Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-21 / 168. szám

975. június 21., szombat Dunántúlt napló 3 A „szűnjön meg a cipeltetté*" jegyében Mire fordítottak n kocsiálláspénzeket? S zűnjön meg a cipeke- dés, váltsák fel az embert a gépek az anyag- mozgatásban! E szempont­ra figyelve néztük végig a tavaszi Budapesti Nemzet­közi Vásárt, gondosan fel­jegyezve, milyen új megol­dásokat is kínál a beruhá­zási javak idei seregszem­léje. Most, mintegy e jegy­zetek visszhangjaként, an­nak nyomába eredtünk, hogy vajon a vállalatok mit vásároltak azokból a kocsi­állás-pénzekből, amely egy korábbi rendelet értelmé­ben a vasúti rakodás kor­szerűsítésére folyamatosan rendelkezésre áll. Kimozdult a holtpontról a vasúti rakodás gépesítése Megelégelve i közömbösséget Talán emlékeztessünk rá, a gazdasági Bizottság megelé- telve a rakodási késéseket ivező közömbösséget, 1970 iszén emelte fel a vasúton a ;ocsiállás-pénzeket. E pénzek gy részéből rakodásfejlesztési ilapot képeztek, s kimondták, izok a vállalatok, amelyek gé­lesíteni kívánják vasúti rako- lásaikat, ezzel meggyorsítani a ocsifordulót, továbbá maguk s hajlandók legalább ugyan- innyi összeget hozzátenni - ámogatást kaphatnak az alap­iéi. A támogatásért folyamod- li a Központi Szállítási Tanács­iak benyújtott — természetesen ól megalapozott — "pályázat ltján lehet. Vajon azóta mi nindennel gyarapodtak Bara- tya vasúti rakodóterei? — A kérdés kimozdult a holt- lontról, a rakodás gépesítésé­lek fejlesztése örvendetesen negindult az elmúlt években — nondja dr. Párkányi Ferenc, a *1ÁV Pécsi Igazgatóságának cereskedelmi vezetője. - Az ilap létesítésének talán leg- lagyobb eredménye, hogy az ínyagi támogatás - tajált lénz, adomány — felvételének ehetősége nyomán a szállítási, akodási gondokkal szemben gyakran tapasztalt közömbös- léget az érdeklődés vál- :otta fel, sok helyen most már .odafigyelnek" a veszteglő ko­mikra, és saját forrásaikból is áldoznak pénzt a korszerűsítés- e. A GB-határozat tehát na­gyon dinamikus előrelépést in- Jított el a korábban elhanya­golt rakodásgépesítés terén. \z élelmesek Az eddigi eredmények na­gyon kedvezőek. Rendelkezésre állanak országos adatok is, e­szerint a vállalatok az elmúlt négy evben 2 milliárd forintnyi összeget költöttek a vasúti áru- szállítással összefüggő rakodás gépesítésére, s ennek az ösz- szegnek csaknem felét a rako­dásfejlesztési alapból kapták támogatásként. A MÁV Pécsi Igazgatósága területén — így Baranyában is — sok vállalat kért és kapott támogatást, s fordított 100 millió forintnál is nagyobb összeget a vasúti ra­kodás gépesítésére. A fejlődés talán a leglátvá­nyosabban a Szigetvári Kon­zervgyár példáján keresztül raj­zolódik ki. Szigetvárra koráb­ban, teljesen rendszertelenül, kettesével-hármasával érkeztek a vasúti kocsik a befőttes üve­gekkel. Mondanunk sem kell, a tolatás útözben nem tett jót a rakománynak, sok üveg el­tört, de a nehezebbje mégcsak azután jött: kézzel kiadogatni a befőttes üvegeket a vagonok­ból. És ma?.A Konzervgyár gé­pesítette a vasúti rakodást, s ehhez a rakodásfejlesztési alapból is kért és kapott támo­gatást. A vállalatok között a „leg­élelmesebb" minden bizonnyal a Kaposvári Cukorgyár, amely már sok-sok milliót „elcsípett" a rakodásfejlesztési alapból a cukorrépa-rakodás gépesítésé­re — összefogva az érdekelt mezőgazdasági üzemekkel. E támogatás és a saját hozzájá­rulás eredménye például, hogy a Cukorgyár a Szigetvári Álla­mi Gazdasággal és a Sziget­vári Agrokémiai Társulással együtt hídmérleget épített, több rakodógépet vásárolt. Hasonló korszerűsítésre került sor Drá­vátokon, a legújabb pedig, amelyre máris több milliós tá­mogatást nyertek, Mohácson, az érdekelt mezőgazdasági üzemekkel közösen iparvágány­komplexumot hoznak létre. A helyszíni bejárás már meg is volt. S még egy friss értesülés: a Baranya megyei Állami Épí­tőipari Vállalat pályázatot nyúj­tott be és 34 millió forintot kér a rakodásfejlesztési alapból, hogy megoldhassa a Mecsek- alja-Cserkúton kiépítendő köz­ponti telephelyén a rakodás teljes gépesítését. Még, még, még örvendetes mozgás indult meg, mindez azonban nem azt jelenti, hogy nem haladhat­nánk előre még gyorsabban. Hi­szen a bútortól kezdve a zsák­ba csomagolt áruig, még sok­sok darabos árut kézzel moz­gatnak; még messze nem ter­jedt el széles körben a rakodó­lapos szállítás (hogy mást ne mondjunk, megérhetnénk, már, hogy a BCM rakodólapokon küldje a zsákos cementet), to­vábbá — bár itt is szép előre­haladás tapasztalható - még több konténert adhatnának fel a vállalatok. Szűnjön meg a ci- pekedés, erre ösztönöz és ad támogatást a rakodásfejlesztési alap, csak kérni, pályázni kell, ésszerű elképzelésekkel kopog­tatni. Erre a lehetőségre hív­nánk fel végezetül ismételten a figyelmet, ha másért nem, erre volt jó visszapillantásunk az ed­dig történtekre. Miklósvári Zoltán Rajzoló automatát állítottak munkába a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet számító­központjában. A különleges se­gédeszköz, egy R 10-es számí­tógéppel együttműködve, rövid idő alatt bármilyen műszaki rajzot elkészít. Például helyszíni adatok alapján geodéziai tér­képet rajzol, vagy házgyárak adatainak felhosználásával megrajzolja a gyártható laká­sok változatait. A rajzoló auto­mata jelentős szerepet játszhat a beruházások meggyorsításá­ban. Nőtt a cukorrépa- terület 60 ezer tonnával több termés várható A Kaposvári Cukorgyár ter­melési körzetébe tartozó me­gyék közül az elmúlt év óta Ba­ranya megyében nőtt legdina­mikusabban a cukorrépa-ter­melés. Tavaly ősszel 4480 hek­tárról takarították be a megye nagyüzemi gazdaságai a ter­mést, ezzel szemben ez év ta­vaszán 6160 hektár cukorrépát vetettek el. Az elmúlt napok határszem­léinek tapasztalatai alapján a terméskilátások jók. A megye átlagtermése az elmúlt évben 355 mázsa volt hektáronként. Erre az évre 360 mázsás ter­mést terveztek, s ez a májusi jégverések ellenére is megter­melhető. A felfutott termőterület és a várhatóan magasabb termés­átlag eredményeként durván 60 ezer tonnával több cukor­répa terem a megyében. így a tavalyi 160 ezer tonnávcl szemben ezen az őszön a Ka­posvári Cukorgyárnak a bara­nyai körzetből mintegy 220 ezer tonna répát kell átvennie. A napi 200 vagon kapacitá­sú cukorgyár még a kampány széthúzása mellett is nehezen Markolóval rakják a folyamkavicsot a pécsi vasútállomáson. Hernyótalpas szívlapát és bányatank Vágathajtó gépsor István-aknán Az ágyúcsőszerű manipulá­tor a vágat tengelyére irányul, egy ügyes berendezés a fúró­gépet előretolja, aztán géppus­ka zaját is elnyomó kelepelés­sel működni kezd a fúrógép. Egy rövid sorozat, s a fúró­szár dolgavégezetten visszacsú­szik a kőzetből. Befele vízzel hűtötte maga körül a kőzetet, vissza sűrített levegővel kitisz­títja lyukat. A régi fúrási eljárással ez az egyik legkellemetlenebb munkafázis volt. A fuvatócső úgy dolgozott, mint amikor gye­rekkorunkban az esőmosta só­dert egymás arcába vágtuk. Búcsú a sínektől Forál Ferenc a piros monst­rumon néhány kis kart mozdít, a manipulátorok most párhu­zamosan állanak, aztán egy másik kart meghúzva a lánc­talpas, tankszerű gép méltó­ságteljesen visszavonul. Meg­kezdődik az robbanóanyag töl­tése. A Mecseki Szénbányáknál hosszú esztendőkig a gyorsvá- gathajtásban nem sikerült for­radalmi változást végrehajta­ni. Másfél évtizede a PLM 5 típusú rakodógépek felváltot­ták a szívlapátot és kiiktatták a legnehezebb munkát. Azóta csak a szervezésben sikerüli előrelépni. A többletmétereket a két rakodógép, a vándor- váltó, a nagyobb teljesítmé­nyű fúrógépek, s az embe­rek összehangoltabb munkája, nagyobb erőfeszítése jelen­tette. Pécs-Bányaüzemben elsza­kadtak a sínektől. Gondolko­dásmódban is, a valóságban is. Eddig ugyanis a vasút egé­szen a munkahelyig be volt építve, az elővájásban hasz­nálatos gépek vagy a sínek­hez voltak kötve, vagy az em­ber ereje jelentette a munka­pályát. Kollár József bánya­mérnök és munkatársai olyan gépsort terveztek, amelyek nin­csenek sínekhez kötve. A finn gyártmányú, hernyótalpas fú­rógép olyan változást hozott az elővájásban, mint amikor a szívlapátot eldobhatta az em­ber. A TAMROCK a. robbantó- lyukakat, a nagyátmérőjű elő- fúrást, a biztosító elemek tar- tórúdjainak helyét egyaránt ké­pes kifúrni. A vágat tengelyé­vel. párhuzamosan és arra me­rőlegesen is dolgozik. A gépsor második egysége nem új: hat esztendős gép, s az eddigi tapasztalatok sze­rint ideiglenesen elvégzi a rá­eső munkát. Ez nem kevés: a közel 16 négyzetméteres V. szint nyugati irányvágat, az új termelőszint feltáróvágata minden robbantás után csak­nem hetven köbméter kőze­tet vet ki magából. Az EIMCO 623-as oldalürítős, lánctalpas rakodógép legjobban egy lánc­talpas szívlapátra emlékeztet. A rakodógép egy láncpá­lyára hordja a kőzetet, on­nan kerül a vájvégből mint­egy 30 méterre lévő rendezőn a csillékbe. Egy ötletes, csuk­lós szerkezet a felső biztosító­íveket emeli helyére, egy má­sik hidraulikus berendezés a rendezőn a csilléket nyomja át arra a vágányra, ahol éppen kellenek. A függő szállítópá­lya az anyagbehordást könnyí­ti meg, a PUTZMEISTER torkré- tozó gép bevakolja a vágatot, lángmentessé teszi. Nagy tel­jesítményű robbantógép, csa­varozógép, huzatóvitla egészí­ti majd ki a gépsort. Barát Sándor gyorsvágathaj- tó brigádjáról másfél évtize­de elért kiváló munkateljesít­ményei kapcsán hallottunk. Az új gépsort az elmúlt hónap májusában állították üzembe — kissé foghíjason. Baráték most ezzel kísérelhetik meg akkori eredményeik túlszárnya­lását. séget beszerezni. A műszakiak szerint a mostani munkák csak kísérleti jellegűek. Szabad álmodozni Sok időnek kell elmúlnia, amíg a vágathajtó gépsor min­den láncszemét helyére iga­zítják, amíg minden fogaske­rék olajozottan működik. Ez a gépsor nagyszelvényű vágatok­ban, legalább 200 méter ki­futási bányafolyosóban alkal­mazható csak. Jelentősége mégis óriási: bizonyságul szol­gál, hogy a mecseki bányák­ban is szabad álmodozni komplex gépesítésről, talán még automatizálásról is. Lombosi Jenő tud megbirkózni ekkora tömegű répa átvételével és feldolgozá­sával. Ezért a kaposvári körzet­ből előreláthatólag más közeli cukorgyárakba is irányítanak majd répavonatokat. Ha a du­nai berakodás megoldódik, mindenekelőtt az ercsi cukor­gyár jöhet számításba. Mohács térségéből így vízi úton lehet­ne elszállítani a termést. A cukorrépa átvétel folyama­tosságát csak a rakodó állo­mások áteresztőképességének növelésével lehet biztosítani. Ezért a Kaposvári Cukorgyár az elmúlt napokban Baranyában is megkezdte a cukorrépa ra­kodóállomások kapacitásának bővítését. Négy vasúti rakodó­állomás területét növelik és egy új átvevő helyet alakítanak ki Mohácson, hogy ezzel a már eddig is túlterhelt bólyi rako­dóállomást tehermentesítsék. A tervek szerint a Bólyi Állami Gazdaság —• mint nagyterme­lő — és a környező termelőszö­vetkezetek ősszel már Mohács­ra szállítanak. A munkálatok a napokban megkezdődtek. A MÁV ingyen szállítja a kavicsot a helyszínre. A cukorrépa szezon megkezdé­séig a mohácsi rakodó állomá­son 5 ezer négyzetméter, a hi­dasi és drávafoki rakodón 3—3 ezer négyzetméter, a kapos- szekcsőin 2 ezer négyzetméter és a Szigetvári Állami Gazda­ság vasúti rakodó területén, az új iparvágány mellett 7 ezer négyzetméter rakodóterü­letet fognak lebetonozni. Ez összesen 20 ezer négyzetméter új rakodó felületet jelent, s le­hetővé teszi, hogy ezekről az állomásokról cukorrépa' irány­vonatok induljanak a gyárba. A rakodás meggyorsítására a gyár új rakodó gépeket állít be ezeken az állomásokon. A drá­vafoki és a szigetvári rakodó­kat a gyár új ikermérlegekkel látja el. Tanulják az újat Forál Ferenc nyolc eszten­deje dolgozik ebben a csa­patban — ő a szakvezető vá­jár )—, most egyszeriben tel­jesen megváltozott a munká­ja. A gépek irányítását hetekig tanulták a külszínen. Azt mond­ja olyan ez, mint a gépko­csivezetés: van, aki néhány nap után kiválóan csinálja, s van, aki sohasem tanulja meg. Persze, gondok vannak: a mostani kőzet töredezett, pu­ha, nem a legalkalmasabb. A kereset is kérdéses. Május 4- től június 4-ig mindössze 64 métert sikerült kihajtani. A gépsor foghíjas — nem sikerült még valamennyi egy­Hét év alatt megkétszereződött a timföldtermelés Az 1970-ben jóváhagyott alu­míniumipari központi fejleszté­si program alapján tovább gyorsult az iparág fejlődése. A fejlődés meggyorsításának fontos bázisa a magyar—szov­jet timföld—alumínium-egyez­mény, ami lehetővé tette, hogy a rendelkezésre álló szűkös fejlesztési erőforrásokat kon­centráltabban hasznosítsuk, mert nem kellett létrehozni nagy kohászati és energetikai létesítményeket. A magyar tim­föld szovjetunióbeli feldolgozá­sával lényegében 400 megawatt teljesítményű erőmű beruházá­sától mentesültünk, s erőfor­rásainkat a bauxit-bányószat, a timföldgyártás, a félgyárt­mány és a készáru gyártás fej­lesztésére összpontosíthattuk. E nemzetközi munkamegosztást bővítette a magyar—lengyel timföld—alumínium-egyezmény is. Az érdekelt partnerek a két­oldalú megállapodásokban vál­lalt szállítások pontos teljesí­tésével szilárd alapot nyújtot­tak a hazai fejlesztéshez. így 1968 óta központi fejlesztési program alapján a bauxit- termelés 1 945 000 tonnáról a múlt évben 2 751 000 tonnára emelkedett, s az idén megkö­zelíti a 3 millió tonnát. En­nél is nagyobb ütemben bő­vült a timföld-termelés, 1968- hoz viszonyítva ez év végé­re megduplázódik. A hazai ellátáson túl a fej­lesztés jelentősen gazdagította az exportlehetőségeket. így Nemzetközi együtt­működés Szellemi export az alumínium-alapanyag és fél­gyártmány-ipar a központi fej­lesztési programban előirány­zott 44,4 millió helyett 61,6 millió rubel értékű terméket szállított a szocialista orszá­goknak és 37,1 millió helyett 71,5 millió dollár értékű tő­kés exportot bonyolított le az elmúlt évben. Ugyanakkor a sok alumíniumot tartalmazó legfontosabb késztermékek ex­portját a központi fejlesztési program előirányzatához viszo­nyítva másfélszeresére növel­ték, a tőkés országokba azon­ban a hazai igények nagy­arányú emelkedése miatt a fejlesztési programban előirány­zottnál mintegy 25 százalékkal kevesebb árut szállítottak. Ered­ményes volt az alumíniumipar múlt évi szellemi exportja és a gyártóberendezések szállítása is. Többek között tavaly he­lyezték üzembe Indiába a korbai timföldgyárat és Ju­goszláviában magyar tervek alapján megkezdődött az ob- rováci timföldgyár építése.

Next

/
Thumbnails
Contents