Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-18 / 165. szám

Kishajmásnál vasbeton, háromnyílású közúti felüljáró készül mintegy másfél millió forint értékben az abaligeti vasútvonalszakasz rekonstrukciója keretében. , (Fotó: Erb János) Földtulajdon és földhasználat A „klasszikus időkben" a termelőszövetkezet viszonylag egyszerűen tudott földet szerezni a gazdál­kodáshoz. A föld tulajdonjogát azonban nem szerezhette meg. A gazdálkodás alapja vagy ál­lami, vagy magántulajdonban volt, szövetkezeti földtulajdon­nal csak ritka esetben találkoz­hattunk. Ezt a helyzetet változtatta meg az 1967. évi Földtörvény, amely célul tűzte ki a szövet­kezeti földhasználat és földtu­lajdon egységének megterem­tését. A kiinduló helyzet; a téeszek mintegy öt és fél millió hektár földjének kereken a féle a tagok tulajdonában; kereken egynegyede az állam tulajdo­nában; ugyancsak egynegyede pedig kívülálló magánszemélyek tulajdonában volt. Ebben az utolsó kategóriában tették meg az első lépést az egység irányába. A téesz ugyanis, a törvény előírásának megfelelően, megváltotta a kí­vülállók földjeit. Ez hosszadal­mas és nagyon aprólékos mun­ka volt, hiszen kilencszázezer (!) tulajdonos mintegy másfél mil­lió katasztrális hold földjének tulajdonjogát kellett először tisztázni, majd a megváltási el­járást lebonyolítani. Mentesítés, vagy személyi földhasználat cí­mén alig tizenhétezer hold föld maradt meg a kívülállók kezén, a többit megváltották. Szerény áron, holdanként átlagosan 1000—1100 forintért. Ezt a pénzt azóta már ki is fizették, ezek a területek alapozták meg volta­képpen az egységes szövetke­zeti földtulajdont. A kezükre adott állami föl­deket a termelőszövetkezetek lényegesen egyszerűbb módon, igazán jelképes térítés ellené­ben válthatták meg. Az akció elég nehezen indult, a szövetke­zetek kezdetben nem túlságo­san érdeklődtek a lehetőség iránt, de magatartásuk később megváltozott. Ekkor azonban helyenként és esetenként a ta­nácsok részéről ellenállással ta­lálkoztak. A legfőbb akadályok azonban itt is elhárultak, a téeszek tulajdonukba vették az állami földek túlnyomó részét, ma már csupán háromszázezer hektár olyan terület van a szö­vetkezetek használatában, amely állami tulajdont képez. Ma tehát annak a földnek amin a téeszek gazdálkodnak 4 százaléka állami tulajdon, 43 százaléka szövetkezeti tulaj­don. A legnagyobb hányad még mindig magántulajdonban van, ugyanis 2,9 millió hektár, a terület 52 százaléka változat­lanul a tagoké. A földtörvény elvileg arra is lehetőséget nyúj­tott, hogy a téeszek saját tag­jaiktól megváltsák a földet. Lényegesen magasabb térítés ellenében, de szigorúan az ön­kéntesség kölcsönös elve alap­ján. Tehát a tag nem köteles felajánlani a földet, a téesz pe­dig nem köteles átvenni a fel­ajánlott területet. Sokan arra számítottak, hogy ebben a kategóriában is lénye­ges mozgás indul majd meg. Különösen az idős tagnak va­lóban előnyös lehet, ha az évenkénti földjáradék helyett egy összegben megkapja tu­lajdonának nem jelentéktelen megváltási árát és azt fölélheti. Ilyen lépésekre azonban csak elvétve, és országosan is alig .néhányezer hektár erejéig ke­rült sor. A földprobléma tehát úgy ahogy nyugvópontra jutott. Fe­szültséget három, méreteiben nem nagy, de néha bosszantó területen lehet tapasztalni. Ezek: a nagyüzemi táblák közé ékelődő idegen területek; a nagyüzemileg nem használható, de téesz-tulajdonban álló te­rületek; és a különböző külső szervek földigényei. A táblák közé ékelődő terü­leteket elvileg el lehet cserélni, vagy meg lehet vásárolni. Az eljárás azonban rendkívül kö­rülményes, nehézkes. A nagy­üzemileg nem használható di- rib-darab földecskéktől a téesz szívesen megszabadulna, de itt az eljárás még körülményesebb és sok a tiltó rendelkezés. Az élet ebben a két kategóriában a fennálló korlátozások köny- nyítését igényelné, mert akkor ezeket az apró lehetőségeket is jobban hasznosíthatná valaki. Végső soron mindenképpen az ország lenne a nyertes. Pontosan fordított a helyzet a külső szervek földigényével kapcsolatosan. A tanácsok, in­tézmények, vállalatok ugyanis az esetek döntő többségében azért akarják megszerezni a földet, hogy azon a termelést megszüntessék és beépítsék, vagy más módon hasznosítsák. Sajnos ijesztő folyamat ez; százezer hektárszámra vonják ki a mezőgazdasági művelésből a semmivel nem pótolható ter­mőföldet egy ilyen kicsi ország­ban, mint a miénk! És sajnos a téesz-terü letek megszerzése még mindig túlságosan egy­szerű és olcsó vállalkozás. Ha például a téesz használatában még van állami terület, akkor egyszerűen visszavonják az ál­lami föld használati jogát és a téesz vagy kap kártérítést, vagy nem. Ha a téesz vagy a tagok tulajdonában lévő terü­letet vesznek el, a kisajátítási összeg általában akkor sem pótolja a szövetkezetei és a mezőgazdaságot ért Irárosodás valóságos értékét. Itt határo­zottan szigorításra, de leg­alábbis az érvényes jogszabá­lyok következetes betartására lenne szükség. A gazdasági fejlődés természetesen föld­igénnyel is jár, de az eddiginél jobban kellene ügyel­nünk arra, hogy önkényesen, megfontolatlanul, vagy más mó­don is elérhető célok szolgála­tában, ne kerülhessen sor arra, hogy a mezőgazdaság újabb termőterületeket veszítsen. Földeáki Béla A 26 szintes, 25 emeletes la­kóház (földszintjén intézmé­nyek kapnak helyet), mint is­meretes, IMS technológiával épül. Leszámítva a mohácsi előzményeket, ez a magasház lesz tulajdonképpen a feszített vázszerkezet hazai főpróbája. Harka János építésvezető sze­rint az ott dolgozó munkások eddig ragyogóan meg tudtak birkózni a feladatokkal, való­sággal „ráéreztek" a technoló­giára, most már önállóan megy a munka. Ha semmi rendkívüli nem jön közbe, úgy számítják, a hátralévő 16 szintet négy hó­nap alatt húzzák fel, bár a felső szinteken már lassabban tudnak haladni, hiszen a da­runak magasabbra kell emel­getnie. Közben megkezdik a lépcsőházak kiépítését, a hom­lokzati elemek elhelyezését, ezek befejeztével pedig hoz­zákezdhetnek a belső szerelé­si munkákhoz. A magasházat az ígéretek szerint a jövő év végén adják át. Éjszaka is dolgoznak a magasház építkezésén. Fotó: Kóródi Gábor • Jól halad a munka • Három hét múlva félúton A Szigeti városrészben épüj Pécs legmagasabb lakóháza, amely immár tizedik szintjéhez érkezett. Az avatatlannak, ki arra jár, még nem tűnik fel, hogy ez lesz az a bizonyos ház, hiszen még nem bújt ki a környékbeli tízemeletesek közül: a Baranya megyei Ál­lami Építőipari Vállalat em­berei a tizedik szinten — har­minc méternyi magasban — dolgoznak. Ám a • jövő héten megkezdik a következő szin­tek pilléreinek beemelését, s akkor három hét alatt újabb három szintet raknak az épü­letre, feltornásszák magukat a negyvenedik méterre, ezzel a 25 emeletes lakóház félúton is a környék legmagasabb pontja lesz. Pillanatnyilag negyvenen dol­goznak az építkezésen. Huszon- valahányan vázszerelők, a töb­biek kubikosok, ácsok és vas­betonszerelők. Két műszakban dolgoznak, pontosabban a da­ru dolgozik éjszaka is, ekkor készítik elő a következő nap­ra a szerelést. Az építők az utóbbi hetekben a terveknek megfelelően, az eddiginél gyorsabban haladtak. Ámbár ezen a nyárelőn sok panasz volt az időjárásra, a viharos iéö gondokat okozott. A da­rut ugyanis, biztonsági okok­ból már 35 kilométeres szél­nél le kell állítaniuk, hiszen az ilyen erősségű szél mór valósággal elcsavarja a gé­met. De gondok voltak ezt megelőzően is. Az első szintek felállításánál anyaghiánnyal küszködtek, ezért is ment ele­inte lassabban a munka. Iparí víz az üzemeknek Egyedülálló kísérletek Pécsett Pécsett a vízbeszerzés kor­látozott. A város napi ivóvíz­fogyasztása 50-55 ezer köb­méter, míg ugyanez ipari víz­ből 23—24 ezer köbméter maximumban. A fenti mennyi­ségek 30—35 százalékát a Du­nából kapjuk. A legtöbb Duna- vizet a Hőerőmű használja fel- naponta 19 ezer köbmétert. — A Bőrgyár és mintegy tíz üzem, vállalat, köztük a Volán 12-es, a 14-es Autójavító, a Köztisztasági Vállalat, a Do­hánygyár, valamint a Cement­ipari üzem egy nap alatt négy­ezer köbméter Duna-vizet vesz igénybe. A Pécsi Vízmű a Vízgazdál­kodási Tudományos Kutató In­tézettel együttműködve ezt a négyezer köbméter vizet lakos­sági ivóvíz-szolgáltatásra kíván­ja hasznosítani és az említett ipari fogyasztókat utókezelt szennyvízből nyert élővízzel lát­ja el. Miként lehet utótisztított szennyvízből ipari célra hasznos vizet nyerni? A probléma meg­válaszolására laboratóriumi kí­sérlet kezdődött Pécsett, a szennyvíztelepen 1970—71-ben. Eszerint vegyszeres kezeléssel, elsősorban alumínium- és vas­szulfát adagolásával a lebegő szennyeződéseket sikeresen kö­tik meg, sőt az ammónia-, foszfor- és veszélyes szerves- anyag-tartalom is jelentősen csökken. Ezzel egyidőben 22 millió fo­rintos beruházás keretében töb­bek között derítőmedence, ko­vaföldes rámosószűrő, klórozó berendezés, szivattyúállomás, üszögön ellennyomó-medence épült, ezen kívül az ipari víz­hálózatot elvezették a szenny­víztárolóig. Ebben az ország­ban egyedülálló, új ipari víz­bázisban a napokban kezdő­dött meg a három hónapon át tartó próbaüzemelés. Ősztől elkülönített hálózat­ban juttatják el a szennyvízből előállított hasznos vizet a fel­sorolt üzemek részére, melyet főként mosó- és öblítő-, rész­ben technológiai vízként hasz­nálhatnak. A Pécsi Vízműnél az ország­ban egyedülálló kísérlet folyik szintén a szennyvíz ipari célú hasznosítására biológiai élő­szervezetek segítségével. Kide­rült, a zöldalga (zöldmoszat) telepítése a legeredményesebb, mert sejtképződéséhez alkalmas a nitrogéntartalmú ammónia- és foszfor-maradék szennyező­dés. Még gondot jelent egye­bek között az állandóan válto­zó szennyeződés-tartalom, hi­szen a leghasznosabb alga­fajok célszerűen stabilizált víz­minőség mellett tenyésznek. G iscard d'Estaing Varsóban Valéry Giscard d’Estaing, francia köztársasági elnök kedden délután négynapos hivatalos látogatásra a len­gyel fővárosba érkezett. Út- jával Edward Gierek 1972. októberében Párizsban tett látogatását viszonozza. A francia államfőt és kí­séretének tagjait a varsói repülőtéren Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, Henryk Jablonski, az Állam­tanács elnöke, Piotr Jaro- szewicz miniszterelnök és a lengyel politikai és közélet más vezető személyiségei fo­gadták. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Dunántúli napló Világ proletárjai, egyesüljetek! XXXII. évfolyam, 165. szám 1975. június 18., szerda Ára: 80 fillér ÜK IMS fÖ prObaJCI Tizedik szintjéhez érkezett Pécs legmagasabb lakóháza

Next

/
Thumbnails
Contents