Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-13 / 160. szám

1975. június 13., péntek Dunántúli napló 3 Kádár )ános beszéde a Dunai Vasműben (Folytatás az 1. oldalról.) Kedves elvtársak! Kedves eiv- ársnők! Tisztelt barátaim! Mostani találkozónknak va­djában két esemény adja neg az időszerűségét. Az rgyik, hogy ma ünnepeljük az ■Iső szocialista város, Duna- ijváros születésének 25. évfor- lulóját. A másik, hogy három lap múlva, június 15-én, va- árnap nagy jelentőségű poli- ikai eseményre kerül sor: or- zággyülési választások lesznek lazánkban. Mielőtt a gyűlés izínhelyére jöttem volna, né- lány órás látogatást tettünk a árosban. A városnézés során lágyon sok dunaújvárosi la- :ossal találkoztunk. Ez föleme- ő élmény volt számomra. Na- jyon örülök, hogy itt lehetek íz önök körében. Őszintén kö­rönöm a meghívást és a szí­nes fogadtatást. Átadom 'a lagygyűlés minden részvevőjé­nek, a Dunai Vasmű minden dolgozójának, Dunaújváros minden lakójának, a Fejér me­gyeieknek, gyűlésünk nézőinek és hallgatóinak, az egész ma­gyar dolgozó népnek a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa szívből jövő üdvözletét és legjobb kívánságait. (Taps.) Kedves elvtársak! Az idei ta­vasz hazánk belpolitikai életé­nek eseménydús, igen aktív időszaka volt. Márciusban ta­nácskozott és meggyőződésünk szerint megfelelően elvégezte munkáját pártunk XI. kongresz- szusa. Azt követően országunk népe méltóan megemlékezett hazánk felszabadulásának 30. évfordulójáról, s arról, ami et­től elválaszthatatlan: hogy munkánk egyik éltető, hatal­mas erőforrása a magyar- szovjet barátság. Mindebben kifejezésre jutottak a magyar nép őszinte baráti érzései fel­szabadítónk, a nagy Szovjet­unió iránt. (Taps.) Növekvő politikai aktivitás Méltóképpen emlékeztünk neg a munkásosztály, a pro- etár nemzetköziség nagy ün- íepéről, május elsejéről, amely izocializmust építő országunk­ban már az egész nép ünne­pe. Ugyancsak méltó módon imlékeztünk meg a hitleri fa­iizmus fölött aratott történelmi győzelem napjáról, május 9- ől, s arról a szerepről, ame- yet a fasizmus elleni harc fő erhét viselő Szovjetunió betöl- ött. 1945. május 9-e új lapot íyitott az emberiség történeté­ben: ez a nap hozta meg a egkegyetlenebb kapitalista ter- or, a legembertelenebb rend- ;zer, a hitleri fasizmus szétzú- :ását és nyitotta meg a népek előtt a szabad fejlődés útját. Ez év május 10-én a Haza- ias Népfront Országos Taná- ;sa választásokra hívta fel az brszág népét. Május 12-én, az első jelölő gyűlésekkel meg- rezdődött a választási munka. E politikai eseménysorozat elentékenyen megnövelte há­lánkban a politikai aktivitást, nindenki tanúsíthatja, hogy lazánk állampolgárai jó han­gulatban készülnek a nagy eseményre, az országgyűlési /elosztásokra. Kedves elvtársak, kedves elv- :ársnők! A 25 éves Dunaújvá­roshoz engem is sok-sok sze­mélyes emlék fűz. A város lel­téről, a 13 ezer dolgozót fog- alkoztató Dunai Vasműről, egyszerű kifejezéssel élve azt mondhatjuk, hogy szocialista nagyüzem. Nem volt könnyű e vasmű alapjait lerakni, meg­teremteni. örvendetes, hogy a közép-európai viszonylatban is számottevő Dunai Vasmű vala­mennyi alapvető intézménye — a kohók, a meleg- és hideg- bengersor és az összes többi ki­egészítő üzemrész — elkészült és működik. Ez a szocialista nagy­üzem jelenleg a népgazdaság nyersvas- és acéltermelésének i8, hengerelt lemeztermelésének 92 százalékát és hengerelt cső­termelésének 100 százalékát adja. Bárki mondhatná, hogy annak idején megvoltak a ter­vek, az anyagi feltételek, meg­holt az akarat is, tehát felépí­tettük az üzemet, amely meg­van és működik. Az üzem fel­építése azonban — csakúgy, mint a városé —, valójában harcban ment végbe. A párt, a kormány, a kommunisták, a szocializmus őszinte hívei azon voltak, hogy a terv, a gondo­lat valósággá váljék, de az üzem létrehozásának sok kriti­kusa is volt. Ök kezdettől fog­va ellenezték a vasmű felépí­tésének gondolatát. Azzal ér­veltek, hogy minek ide ilyen gi­gászi vasmű, amikor sem kok­szunk, sem ércünk nincs, és sok minden más hiányzik, ami egy hatalmas vasmű működéséhez szükséges. Különösen fejlődé­sünknek egy kritikus szakaszá­ban tekintették ezt nagyzási hóbortnak, mondván, hogy mi­ért nem inkább közszükségleti cikkeket gyártunk hengerelt acél helyett? A vasmű felépí­tésének ellenzői számára az volt a fő támadási felület, hogy óriási beruházásokra volt szükség. Azt mondták, hogy ez az üzem az idők végezetéig veszteséges lesz. Hála a való­ban szocialista módon végzett munkának, a szükséges felté­telek biztosításának, a szocia­lista akaratnak és az összes dolgozó lelkes munkájának, a Dunai Vasmű alaposan rácá­folt az ellenzőkre. A gyár már megtérítette az országnak, né­pünknek a beruházási költsé­geket. A termelési érték a múlt esztendőben elérte a 8 milliárd forintot, s a vasmű 1 milliárd 400 millió forint nye­reséget hozott. Erre büszke lehet-a vasmű minden vezetője, dolgozója, a szocializmus minden állhatatos híve. Ezért a magam és pár­tunk Központi Bizottsága nevé­ben szívből jövő, őszinte örö­mömet fejezem ki. Gratulálok a Munka Vörös Zászló érdem­rendje kitüntetésükhöz, és jó egészséget, további sikereket kívánok a vasmű összes dol­gozójának. (Nagy taps.) Kedves elvtársak! A jubiláns városnak, Dunaújvárosnak — mint mondottam — a vas­mű a lelke. Hiszen a kiin­dulópont is az volt, hogy itt vasművet kell építeni. Ehhez szocialista városra is szükség volt. Ez a város azonban nem­csak a vasművet jelenti, hiszen az idők során a vasmű mellett egyéb, egész szocialista ipa­runk szempontjából jelentős ipari létesítmények is születtek. Létrehozásukat az a törekvés ösztönözte, hogy Dunaújváros­ban, a vasmű mellett olyan ipar is legyen, amely foglalkoztatási és elhelyezkedési lehetőséget nyújt a nőknek és a város fiatal nemzedékének is. Ilyen üzem például a Papíripari Vállalat dunaújvárosi gyára, a Posztó­ipari Őzem, a Férfiruhagyár, a Fehérnemű-üzem, az Óragyár és számos más ipari vállalat du­naújvárosi üzeme és gyára. Érdemes kiemelni a 4500 dolgozót foglalkoztató Dunaúj­városi Építőipari Vállalatot, amely nemcsak a helyi építési feladatokat oldja meg, hanem a százhalombattai beruházás­nál és a paksi atomerőmű épí­tésénél is jelentős munkát vé­gez. A vállalat termelési értéke a múlt esztendőben egymilliárd forint volt, s ez bizony nem cse­kélység I örömmel nyugtázhatjuk azt is, hogy Dunaújvárosban — az idei elbírálás alapján —, a szocialista nagyiparnak hét ki­váló vállalata van. Jelentős a város fejlődése az építés, a szociális és kulturális szükség­letek kielégítése terén is. Tíz évvel ezelőtt hasonló nagygyűlésen ünnepeltük a vá­ros fennállásának 15. évforduló­ját. E tíz esztendő alatt Duna­újvárosban 7000 lakás épült, s az éppen abban az esztendő­ben felavatott 500 ágyas kórház további száz ággyal bővült. Az­óta 36 általános iskolai tante­remmel gyarapodott a város. Két középiskola épült, s meg­kezdődött egy, országos szem­pontból is kiemelkedően kor­szerű munkásművelődési intéz­mény építése. Még sok egyéb létesítmény­nyel is gazdagodott a város. Ezer óvodai, 300 bölcsődei hely, műjégpálya, több más sportlétesítmény és még hosz- szan lehetne sorolni, mi minden épült Dunaújvárosban. Első szocialista városunk a szocializmust igénylő és a szocializmust kevésbé óhajtó emberek közötti harcban szüle­tett. Ezt bizonyos mértékben a város története is tükrözi. A kezdeti nagy lendület után, 1953 nyarától néhány esztendő­re megtorpant az építkezés. Már-már az a gondolat tört utat, hogy egyáltalán nem is kell folytatni, abba kell hagyni a munkát. Azután ellenforra­dalmárok támadtak a szocializ­musra, a munkáshatalomra, és természetesen Dunaújvárosra is. Mindezeken át kellett törnünk magunkat ahhoz, hogy eljut­hassunk a mai napig. S most örömmel mondhatjuk, hogy eb­ben a harcban a szocializmus eszméje győzedelmeskedett. Ez a 25 éves város ma nemcsak azoknak a büszkesége, akik dolgoztak és harcoltak érte, hanem az egész, szocializmust építő magyar népnek. Dunaújváros az erős ipart jelenti számunkra, de meg kell említeni, hogy van a városnak igen jó termelési eredmények­kel büszkélkedő termelőszövet­kezete is. Kulturált, szép ez a város. Külön elismerés illeti azokat, akik gondoskodtak a város belterületének és környé­kének fásításáról. Ök nem csak maguknak ültettek fákat, ha­nem azért, hogy a következő, a mai nemzedék szép, kulturált és egészséges környezetben él­jen. (Taps.) Dunaújváros, ez a ma 25 esztendős, szocialista város erős pillére a magyar forra­dalmi mozgalomnak, a magyar munkásosztálynak és a ma­gyar szocialista iparnak. Hu­szonhatezer munkás él és dol­gozik itt, a bérből és fizetésből élők száma 36 000, s a város­nak 55 000 lakosa van. De a kövön, a vason, az utakon, az épületeken, a rakpartokon és a kikötőkön kívül más is kell ahhoz, hogy egy várost szocia­lista városnak nevezzünk. Du­naújvárosban megvan ez a má­sik feltétel is, ami nélkül nem lehetett volna szocialista város. Itt 4500 tagja van az MSZMP- nek, 4500 kommunista harcol a jelenért és a jövőért! A kom­munista ifjúmunkások száma 6000. Jelentős társadalmi erők — szakszervezetek, nőbizottsá­gok, békebizottságok, népfront­szervezetek — tevékenykednek itt, továbbá egyik fontos társa­dalmi intézményünk, a Mun­kásőrség, amely jól példázza, hogy a kommunista meggyőző­désű ember milyen önkéntes társadalmi munkára képes el­veiért, meggyőződéséért, osztá­lyáért és népéért. (Taps) A munkáshatalom szilárd örömmel szólhatok arról, hogy Dunaújvárosban 1800 bri­gád versenyez a szocialista cím megőrzéséért vagy elnyeréséért. Közülük két brigád a párt XI. kongresszusának és hazánk fel- szabadulása 30. évfordulójá­nak tiszteletére indított nagy­arányú szocialista munkaver- seny-mozgalom keretében el­nyerte a Központi Bizottság kongresszusi oklevelét. Ezért is mondhatom teljes meggyőző­déssel, hogy a ma 25 éves Du­naújváros — szocialista város. (Nagy taps) Szocialista város abban az értelemben is, hogy nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is van. Dunaújvárosban a kö­vetkező ötéves tervben 13.5 milliárd forint értékű új ipari beruházást terveznek. Vannak ígéretes, 10 és 15 évre szóló távlati elképzelések is, ame­lyek a legszorosabban összefüg­genek a város jövőjével. Lelke­sítő az elmúlt 25 évre gondol­ni, öröm ma körülnézni az üzemben, a városban és biza­kodással tekinthetünk a jövőbe is: a város fejlődésének bizta­tóak a távlatai, s megvannak a feltételei. A helybeliek büszkén emlege­tik, hogy Dunaújváros lakóinak átlagos életkora 30 év, tehát a város ilyen értelemben is fia­A dunaújvárosi nagygyűlés részvevői. KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO tál. Gyorsan fog fejlődni a jö­vőben is, 25 év sem kell hozzá, százezer lesz a lélekszáma. (Nagy taps) Ezekkel a gondolatokkal a magam nevében is szívből üd­vözlöm a 25 éves Dunaújváros minden dolgozóját, vezetőit, la­kosait. Mindnyájuknak jó egészséget és újabb sikereket kívánok szocialista városuk to­vábbi felvirágoztatásához (Hosz- szantartó taps). Kívánom, hogy Dunaújvárosnak, szocialista rendszerünk büszkeségének la­kói a jövőben az eddiginél is nagyobb sikerrel dolgozzanak, s továbbra is legyenek méltóak egész népünk megbecsülésére. (Taps). Megerősödött a szocialista nemzeti összefogás Kedves Elvtórsak! Most az országos választá­sokról szeretnék szólni. Ezek­ben a hetekben nemcsak a képviselőjelöltek, hanem pár­tunk, s a Hazafias Népfront is beszámolt a választóknak, az állampolgároknak arról, hogy mi és hogyan valósult meg a Hazafias Népront négy évvel ezelőtti választási programjá­ból. Kejelenthetem, hogy a ma­gyar országgyűlés, a népszuve­renitás legfőbb szerve, mint testület, és az országgyűlés minden egyes, számadásra kö­telezett képviselője önérzetesen és tiszta lelkiismerettel állhat a nép elé: a négy évvel ezelőtti választási felhívás szellemében, eredményesen dolgoztak. El­mondhatjuk: a nép képviselői becsületes munkát végeztek. Hazánkban a munkásosztály hatalma ma szilárdabb, mint négy évvel ezelőtt volt. (Taps) Pártunk szövetségi politikája, népfrontpolitikája a legutóbbi négy évben tovább mélyült és erősödött. Szilárdabbá vált rendszerünk legfőbb politikai alapja, a munkás—paraszt szö­vetség. Erősödött a munkásság, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség összefogása. Erősödött a kommunisták és a pártonkívüliek politikai szö­vetsége, a különböző világné­zetű emberek összefogása, egyetértése és közös cselekvé­se, a hívők és a nemhívők egy­sége. Amikor például hazánk felszabadulásának 30. évfordu­lóját ünnepeltük, a Magyaror­szágon működő egyházak — a katolikus, a református, az evangélikus egyház, a kisebb protestáns egyházakat tömörí­tő szabad egyházak szövetsé­ge, az izraelita egyház — tag­jaikhoz olyan körlevéllel, vagy az egyházi szokásoknak meg­felelő felhívással fordultak, amelyben méltóképpen, és egész népünkkel összhangban emlékeztek meg a felszabadu­lási évfordulóról, a felszabadí­tókról, és azokról az eredmé­nyekről, amelyeket pártunk és népünk a szocialista rendszer 30 esztendeje alatt teremtett, alkotott. A munkásosztály, a paraszt­ság, az értelmiség és más dolgozók szövetsége, a kom­munisták és a pártonkívü­liek, a különböző világ­nézetű emberek összefogása, a szocialista nemzeti tö­mörülés és összefogás a leg­utóbbi országgyűlés működé­sének időszakában is tovább erősödött, és ma szilárdabb, mint eddig bármikor volt. Óriási győzelem ez számunk­ra. Hiszen még emlékezhetünk a megosztottság, a viszályok és a nagy összeütközések idő­szakára is. Mindezt világos, el­vi politikával, mindenki nézetét és véleményét tiszteletben tart­va leküzdöttük, és megtaláltuk a közös, szocialista célokat. Szocialista nemzeti tömörülés ez, amelyben egyet tud érteni minden tisztességes gondolko­zásé magyar ember. Ez alkal­mas arra, hogy a nemzet ösz- szes alkotó erejét összefogja szocialista feladataink megol­dására, országunk, népünk szocialista jövendőjének fel­építésére. Mi, kommunisták ezt az összefogást úgy értelmez­zük, hogy az építésben pártál­lástól függetlenül egyenlőek vagyunk, és az építés gyümöl­cseként létrejövő, fejlett szo­cialista társadalomban, népünk szocialista jövendőjében is egyek leszünk. Pártállásra, vi­lágnézetre való tekintet nélkül minden tisztességes embert megbecsülünk és biztosítjuk minden tisztességes ember jo­gait, aki a nagy mű építésében részt vesz. (Hosszantartó, lelkes taps.) A szocialista nemzeti össze­fogásnak ez a megerősödött, jó szelleme tükröződött a majdnem 900 jelölőgyűlésen is, amelyen csaknem 350 ezren vettek részt. Az ajánlók és a jelöltek, a felszólalók és a gyűlések részvevői egységesen hitet tettek a Magyar Szocia­lista Munkáspárt XI. kongresz- szusának útmutatása, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának választási fölhívása, népünk közös, szocialista cél­jai mellett. Ez fontos és örven­detes, nagy erőt ad nekünk. A választási beszámolókban szó esett a gazdasági és a kulturális építőmunka eredmé­nyeiről. Az idén befejeződő ötéves tervben — nem is köny- nyű feltételek között -, szocia­lista iparunk 38 százalékkal, mezőgazdaságunk 18 százalék­kal növeli termelését, a nemzeti jövedelem pedig 36 százalékkal emelkedik. Az ilyen számok önmagukban is sokat- mondóak. Ezek az eredmények a szocialista tervgazdálkodás­nak, a bevált, rugalmasabb gazdaságirányítási rendszer­nek, a szocialista ipar erőfeszí­téseinek, a szocialista mező- gazdaságnak és a népgazda­ság minden fő ágazata sike­reinek köszönhetők. Eredményeink önmagukért beszélnek Másfél évtizeddel ezelőtt ugyanitt még arról beszéltünk, .hogy sikeresen folyik a mező- gazdaság szocialista átszerve­zése, az aratási munka 43 szá­zalékát gépesítettük és hogy a várható búzatermés országos átlagban holdanként kilenc, az­az hektáronként 15 mázsa lesz. És mi a helyzet ma? A mező- gazdaság szocialista átszerve­zését szocialista módon végre­hajtottuk. Ha akadnak is a szö­vetkezetekben parasztemberek, akik „szidnak" bennünket az át­szervezés miatt, akkor csak azért teszik, hogy miért nem előbb csináltuk. (Derültség.) Az aratás gépesítése most csaknem százszázalékos. Búzá­ból tavaly országos átlagban több mint 37 mázsa volt a hek­táronkénti termés, tehát körül­belül két és félszerese a 15 évvel ezelőttinek. Reméljük, hogy az idei termés még jobb lesz. A párt, a kormány szilárd el­határozása, hogy a szocialista mezőgazdaság létrehozásával és eddigi fejlesztésével elért összes vívmányainkat megőriz­zük, az alapokat megszilárdít­juk és ezután is továbbfejleszt­jük. Az életszínvonal alakulását itt, Dunaújvárosban is minden­ki pontosan lemérheti. Az öt­éves terv idején a dolgozók reáljövedelme országos átlag­ban 26 százalékkal nő, a nagy­üzemi munkásság béraránya — az 1972 évi párt- és kormány- határozat végrehajtása nyomán — javult. A bérből és fizetésből élő dolgozók nagy többsége áttért a 44 órás munkahétre, öt év alatt több mint négy- százezer új lakás épül az or­szágban. Az idén befejeződő 15 éves lakásépítési terv során — az ideit is beleszámítva — egymilliónál valamivel több la­kás épül fel. 15-20 év alatt az ország lakóinak egyharmada új lakásba költözött! Tudjuk, hogy (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents