Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-22 / 169. szám

Világ proletárjai, egye Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 169. szám 1975. június 22., vasárnap Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Következetesen és rugalmasan A taggyűlés kétségtele­nül színvonalas volt. Okos, gondos hatá­rozatok születtek, miként kell megmozgatni a pártcsoporto­kat, hogy a bizalmiak tevékeny­sége ne csupán a tagdíjak összegyűjtésére korlátozódjék. A szervező titkár — idősebb, tapasztalt munkás — mégsem volt egyértelműen elégedett. „Tudja, én még emlékszem ar­ra, — jegyezte meg, amikor egy pillanatra kettesben ma­radtunk —, hogy úgy hét— nyolc éve, amikor éppen párt­bizalmi voltam, már hoztunk egy majdnem ugyanilyen tar­talmú határozatot. Sőt, nem is az volt az első ilyen döntésünk, és attól tartok, hogy ez a mos­tani sem lesz az utolsó ...” Lehetne mosolyogni a dol­gon, ha kirívó egyedi eset len­ne. De hát — mi tagadás — nem az. Pártszervezeteinkben,, mozgalmi szervezeteinkben több olyan elhatározással lehet ta­lálkozni, amelyek lényegében korábbi döntések megismétlé­sei. Miért ismételjük magunkat? Azért, mert a korábbi hatá­rozat csak ideig-áráig valósult meg, aztán belefáradtak a végrehajtással járó gondokba, új feladatok jöttek, s a régi határozatot végül szép csen­desen belepte a feledés pora. Kis idő elteltével azután vala­kinek szemébe tűnt, hogy az adott munkaterületen nem a legjobban mennek a^ dolgok (vagy felsőbb pártszerv, moz­galmi szerv tűzte napirendre a témát), s nagy lendülettel ismét határoztak és elkezdték tenni nagyjából ugyanazt, amit egyszer valamikor régebben már elhatároztak és elkezdtek. Vannak folyamatok a termé­szetben és a társadalomban is, ahol az effajta szakaszos is­métlődés törvényszerű. Politi­kai-szervezeti életünk említett jelensége azonban a legke­vésbé sem az. Tanúsítja ezt mindenekelőtt azoknak a párt- szervezeteknek a példája, ahol ez nem így van. S azért nincs így, mert itt a vezetőség, az aktivisták munkáját (egyebek mellett), egy fontos és egyre inkább nélkülözhetetlen erény jellemzi: a következetesség. Ennek jegyében törekednek szí­vósan és fáradhatatlanul meg­valósítani mindazt, amit egy­szer elhatároztak, gondosan, lépésről-lépésre haladva a ki­tűzött cél felé. Sok szó esett pártunk XI. kongresszusán arról, hogy a jövőben következetesebbnek kell lennünk döntéseink, elha­tározott terveink végrehajtásá­ban. Ennek elérése több dolog függvénye, s nem csekély mér­tékben a munkastílusé. A párt- szervezeteknek, a pórtvezető- ségeknek, a közéleti tisztségvi­selőknek, mozgalmi aktivisták­nak módjuk van arra, hogy végigjárják a szándéktól a cé­lig vezető utat, leküzdve min­den akadályt, megoldva a je­lentkező problémákat. Nem sodródva az eseményekkel, nem egyszerűen tudomásul vé­ve vagy „megmagyarázva" az elmaradást, hanem határozot­tan irányítva a történések me­netét. Lehetséges, hogy „mutató- sabb” dolog folytonosan vala­mi újba kezdeni, - állandóan valami újjal előállni. Ha azon- bah ezek a kezdeményezések mindig vagy többnyire csak a kezdeti stádiumig jutnak el, akkor az ilyenfajta „ötletgaz­dag" vezetésnek nem sok hasz­na van. Az ötletesség és a kezdeményezőkészség akkor tekinthetők értékes tulajdonsá­goknak, ha az ötletek nem pe­tárdák módjára robbannak, hanem tartós folyamatokat in­dítanak el, tartós hatást válta­nak ki. Ehhez viszont az szük­séges, hogy egy-egy határozat megvalósításán munkálkodók, szívósan fáradozzanak az el­gondolás következetes végig- vitelén. A párt szervezeti életének néhány új vonása — minde­nekelőtt az éves beszámoló taggyűlések meghonosítása — kedvez az ilyen munkastílus erősödésének. önmagában azonban nem oldja meg a dol­got. Ehhez az kell, hogy a szemléletben, a szándékokban, a munka minősítésében is első­rendű helyet kapjon a követ­kezetesség erénye. A következetesség azonban nem jelenthet valamiféle szem­ellenzős „haladást”, a körülmé­nyek változásának figyelmen kívül hagyását. Akkor vezet célra, visz sikerre, ha párosul a szükséges rugalmassággal. S ez ugyancsak olyan tulaj­donság, amelynek jelentősége a fejlődéssel párhuzamosan egyre növekszik, s mindinkább nélkülözhetetlenné válik a párt- politikai munkában. A fejlett szocialista társada­lom építésének jelenleg szaka­szában mind több területen vá­lik a helyes és sikeres gyakor­lat feltételévé a vóltozci körül­mények gyors felismerése, a munka irányának ehhez tör­ténő igazítása. S ez nemcsak a gazdasági, vagy az ideoló­giai élet területeire érvényes. A napi munka számos területén, a társadalmi élet különféle szféráiban is törvényszerűen felgyorsul a változások üteme. (Más területeken ugyanakkor, s ez is figyelembe veendő, a viszonylag hosszan tartó sta­bilitás, állandóság a jellemző.) Számos esetben ezek <i válto­zások éppen abból következ­nek, hogy elhatározásainkat, terveinket sikeresen valóra vál­tottuk. Ha a pártszervezetek nem kí­sérik gondosan figyelemmel a körülmények módosulását, ak­kor megtörténhet, hogy éppen azért nem érnek célhoz, mert semmi mással nem törődve igyekeznek követni az egyszer elhatározott útvonalat. A tag- felvételi gyakorlatra éppúgy érvényes, mint a káderpoliti­kára, vagy a gazdaságszervező munkára, hogy az elhatározá­sokat folyamatosan szembesí­teni kell a változó világgal. S ha az élet új problémákat vet fel, új teendőket tűz napirend­re, akkor azokat idejében bele kell vonni a cselekvés prog­ramjába. Nem félve attól sem, hogy ha a valóság ezt teszi szükségessé, módosítsunk az eredeti elgondolásokon is, her lyesbítve, bővítve, vagy szűkít­ve azokat. A valóság iránti érzé­kenység, az új köve­telményekhez történő rugalmas igazodás éppoly fon­tos eleme a párt munkastílusá­nak, mint törekvésünk dönté­seink következetes vécigvitelé- re. A kettő nem állítható szem­be, hanem együttesen kell ér­vényesülnie a pártsze vezetek, a mozgalmi tisztségviselők munkájában. Gyenes László Összehívtak az országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkot­mány 28. paragrafusa (5) bekezdése alapján az ország- gyűlés alakuló ülését 1975. július 4-én dételőtt 11 órára összehívta. A Portugál Forradalmi Tanács nyilatkozata Szükségszerű a forradalom továbbvitele Lisszabon « A Portugál Fegyveres Erők Mozgalmának legfelsőbb for­radalmi tanácsa szombaton nyilatkozatot tett közzé az or­szág helyzetéről és a portugál forradalom fejlődésének útjá­ról. A fegyveres erők mozgalma legfontosabb céljának tekinti Portugália felszabadítását min­den idegen függőség alól. En­GENF Európai biztonság Genfben az európai biz­tonsági és együttműködési értekezlet második szaka­szában folytatódnak az in­tenzív tárgyalások. A kül­döttségek többsége tárgysze­rű, konstruktiv módon köze­líti meg a még megoldat­lan kérdéseket. További ha­ladás történt azoknak a szövegeknek egyeztetésében, amelyek a tanácskozás első szakaszán a külügyminiszte­rek által jóváhagyott felada­tokat fogják át. nek eredményeként az ország­ban a forradalmi folyamatnak a „belső nemzeti dekolonizá­ció" szakaszán kell áthaladnia. Végső célként szocialista társa­dalmat kell felépíteni Portugá­liában — állapítja meg a nyi­latkozat. — Olyan társadalmat, amely mentes az embernek em­ber által való kizsákmányolásá­tól, amely a termelőeszközök társadalmasításán alapszik és minden állampolgárnak széles­körű lehetőséget biztosít a sza­bad fejlődéshez és a szocialis­ta társadalom által biztosított jóléthez. A fegyveres erők mozgalma pártok feletti jellegű és bizto­sítani hivatott az ország hala­dását a szocializmus felé. E fejlődés keretében több szaka­szon kell áthaladni. A portugál társadalom jelenleg az egyik szakasz — az átmeneti időszak — napjait éli, ahogy ezt a po­litikai pártok által röviddel az április 25-i választások előtt aláírt közös politikai platform kimondta, a forradalmi tanács nyilatkozata az átmeneti idő­szakot úgy határozza meg, mint a többpárt-rendszer fel­tételei között a szocializmushoz vezető utat. A fegyveres erők mozgalma felhívja a portugál népet, hogy aktívan vegyen részt a forra­dalmi folyamatban, a népi (Folytatás az 5. oldalon) Aratásra készülődnek a gazdaságok. A megye szövetkezetei­ben a napokban tartották meg az aratógépek szemléjét. Képünk Egyházasharasztiban készült. Lakásra, óvodára, kirándulásra Építők kommunista műszakja Mohácson és Pécsen Különmunka lakótelepen és szállodabővítésen „Építek, hogy te is építhess". Ilyen gondolat vezette a Mo­hácsi Építőipari Szövetkezet gazdasági és társadalmi veze­tőségét, amikor a tegnapi sza­bad szombatra kommunista mű­szakot hirdettek. A központi anyagtélepen, a műhelyekben és a mohácsi Radnóti lakóte­lep építkezésén tegnap közel háromszázan dolgoztak. Hogy mire fordítják a különműszakon „befolyt" összeget? A szövetke­zet dolgozói közül jelenleg töb­ben szeretnének lakáshoz jut­ni. Vannak, akik vásárolni akarnak, mások önerejükből építkeznek. A gazdasági és tár­sadalmi vezetők a lakásra vá­rók közül öt dolgozójukat tart­ják nyilván, akik különösen nagy segítségre szorulnak. A tegnapi műszak teljes bérét ez­úttal ketten kapják meg, — la­kásépítési hozzájárulásként. Hogy ötük közül ki lesz a ket­tő, aki támogatásban részesül, ezt rövidesen bizottság fogja eldönteni. * Kommunista műszakot tar­tottak tegnapi szabadszómbat- jukon a B.^m. Állami Építőipari Vállalat 111/1. számú építésve­zetősége KlSZ-alapszervezeté- nek tagjai. A pécsi ÉM-szálló bővítésének építkezésén alag­sori felmenő falakat emeltek. A műszak teljes bérét a válla­lati ovódára, és nyári kirándu­lásra fordítják. A jövőnek is készül a Pécsi Bútorgyár létesítménye Épül a Pécsi Bútorgyár munkásjóléti épülete. A kétszintes, négymillió fo­rintba kerülő épületben 370 dolgozónak lesz öl­tözője, fürdője. Ez a szám azért érdekes, mert mun­káslétszámuk jelenleg en­nek alig a fele. Miért 370-nek? A vállalat az ötö­dik ötéves tervidőszak fej­lesztési elképzeléseinek megfelelően építi a léte­sítményt.

Next

/
Thumbnails
Contents