Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-21 / 168. szám

A közelmúltban az MSZMP Központi Bizottságának megbí­zása alapján a XI. kongresszus határozatainak ismertetése cél­jából lengyelországi előadó körúton vettem részt. Egy kül­földi út a vele járó igénybevé­tel és fáradság ellenére mindig élményt jelent, mert újabb ab­lakot nyit a világra, lehetővé téve, hogy korábbi ismeretein­ket bővítve, azokat összeha­sonlítsuk a realitásokkal. Külö­nösen sok élményt ad a ha­zánkkal azonos társadalmi rendszert építő baráti ország, Lengyelország tapasztalatai­nak, sajátosságainak megisme­rése. A 312 ezer négyzetkilométer területű és 33,7 millió lakosú ország demográfiai arculata — eltérően hazánkétól — a fia­tal korosztályok túlsúlyát mu­tatja. Ennek egyik eredője a nemzet egészséges reagálása a második világháború során elszenvedett hatalmas arányú emberveszteségre, amely mint­egy megtizedelte az ország la­kosságát. A fiatalok nagyobb száma egyben munkaerőtartalékot is jelent, amelynek tudatában itt még a gazdaság fejlesztésének extenzív módszerei is lehetsé­gesek, melyet a nyersanyag­kincsek bővebb forrása is le­hetővé tesz. Mindenekelőtt gondolok a szénre, amely amellett, hogy az ország egyik legfontosabb exportcikke, az évi kb. 150 millió tonnát kitevő mennyiségével a lengyel ipari termelés jelentős tényezője. A gyárak többsége, a mozdo­nyok túlnyomó része ma is szénéi üzemel, a házakat szén­nel fűtik, a villamoserőművek szenet égetnek, stb. Nyilván ez az egyik magyarázata annak, hogy az 6laj áremelkedése nem érintette olyan nagy mér­tékben a lengyel népgazdasá­got, mint más országokét. Az ipari termelés fejlődési üteme rendkívül erőteljes. Az évi 11 százalékos növekedés Európában egyike a legmaga­sabbaknak. Ennek megfelelően Lengyelország, amely ma 18 nap alatt termel annyit, mint a háború előtt két év alatt, a tizedik helyre került a világ ipari hatalmainak sorában. Ez a fejlődés a termelékenység javulásának és a korszerű gé­pek, technológiai eljárások al­kalmazásának is az eredmé­nye. Az ország iparának kivé­teles ütemű korszerűsítésével (tíz nagy gyár közül négyet az utóbbi öt esztendőben hoztak létre) valóságos „második Len­gyelország” épült fel. Az utób­bi évtizedekben rendkívül in­tenzív iparosított területek ala­kultak ki, mint például a szilé­ziai iparvidék, vagy a tenger­parti rész (Gdansk, Gdynia környéke), ahol a lengyel ipar egyik büszkesége, a hajógyár­tás honosodott meg. Eredmé­nyeként Lengyelország a világ nagy hajóépítő nemzetei közül a tizedik helyen áll. De jelen­tős helyet foglal el az ipari szerkezetben a gép-, a vegyi- és a textilipar, valamint az au­tógyártás is. Az utóbbi, amely viszonylag fiatal iparág, na­gyon gyorsan fejlődik. A licenc alapján sok Fiat-típust gyárta­nak. A mintegy népautóként készülő 125, 126-osok mellett a 127, 128, 132-es típuso­kat, valamint koprodukcióban Berliet (francia) márkájú autó­buszokat. A Polski-Fiat gyár lé­tesítése óta az autók szórna je­lentősen növekedett Lengyelor­szágban — jelenleg 44 lakos­ra jut egy autó. Igen jók és megfelelő át- eresztőképességűek a nagyvá­rosokat összekötő autóutak. Az útépítési program keretében teljesen saját erőből és a la­kosság jelentős társadalmi munka hozzájárulásával (szom­batonként, vasárnapokon a varsóiak ezrei dolgoztak itt) hi­hetetlen gyorsan és szép kivi­telben épült meg a Varsón át­vezető autópálya, szépen ívelő, - harmonikusan beilleszkedő fel- és lejárókkal egy új hídon a Visztulát is átszelve. Erre az autópályára kivétel nélkül min­den lengyel büszke — akár van autója, akár gyalog, vagy villamoson jár. A lengyelországi gazdasági, társadalmi viszonyok egyik, a magyarországi helyzettől lé­nyegesen eltérő sajátossága a mezőgazdaság területén ta­pasztalható. Már a repülőgé­pen utazók számára is feltű­nik a szokatlan kép — a kis- parcellák nagy száma. Ennek magyarázata az, hogy a föld­területnek kb. 80 százalékát a kisgazdaságokban az egyéni parasztok művelik meg. Jólle­het, hogy a mezőgazdasági traktor- és gépellátás évről év­re javul, azonban még mindig sok munkát végeznek kézi erő­vel — nyilván nem kielégítő termelékenységgel. Mindemel­lett hiba lenne valamilyen felü­letes megítélés alapján a len­gyel mezőgazdaság eredmé­nyeit lebecsülni. Például a a húsféléket kivéve — megfe­lelő. Véleményem szerint a húsellátás problémái sem a mennyiségi hiányból, hanem inkább a fogyasztási sajátos­ságokból adódnak. Egyszerű­sítve a dolgot: a táplálkozás­ban nagyobb szerepet játszik a hús mint nálunk. Ez a feltevés azzal is bizonyítható, hogy az egy főre jutó átlagos húsfo­gyasztás megegyezik a magyar fogyasztással, azonban a fő­zelékek, zöldség- és gyümölcs- félék aránya a táplálkozásban lényegesen kisebb, az étkezési struktúrája pedig egysíkúbbnak tűnik mint itthon. Az életkörülmények javulását mutatja az a nagyszabású la­kásépítési program, amelynek megvalósulása egész Lengyel- országban látható. Hasonlóan a magyar viszonyokhoz, a la­kásigények kielégítése itt is nagy gond. Az elosztási rend­szer más mint nálunk, a lakást „Vas Köpi'' A modern Varsó HÉTVÉGE szarvasmarhaállomány fajlago­san (egy Hektár területre ve­títve) nagyobb, mint nálunk, néhány növény termésátlaga (burgonya, cukorrépa, rozs) pedig magasabb. Mégis a lengyel gazdaságpolitika elha­tározott szándéka, hogy változ­tatni kell a jelenlegi agrár­struktúrán. A célszerűség mel­lett a parasztság rohamos el­öregedése (fiatalok városba költözése) is szükségessé teszi ezt. A tervek szerint önkéntes eszközökkel, gazdasági és szo­ciális ösztönzőkkel igyekeznek arra hatni, hogy a magángaz­daságokat fokozatosan társa- dalmasítsák. Persze ez előre­láthatólag lassúbb folyamat lesz, mint ahogy hazánkban történt. A kibontakozásnak a jelei azonban már mutatkoznak azokban a társulásokban (ál­lami gazdaság, szövetkezet, egyén), amelyek néhány helyen kísérleti jelleggel működve a nagyüzemi termelés feltételeit igyekeznek megteremteni. Az utóbbi négy évben a len­gyel népgazdaság erőteljesen fejlődött, amit a nemzeti jöve­delem évi 10 százalékos növe­kedési rátája is mutat. Ez tet­te lehetővé a bérek és szociá­lis juttatások nagyarányú nö­vekedését. Például 1971—74 között 9 millió dolgozó kapott béremelést, amely végső soron a jövedelmeknek ez idő alatt több mint 50 százalékos növe­kedéséhez vezetett. 1974-ben az egy keresőre jutó átlagbér 3164 zlotyt tett ki. Nyilvánvaló, hogy a vásárló­erő ilyen arányú növekedése nagy nyomást gyakorol az áru­alapokra. A kereskedelmi for­galom éppen olyan élénk mint nálunk, és az átmeneti jellegű hiánycikkeken túl az ellátás — . Krakkó történelmi negyede-hosszúlejáratú törlesztésre vá­sárolják (szociális helyzet mo­tiválja a vételárát). Egy új la­kás négyzetméterenként kb. 5000 zlotyba (kb. 4000 Ft-ba) kerül. A vételárat több évtize­den át lehet törleszteni. Aki tíz évvel rövidebb idő alatt, vagy készpénzben fizet, 20—40 százalékkal olcsóbban jut la­káshoz. Az elosztás szocialista el­veinek érvényesítése mellett azonban megtalálhatók a „normától” eltérő és a végzett munkához mérten aránytalanul magas jövedelmek is. Az ilyen módon keletkezett személyi tulajdon túlzott mértéke ellen — ugyanúgy mint nálunk — sikeresen lép fel a kormány­zat. Például: a 700 ezer zlotyt meghaladó vagyonok (villák, hétvégi házak, jachtok), külön­adó alá esnek, az örökölt va­gyon után pedig örökösödési adót kell fizetni. Természete­sen nem ezek a „melléktüne­tek” jellemzik a mai Lengyel- országot, hanem a fejlődésnek azok a megnyilvánulásai, ame­lyek az új üzemek, kultúrházak, és lakónegyedek sokaságában léteznek Varsótól kezdve vala­mennyi lengyel városban. Minden látogatóban mély benyomást kelt a hagyo­mányoknak az a tisztelete, amely a történelmi múlt emlé­keinek megőrzésében nyilvánul meg. Ezek közé tartozik a il. világháború során elpusztult varsói és gdanski óvárosok, a varsói királyi palota újjáépíté­se, amelyhez a hazai lengye­lek sok száz millió zlotyval, a külföldön élő lengyelek pedig több száz millió dollárral já­rultak hozzá. A régi városok megújítása a lengyel nép ha­zafias érzéseit, a független lengyel államiság megteremté­sének jelképét fejezi ki. Ismert tény, hogy Lengyelország a más­fél évszázados rabság után csak az I. világháborút köve­tően vált ismét független ál­lammá és alig húsz éves léte­zése után a második világhá­borúban óriási pusztulást szen­vedett. Nem véletlen, hogy legyei barátaink érzelmi kötő­dése az „új haza" fogalmához és egyben a történelmi múlt­hoz oly szoros. A magyarokkal való találko­zás során gyakran hivatkoznak a közös történelmi kapcsola­tokra, a két nép közötti immár hagyományos barátságra. Mint érdekességet említem meg, hogy még a horthysta Magyarország reakciós vezeté­se is tiszteletben tartotta a két nép több évszázados barátsá­gát, amelynek az egyik konkrét megnyilvánulása volt, hogy a fasiszta támadás következtében összeomlott Lengyelország ide­menekült katonái Magyaror­szágon megkülönböztetett és elfogadható bánásmódban ré­szesültek. Közülük sokan Ma­gyarországon keresztül jutottak el és csatlakoztak az Észak-Af- rikában harcoló lengyel csa­patokhoz. A más szocialista országból érkező számára meglepetést okoz a vallásos emberek nagy száma, a katolikus egyház be­folyása és szerepe. Énnek a lengyel sajátosságnak magya­rázatát mindenekelőtt a tör­ténelmi előzmények adják. A katolikus egyház papjai az or­szág porosz—orosz—osztrák hármas felosztásától kezdve a második világháború idejéig, nagyfokú szolidaritást találtak a gyakran elnyomott lengyel néppel. A második világhábo­rúban a fasiszták közel 3000 papot öltek meg koncentrációs táborokban, illetve a megszál­lás során; Az antifasizmus és a béke megőrzése az a pont, amelyben a lakosság és az egyház egymásratalál és ame­lyet a politika irányításánál is figyelembe kell venni. Termé­szetesen az egyházi érdekek­nek megértése feltételezi ugyanakkor azt is, hogy az egyház nem. folytat a rendszer ellen irányuló politikát, vogy harcot. több tízezer párt és tani dolgozót érintett. A tanác felépítése egyébként eltér miénkétől. Ugyanis egy rég bi törvény szétválasztotta e mástól a népi tanácsok lasztott és adminisztratív s: veit. A tanácselnöki tis 1974. január 1-től mindenül Lengyel Egyesült Munkás) megfelelő szintű pártbizoti gának első titkára tölti be sadaími funkcióként. A jel légi átszervezéstől az ügyii zés egyszerűsítését, a dem ratizmus növekedését és a rületi gazdasági tervezés irányítás hatékonyságát vár A pártkongresszusra való i készületek során természete mindenütt — most már az közigazgatási beosztás megfelelően — kell meg lasztani az új párt és tani testületeket. Nem kis fela az, amelyre a lengyel be taink most vállalkoztak: e is a politikai és szervezeti i készítés a gyors és haték végrehajtás érdekében ki párt- és kormánybizottsó alakítottak. Lengyelországban az utóbbi hetek jelentős eseménye volt az a közigazgatási reform, amit június elsejével hajtottak végre. Alapjában véve arról van szó, hogy az eddigi há­romlépcsős közigazgatást két­lépcsős szerkezetté alakították át. Az alsó szinten 314 járást megszüntettek, ugyanakkor azonban az eddigi 17 nagy területű vajdaság (megye) he­lyett 49 új közepes nagyságút alakítottak ki. A reform — mint minden ilyen méretű átszerve­zés — lényeges káder és sze­mélyi mozgással járt, amely A Lengyel Egyesült Munl párt a tervek szerint ez év cemberében tartja VII. ko resszusát. A politikai mu most az egész országban nagy esemény előkészítésé jegyében folyik. A négy é' ezelőtt történt változások jelentős fejlődés követke be a párt vezetési stílusát a belső demokratizmusát általában a lenini normák vetkezetesebb alkalmazását A látottak alapján megerc dik bennünk az a meggye dés, hogy a Központi Biz ság első titkárának, Gie elvtársnak meghatározr amely szerint: „a nemzet ji élet- és munkakörülményei a megteremtésében látjuk szocializmus fő célját... p tikánk középpontjába állí a dolgozó ember jólétét és talónos fejlődését" — jelszó valósággá válik. Ez az év Lengyelország : mára a mérlegkészítés i Befejeződik az ötéves terv a VII. kongresszus felad lesz többek között, hogy aj tervciklus főbb vonásait m határozza; „a népgazda dinamikus növekedésének modernizálásának, a dolga életkörülményeinek jeler javítása" — jegyében. Kív juk, hogy ennek a feladat lengyel barátaink, elvtársi sikeresen tegyenek eleget! A főváros egyik új közlekedési csomópontja A mai Lengyelország mc dandó benyomásokat és éli nyékét nyújt az idelátogc számára. Az ország szebb szebb vidékei, a havasol nyúló hegyei, smaragdzöld i zői, végeláthatatlan erdői, vai, tengerpartja; mint mint ősi városai, katedráli „a második Lengyelország” i dern városnegyedei, a mac ba nyúló varsói kultúrpalc útjai, gyáróriásai egyaránt pezsgő ütemű gyors fejlődés a hagyományok nemes ötve téré utalnak. Nekünk, mag roknak külön is örömet jel ez, hiszen barátságunkat évszázadok közös történe múltja és az utóbbi harrr esztendő együttes küzdel az azonos társadalmi rends; hez való tartozásunk ke csolta megbonthatatlanná I DR. NAGY JÓZSE fi mai Lengyelország

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents