Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-11 / 127. szám

6 Dunántúli napló 1975. május 11., vasárnap Korszerű felszerelés, modern gyógyító és oktató intézet Fokozatos bevezetés Korlátozzák a lassú járművek forgalmát Korlátozzák a lassú jármű­vek közlekedését Baranya fő­úthálózatán és fontos összekö­tő útjain. A kedvezőtlen ké­pet mutató baleseti statisztika — 1973—74-ben a közúti bal­esetek 55—60 százaléka főútvo­nalon történt - szükségessé teszi, hogy a kerékpárokat, lovaskocsikat, traktorokat kitilt­sák a főútvonalakról. A lassú járművek áthaladási korlátozását négy ütemben va­lósítják meg. Az első szakasz­ban 1975. június 30-ig a sze­derkény—harkány—villányi ösz- szekötő út siklós—harkányi sza­kaszán, a 6-os számú főközle­kedési út mecseknádasd—pécs- váradi részén szabályozzák ezeknek a járműveknek a köz­lekedését. Az év végéig a 6- os számú főközlekedési út va­sas-pécsi szakaszától, az 57- es számú mohács-pécsi út el­ágazásáig időszakosan, Pécs átkelési útvonal részén a mo­hács-pécsi úttól a Páfrány ut­ca becsatlakozásáig teljeseft, a Páfrány utcától a bicsérdi el­ágazásig időszakosan korlátoz­zák a lassú járművek forgal­mát. Ugyancsak időszakos kor­látozást vezetnek be a Szent- lőrinctől Somogy megye hatá­ráig terjedő útszakaszon. A jövő év végéig az 56-os számú szekszárd-mohács-ud- vari közlekedési útvonal Tolna megye határától az országha­tárig terjedő szakaszán, vala­mint a 66-os számú pécs—ka­posvári út baranyai részén kor­látozzák majd a lassú jármű­vek áthaladását. A negyedik ütemben - 1977. december 31-ig — az 57-es számú mohács-pécsi út teljes hosszáról kitiltják a lassú jár­műveket. A megyei tanács építési, közlekedési, vízügyi osztálya, a Közúti Igazgatóság és a köz­lekedésrendészet javasolja: a szederkény-villány-harkányi összekötő, út Boly—Villány kö­zötti szakaszán lehetőleg 1976 közepéig tiltsák ki a lassú jár­műveket. A Baranya megyei Tanács V. B. legutóbbi ülésén hozott határozatával a bólyi parkot természeti védelem alá helyez­te. A védett park fáit, más nö­vényeit károsítani, gallyakat tördelni, a madarakat bántal­mazni, fészkeiket kiszedni tilos. A parkban 34 fafaj találha­tó. A ritkább fajokat a szivar­fa, tulipánfa, fekete dió, keleti ostorfa, japánakác, tövises le­pényfa, a selyem eperfa képvi­seli. Hatalmas méretű fái kö­zül jelentős a 210 centiméter átmérőjű ezüstlevelű hárs, ko­ra 200 évre tehető. Szép lát­ványt nyújtanak a 70-100 cen­timéter átmérőjű platánok, a 150—160 centiméter átmérőjű kocsányos tölgyek. A folyosókon még nem ül­nek keserves képű páciensek, a szobákban még mész-szag terjeng, a tanterem padozatá­ból színes drótvégek állnak ki, emitt könyvek tornyosodnak, ott egy ízekre szedett fogorvosi szék a földön. Költözik a „hivatal”. Új ott­honába települ a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem Stomatoló- giai Klinikája — sok-sok esz­tendő után válhat így hazánk egyik korszerű, szép intézmé­nyévé. Az Anatómiai Intézet haj­dani, Dischka Győző utcai épü­letét alakították át és szépítet­ték meg a Fogászati Klinika számára. Ha belép valaki a főbejára­ton, halványkék metlachil-la- pokkal burkolt csarnokba jut, ahonnan kétoldalt a várakozó folyosók várják, beljebb pe­dig ... a fogorvosi székek, mun­kahelyek. Kezdjük talán ezzel. Harminckét fogorvosi munkahe­lyet alakítottak ki a klinika új épületében, többet, mint ahány jelenleg az egész városban van. Eredetileg az volt a szándé­kom, hogy lépésről lépésre ösz- szehasonlítom az új klinikát a régivel, de ez egyszerűen illet­lenség. A régi kiszolgált. Szűk, homályos helyiségeit el kell fe­lejteni. A különbséget két pon­ton lehet jól megragadni. A ré­giben enyhén szólva híján vol­tak a dolgozók szociális helyi­ségeinek, az újban minden szinten férfi és női öltözők, or­vosi szobák találhatók. A má­sik a röntgen: a régiben olyan kicsi és sötét munkahely volt, amire azt szokták mondani, hogy ha valaki be akar men­ni, kettőnek ki kell jönnie... Ilyen helyen a sugárvédelem sem állhat a helyzet magasla­tán. Az újban tágas, jól fel­szerelt röntgen-labor várja az asszisztenciát. Mi mindenről számolhatnék még be? A könyvtárról, ahol mindenkinek külön szekrénye lesz, hogy a használatban lé­vő kéziratot, könyvet, folyóira­tot oda tegye másnapig? De szívesebben adok hírt egy új­donságról, a fekvőbeteg-osz­tályról. Nemcsak azért, mert Pécsett ilyesmi még nem volt, hanem azért is, mert mindjárt beszélhetek a klinika egyik funkciójáról, a napi gyakorlati munkáról, a gyógyításról. Tizenkét ágy, négy pátágy — tehát szükség esetén tizen­hat beteget tudnak elhelyezni az osztályon. Az ide kerülő be­tegek egy része balesetet szen­vedett, akik az arcon, a járom- csont és a felső állkapocs tá­ján sérültek. Két fontos tény világosodik meg azonnal: a kli­nika állandó éjszakai ügyeletet tart, a másik pedig az, hogy a klinika orvosai között akad olyan, akinek a fogszakorvosi képesítésen kívül sebészeti, fül- orr-gégészeti szakképesítése is van. Ezen túl, természetesen szükség esetén szoros konzilió- riusi kapcsolatot tartanak az idegsebészekkel, szemészekkel. A műtőtraktus szép, az elő­készítő, a sterilizáló és a mű­tőterem még üresen is muta­tós. Operálnak itt majd da­ganatos eseteket, és a fejlő­dési rendellenességeket, far­kastorkot, nyúlajkat is. Egy pil­lanatra érdemes megállni. A már anatómiailag rehabilitált gyerek fogait szabályozni is kell, s mindemellett meg kell tanítani beszélni. Szükség lesz tehát logopédusra is. A gyógyító tevékenységhez a foghúzás, tömés és pótlás is hozzá tartozik. Ezt a földszinten elhelyezett munkahelyek, s az első emeleten kialakított kor­szerű fogtechnikai laboratórium szolgálják. De ellátnak majd gyermekeket is, fogszabályozást is végeznek, és szájsebészeti rendelés is lesz. A klinika ed­dig is részt vállalt a területi ellátásban, ezután lehetősé­gük lesz ezt kiszélesíteni. Az első emelet keleti olda­lán kapott helyet a tanlabor. Itt a leendő fogorvosok nem­csak a fogtechnikai alapisme­reteket tanulják meg, hanem fantomokon kezdik a fogásza­ti módszerek elsajátítását. A negyed-ötödéves hallgató, aki betegszék mellé kerül, már nem kezdő. A páciens észre sem veszi, hogy talán éppen ő az első eleven beteg a doktor keze alatt... Elhangzott: tanulni, elsajátí­tani. Ehhez oktatni is kell. Az új klinika természetesen új oktatási programmal is lép fel. Azt mondhatjuk, hogy a már ősszel ide kerülő harmadévesek olyan oktatási formában jutnak a szakmai ismeretekhez, ami­lyen a demokratikus országok egyikében sem honos. Lényege: a hallgató egész mélységében, összefüggéseiben kapja az is­meretanyagot, egy kronológiai sorrendben. Először megismer­kednek a szájarc tájék bioló­giájával. Aztán a fejlődési rend­ellenességekkel. A kisgyermek fogai kibújtak: a sok cukor miatt ki is lyukadnak, a szuva­sodás tehát a következő feje­zet. Az állandó fogak szuvaso­dása elvezet a fogak elveszté­séhez. Az elvesztett fogakat pó­tolni kell, az újabb téma tehát a protetika, fogpótlástan. Végül dás és a fogíny-betegségek kutatása, de nem kevésbé fon­tosak a laboratóriumi kutatá­sok sem, a nyál fizikai és ké­miai jellemzőinek vizsgálatai. Milyen mikro-lények laknak a szájunkban? Miféle enzimek és baktériumok teremtik meg a szuvasodás feltételeit? A kér­dés adott, a kutató majd megválaszolja. Hogy mikor, azt ne firtassuk. A harmadik terü­let a műtéti technikák adaptá­lása, amelyekhez külföldi ta­nulmányútokra is szükség lesz. Nem beszéltem a gondokról. Persze, nem szeretném rövid időn belül a második illetlen­hallhatnak a fogak öregkori el­változásairól. A tanulás módszere is más. Az oktatónak lehetősége lesz arra, hogy hallgatói felkészült­ségéről akár naponta meggyő­ződjön. Őszre elkészül az új jegyzet, ábramelléklettel, de az ábrák ismertetésében nincs visz- szautalás a szövegre. A jegyzet­ben olvasott tárgyat, témát az ábrák között ki kell keresni. Iz­galmas játék, de a tanulás pszi­chológiája szerint eredményes is, a logikai összefüggés jobban „ugrik be”, és tartósabban rög­zül. S a jegyzet, például a Fo­gászati módszerek első köteté­nek címe: a fogorvosi rendelő berendezései, gépei, műszerei. Az, hogy a tanulást az elején kezdik, talán a szemléletben is változást hoz majd. Tudományos munkájuk há­rom területen összpontosul. Központi helyen áll a szuvaso­séget elkövetni. Mégsem hall­gatom el, csak sorolok néhá­nyat. Az asszisztencia zöme nő. Gyermekgondozás miatt mindig csökkent létszámmal dolgoznak. Az osztályon szük­ség lesz három műszakban dolgozó ápolónőkre is. A ta­karítónők . .. Az oktatáshoz szűkös a hely. Nem megoldhatatlan, de több fogorvost — huszonöt egy év­folyamon — nem tudnának ok­tatni. Mert akkor már több ok­tató is kéne, azoknak helyet kell biztosítani, ami — nincs. Költözik a „hivatal”. Félre a gondokkal, azért vannak, hogy legyen mit megoldani! Szép, új és korszerű klinikát avatunk, és szép, új és korsze­rű a szellem is, ami az ott dol­gozó emberekben lakik, örül­jünk neki! Kampis Péter Harsak, platánok, tölgyek Védett a bólyi park BÉKÉS SÁNDOR fyy bar éber élete 8. „Miért nem tudja teljesíteni Kossuth-akna a tervét? „Műszaki dolgozóink véle­ménye szerint eddigi lemara­dásunk egyik oka az, hogy kö­rülbelül 400 dolgozó hiányzik a szükséges létszámból. Ezen azonban segíteni lehetne az­zal, hogy a műszaki vezetők gondosabban oldanák meg az egyes munkahelyek telepítését és ne telepítenének szakkép­zett vájárokat csúszda mellé szenet turkálni ... Az egyes üzemek vezetősége például a többszöri figyelmeztetés ellené­re sem igyekezett eltávolíta­ni a VI. szinti 3-as csapat csapásából és a főszállító fo­lyosóról a térdig érő vizet. Pe­dig ez felmarja a dolgozók lábát, s így kénytelenek hosz- szú időre betegállományba menni . ..” Szabad Nép; 1952 júliusa. „Nagyobb gondot a 100 mé­teres mozgalom kiszélesítésére és támogatására ... A két hó­nappal ezelőtt elindított 100 méteres mozgalom a kezdeti nehézségek és az új ellen való idegenkedés legyőzése után komoly méretekben kiszélese­dett. Már az első hónapban komoly sikerek bizonyították, hogy a 100 folyóméter egy ha­vi kihajtásáért indított harc valóra váltható, sőt, túl is szárnyallható ... Vajon meg- tettek-e mindent a műszaki ve­zetők, hogy a dolgozók az adott szavuknak eleget tehessenek? Átérzik-e azt, hogy a dolgo­zók vállalásaiért ők is felelő­sek? A szakszervezeti bizott- s 'g megtett-e minden tőle tel­hetőt abban az irányban, hogy ellenőrizne a fogadalom tel­jesítését? Az elért eredmények és a dolgozók véleménye az ellenkezőjét bizonyítják .. .” Nincs csille, alacsony a sű­rített levegő nyomása, be­döglik a rakodógép, megoldat­lan az alkatrész pótlása. A brigád néha már úgy ér­zi: ellenük drukkolnak. Vagy ez csak szubjektív látszat? Gallusz József, aki akkor a városi DISZ-bizottság titkára volt, Molnár István barátja, közvetlen felettese és a kísér­let, a 100 méteres mozgalom egyik leglelkesebb támogató­ja, ma a komlói városi párt- bizottság első titkára. Egy kis szervezés, s egymás­sal szemben ül a két régi har­costárs. Percek múlnak el, s csak egymás kezét rázzák, egy­más vállát ütögetik ... — Nagymányoki vagyok, bá­nyászgyerek .. . Tolnában vol­tam DISZ megyetitkár, amikor a DISZ Központi Vezetősége védnökséget vállalt Komló épí­tése felett, s megszervezték a városi bizottságot... A mos­tani úttörőházban volt a párt­ós a DISZ-bizottság. Kökönyös­ben folyt akkor a nagy épít­kezés — városépítés igazi ter­vek nélkül. De nem volt sok­kal jobb a helyzet a mélyben sem. Szén kellett volna, sok, minden áron, de nem voltak meg a szénhez vezető utak... A párt központi vezetése azt a feladatot adta, hogy 1954-re érjük el az 500 vagonos ter­melési szintet, 1953-ban már adjunk 300—350 vagon szenet, de ehhez 10 ezer folyóméter feltáróvágat kellett volna. És a feltárás a mi gyenge olda­lunk volt. 28—30 méter volt a havi átlag. A jobb csapa­tok ha elérték a 40—45 folyó­métert... így talán már köny- nyebb megérteni, mit jelentett akkor Molnárék vállalása . . . — Mégis: sokszor úgy érez­ték, mindenki ellenük van ... — Voltak is sokan. Voltak el­lenségeik, elszánt, gyűlölettel teli emberek. Sokan összeve­rődtek ilyenek a bányában, [gy aztán érthető, hogy hol itt, hol ott „szakadt” el tömlő, tört el egy gép. De nem ez volt az igazi nehézség. Nagyon sok volt a kétkedő. Nemzedékek csinálták egy bizonyos mód­szerrel az elővájást, ezt felrúg­ni nem kis merészség. Kétel­kedtek a műszakiak közül is sokan — már csak azért is, mert nem ők találták ki... Sok volt a keresztbe szervezés, a kapkodás... A gépek nagy része erősen elhasznált volt... Az is tény, hogy a munkások közül sokan gyanakodva figyel­ték Molnárékat; a pozíciójukat, kényelmüket féltették . . . Ha ők 100 métert csinálnak, akkor 80-at nekünk is kell. — Hát ez volt a helyzet. Mindenkivel meg kellett küzdeni, még ön­magukkal is, hisz hányszor, de hányszor kérdezték Molnár em­berei szinte önkéntelenül: s mondja elvtárs, megfizeti majd ezt nekünk valaki ...? — Egyébként nekünk akkor nem a 100 méteres teljesít­mény általánossá tétele volt a célunk, egyszerűen csak azt akartuk: gyorsuljon meg a munka, induljunk el végre elő­re a sokéves egy helyben to- pogás után ... (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents