Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-15 / 162. szám
6 DunantQit naoiö 1975. június 15., vasárnap • * ■ BB^^ . • • . BH , BMBBJBB^BB* Miivé« tegyen a présház? Erős a hőség, árnyat adó diófa borul fölénk. ülünk a farönk-székeken, nem gondolunk semmire sem, pincézünk. Igaz, még délelőtt van, nincs hát itt még az italozás és az azt követő komoly gondolatok ideje, de a pincehideg kefir mellett is igazi pincérs-hangu- latunk támad. Megszámoljuk a picike fürtöket, negyven, mondja büszkén, a köpcös házigazda, aztán megmutatja a felszerelést: prést, kádat, miegyebet .. . — Milyen egy présház? — kérdem órákkal a kefires-pin- ceszer után az építésügyi hatóság emberét, aki rómmered, aztán válaszol. — A présház — mondja tagoltan — egyszintes, nyeregtetős és fehérre meszelt. Elmélázva néztünk egymásra. Később útnak indultam, hogy megtekintsem a nyeregtetős, fehérre meszelt présházakat. Hát... Láttam sokmindent. Nem tudom titkolni, hogy nem tetszik az új-módi. Felkiáltójelek sorakoznak a szőlőparcellák végében — emeletes, üveg-erkélyes, cirádás, csigalépcsős, lapostetős, kicsempé- zett, romboid-formájú, tornyos és lőréses présházak. — A nemzeti vagyonhoz tartozik — közölte velem lakonikusan egy vezető, és mivel ezzel az érvvel vitába nem szállhatok, hiszen igaz, csak any- nyit kérdeztem tőle: — A dolgoknak nincs esztétikai értékük? Csöndben voltunk. Ö a földet nézte, aztán engem. S rájöttem, hogy nem ad igazat, tulajdonképpen sajnál ... Kinek is van igaza? Pénzem van, tehát tornyos présházat építek, mert nekem az tetszik. Az a szép. Igaz, a szomszédomé csillog is, mert tetőtől talpig kirakta színes csempével, de hogy néz az ki! Én legfeljebb egy sort teszek majd jövőre, most elfogyott a pénz... Présházak. Fehérre meszelt, netán nádtetős, diófás apró házikók. Odabent a prés, a kád, a szerszámok, aztán a pincelejáró, a gádor, a hordók. Az a jó, dohos pinceszag. Voltaképpen ezek olyan épüTévedések és misztifikációk A nemzetközi tudományos élet az elmúlt évben a szokásosnál jóval több tévedést és misztifikációt könyvelhetett el. A misztifikációk sorában első helyre kívánkozik az úgynevezett Summerlin-ügy. A világhírű New York-i Sloan-Ket- tering Institute biológusát az a vád érte, hogy a kísérleti egerek bőrén festékkel igyekezett elérni azt, ami bőrátültetéssel nem sikerült. Megemlíthetjük dr. William Levy csalását is. Levy, a világhírű parapszichológus kutató, Joseph Rhine munkatársa volt. Ebben az ügyben patkány volt a corpus delicti: Levy azon mesterkedett, hogy olyan idegreakciókat mutasson ki a patkányoknál, melyek az előérzet jellemzői. Egy „túlságosan szépnek” tűnő kísérleti eredmény láttán Rhine gyanút fogott és in flagranti érte Levyt, aki manipulált a kísérleti mérőműszerekkel. A tudományos tévedések sorában elsőként Albert Sabin, a gyermekbénulás elleni vakcina feltalálójának esetét kell említenünk. Sabin egy időben azt állította, hogy a herpesz vírusa rákkeltő hatású. David Reuben doktor bebizonyította, hogy ez tévedés és később maga Sabin is elismerte, hogy melléfogott. A legutóbbi tudományos tévedés Indiában született. Mon- kombu Swaminathan doktor a Sonora 64 gabonafajtából kikísérletezett egy új fajtát, amelyet Sharbati Sonorának nevezett el. Véleménye szerint ez a gabonafajta minden eddiginél több lizint tartalmaz. Az egyik indiai egyetem két kutatójának ellenőrző vizsgálata során kiderült, hogy az új gabonafajta még annyi lizint sem tartalmaz, mint a Sonora 64. letek, amelyek a leszüretelt szőlő feldolgozásához szükségesek, amibe természetesen beletartozik az is, hogy a bort beépítsük a szervezetünkbe ,.. Romantika lenne? Ördögöt! Hiszen most is azt a célt kell, hogy szolgálják! Akkor miért építenek rá emeletet? Erkélyt? Miért lapostetős, teraszos, csigalépcsős várak mostanában a présházak?. Mert nyaralók? Mostantól már nem épülhetnek ilyenek. — Az új rendelkezések szerint — mondja a sokadfokú építésügyi hatóság — külterületen csak tizenkét négyzet- méter alapterületű, egyszintes házak épülhetnek, amelyek kizárólag gazdasági célokat szolgálhatnak. — Tele van az egész megye a sokféle rondasággal... A mohácsi szőlőhegy, Siklós környéke, Tenkesalja, még Gyódon is, Postavölgyben ... — Már nem építhetnek ilyeneket. Szigetvárott nemrég megépített a tulaj egy emeletest, meg is kapta a bontási határozatot. Engedékenyek voltunk vele: nem kell az egészet elbontania, elég csak a felső szintet. . . Mert az alapterület tizenkét négyzetméter... Tizenkét négyzetméteren emelt a tulaj egy emeletes házat. Felkiáltójel a pusztában. Most majd rohangászik ide-oda, végül, mégiscsak le kell bontania. Nem vitás, hogy a manapság épülő présházak nem szépek. Nemcsak azért, mert sajátos, egyéni ízlés tükrözői, s ki kell jelenteni, hogy közízlésünk nem testesít magasrendű esztétikai rangot. Tanú erre az a néhány száz épület, amely ahány, annyiféle. A skála igen széles. Kertitörpétől a „nagyon modern” rakétakilö- vő-állomásig. Mit lehet tenni? Megmaradnak. Akik eddig építették, ha engedéllyel tették, a dolog rendben van. Akik engedély nélkül tették, és megfizették az építészrendészeti bírságot, azzal sem lehet mit kezdeni, az is rendben van. Ki követte el hát a mulasztást? Megint csak ott vagyunk, hogy beszéltünk valamiről, de nem éltünk a lehetőségeinkkel. Az építésügyi hatóságoknak meg kellett volna már korábban határozni, hogy bizonyos természeti környezetbe, netán épületsorba mi építhető? És élni kellett volna hatóságstátuszával. Sőt, az építtetők rendelkezésére kellett volna bocsátani megfelelő típusterveket ... Kampis Péter Nyolcvanadik születési évfordulója alapos indok arra, hogy életére, munkásmozgalmi tevékenységére emlékezzünk. 1895. június 21-én született, kistisztviselő családból. Vácott nevelkedett. A jó megfigyelőképességű és íráskészséggel rendelkező fiatalember egyetemi évei alatt már verseket, irodalmi és színházi kritikákat, képzőművészeti cikkeket írt a budapesti lapoknak, író, újságíró akart lenni, de az 1914-ben kitört világháború egy időre keresztülhúzta terveit. Az ifjú magyar—latin szakos tanárjelöltet hamarosan behívták katonának és az orosz frontra vezényelték. 1915 szeptemberében sebesülten fogságba került... „Esett lóra száz éhes varjú hull a zörgő kocsin muszka őr vigyáz rád, busongó volgamenti dalt dúdol, zörögve a forspont tovább gurul ...” — írta. 1917 nyarán betegen, rokkanton hazakerült Vácra. Ugyanez évben belépett a Szociáldemokrata Pártba és munkatársa lett a haladó szellemű Váci Újságnak. Amikor 1918 őszén Magyar- országon győzött a polgári demokratikus forradalom Mathej- ka János megtalálta helyét, életének célját: egész munkásságát a közügyek szolgálatába állította. 1918 novemberében ő szervezte meg és vezette a város karhatalmi századát. Cikkei a Váci Újságban egyre izzóbbak, lelkesebbek lettek. A lapnak csakhamar felelős szerkesztője lett. 1919 márciusában belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Magyar Tanácsköztársaság idején a váci forradalmi törvényszék katonai vádbiztosa, a városi munkástanács tagjaként az oktatásügyek vezetője volt. A tanácshatalmat leverték és a fehérterroristák 52 kivégzést hajtottak végre a városban. Augusztus 14-én éjjel különítményes' tisztek 10 halálra ítélt foglyot kísértek ki a váci fegyházból és a Duna-parti Hétkápolna mellett sortüzet nyitotta^ rájuk. A golyózáport — noha két lövést is kapott '■— egyedül Mathejka János élte túl. A román megszálló csapatokkal érkezett orvos elsősegélyben részesítette, ám hollétét a hatóságnak azonnal jelentette. Természetesen egy óra múlva ismét letartóztatták és börtönbe szállították. A már egyszer „kivégzett” Mathejka János újbóli elítélése komoly jogi problémát okozott, de a magyar ellenforradalmi bíróság nem sokáig tétovázott és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. Börtönéből 1921 novemberében fogolycsere keretében szabadult: a Szovjetunió érte és még egy társáért 15 magyar tiszti hadifoglyot adott cserébe. Moszkvában bekapcsolódott a szovjet irodalmi életbe. Tagja lett a Moszkvai Proletár írők Szövetsége magyar szekciójának. Megszervezte a Marx—Engels Intézet új olvasótermét és annak vezetője lett. 1924-től a Kommunista Internacionálé könyvtárának igazgatója. Vezetőségi tagja Polgári perek „Tízezer forint sok egy lányért...“ Tavaly november 15-én a pécsi Bon-bon cukrászdából jött ki este 9 óra körül K. Jenő. Az úttest másik oldalán lévő lakásához igyekezve, körültekintés nélkül lépett az úttestre. Abban a pillanatban ért oda motorkerékpárjával T. Ferenc. Nagy csattanás, az összeütközés következtében a gyalogos karját törte, a motorkerékpárban pedig öt és fél ezer forint kár keletkezett. T. Ferenc — mint felperes — a bíróságtól kérte, hogy kötelezze a gyalogost a kár megfizetésére. K. Jenő is a bírósághoz fordult ellenkérelemmel és arra hivatkozott, hogy a motoros a menetirány szerinti jobb oldal szélén, közvetlenül a járda mellett ütötte el, tehát módjában lett volna a baleset elhárítása. A bíróság tanúkat is kihallgatott, akik — a motorkerékpáros elmondásával egyezően — állították: a gyalogos átfutott az úttesten és így féktávolságon belül ért a motorkerékpáros elé, aki az összeütközést elkerülni már nem tudta, A bíróság kötelezte K. Jenőt a mintegy öt és fél ezer forint kártérítés megfizetésére. Az ítélet nem jogerős. Felrobbant a televízió fénycsöve - per lett belőle. Dr. K. József 1966 áprilisában Sigma típusú televíziót vásárolt, majd később a második csatornát is beépíttette készülékébe és így a televízió mindkét adós vételére alkalmas volt. A készülék fénycsöve a beépítést követő évben felrobbant. A kárbecslő megállapítása szerint a készülék javítása nem gazdaságos, a robbanás idején a televízió műszaki értéke 4176 forint. Dr. K. Józsefnek háztartási biztosítása volt, amely ilyen jellegű károk térítésére is kiterjed. Ezért kérte a bíróságot: kötelezze az Állami Biztosítót 5000 forint kártérítés megfizetésére. A biztosító ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és arra hivatkozott, hogy valójában nem robbanásról van szó, ez csupán „a bekövetkezett esemény hétköznapi kifejezése”. A bíróság végül is kötelezte a biztosítót a 4176 forint kifizetésére. Az ezt meghaladó kereseti kérelmet, mint összegszerűleg túlzottat, elutasította. Szolgálati lakásában lakott P. József és élettórsa. P. József élettársa leánygyermekével szexuális indítékú bűncselekményt követett el és ezért jogerősen 6 év és 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Büntetévolt a Szovjet írók Forradalmi Szövetségének. 1925-ben az ő szerkesztésében és bevezető tanulmányával Magyar Forradalmi Költészet címen megjelent az első orosz nyelvű magyar költői antológia. írásait közölte a Moszkvában megindult Sarló és Kalapács című magyar nyelvű folyóirat. E lapnak csakhamar munkatársa, majd szerkesztőbizottsági tagja lett. A Forradalmi írók Nemzetközi Szövetségének megalakulása után Mathejka János is részt vett annak munkájában. A Szövetség folyóiratának a Mezsdunarodnaja Lityeraturá- nak főszerkesztő helyettese lett, majd tanárként, később a Gorkij Világirodalmi Intézet igazgatóhelyetteseként dolgozott. Mathejka János jelentős, sokoldalú, szerteágazó munkásságát a személyi kultusz időszakának törvénysértései szakították meg. 1938-ban letartóztatták, 1940. november 7-én elhunyt. Dr. Sárdi Lászlóné sének kitöltését az elmúlt évben megkezdte. Az államigazgatási hatóság — mivel P. József hosszabb ideig tartó büntetését tölti — a lakást igénybe vette és kiutalta háromgyermekes élettársának. A büntetését töltő P. Józsefnek viszont szükséglakást azért nem utal ki, mert nincs, annak bérét közel 7 évig fizesse. A felperes, P. József azállam- igazgatási hatóság határozatának hatályon kívül helyezését kérte. A bíróság megállapította: helyes az államigazgatási hatóság döntése és az is, hogy az asszony P. József lakását igénybe vette. Mert sem közérdek, sem pedig a gyermekeknek egyéni érdeke nem fűződik ahhoz, hogy P. József visszatérjen oda, ahol a súlyos bűncselekményt a 12 éves leánygyermek sérelmére elkövette. Ha viszont szabadul, az asszony hajlandó részére azonnal szükséglakást biztosítani. „A peres felek közt valami házasságról volt szó, csak úgy szórták az ötszázasokat az asztalra” mondta az egyik tanú. L István perelte K. Gusztávot 10 000 forint megfizetésére. Azt állította, hogy „Guszti csak akkor volt hajlandó lányát a fiamhoz adni, ha fizetek 10 000 forintot. Ezt a pénzt ót is adtam neki, de a házasságból nem lett semmi. Most kérem vissza a pénzemet.” „Nem adott nekem egy vasat sem" - mondta K. Gusztáv. Most aztán mi az igazság? A bíróság meghallgatta a tanúkat is. „Az igaz, hogy amikor ők ketten leültek beszélgetni, házasságról volt szó, mert csak úgy szórták az ötszázasokat az asztalra" - mondta az egyik tanú. De mindjárt hozzátette: „Hogy aztán a végén ki mennyi pénzt tett el, azt nem tudom.” Egy másik tanú úgy nyilatkozott: nem valószínű, hogy átadta L. István a pénzt, mert „tízezer forint nagy összeg egy lányért”! A „leányvásár" körülményeit a peres felek, a tanúk ellentmondó állításai, vallomásai miatt nem lehet tisztázni. A járásbíróság L. István kérelmét elutasította. Azzal viszont természetesen nem foglalkozott a bíróság, hogy tízezer forint kevés vagy sok egy lányért. . . Garay Ferenc Magyar biztonsági öv Augusztusban indul a sorozatgyártás A biztonsági öv használatát 1976. január elsejétől kötelezővé teszik az országúti közlekedésben. Magyarországon az AFIT Soproni Autófelsrerelési Vállalat gyártja az első hazai gyártmányú biztonsági öveket a svéd Autoliv licenc alapján. Már elkészült a 2000 darabos null-sorozat. A biztonsági övék alapanyagát, a műanyag-szálból készült hevedert, a budapesti Szalag- és Zsinórgyárból kapják. A többi alkatrészt, a biztonsági övék csatjait és kapcsait a Soproni Autófelszerelési Vállalat állítja elő. A null-sorozat néhány darabját a közeli napokban elküldik a holland vizsgáló intézetbe, hogy az európai szabványnak megfelelő jóváhagyó jelzést megkapja a vállalat. Ennek értelmében a biztonsági övekbe bevarrják a nemzetközi szabvány jelét, az „e” betűt. A sorozatgyártás előreláthatólag augusztusban kezdődik.
