Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-20 / 167. szám

1975. június 20., péntek Dunántúlt napló 3 Munkások, nők, fiatalok i párttagf el vételek tapasztalatai I Kedvezőbb összetétel I Magasabb követelmények Panaszkodunk A munkásosztály társadalmi ezetó szerepének fokozódó ér- ényesü lését — egyebek között - a pártban a munkások kellő zámú részarányával lehet biz- Dsítani. Ezen a téren elért né- ány fontos eredményre feltét- műi fel kell hívnunk a figyel- íet. főbb a fizikai Jolgozó A párttagság tiszta növeke- ése 1970. július 1. és 1974. inius 30. között több mint 0 000 fő (13 százalék) volt. Az ktív fizikai dolgozók arányá- ak csökkenése 1972—1974 kö- *tt megállt. A fizikai dolgozók Jama a párttagságon belül övekedett. 1974. június 30-án 1 pártban 18 000 fizikai dolgo- óval volt több mint a X. kong- 2sszus idején. (Ennek értékét ;lzi, hogy a IX—X. kongresszu- ok közötti időben számuk csak 100 fővel növekedett.) A nők ránya 2 százalékkal emelke- ett (26,4 százalékra). Ez az melkedés a legmagasabb 1960 ta. Végül a párttagság átlag- letkorának emelkedése lelas- ult és jelenleg 44,4 év. Pártszervezeteink többségé- en a párt utánpótlását ma lár céltudatos válogatással és evelő munkával biztosítják, elkészítik és alkalmassá teszik páttagságra azokat a mun- ásokat, tsz-parasztokat, értel- íiségieket, alkalmazottakat és liákokat, akik a KISZ-ben, ta- ácsokban és máshol aktív te- ékenységükkel kitűnnek. (A elvettek 94 százaléka végzett ! szervezetekben aktív társadal- íi munkát.) Rendszeresen lemzik a járások városok és erőietek párttagságának össze­geiét, már a kiválogatásnál rvényesítik az osztályszempon- okat, és ezzel biztosítják a párt lunkásjellegének érvényesülé- ét. Ezt bizonyítja, hogy míg 970. július 1. és 1972. június 0. között közel 85 000 tagfel- étel történt, addig 1972 és 974 ugyanezen időszakában 1 000. 1970 és 1972 említett dőszakában a felvettek között 6 százalék volt a fizikai dol- |Ozó. 1972—1974-ben ez az irány 66 százalékra emelkedett. r Jj egyéni írtékek A statisztikai számok mögött gyre inkább új egyéni értékek úzódnak meg. Ma lényegesen nagasabbak a felvételi követel- lények mint korábban és ez a felvettek eszmei-politikai szín­vonalúnak emelkedését is jel­zi. A követelmények azonban még pártszervezetenként ki- sebb-nagyobb mértékben elté­rőek. Ezért egységesen arra kell törekedni, hogy a pártba lépők azok soraiból kerüljenek ki, akik megismerték a párt prog­ramját és szervezeti szabályza­tát. Meggyőződéssel vállalják a küzdelmet annak végrehajtásá­ért. Magukévá teszik a párt ideológiai alapjait és interna­cionalista szellemét. Kötelezik magukat, hogy szüntelenül gya­rapítják eszmei-politikai isme­reteiket, a felvétel előtt vala­mely tömegszervezetben, vagy társadalmi mozgalomban, szo­cialista brigádban kifejtett ak­tív munkájukkal bizonyítják, hogy készek a társadalom, a közösség érdekében végzett önzetlen munkára. Élen járnak a munkában, a szocialista er­kölcs szabályai szerint élnek. Fiatalok a KISZ-ből A szemléleti változás ered­ményének kell tekinteni, hogy a párttagnak alkalmasnak tar­tott személyek kiválasztásánál pártszervezeteink törekedtek arra, hogy a jövendő párttagok lehetőleg a munkások, a nők és a fiatalok köréből kerüljenek ki. Ez a szemlélet eredményez­hette azt, hogy a felvételekben a munkás arány emelése mel­lett a 18—26 éves korosztá­lyok aránya az összfelvétel 44 százalékát tette ki és ennek is több, mint 80 százalékát a KISZ-taggyűlés ajánlotta. A fel­vett nők száma több mint tíz­ezer fővel magasabb mint a IX. és X. kongresszusok között volt. Az összfelvétel ben arányuk meghaladja a 30 százalékot, hosszú ideje a legmagasabb. Értékét különösen emeli, hogy az utóbbi két évben a pártba lépő leányok és asszonyok 70 százaléka fizikai dolgozó. A politikai munka eredmé­nyeként egyre inkább háttérbe szorulnak azok a téves nézetek, amelyek szerint értelmiségi és alkalmazotti tagfelvételi zárlat van, a párt bizalmatlan irán­tuk; az alapszervezet nem ve­het fel új tagokat, mert nem kapott „keretet"; értelmiségi pártszervezeteknek is fizikai dolgozókat kell felvenni stb. Nincs tagfelvételi zárlat egyetlen társadalmi réteg szá­mára sem! A felvételt kizáró ok döntően csak az lehet, ha a megemelt követelményeknek valaki még nem tud eleget ten­ni. Az alapszervezetek keretszá­mot nem kaphatnak. A felvételi számok azt eredményezhetnék, hogy egyes pártszervezetek a számok teljesítése érdekében párttagságra még nem érett embereket is felvennének, míg más pártszervezetek kénytele­nek lennének az arra érdemes, a követelményeknek már meg­felelő, a pártszervezet erősíté­sét jelentő emberek felvételé­től eltekinteni. A munkások felvételét első­sorban a nagyüzemekben, épí­tőiparban, a termelő és szol­gáltató, közlekedés és kereske­delmi, valamint a tsz és álla­mi mezőgazdasági üzemekben kell szorgalmazni. Az értelmiségi pártszerveze­tekben a párt erősítését első­sorban a magasan kvalifikált értelmiségi szakemberek felvé­telével kell biztosítani. Szemét, kikopott járdák, lá­dahalmaz, felborult kukák, — ezt látja az idegen, ha leszáll a pécsi autóbuszpályaudvaron. Ezt látják azok a pécsiek is, akik a Bajcsy-Zsilinszky úti piacon vásárolnak, s mindemel­lett a zsúfoltság miatt is bosz- szankodnak. A lakók véleménye S mi lehet azoknak az em­bereknek a véleménye, akik a piac mellett laknak? Ómacht Józsefné, Szalai András u. 18. szám alatti la­kos: — Az AUTÓKER raktárnak használja a házak közötti teret. Lépcsőházaink — különösen eső idején — váróteremmé, este pedig illemhellyé változnak. A kisgyerekeket nem engedhet­jük le játszani, egyrészt a sze­mét, másrészt a ládák miatt, amikre felmászva baleset érheti őket. Parkolni, egyáltalán ko­csival a ház közelébe jutni le­hetetlenség. Horváth Miklós, Bajcsy-Zsi­linszky út 23.: — A lerobbant kukákat kon­ténerekre kellene cserélni. Tíz évvel ezelőtt füvesítve volt a házunk környéke, ma már a nyoma is alig látszik. Itt dísze­leg a sarkon egy olyan FOTÓ feliratú fülke, ami évek óta nem üzemel, jobb híján ezt is, meg a környékét is szeméttárolónak használják. Én a belvároshoz szorosan tartozó területnek tar­tom a Bajcsy- és a Szalai utat és a piacot, épp ezért sajná­latos, hogy így néz ki. Vajon mit tudnának változ­tatni a jelenlegi helyzeten az illetékesek? Értékek az utcán Osztertag András, az AUTÓ­KER fiókvezetője: — Idén meg kellene kap­nunk új üzletünket, s akkor el­költöznénk. Hozzánk naponta közel egy vagon áru érkezik. Nincs olyan raktárhelyiségünk, ahol targoncával mozgathat­nánk a ládákat. Engedélyt kap­tunk arra, hogy itt a téren pa­koljuk le az árut. Mi igyek­szünk az úttestet szabadon hagyni. Estére pedig minden áruval teli ládát el kell rak­nunk. Harmincöt új ápolónő Tizenöt éves múlt után az utolsó évfolyamon végzetteket is szárnyra bocsátotta a kétéves ápolónőképző. Tegnapelőtt ti­zenheten kapták meg az okle­velet az általános ápolónői végzettségről. Közülük hárman kitüntetéssel fejezték be tanul­mányaikat, öten jelesre vizs­gáztak. Tizennyolc szakápoló­nő is a gyógyítás szolgálatá­ba állt tegnaptól, egyikük ugyancsak kitüntetéses okle­véllel. Mint Kovács Ferencné, az Egészségügyi Szakiskola igaz­gatónője elmondotta, a POTE és a Megyei Kórház orvostaná­rainak is nagy részük van ab­ban, hogy a harmincöt ápolónő ilyen jól felkészülten kezdheti meg hivatása gyakorlását. — Nem egy ládáról lefesze- gették a léceket. Vadonatúj motorok vannak bennük. — Egy láda majdnem tíz mázsa. Nem tudják ellopni. Valószínű, hogy a ládákat nem tudják elvinni, de a kon­ténereket és a kukákat sem. A téren ugyanis felborult lyu­kas szeméttárolók és a ládák közötti szeméthalmok árulkod­nak arról, hogy ide még a sze­métgyűjtő kocsik is nehezen juthatnak be. Ki hová rakja a szemetet? Homik Tibor, a Pécsi Köz- tisztasági és Útkarbantartó Vál­lalat szállítási üzemvezetője: — A pecsenyesütőkkel és az AUTÓKER-rel még mindig nem tisztázódott: hova kell rakniuk a szemetet. Mi konténereket szeretnénk itt elhelyezni, de csak a lakók részére. Az AUTO- KER-nekésa pecsenyesütőknek ezekbe nem volna szabad pa­kolniuk. Nyáron pedig még több a gondunk a szemét el­szállításával. A meleg megre­ked ezen a területen, minden gyorsabban bomlik, nagyon bűzös lesz a környék. Szerin­tem a baromfipiacnak sem vol­na szabad a Szalai András úton lennie. Hiába van a zárt udvar, a maszekok kint árulnak az úton, száll a toll, a szalma, zavarják a közlekedést is. A közlekedésről tapasztaltak valóban nem megnyugtatók: a piaci és az autóbuszpályaudva­ri gyalogosforgalom nagyrészt a Bajcsy-, illetve a Szalai And­rás út felé áramlik. A frissen felfestett gyalogátkelő sem se­gít sokat, hiszen az autőbuszra- futás, cipekedés mindig a rö- videbb utat választatja az em­berekkel, s ilyenkor keresztül- kasul szaladgálnak a most már kétirányú úton. Igaz, a jelen­legi helyzet ideiglenes, hiszen a közlekedést majd lámpa irá­nyítja, addig azonban a gya­logosoknak kellene fegyelmez­niük magukat betartva a köz­lekedés szabályait. A VOLÁN jövőre elköltözik a Bacsó Béla utcába, amíg az új autóbusz­állomás épül. A piac is új he­lyet kap. Addig azonban, míg mindez megvalósul, mégiscsak illene változtatni a jelenlegi helyzeten — elsősorban a piacra gondolunk — nemcsak az ott lakók érdekében! Török Éva Ismerik Anatole France kis meséjét a boldog ember ingé­ről? Tanulságos történet, annál is inkább, mert manapság úgy­szintén a legnagyobb bajba kerülnénk, ha valakit csak úgy lehetne meggyógyítani, hogy egy elégedett ember ingét ölt­se magára ... No, nem azért, mert nálunk az elégedett em­bernek nincsen inge — ez már 'csak a mesében van —, hanem azért, mert nálunk egyáltalán nincsen elégedett ember. Beszélgessenek nyugodtan akárkivel, öt perc múlva fájdal­mas arccal legyint, sóhajt és újabb öt perc múlva olyan je- remiádát komponál, hogy az eredeti anyáknapi köszöntő ver­sikévé törpülne mellette. Panaszkodik, ötesztendősen hallgattam már a panaszt: nem jutott a ház előtt kimúlt ló hú­sából, az intarziás szekrényért a paraszt csak két kiló lisztet adott, mégiscsak borzasztó, hogy az arany ára égigszökik a Telekin . . . Azt gondolná az ember, hogy harminc évvel a háború után a hajdani panaszkodóból elé­gedett ember lett. Mert ma annyi húst kaphat, amennyit fel tud emészteni, nem kell falut járva batyuznia lisztért, zsírért és tojásért, és, hosszú ideje stagnál az arany ára is . . . De aligha elégedett ez az ember is. Közben megöregedett — száz ok a panaszkodásra . . . Vagy három hete megláto­gattam T.-ket, akiket még al­bérlő-koromból ismertem. T. eléggé felfokozott életet élt: még az albérletben született két gyermekük, közben levelező ta­gozaton végezte a műszaki egyetemet, maszek, munkát vál­lalt, s mindez ellenére T. egy jókedélyű, bizakodó fiatalem­ber volt, ritkán hallottam pa­naszkodni. Egy hónapja futot­tunk össze az utcán, s hívott: látogassam meg őket. Háromszobás, összkomfortos lakásban laknak, ez a második minőségi cseréjük. Vezető áMás­ba került, szép fizetéssel, fele­sége is dolgozik, nagyobbik fia tanulmányi versenyt nyert. A kávé és pipaszó mellett megdi­csértem a lakás berendezését, szép, jugoszláv dió-garnitúra volt s minden ízléses iparmű­vész-munka, a csillár, de még az ajtókilincs is. — Hagyd csak ... — legyin­tett T., és arckifejezése fájdal­masra váltott — azért mégis­csak borzasztó, hogy . . . És ámulva hallgattam Jere­miás legújabb siralmait. A la­káscsere sokba került. Impro­duktív kiadásaik voltak: fuvar, cipekedő emberek, ésatöbbi. Az új bútorért három hónapig dol­gozott minden éjszaka egyig, kettőig. Drága. Dózer járja napok óta a vár­árkot . . . Pécsett az Aradi vértanuk útján folyik már az északi érin­tő út építését előkészítő bon­tás. Egy sor ház már eltűnt, az értékesíthető bontási anyagot eladták, de a helyszínen maradt a hasznosíthatatlan törmelék. Eltakarítására a Pécsi Köztisz­tasági és Útkarbantartó Válla­lat kapott megbízást, s a vál­lalat Volvo-ja az a dózer, ami napok óta járja a várárkot. A munka fölöttébb nehéz. A várárok egyenetlen szintű. Úgy­szólván telkenként más-más a szintmagasság, ahogyan a va­lamikori tulajdonos anyagi le­hetőségeiből futotta a feltöl­tésre. A bontási törmeléket el kell távolítani, de erre az utca felől nincs lehetőség, hiszen az maga oly keskeny, hogy még a forgalmat is csak üggyel-baj- jal tudja átbocsátani, nemhogy oda még egy markoló is be­álljon ... * Ahogy ezt a munkát elnéz­zük, s végigtekintünk az egye­lőre még csak a házaktól sza­baddá vált, törmelékkel bori-"* — De hiszen legalább tíz­ezer forintot kerestek ketten — csodálkoztam —, hát hova köl- titek mindezt? S a zsilip kinyílt: áradt a pa­nasz mindkettőjükből. Van én­nekem fogalmam, hogy mibe került a garázs? ötvenezerért vették, ez az ára. Aztán a ko­csi. Műszaki vizsgára kell fel­készíteni, ezt-azt venni hozzá, ha egyáltalán kapni alkatrészt, a benzin ára meg megy föl, a szerelő becsapja őket, ezrek úsznak el. Mert a kocsi kell, a fene buszozik ki Orfűre a hét végén . . . Orfű. Tudom-e, hogy eddig mennyiben van az a kis vacak kunyhó? Hogy az építő­anyagok ára . . . Befogtam a fülemet. Nem ismertem rájuk. Tíz esztendeje minden vágyuk egy lakás volt. Már a harmadikban laknak. Telkük van, hétvégi házzal, autójuk, garázzsal, új bútoraik, gépesített háztartásuk, kétszáz literes'frizsiderjük, elegáns ru­hájuk. Elgondolkodva néztem a piros műanyag bárasztalkára, töltöttem magamnak egy korty Wiskyt, s ki ittam az egészsé­gükre. És hazafelé azon tűnőd­tem, hogy tíz év múlva — ha egy infarktus nem végez T.-Vel — vajon miről fog panaszkod­ni? Ez valami nemzéti hajla­munk. Egy kis elégedettséghez viszonyítani kell tudnunk, s mi folyton a maszek műanyag-kis­iparos, vagy a lángossütő ge- bines jövedelméhez próbálunk igazodni. Ha az országot ha­sonlítjuk másikhoz, hát ez biz­tosan USA, Svédország, vagy NSZK. Nem vesszük ám észre a vizes udvari szoba-konyhá­ban élő, közös mellékhelyisé­get használó embereket, nem veszünk tudomást Pakisztánról és Zambiáról, ahol jóllehet szintén sokmindent- elkövetnek a jólét érdekében, még napja­inkban is éhen halnak kisgyere­kek . . . Mert, ha ez a hasonlítás nem is szülhet elégedettséget, min­denesetre illendő gátat vetne a panaszáradatnak. Hallom az ellenérveket: az emberek igénye mindig mago­sabb, az életszínvonal emelke­dése újra termeli a szükségle­teket, más szerkezetűvé vará­zsolja. Való igaz: tíz éve álom­nak tűnt számomra, hogy autóm legyen. Ma van. Tíz éve feleannyit kerestem, mint most. Igaz, nőttek az igényeim, és nőttek az árak is, de különö­sebb okom a panaszra — nincs. Éppen ezért gyanús ne­kem minden panaszkodó. Nem figyelték még meg, hogy mindig az sír a legjobban, akinek a legtöbbje van? És az már erkölcstelen is. Kampis Péter tottt várárkon, egy komoly és nem is megalapozatlan aggo­dalom merül fel bennünk. Volt kertekről lévén szó, sok a zöld, a fa és a bokor a várfal tövé­ben, Igaz, ezek többsége gyü­mölcsfa, és nem parkba való díszfa, de mégis fa, mégis zöldi... Mi lesz a sorsuk? A dózernak út kell, nagyon-na- gyon félő tehát, hogy ezt a szükségletet a fák fogják bán­ni. A vállalat egyik illetékes vezetője szerint a munkával együtt arra már nem kaptak utasítást, hogy a fákat kímél­jék, s úgy szervezzék a hulla­dék eltávolítását, hogy ennek érdekében minél kevesebb fát kelljen feláldozni. Az lenne természetesen az eszményi, ha minden fát meg lehetne men­teni legalább addig, amíg pár év múlva már az új, a terve­zett park teszi üdévé, árnyassá a várfal tövében kialakuló sé­tányt. Dehát ehhez valahol, va­lakinek — már most! — ki kel­lene adni az utasítást. A fák védelmében! H. I. k Balkán bolgár légitársaság új repülőjáratot indított Buda- est és Várna között. A nyári idényben az üdülők 80 perc latt jutnak el a bolgár tengerpartra. Képünkön: a Balkán Lé- itársaság TU 134 gépei a Fér ihegyen. Barát Károly Piac? Szeméttelep? Raktár? Elhanyagolt állapotok a Bajcsy-Zsilinszky utca[ piacon Mindenki intézkedést vár A fák sorsú kétséges Törmelékeltakarítási gondok az Aradi vértanúk útján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents