Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-21 / 168. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nanlo XXXII. évfolyam, 168. szám 1975. június 21., szombat Ara: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Jövedelem és közel lütäs Szorosabb együttműködés Befejeződött a népfront- konferencia Új szeréíocsarnok az ÉPFU-nál Pécs[ gépkocsivezetők is dolgoznak majd az orenburgi gázvezeték építésénél A munkás-paraszt szövetség sikereként könyveltük el — örömmel —, hogy hazánkban a közelmúltban kiegyenlítődött a munkások és parasztok jövedelmi színvonala. Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem a keresete, hanem a jövedelme egyenlítődött ki a két osztálynak. A parasztok életszínvonalába beszámítjuk a háztáji gazdaság jövedelmét is! Ha tehát a háztáji termelés visszaesik, akkor ez a téesz parasztság életszínvonalának csökkenését eredményezi, és a jövedelmi arányok újbóli megbomlását. A társadalmi érdekek szempontjából még ennél is lényegesebb az, hogy a magyar mezőgazdasági össztermelésnek még 1974-ben is 65 százalékát adták a nagyüzemek. Harmincöt százalék a nagyüzemen kívüli termelés, amiben a legnagyobb tétel a téesz tagok háztáji termelése. Ha ez visz- szaesik, akkor ezt megérzi a közellátás, egyes áruknál még az export is. Kiélezett gazdasági helyzetben ilyen kockázatot nem vállalhatunk. A termelőszövetkezeti háztáji gazdaságok megközelítően 700 ezer hektáron termelnek. Ez az ország mezőgazdaságilag művelhető területének 7,5 százaléka, ami önmagában sem lebecsülendő arány. Tovább növekszik azonban jelentősége, ha megmondjuk, hogy az arány az ország gyümölcsterületéből már 11,8, szőlőterületéből 22,1 százalék, a kertnek pedig 41,5 (!) százaléka tartozik a háztáji gazdaságokhoz. Lemondhatunk erről? Külön figyelmet érdemelnek azonban azok a mozgások, amelyek a háztáji gazdálkodáson belül tapasztalhatók. Folyamatos, de az utóbbi időben felgyorsult változások eredményeként a háztájinak négy, elég jól elkülöníthető típusa alakult ki. Mindmáig legjelentősebb a „hagyományos" háztáji, amely az összterület 50—60 százalékára tehető. (Részletes statisztikai felmérés nincs.) Ide tartoznak a tagok személyi tulajdonában, vagy használatában álló zártkertek, tanyatelkek, belterületi porták, stb., valamint azok a közösből kimért parcellák, ahol mondjuk a tag a kukorica közé még babot, vagy más veteményt is ültet, tehát a gyomirtó vegyszerek használatára nincs mód. Nagyon munkaigényes parcellák ezek, de kertészeti és növény- termesztési szempontból a legnagyobb értéket adják. A másik — rohamosan erősödő — típus a „nagyüzemesí- tett” háztáji. Lényege, hogy a közösből egy táblában kimért háztáji területet a téesz megszántja és kitűnő maggal beveti, műtrágyázza, sőt rendszerint a gyomirtó szert is kipermetezi, úgy méri szét a tagok között. A háztáji parcellák gazdái megtérítik a közös költségeket, majd saját kezükkel szedik le a kukoricát, amit a téesz hazahord nekik. Ennek a típusnak elsősorban az állattenyésztés szempontjából van jelentősége. A tag ugyanis az így megtermelt kukoricával tyúkot etet, disznót hizlal, gyakran még a szárat is levágja és hazahordatja a tehénnek. A nagyüzemesített háztáji produktuma tehát hús, tojás és tej formájában jelenik meg az ország asztalán. (Akkor is, ha túlnyomó részt esetleg a termelő fogyasztja el, mert ezzel a közellátás gondját könnyíti.) A fejlődés azonban tovább feszítette a húrt. A hatalmas gépek, zárt rendszerek nem kevés határból a háztáji gazdálkodásnak még ezt a formáját is kiszorították. Ha ugyanis azt a bizonyos kukoricatáblát teljes egészében nagyüzemi módon művelik meg, akkor egy hektáron nem negyven, hanem esetleg 60—70 mázsa kukorica terem, minimális munkaerő felhasználással. Ez már „eszmei háztáji", vannak hátrányai, de ellene szólni nincs jogunk. A tag ugyanis nem kapál és nem tör kukoricát, de terményt kap, amivel ugyanúgy etethet, hizlalhat, tehát a család úgynevezett töredék munkaerejét odahaza hasznosíthatja és ebből termelés, jórészt árutermelés lesz. Sajnos izmosodik a szorosan vett eszmei háztáji módszere is. Aránya becslések szerint már meghaladja a 10 százalékot. Ennek lényege, hogy a tag elméletben sem kap háztáji területet, hanem az ehhez való jogát a közösség pénzen megváltja. (A Pénzügyminisztérium most érvényben lévő döntése szerint egy téesz tag maximálisan 25 q kukorica, vagy 6000 Ft eszmei háztáji megváltást kaphat). Durván fogalmazva: ebben az esetben a tag eladja a háztáji gazdasághoz való jogát. Életszínvonala nem csökken, viszont a háztáji gazdaság ebben az esetben értéket mór nem termel. A család töredék munkaereje (öregek, gyerekek, kisgyermekes anyák, stb.) kihasználatlan marad. Vannak esetek, amikor nem tudunk az ilyen megoldás ellen szólni. Akad például Magyarországon téesz, ahol másfélezer hektáron kétezer ember folytat intenzív gazdálkodást. Itt nyilván nincs miből területet adni a tagnak. Másutt megfigyelhető, hogy csak azért nem vesznek fel tagot — noha jelentkező volna —, hogy ne kelljen háztáji földet adni. Az is érthető, ha egy 80 esztendős, gyakorlatilag magatehetetlen néninek nem kell a kukorica, hanem közvetlenül pénzt akar. Az ilyen indokolt esetek aránya azonban semmiképpen sem éri el a 10 százalékot. A pénzbeli megváltás néhol már divat, mert rendkívül kényelmes, nem kell hozzá se vegyszer, se fuvareszköz, csupán egy kifizetési lista. N agyon határozottan ellene vagyunk az ilyen divatnak. Itt már a háztáji gazdálkodás valóságos céljának és szerepének eltorzulásáról van szó. A szövetkezeti vezetők és tagok bölcsessége, arányérzéke és megfelelő központi szabályozás szükséges ahhoz, hogy a háztáji gazdaság szerepe, produktuma ne csökkenjen, legalábbis nagyobb ütemben ne, mint ahogy azt a nagyüzem pótolni képes. Pénteken a Magyar Tudományos Akadémián befejezte munkáját a szocialista országok népfront-mozgalmainak és szervezeteinek második nemzetközi tanácskozása, melyen tíz ország — Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió, a Vietnami DeA PTV a belgrádi magyar kiállításon íme, ilyen lesz a Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi székgyára, amelynek építéséről a napokban adtunk hírt. Többek között e létesítmény makettje is szerepel azon a belgrádi kiállításon, amelyet az Építésügyi Tájékoztató Központ „A Magyar Népköztársaság építő- és építőanyagipara" címmel a jugoszláv fővárosban rendez. A Mohácsi Bútorgyár (képünkön) — rálátásra is nagyszerűnek tűnő — terveit a Pécsi Tervező Vállalat készítette. De nemcsak ezzel a pécsi szellemi termékkel ismerkedhet meg a belgrádi közönség, hanem — képekben — a PTV munkáját fémjelző más alkotásokkal is: a pécsi Ivov-kertvárosi lakótelep részletével, az orfűi barlangkutató állomás gépházával, a kaposvári Kalinin városrész lakóépületeivel, ugyanott egy tízemeletes lakóépület fotójával és a Paksi Atomerőmű lakótelepével. Ezek az épületek a PTV tervezőinek újszerű törekvéseit, útkereséseit tükrözik, amellyel a házgyári elemekből készített épületek egyhangúságát szeretnék feloldani. mokratikus Köztársaság és hazánk — népfront-képviselői a népfront-mozgalmaknak a szocialista demokrácia fejlesztésében betöltött szerepét, feladatait, valamint szervezeteinek a külföldi propaganda- munkában szerzett tapasztalatait vitatták meg. Pénteken a küldöttségek vezetőit az MSZMP KB székházában fogadta Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A delegációk vezetői délután találkoztak a sajtó képviselőivel. A sajtótájékoztatón dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára egyebek között elmondotta: — c testvérszervezetek küldöttségeinek képviselői a tanácskozáson hangsúlyozták: a szocialista demokrácia és annak fejlesztése valamennyi, a szocializmust építő országban alapvetően fontos, állandó napirenden lévő politikai feladat. Egyöntetű állásfoglalás született abban is, hogy melyek ennek a munkának a leghatékonyabb, legeredményesebb formái, módszerei. Figyelemre méltó, hogy a szocialista országokban működő népfront-mozgalmak és társszervezetek, — mint arról a tanácskozás résztvevői kü- lön-külön is beszámoltak —, hasonló úton járnak. E megbeszélések igen hasznosnak bizonyultak, bár a tanácskozás valódi értékét, hatását, eredményeit elsősorban a gyakorlat igazolja majd. Emellett sok konkrét együttműködési javaslat is elhangzott azokról a feladatokról, amelyeket a testvérszervezetek közös Összefogással, az eddiginél szorosabb együttműködésben, eredményesebben oldhatnak meg. Ennek alapján született az elhatározás, hogy testvérszervezetek — egymás folyamatos és kölcsönös tájékoztatása mellett — közös filmet és kiadványokat készítenek a szocialista demokrácia fejlesztésében elért eredményekről. Az ötvenes évek derekán épült javítócsarnokok már képtelenek voltak befogadni azokat a nagyteljesítményű tehergépkocsikat, amelyekkel az utóbbi években gazdagodott az ÉPFU 5-ös üzemegysége. A szerelők sokszor az udvarra kényszerültek és az időjárás viszontagságainak kitéve végezték el a nagyjavításokat, a több mint tíz méter hosszú „szerelvényeken". Ez az áldatlan állapot egyszer s mindenkorra megszűnt, mert az ÉPFU szerelői birtokba vehették azt a közel 1300 négyzetméter alapterületű csarnokot, amely korszerű körülményeket biztosít a javítási munkák elvégzéséhez. A tizenhétmillió forintba került beruházás kivitelezője a Baranya megyei Állami Építőipari Válr lalat volt. A több részből álló korszerű csarnokban a pécsi központ közel százötven tehergépkocsiját és munkagépeit javítják, itt végzik el a teherautók 1-es revízióját, mosását, zsírozásót, és futóműjavítását. A létesítményt korszerű diagnosztikai sor egészíti ki. A csarnok építése egyébként egyenes következménye annak, hogy az ÉPFU az utóbbi években alkalmazkodott az építőipar technológiájához. Eltűntek az egykori Csepelek, helyüket a nagyteljesítményű speciális szállító- járművek foglalták el: például a cement- és panelszállító kocsik. Az új létesítménnyel az ÉPFU 5-ös üzemegységének pécsi telepén folyó rekonstrukció nem fejeződött be, mert az ugyancsak most átadott kazánházhoz kapcsolódó gerincvezeték építési munkálatai, valamint a szociális létesítmény építése még hátra van. A három- szintes épület kivitelezését a harmadik negyedévben kezdi meg a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, legalábbis szeptember végéig munkaterületet kell biztosítani az ÉPFU- nak. Ehhez az szükséges, hogy a telep udvarán lévő szűk és elavult épületet lebontsák. Ezzel megnyílik annak a lehetősége, hogy a BÉV megkezdheti a létesítmény építési munkálatait. Az új szociális épületben kap helyet egyébként a fekete-fehér rendszerű öltöző, a fürdő, az orvosi rendelő, valamint az üzemi étkezde. Az említettek tehát jelentős változásokat hoznak az ÉPFU életébe, de legalább ekkora jelentőségű az a megbízás, amelyet az üzemegység kapott legutóbb. A közeljövőben ugyanis várhatóan ötven gépkocsivezető a Szovjetunióba utazik, ahol részt- vesznek az orenburgi gázvezeték építésében. A megbízatás nagy felelősséget jelent annál is inkább, mert ez az első alkalom, hogy a pécsi ÉPFU-sok külföldön dolgoznak majd. A tervek szerint az első munkát a Lvov térségében építendő felvonulási épületek kivitelezése jelenti. Ahol a 31-es Állami Építőipari Vállalat partnereként dolgoznak majd a pécsi gépkocsivezetők, akik különböző építési anyagok szállítását végzik, a Pécstől nyolcszáz kilométernyi távolságban: Ungvár, Huszt, Frankovszk körzetében. S. GY. Földeáki Béla Ilyen lesi a mohácsi székgyár
