Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)
1975-05-10 / 126. szám
.. ............ •.............. — ________ ..............-............... ..........--- .............. — ..............^-——----------------------------——————-------------—--------—— A pécsi agglomeráció fejlesztési elképzelései Pécs valóságos határai mesz- sze kívül esnek azon a vonalon, melyet a térképeken közigazgatási területként meghatároztak. Látványos bizonyítéka ennek a pécsi állomás, az autóbusz-pályaudvar reggeli és esti forgalma. Tízezernyi bejáró özönlik napról-napra a városba. Pécs iparfejlesztéséről, energiaellátásáról, vízgazdálkodásáról, kereskedelmi és szolgáltató hálózatának fejlesztéséről aligha lehetséges úgy beszélni, hogy a környező községekből Pécsre járó dolgozókat figyelmen kívül hagynánk. Ugyanígy megbocsáthatatlan rövidlátás lenne számításba nem venni a környező községekben élő családtagokat. Pécs több, mint egy város Nem lehet külön Pécs városban és külön a környező községekben gondolkodni. Pécs körül a települések földrajzilag összefüggő, szorosan egymásra- utalt együttese van kialakulóban. A pécsi agglomeráció. Korunk egyik legjobban felismerhető jelensége a nagyfokú urbanizálódás. A városlakók aránya Angliában például meg. haladja a 80, az USA-ban a 75, Franciaországban a 70, az NSZK-ban a 82, a Szovjetunióban az 54 százalékot. Ostobaság lenne azt hinni, hogy hazánkban sokáig fenntartható a nem nagy és lassan fejlődő város ideálja, s a városlakók 45 százalékos aránya nem emelkedik majd rohamosan. Ma is, a jövőben is a társadalmi tevékenységek, termelési tevékenységek többsége csak úgy fejlődhet, ha körülötte megvan, nak a szakképzettség, az általános kulturáltság sokrétű fejlődésének reális feltételei. Ez csak a nagyvárosokban lehetséges. A nagyvárosok azonban csak bizonyos ideig fejlődhetnek anarchisztikuson, előbb- utóbb az ember kénytelen közbeavatkozni, növekedésének irányt szabni. Angliában például London túlfejlődésének ellensúlyozásá. ra a gazdaságföldrajzi és gazdaságpolitikai tényezők figyelembevételével 60, 5—6 ezer fős mesterséges várost hoztak létre. A többség egy évtized alatt 50-, 150-ezres várossá fejlődött. Ha csak egyetlen fontos, a fejlődés követelményeit figyelmen kívül hagyó szempontot nem vettek volna számításba, a városok ma is a mesterségesen létrehozott nagyságban és körülmények között élnének, mint ahogy az őserdő közepén épített Brasilia sem képes gyermekkorából kilépni. A körűimé, nyékét figyelembe nem vevő, egyértelmű tervszerűség nélkül sem városokat, sem nagyobb tájegységeket fejleszteni nem lehet. Jó példa erre Olaszország. A kormány által kijelölt fejlesztési területek nem egyeztek a FIAT érdekeivel, mire az „autóköztársaság" útépítésbe kezdett olyan területeken, amelyek elsősorban neki voltak kedvezőek. A központi akaratból fejlesztendő városok helyett természtesen a „Fiat-települések" fejlődtek. A pécsi agglomeráció nem íróasztal mellett kiötlött települési képződmény, a fejlesztési elképzelések sem maguktól valósulnak meg. Itt tulajdonképpen a spontán fejlesztés pozitív vonásai mellett tervszerű fejlesztési koncepcióknak kell utat adni. A pécsi agglomeráció kialakulásában meghatározó szerepet játszott hosszú időn át a szén és az urán. A Szénbányák több mint száz községből szállítja munkásait, talán ennél is több településből jött munkások népesítették be a meszesi lakótelepet. A Mecseki Érc- bányászati Vállalat csakúgy ezer szállal köti munkásait Pécshez. A szentlőrinci lakótelepével pedig a járási székhely rangját elvesztő, fejlődésében megrekedt községet más tényezők segítségével az agglomerációban ismét fontos szerephez juttatja. A területfejlesztés ma hazánk nagyon fontos gazdaságpolitikai feladata. Budapest már kicsordul; a fővárost övező agg. lomeráció is telített. Az ország ipari termelésének 40 százalékát még ma is magába foglaló, ennek következtében a munkásokat vonzó, a tudományos és kulturális élet, az államigazgatás döntő többségét magába foglaló budapesti agglomeráció éppen a tervszerűtlen fejlődés következtében (vagy helytelen terveken alapuló „terv- szerűség" miatt) a területi aránytalanság példája. Ugyancsak vonatkozik ez a Győr-Tatabánya-Budapest- Miskolc tengelyre: a fejlődés társadalmi-gazdasági lehetőségei itt is végesek. Pécs több mint egy város. A dél-dunántúli tervezési és gazdaságfejlesztési terület centruma is. Társadalmi-gazdasági fejlődése nem közömbös a város majdani vonzáskörébe tartozó 1—1,5 millió embernek. A pécsi ipari bázisra épülő, azzal kooperáló szárnyiparral, agglomerációs kispólusokkal rendelkező város a jövőben ezer szállal kötődik majd Zala, Somogy és Tolna megyéhez. A Pécs-Komló tengely körül kialakuló agglomerációban központ és mellékközpont között már a közeljövőben kialakulhat magasfokú munkamegosztáson alapuló kapcsolat a könnyűipar, a vákuumtechnika és a műszer- gyártás területén. A szénbányászatot nem is számítva, hiszen az most is szervesen összeforrott. További iparszerkezet-változás során szükségszerű a baranyai- zalai faipari vertikum, a Nagy- kanizsa-Szekszárd, Kaposvár— Pécs műszer- és híradástechnikai kooperáció, a Somogy-Tol- na-Baranya közötti építőipari kooperáció. Agglomeráció, gyermekkorban A pécsi agglomeráció ma a fejlődés kezdeti szakaszában van — várhatóan a következő tizenöt esztendőben abban is marad. Talán jó is ez - az olyannyira szükséges tervszerű fejlesztés előtt nincsenek olyan kész tények, melyeken változtatni már nem lehetne, vagy nagy energiákat emésztene fel a helyes irányba terelés. A Dunántúli Tudományos Intézetben a közelmúltban készült el az első magyarországi olyan komplex tudományos igényű - elsősorban társadalomtudományi irányú — munka, amely alapanyagul szolgálhat a köz- igazgatási határokkal körül nem vonalazott területek tervszerű fejlesztéséhez. Módszert adhat az öt kiemelt város hasonló jellegű anyagának elkészüléséhez, ugyanis 1975 végére, egy közelmúltban hozott kormányhatározat értelmében ilyen munkákat kell készíteni. Több kötetes, térképekkel, grafikonokkal illusztrált anyag ismertetése a napilap keretei között csak vázlatos lehet Az MTA a Dunántúli Tudományos Intézet legfontosabb feladataként a területfejlesztési kutatásokat jelölte meg. Ez már említett okok miatt is szükségszerű gazdaságpolitikai, sőt, politikai feladat. A DTI most elkészített anyaga a hazai agglomeráció-kutatások alapja is lehet - a következő munka dél-dunántúli régiió fejlesztési lehetőségeit vizsgálja. Az elkészült anyag gazdasági, szocio- giai természettudományi, társadalomtudományi, egyéb oldalról komplexen vizsgálja a fejlesztés lehetőségeit, a politikai és államigazgatási döntések biztonságát hivatott elősegíteni. A szakemberek szerint ezt többek között Pécs általános rendezési terv-programjához is fel lehet használni, olyan összefüggések vannak benne, amelyek annak elkészítéséhez nélkülözhetetlen alapul szolgálnak majd. Mint mondották, olyan anyag ez, amely ronggyá lesz forgatva. Tovább néz a város közigazgatási határainál — az ugyanis az életben soha nem fordul elő, hogy a közigazgatási mes- gyék a gazdasági határokkal összessenek. Száznál több kutató, közgazdász, jogász, pártmunkás, tanár, író, mérnök, a munkában résztvevő intézmények sokasága minden másnál jobban illusztrálja ennefc a munkának sokrétűségét, tudományos és gyakorlati megalapozottságát. Pécs város hosszú- és középtávú fejlesztési koncepciójának kialakításában résztvevő teomokat dr. Bihari Ottó akadémikus, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója és Sántha János városi főépítész, a kutatási csoport vezetője irányították. A munkában résztvett az MTA Szociológiai Kutató Intézete, a Marx Károly Közgazdasági Egyetem, valamint pécsi kihelyezett tagozata, a Pécsi Állam, és Jogtudományi Kar, a Pécsi Orvostudományi Egyetem, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola, Pécs és Baranya állam- igazgatási szervei, az MSZMP Városi Bizottságának munkatársai, a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat, a KSH Baranya megyei Igazgatósága, a Pécsi Tervező Vállalat, több pécsi vállalat, intézmény jónéhány dolgozója, kutatója - együttműködve a Dunántúli Tudományos Intézettel. Minden tervezési folyamat bizonyos elhatóroltságot jelent: demográfiai, gazdaságföldrajzi, közgazdasági, műszaki, szociológiai. vagy éppen államigazgatási szempontból. A munkában résztvevők nagy száma és sokszínűsége jelképezi a teljességre való törekvést. íme néhány fejezet: az urbanizáció és az agglomeráció törvényszerűségei, a fejlődés hatótényezői, természetföldrajzi tényezők, társadalmi, gazdasági tényezők. A modellelemek: szerepkör, nagyságrend, szerkezet, fejlettség, dinamika, hatékonyság. Újabb fejezetek: beruházási és építőipari háttér, az agglomerációs övezet mezőgazdasága és szőlőművelés, szociológiai elemzés, igazgatási szervezet. A rr rr gyűrű és a szerep A fejlesztési koncepció megközelítő pontossággal megállapítja a pécsi agglomerációs gyűrű minimális és maximális határát. A legszűkebb gyűrűnek az Egregy—Berkesd—Szilágy—Pereked—Bicsérd—Zók— Barátúr—Magyarhertelend községek által határolt területet kell számítani. A külső gyűrű kialakulása attól függ, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek milyen mértékben kapcsolódnak a pécsi iparhoz (főként az élelmiszeriparhoz), milyen mértékben képesek a termelési területükön levő községeket a központhoz kapcsolni. Ez természetesen a falu életmódbeli közeledését is kell, hogy jelentse a városhoz. A maximális nagyságú külső gyűrűt a következő községek alkothatják: Bükkösd, Hetvehely, Cserdi, Nagyváty, Dinnyeberki, Gorica, Szentkatalin, Okor- völgy, Husztót, Kovácsszénája, Bodolyabér, Királyegyháza, Személy, Györgyfa, Szabadszentkirály, Gerd, Vékény, Pécsbagota, Téseny, Ócsárd, Tengeri, Siklósbodony, Ózdfalu, Bogádmlndszent, Hegy- szentmórton, Turony, Bisse, Ga- ré, Szava, Csarnóta, Babar- szőlős, Újpetre, Vókány, Kistót- falu, Áta, Pécsdevecser, Kishe- rend, Peterd, Szederkény, Má- riakéménd, Monyoród, Olasz, Hárságy, Belvárdgyula, Lothórd, Birján ... A pécsi agglomerációban pontosan meghatározható a községek szerepe is: Pécs főközpont mellett jelentős szerepkör jut a mellékközpont Komlónak is, melynek már most ugyancsak meghatározható az agglomerációs gyűrűje. Ezért sem szabad csak egy város fejlesztéséről beszélni, vagy azt megtervezni. Területet kell fejleszteni. A várossal építészetileg is mindinkább összekapcsolódik: Hosszúhetény, Hird, Bogád, Nagykozár, Romonya, Kozár- misleny, Keszü, Pellérd, Cserkút, Kővágószőlős. Ezen községek lakói szinte teljes egészében ipari munkások, igényeik, életmódjuk azonosul a városlakókéval, csak kisebb földjük, szőlőjük, családi házuk köti őket a községekhez, amelyek urbanizációja éppen az igények miatt meg kell, hogy gyorsuljon. A második ütemben Pécsud- vard, Kökény, Pogány, Orfű és Abaliget tartozhat ebbe a kategóriába. Elsőrendű kispólus lehet Szentlőrinc és Pécsvárad. Helyi jelentőségű ipar, a városi életforma gyors kialakulása várható az agglomeráció keletnyugati tengelyén. Kedvező fejlődési feltételek alakultak ezekben a községekben ki, •Pécs és Komló mellett legjobban ezek a községek lehetnek képesek 1990 körül ipart fogadni. Másodrendű kispólus szerepében jól funkcionálhat Görcsöny, Szederkény, Újpetre. Kisebb helyi jelentőségű ipar és fontos mezőgazdasági tevékenységgel. Vannak községek, amelyek egyfajta domináló funkciót látnak majd el: Orfű például üdülési központ, Bükkösd építőipari kisközpont, Magyarszék termelőszövetkezeti központ lehet. A fejlődésnek nincsenek gátjai Az agglomeráció, mint említettük, a települések földrajzilag összefüggő hálózata, amelyek szorosan egymásra- utaltak, kölcsönhatásban vannak. De nemcsak ez! A termelésben nagyfokú a kooperáció és specializáció. A szolgáltatás színvonal^, meghaladja a környezet szívonalát. A pécsi agglomeráció fejlődése várhatóan 1990-ig az első szakaszban marad. A fejlődésnek azonban, mint azt a fejlesztési koncepció készítői kielemezték, nincsenek akadáiift •• .: P|| ' . H ÉT V G É E •vt> lyai. A természetföldrajzi tényezők (domborzat, vizek) kedvezőek. A vízgazdálkodás, a vízellátás, elsősorban a Dunát Ifigyelembevéve, megoldhatók. Bár a folyó felhasználásával kapcsolatban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a D u na—Raj na,—Ma j na -csa to ma megépültével évi 20 millió tonnás forgalomra kell számítani. Óriási gond a közlekedés A fejlődés hatótényezői között tisztázni kell Pécs szerepét. Pécs közel 900 ezer ember számára felsőfokú, mintegy 350 ezer ember számára középfokú és csaknem 220 ezer ember részére alsófokú ellátást kell hogy biztosítson. Az Országos Tervhivatalnak már a következő tervidőszakban az ellátottsági adatok megállapításánál az agglomerációt kellene figyelembe vennie, s nem csupán a várost. Az ipartelepítés, az ipari szerkezet átalakítása sürgető feladat. Ehhez járul a lakásépítés, illetve a lakásépítési kapacitás: a hatodik 5 éves tervben elengedhetetlen a Pécs környéki lakásépítési bázis kialakítása. A közlekedés óriási gond Pécsett: mind a tömeges személyközlekedés, mint az áruszállítás megoldásra vár. A tervezett, már rég tervezett délmagyarországi vasútvonal egyszeriben kiküszöbölné a múlt századról maradt gondokat: a Budapestre befutó összes vasút és közút akkoriban ésszerű célokat szolgált, ma azonban a gazdasági fejlődés egyik legfőbb gátja. Az agglomeráció fejlesztési koncepciója foglalkozik többek között a településhálózatot átszövő zöldövezettel is. Sziléziát régebben a „fekete" jelzővel illették: ma mintegy 200 négyzetkilométernyi újonnan telepített erdőség a 2,5 milliós ipari migrációt felfrissíti, kellemes lakóhellyé változtatja. így kellene a pécsi agglomerációban is ... A kereskedelem, a szolgáltatás, az egészségügyi ellátottság, az iskolák, a sport fejlesztése csak az agglomeráció figyelembevételével képzelhető el: Pécsett várhatóan 1990 körül 220—230 ezer ember él. Az agglomerációban mintegy 300 ezer. A tervezésnél akár figyelembeveszik, akár nem, az agglomerációval számolni kell. A most elkészült munka egyértelműen állapítja meg létezését, a fejlesztési koncepciót valóban ronggyá kell forgatni, hogy az ezredfordulón itt élő emberek jó érzéssel emlékezzenek azokra, akik most a jövőt formálják .. . Lombosi Jenő HÉTVÉGE a
