván, akik különösen nagy segítségre szorulnak. A tegnapi műszak teljes bérét ezúttal ketten kapják meg, — lakásépítési hozzájárulásként. Hogy ötük közül ki lesz a kettő, aki támogatásban részesül, ezt rövidesen bizottság fogja eldönteni. * Kommunista műszakot tartottak tegnapi szabadszómbat- jukon a B.^m. Állami Építőipari Vállalat 111/1. számú építésvezetősége KlSZ-alapszervezeté- nek tagjai. A pécsi ÉM-szálló bővítésének építkezésén alagsori felmenő falakat emeltek. A műszak teljes bérét a vállalati ovódára, és nyári kirándulásra fordítják. A jövőnek is készül a Pécsi Bútorgyár létesítménye Épül a Pécsi Bútorgyár munkásjóléti épülete. A kétszintes, négymillió forintba kerülő épületben 370 dolgozónak lesz öltözője, fürdője. Ez a szám azért érdekes, mert munkáslétszámuk jelenleg ennek alig a fele. Miért 370-nek? A vállalat az ötödik ötéves tervidőszak fejlesztési elképzeléseinek megfelelően építi a létesítményt.
